Év elején robbant a hír, hogy az Európai Bizottság befagyasztja a hallgatói és kutatói ösztöndíjakat, azaz az Erasmus + és a Horizont Európa programok finanszírozását azokon az egyetemeken, amelyeket az elmúlt években közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekva) irányítása alá szervezett ki a kormány.
A Bizottság összeférhetetlennek tartja, hogy több modellváltó egyetemen “magas rangú tisztviselők, köztük az Országgyűlés és a magyar autonóm szervek politikai felsővezetői” is helyet kapnak a vagyonkezelő alapítványok vezető testületeiben, a kuratóriumokban.
A Transparency International összesítése szerint 21 kekva-fenntartású egyetem kuratóriumában összesen
foglal helyet.
A források felfüggesztéséről azt követően döntött az Európai Bizottság, hogy a magyar kormány többszöri kérésre sem szüntette meg ezt a helyzetet.
Orbán Viktor a brüsszeli döntésre pár nap múlva így reagált a Kossuth Rádióban:
“(...) azok, amiket konkrét kifogásként fölhoznak a magyar oktatási rendszerrel kapcsolatban – erre is van szép magyar népi kifejezés –, tehát azok szamárságok, azok butaságok. Az, hogy politikusok ülnek egy egyetem kuratóriumában, Nyugat-Európában egy általános gyakorlat, semmi rendkívüli nincs benne.”
Ezt az érvet a fideszes holdudvar is hamar hangoztatni kezdte. Két nappal később már Bayer Zsolt kormánypárti publicista sorolta hosszasan a Hír TV-n futó műsorában azokat a német és osztrák egyetemeket, amelyek döntéshozó testületeiben állami vagy uniós tisztségviselők, tartományi vagy szövetségi politikusok ülnek.
Orbán Viktor szerint tehát az Európai Unió olyasvalamit kér számon a magyar kormányon, ami más országokban a normális működés része.
Ez azonban komoly csúsztatás.
Az Európai Bizottság ugyanis nem általánosságban tartja elfogadhatatlannak, hogy állami tisztviselők részt vegyenek állami pénzből gazdálkodó egyetemek működésének felügyeletében. Valóban, ez nyugati egyetemeken is általános gyakorlat.
A Bizottság valójában az uniós források elköltésének jogszerűségét látja veszélyben Magyarországon a kormányzati politikusok kuratóriumi tagságával.
Jelenleg ugyanis a kormány emberei is helyet foglalnak a kormánytól elvileg független intézményekben, és a jelenleg érvényes szabályok alapján komoly befolyással rendelkeznek az egyetemre érkező uniós források elköltésében, jelentős korrupciós kockázatot teremtve ezzel
- magyarázták a Lakmusznak Rónay Zoltán és Kováts Gergely felsőoktatás-kutatók, akik segítségével megvizsgáltuk a miniszterelnök állítása mögötti tényeket. Szerintük a nyugat-európai állami egyetemeken három nagyon fontos akadálya van ennek a túlzott befolyásnak:
A következőkben a Rónay Zoltánnal és Kováts Gergellyel készített interjúnk alapján részletesen is kifejtjük ezeket a különbségeket.
A magyar modellváltó egyetemeket fenntartó vagyonkezelő alapítványok kuratóriumainak megfelelői nyugati kontextusban az úgynevezett “boardok” (ezeknek különböző elnevezésük lehet, például board of directors, board of governors, board of trustees, supervisory board). Ezek olyan, többnyire külsős, nem az egyetemi közösséghez tartozó tagokból álló testületek, amelyek az egyetem működéséhez kapcsolódó gazdasági, és hosszú távú stratégiai ügyekben hozhatnak döntéseket.
Címlapon: Orbán Viktor miniszterelnök interjút ad a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában 2022. november 18-án. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda
E testületeknek azonban intézménytípusonként más és más a szerepe. Magánvagyonból létrehozott vagy gazdasági társaságok által alapított egyetemeknél az alapító gyakran bízza az egyetem irányítását egy általa meghatározott összetételű szakértő testületre. Ezt pedig éppúgy boardnak nevezzük, mint azt a testületet, ami közpénzből fenntartott állami egyetemek működését felügyeli, és jogszabályban meghatározott módon kerülhetnek bele emberek.
