A kormánypárti sajtóban gyakran jelennek meg olyan cikkek, amelyek a szexuális irányultság megváltoztatását célzó, úgynevezett „konverziós” terápiákat védelmükbe veszik. Az ilyen terápiák azonban M agyarországon etikai vétségnek számítanak, számos tudományos és szakmai érv szól ellenük.

„Meggyógyíthatók-e a homoszexuálisok?” „Elhagyható-e az LMBTQ-életmód?” „Választható opció a változás?”

Ezek a kérdések az elmúlt néhány évben számtalanszor megjelentek a magyar kormánymédia különböző csatornáin. Az egyik legemlékezetesebb példa talán az a 2019-es, M5-ön sugárzott műsor, ahol az azóta megafonossá lett Trombitás Kristóf, az azóta coming outolt és a katolikus egyházból kiugrott Hodász András és a Heti Válasz egykori újságírója, Szőnyi Szilárd arról beszélgettek, vajon hogyan lehet meggyógyítani a homoszexuális embereket.

A fenti kérdéseket előszeretettel boncolgatja több más csatorna is, például a Hetek, ahol az egyén szexuális irányultságának megváltoztatását célzó terápiákról olvashatunk, vagy az Axióma, ahol a homoszexualitás helyett „nem kívánt vonzalom”-ról beszélnek, és ahol olyan interjú is jelent már meg, amelyben egy mozgalom vezetője arról mesélt, hogy „megtérése előtt leszbikusként élt.”

A cikkek közös jellemzője, hogy a homoszexualitásból való „kigyógyulás” lehetőségének boncolgatása mellett, beszélnek az úgynevezett konverziós, reparatív vagy reintegratív terápiáról, és az ezeket a gyakorlatokat népszerűsítő nemzetközi szervezetekről, például a brit International Foundation of Therapeutic and Counceling Choice-ról ( IFTCC , magyarul: Nemzetközi Alapítvány a Szabad Terápiás és Tanácsadó Választásért), akik éveken keresztül Magyarországon rendezték konferenciáikat.

Az ENSZ 2020 júliusában kiadott, a konverziós terápiákról szóló jelentésében úgy ír ezekről a terápiákról, mint amelyek

„azon a meggyőződésen alapulnak, hogy egy egyén szexuális orientációját és nemi identitását meg lehet és kell is változtatni, vagy el kell nyomni, ha az nem felel meg annak a normának, amelyet mások egy adott környezetben és időben kívánatosnak tartanak.”

A riport szerint

„ilyen gyakorlatok következetesen arra irányulnak, hogy a nem heteroszexuális egyénekből heteroszexuális, a transzneműekből pedig cisznemű egyének váljanak.”

Forrás: ENSZ jelentés

A kormánypárti médiában rendszerint felbukkannak olyan tartalmak, amelyek a konverziós terápiákról pozitívan írnak, anélkül, hogy bemutatnák a tudományos és szakmai szervezetek aggályait és érveit az ilyen gyakorlatokkal szemben. Ráadásul számos olyan pszichológus, mentálhigiénés szakember, újságíró vagy egyházi személy jelenik meg ezekben a cikkekben és csatornákon, akik részt vesznek a konverziós terápiát népszerűsítő szervezetek konferenciáin, aláírják a konverziós terápia betiltása ellen kampányoló petíciót vagy a szervezetek üzeneteihez hasonló hitvallást közvetítenek.

Cikksorozatunkban most bemutatjuk a konverziós terápiákra vonatkozó szakmai, tudományos kutatásokat és azokat a szereplőket, akik aktívan hirdetik a konverziós terápiákat népszerűsítő szervezetek üzeneteit a magyar kormánypárti sajtóban.

Első cikkünkben elmagyarázzuk, hogy

A cikksorozat hamarosan megjelenő második részében az ilyen terápiák magyarországi népszerűsítőiről írunk bővebben.

A kezdetek: Joseph Nicolosi és fia

A magyarul leginkább „átnevelő” vagy „reparatív” terápiaként emlegetett gyakorlatok nem újkeletűek. A reparatív terápia atyjának az amerikai Joseph Nicolosit tartják: a pszichológus az 1980-as évek elején alkotta meg a fogalmat, 1992-ben pedig többedmagával megalapította a National Association for Research and Therapy of Homosexuality (NARTH) nevű szervezetet, amely 2014 óta Alliance for Therapeutic Choice and Scientific Integrity néven fut.

A GPAHE idén januárban megjelent kutatásában azt írják, a szervezet biztosítja a „reparatív terápia tudományos hátterét”, például azzal, hogy kiadja a Journal of Human Sexuality című folyóiratot, amelyben rendszerint Nicolosi elméletét alátámasztó tanulmányok jelennek meg.

Nicolosi, akinek Szégyen és kötődésvesztés: A helyreállító terápia gyakorlata, valamint A homoszexualitás megelőzése – útmutató szülőknek című könyveit magyarra is lefordították, úgy vélte, hogy

a homoszexualitást a gyermekkori traumák okozzák, melyek eredhetnek például szexuális vagy érzelmi bántalmazásból, vagy a gyermek nemével kapcsolatos negatív szülői üzenetekből.

Nicolosi szerint, ha ezeket a traumákat reparatív terápiával kezelik (mely szerinte nem kényszerítő erejű és tudományos alapjai vannak), akkor az „gyakran a nem kívánt azonos nemű vonzalmak csökkenését eredményezi”.

Forrás: https://www.josephnicolosi.com

Nicolosi 2017-ben meghalt, honlapja azonban a mai napig frissül, fiának köszönhetően. Az ifjabb Joseph Nicolosi apja nyomdokaiba lépett: apja halála után megalapította a Reintegrative Therapy Association (RTA) nevű szervezetet, és megalkotta a saját terápiás fogalmát, a „reintegratív” terápiát.

Az ifjabb Nicolosi szintén sok energiát fektet abba, hogy bebizonyítsa: a reintegratív terápiának nem a szexuális orientáció megváltoztatása a célja, az csupán a terápia mellékterméke, az elsődleges cél a traumák kezelése. Mindezt ő is „tudományos” alapokra kívánja helyezni,

ám valójában olyan tanulmányokra hivatkozik , amelyek az apja által alapított szervezet folyóiratában jelentek meg.

A tudományos közösség szerint azonban a konverziós, reparatív és reintegrációs terápiák mind ugyanarra vonatkoznak, ugyanazt a célt szolgálják, csupán másként vannak csomagolva.

És számos tudományos érv szól ellenük.

Mit mond a tudomány?

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) 1973-ban kivette a homoszexualitást a Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvből (DSM), vagyis azóta nem számít mentális betegségnek; 1990-ben pedig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is eltávolította a homoszexualitást a Betegségek Nemzetközi Osztályozásából. Ennek ellenére a világ legtöbb pontján elérhetők az úgynevezett konverziós vagy reparatív terápiák. Pedig ahogy az ENSZ jelentésében is áll:

etikátlan, ha egészségügyi szakemberek bármi olyan dolgot kezelnek, amelyre egyébként nem tekintünk rendellenességként.

Az ENSZ jelentésében azt is megjegyzik, hogy a konverziós terápiák olyan beavatkozásokat jelentenek, amelyek „súlyos fájdalmat és szenvedést okoznak, illetve pszichológiai és fizikai károsodást eredményeznek”.

Az openDemocracy 2022-es cikkében orvosszakértőkre hivatkozva azt írják, hogy ezeknek a terápiáknak már az alapkoncepciója is értelmezhetetlen, hiszen:

„az LMBTQ identitás nem betegség, és nem lehet megváltoztatni semmiféle pszichológiai vagy fizikai terápiával.”

Ugyanerre jutott a brit The Royal College of Psychiatrists is: a szervezet szerint a természet és a neveltetés egyaránt szerepet játszik a szexuális orientáció kialakulásában, és nincs arra tudományos bizonyíték, hogy az megváltoztatható lenne. Ez a szervezet sem támogatja azokat a terápiákat, amelyek célja az, hogy homoszexuálisból heteroszexuálissá változtassák az egyéneket.

A szexuális orientációval kapcsolatban egyébként az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) arról ír, hogy a felnőttkori szexuális orientáció alapját képező alapvető vonzalmak jellemzően a középső gyermekkor és a korai serdülőkor között alakulnak ki. „A tudósok között nincs konszenzus arról, hogy pontosan mi az oka annak, hogy az egyén heteroszexuális, biszexuális, meleg vagy leszbikus irányultságot alakít ki.”

Szintén az APA állapította meg , hogy:

„a klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a szexuális irányultság megváltoztatására tett kísérletek alkalmanként korlátozott ideig viselkedésbeli változásokat eredményezhetnek néhány motivált egyénnél, de ezeket a változásokat gyakran depresszió, szorongás és egyéb tünetek kísérik.”

A fentiekhez hasonló véleményen van Beda Balázs pszichológus, a magyarországi Háttér Társaság munkatársa is, aki szerint különösen ártalmas az, hogy a reparatív gyakorlatokkal a viselkedésben valóban el lehet érni változást, a szexuális identitás többi összetevőjében azonban kevésbé, így „a különböző identitáselemek között a diszkrepancia erősödik”.

Vagyis elképzelhető, hogy egy homoszexuális férfi heteroként kezd el viselkedni a reparatív terápia hatására, de a szexuális fantáziái, fizikai és érzelmi vonzódása, tehát a belső megélései nem változnak.