Ezekhez képest jelent újdonságot a magyar modell, ahol az állam lényegében állami vagyonból hoz létre magánintézményt, kinevezi az ezt irányító testület tagjait, majd az alapító jogokat átadja ennek a kijelölt tagokból álló testületnek - magyarázták a Lakmusznak Kováts Gergely, a Budapesti Corvinus Egyetem és Rónay Zoltán, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar kutatói, akik nemzetközi összehasonlításban is vizsgálják az egyetemi kuratóriumok működését a Modellváltás a felsőoktatásban című, jelenleg is futó OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok)-kutatás keretében.
Valóban vannak olyan egyetemek, amiknek a kuratóriumában kinevezésüknél, vagy inkább hivatali pozíciójuknál fogva ülnek politikusok, aktív miniszterek, államtitkárok. Az Európában működő mintegy 4 ezer felsőoktatási intézmény között is bőven találni ilyeneket - magyarázta Kováts Gergely.
A politikus jelenléte azonban önmagában még semmit sem mond. A testület mérete, a tagok kiválasztási eljárása és a testület hatásköre együtt mondja meg, hogy van-e ebben kockázat
- tette hozzá.
Kováts a vizsgálódás során ritkán látott olyan boardokat, ahol olyan kis létszámú (5-6 fős) testületben vannak politikus tagok - sőt, esetenként politikus elnökök -, mint a magyar kuratóriumokban.
Nyugati egyetemeken, ha egyáltalán, jellemzően egy nagyobb, mondjuk 30 fős testület tagjai között foglal helyet 1-2 politikus. Így a súlyuk is egészen más, mint egy kisebb testületben. A magyar modellváltó egyetemekhez hasonlóan alapítványi tulajdonba adott finn Aalto Egyetem és a Tamperei Egyetem kuratóriumaiban pedig, amelyek szintén kis létszámúak (7 fősek), egyetlen politikus sem ül - mondta összehasonlításképp Kováts.
Ami a kuratóriumi tagok kiválasztását illeti, a nemzetközi gyakorlatban politikusok jellemzően
kerülnek a testületbe.
A nyugati állami egyetemek boardjaiba általában egyébként sem egy szereplő delegál tagokat, mint ahogyan a magyar kuratóriumok alapításánál látjuk, hanem “több különböző érdekelt szereplő”, beleértve magát az intézményt is - állítja Kováts Gergely.
Kováts a német felsőoktatást hozta fel példaként, ahol “sűrűn előfordul, hogy a helyben illetékes tartományi parlamentből, vagy tartományi minisztériumból kerülnek ki a kuratóriumban szereplők”, de személyükről a felsőoktatási intézmény és a minisztérium, esetleg a területtel foglalkozó tartományi parlamenti bizottság közösen dönt.
Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne példát találni olyan felsőoktatási rendszerre, ahol a boardok tagjainak kinevezése tisztán minisztériumi hatáskör. Rónay Zoltán ilyen rendszert talált Hollandiában, ahol a mindenkori oktatásügyért felelős miniszter határozza meg az öttagú supervisory boardok tagságát.
De ha akarja, bármikor el is mozdíthatja az egyes tagokat.
Ezzel szemben Magyarországon nem pozícióhoz kötötten ülnek miniszterek a kuratóriumokban. Varga Judit, Szijjártó Péter, Lantos Csaba vagy Varga Mihály és az Orbán-kormány másik négy minisztere akkor is a kuratórium tagjai maradhatnak, ha már nem töltenek be miniszteri tisztséget a kormányban. Megbízásuk ugyanis élethosszig tart, és a kuratóriumi tagok kizárásáról az alapítói jogok átadását követően már csak maga a testület dönthet - magyarázta Rónay Zoltán.
A kutatók a német, a holland, a cseh, finn és a belga szabályozást megvizsgálva azt látták, ezekben az országokban a boardok hatásköre is jóval korlátozottabb a magyar kuratóriumokénál.
“Jellemzően jóváhagyó hatáskörök ezek, amelyek törvényben rögzítettek”
- fogalmazott Rónay Zoltán. Erős kontrasztba állította ezt a magyar modellel, ahol a kuratóriumok működésének “nincs semmilyen korlátja”. Ebben a modellben ugyanis, magyarázta, a kuratóriumok határozzák meg a saját hatáskörüket, és a szenátussal, egyetemi polgárok demokratikusan választott képviseletével való viszonyukat.
A három szempont alapján összehasonlításképp érdemes megnézni, hogyan működik például a cseh Károly Egyetem boardja.