Mindez a szexuális identitásban szégyenhez, önértékelési problémákhoz, depresszióhoz vagy akár öngyilkossági kísérlethez is vezethetnek.

Problémákhoz vezethet

A már említett ENSZ jelentés szót ejt továbbá arról is, hogy a konverziós terápiák mély nyomot hagyhatnak azokban, akik keresztülmennek ilyen kezeléseken: például jelentős önbizalomvesztést, szorongást, depressziót, öngyűlöletet, szexuális diszfunkciót, szégyent és bűntudatot, illetve öngyilkosságra való hajlamot és krónikus stresszt is okozhatnak. Mindez hosszú távon komoly egészségügyi problémákhoz vezethet.

Az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok és a konverziós terápián való részvétel kapcsolatát több kutatás is vizsgálta. Egy 2018-as amerikai kutatás szerint például a szexuális orientáció vagy nemi identitás megváltoztatására tett kísérletek áldozatául esett fiatalok körében

kétszer nagyobb valószínűséggel történtek öngyilkossági kísérletek, mint azoknál a fiataloknál, akik nem estek át ilyen terápián.

Egy másik, szintén amerikai szervezet, a Williams Institute által végzett kutatás kimutatta, hogy a konverziós terápián átesett LMBTQ személyeknek nagyobb eséllyel vannak öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai: 75 százalékkal nagyobb esély van arra, hogy öngyilkosságot terveznek.

Forrás: Williams Institute

Betiltva

A konverziós vagy reparatív terápiákat a világ több országában betiltották. Teljes tilalom a világ 17 országában van, ezek közül nyolc az Európai Unióban található: Belgium, Ciprus, Franciaország, Görögország, Málta, Németország, Portugália és Spanyolország.

Forrás: ILGA

Az EU egyébként idén ősszel első alkalommal tett egy vállalást, miszerint törekedni fog a konverziós terápia betiltására. Ezt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke közölte egy levélben, melyet az általa javasolt egyenlőségi biztosnak, Hadja Lahbibnak címzett. A levélben szó esik egy új LMBTQ-egyenlőségi stratégiáról, melynek része lenne a konverziós terápia betiltása is.

Magyarországon is elérhető?

Magyarországon nincs olyan törvényi szabályozás, amely „kifejezetten tiltaná a konverziós vagy reparatív terápiákat, ugyanakkor, mind az egészségügyi törvény, mind a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Pszichológiai Társaság etikai kódexei tartalmazza, hogy csak tudományosan bizonyított, bizonyítékokon alapuló megközelítések elfogadhatóak a szakmában”, áll a Háttér Társaság egyik kiadványában.

Mint írják, ennek megfelelően,

ha valaki a szexuális irányultság vagy nemi identitás megváltoztatására vonatkozó terápiát nyújt, az Magyarországon etikai vétségnek minősül.

Ettől függetlenül ezek a terápiák minden bizonnyal Magyarországon is léteznek – legalábbis a szakemberek ezt sejtik. Kézzel fogható bizonyítékot szerezni erre azonban elég nehéz.

Németh Ádám pszichológus, a Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekciójának tagja a wmn.hu-nak korábban azt nyilatkozta: nehéz megítélni, Magyarországon mennyire elterjedtek a reparatív terápiák, hiszen nyilvános szakmai fórumokon ritkán hallani ezekről. Attól azonban, hogy az ilyen terápiát nyújtó szakemberek nem különösebben reklámozzák szolgáltatásukat, az még elérhető lehet Magyarországon is.

Egy 2022-es kutatás szerint Magyarország a konverziós terápiát népszerűsítő nemzetközi szervezetek kedvelt és biztonságos menedékévé vált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a már korábban említett IFTCC nevű brit szervezet több éven keresztül Magyarországon tartotta éves konferenciáját. Az elsőt még 2016-ban, majd nálunk rendezték meg éves konferenciájukat 2018-ban, 2019-ben, 2021-ben és 2022-ben is.

A konferencia

Az IFTCC célja , hogy támogassa azokat a szakembereket, akik segítséget nyújtanak azoknak, akik „nemkívánatos szexuális viselkedést” vagy „zavart tapasztalnak a nemükkel kapcsolatban, vagy nemi visszaalakulásra vágynak”. Ebben segít szerintük a konverziós terápia.

A 2016-os konferencia után a Magyar Pszichológiai Társaság (MPT) LMBTQ Szekciója tiltakozását fejezte ki „a minden mérvadó szakmai fórum által meghaladottnak és kártékonynak tartott szemléletet képviselő, tudományos evidenciákat és az LMBTQIA kisebbséghez tartozó személyek érdekeit figyelmen kívül hagyó, az eltérő vélemények kizárásával szervezett rendezvénnyel kapcsolatban”.

2019-ben a HírTv bejutott a konferenciára , és egy hosszú műsorban számolt be az eseményről, ahol interjúkat készítettek az előadókkal, majd Gyenis-Kátay Noémi pszichológussal és családterapeutával beszélgettek. Hangsúlyozták, hogy többeket megkerestek, de

egyedül ő vállalta névvel és arccal a műsorban való szereplést azok közül a szakemberek közül, akik foglalkoznak ilyen terápiákkal.

2021-ben Filó Mariann pszichológus, az MPT LMBTQ Szekciójának tagja részt vett az IFTCC magyarországi konferenciáján. Élményeiről a Mércén számolt be: a konferencián senki nem szidta az LMBTQ-közösséget, senki nem beszélt tiszteletlenül és nem volt rosszindulatú, mindemellett pedig szakszerű terápiát ígértek. Filó az eseményen találkozott az X-Out-Loud nevű csoporttal is, amely olyan fiatalokból áll, akik „elhagyták az LMBTQ-életformát”, vagyis „ex-melegek”. Ők nem betegségként gondolnak a homoszexualitásra, viszont bűnként határozzák meg, amelyet szerintük le lehet küzdeni, főként Jézus segítségével.

A tavalyi és idei konferenciát már Varsóban rendezték meg. 2023-ban egy háromfős újságírói csapat eljutott a rendezvényre , és nagyon hasonló élményekről számoltak be, mint Filó 2021-ben.

„A változás nem szólt örökre”

Filó Mariann részt vett egy, a konverziós terápiák magyarországi jelenlétéről szóló kutatásban is. A felmérés 2021 végétől 2022. március közepéig tartott,

az online kérdőívet 538-an töltötték ki, közülük 54-en, tehát nagyjából 10 százalékuk mondta azt, hogy valamilyen formában részt vett reparatív terápián.

A kutatásban résztvevők 70 százaléka azt mondta, náluk nem működött a terápia, és nem hiszik, hogy bárki másnál működött volna. Mindössze egy válaszadó vélte úgy, hogy nála teljes mértékben működött a terápia.

Forrás

A terápián résztvevők mentális egészségét rendkívül negatívan érintette az, amit a terápia során tapasztaltak: 51 százalék mondta, hogy a mentális egészsége sokkal rosszabb állapotban volt a terápia után, mint előtte.

A válaszadók 35 százaléka mondta, hogy valaki belekényszerítette őket a terápiába, 25 százalék pedig önkéntesen vetette alá magát annak. Leginkább (43 százalék) a szülők erőltették a terápiát, de élen jártak a vallási vezetők (18 százalék) és a képzett pszichiáterek és pszichológusok (20 százalék) is.

Forrás

Ami pedig az életkort illeti, a megkérdezettek több mint fele (53 százalék) gyermek vagy fiatal volt, amikor először elkezdték nála a terápiát. 10 százalék mondta azt, hogy 12 évesnél fiatalabb volt.

Forrás

A válaszadók közül öten vállalták, hogy egy hosszabb interjúban mesélnek az élményeikről: mindannyian meleg férfiak, hárman a 45-64 éves korosztályból, ketten fiatalabbak, hárman római katolikusnak mondták magukat, ketten pedig nem vallásosnak.

Két idősebb válaszadó arról számolt be, hogy mindketten éltek heteroszexuális házasságban a konverziós terápián való részvételt követően, de a változás nem szólt örökre.

A választás szabadsága?

Az IFTCC nevű szervezet évekkel ezelőtt indított egy petíciót , amellyel azt kérik a döntéshozóktól szerte a világon, hogy ne tiltsák be a konverziós terápiákat. Azzal érvelnek, hogy mindenkinek joga van

A petíciót már több mint 1900-an aláírták, köztük majdnem 700-an az Egyesült Királyságból, és több mint 400-an az Egyesült Államokból. Magyarországról 24 aláírót találtunk (archiválva itt érhető el), akik között vannak anonim személyek, „aggódó szülők”, egyházi emberek és pszichológusok. Felbukkan továbbá köztük a Hit Gyülekezetének egyik tagja, a Védett Társadalom Alapítvány egyik kuratóriumi tagja, aki egyben az Axióma Központ igazgatója, egy olyan mentálhigiénés szakember, aki rendszeresen publikál a konverziós terápiákról az Axiómán, és egy volt fideszes képviselő is.

Az aláírókról és arról, hogy mely szereplők hirdetik aktívan a konverziós terápiák üzenetét a magyar médiában, a sorozat második részében olvashatnak bővebben.

A cikkhez szükséges alapkutatást Antonia Gross, Finbarr Toesland és Rina Nikolaeva végezte, munkájukat a JournalismFund Europe támogatta.

Címlapi kép: Katya Vakulenko/ katyavakulenko.art