A testület az elnökkel együtt 16 fős, tagjai között megtalálhatók jogászok, a cseh közszolgálati televízió igazgatója, egy magas rangú banktisztviselő, egy másik prágai egyetem volt rektora, a prágai érsek, egy volt katonai vezető és egy ex-miniszterelnök is. A jelenlegi kormányból két miniszter tagja a Károly Egyetem boardjának: a cseh védelmi miniszter és a kutatásért és fejlesztésért felelős miniszter, de mellettük ott ül a testületben az egyik ellenzéki párt két parlamenti képviselője is.
A board összetételéről ugyan a felsőoktatásért felelős miniszter dönt, de törvényben előírt kötelessége erről a rektorral konzultálni. Míg a magyar rendszerben élethosszig tart a kuratóriumi kinevezés, a cseh rendszerben a mindenkori felsőoktatásért felelős miniszternek megmarad a lehetősége, hogy a board bármely tagját elmozdítása a helyéről.
Ami a hatásköröket illeti, a testület eleve inkább csak költségvetési és stratégiai ügyekben, illetve ingatlanügyekben jogosult dönteni, és ezekben is a szenátus döntését kell jóváhagynia, tehát jóval szűkebb jogkörrel bír, mint a magyar egyetemi kuratóriumok - magyarázta Kováts és Rónay.
Állami egyetemeknél leginkább azért ülnek állami tisztviselők ezekben a testületekben, hogy érvényesítsék a kormány mint finanszírozó, megrendelő érdekeit. Ilyen alapon foglalhatnak helyet a boardokban a gazdasági élet olyan szereplői is, amelyek profilja átfedésben van az egyetem képzési portfóliójával - magyarázta Rónay Zoltán.
Ezen az “ellenőrző” funkción túl lehetnek politikusok a kuratóriumokban, akiket a szakmai életútjuk köt az egyetemhez. De arra is van példa, hogy egy adott tisztségviselő jelenlétének az egyetem boardjában szimbolikus szerepe van. A berlini régió egyetemeinek kuratóriumaiban például egységesen helyet foglal a parlament mindenkori elnöke - fogalmazott a kutató.
Ha pedig a szenátus, az egyetemi közösség javasol politikust a boardba (a nemzetközi gyakorlatban erre is lehet példa), azt a közösség általában annak reményében teszi, hogy ezzel tekintélyes, az egyetem érdekében akár lobbizni is képes pártfogót szerezzen magának - tette hozzá.
Bár eddig a nyugati egyetemek boardjaihoz hasonlítottuk a 2019 óta felállított alapítványi kuratóriumok működését, érdemes megemlíteni, hogy a magyar felsőoktatásban már 2006 óta működnek a fent bemutatottakhoz hasonló testületek, amelyekben szintén ültek politikusok - emlékeztettek Kováts Gergely és Rónay Zoltán.
Ezeket kezdetben gazdasági tanácsnak nevezték (2006-2015), majd 2015-től az úgynevezett konzisztóriumok vették át a szerepüket.
A gazdasági tanácsok feladata szintén a felsőoktatási intézmények felügyelete volt, eleinte elsősorban gazdasági kérdésekben töltöttek be ellenőrző funkciót. Vétójogot kaptak például a költségvetési beszámoló elfogadásában, cégalapításban és ingatlan adás-vételben, de erős döntéshozatali jogosítvánnyal nem rendelkeztek.
A 2010-es kormányváltás után viszont erősödött a kormány befolyása a tagság összetételére. Míg korábban a testület tagjainak többségét az egyetem delegálta, ekkor megfordult az arány a kormány javára. A 2015-ben létrejött konzisztóriumokba aztán már 5-ből 3 tagot a miniszter nevezett ki (a hivatalból tag rektor és a miniszterelnök által kinevezett kancellár mellett), a kinevezés szempontjait pedig semmilyen jogszabály nem szabályozta - magyarázta Rónay Zoltán.
A konzisztórium volt az első felügyelő testület a magyar felsőoktatási rendszerben, ami már nem csak szűken vett gazdálkodási kérdésekbe kapott beleszólást az egyetemeken. Egyetértési joga ugyanis kiterjedt már a kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiát magába foglaló intézményfejlesztési tervre is - tette hozzá.
Ezek alapján három fontos különbség rajzolódik ki, ami miatt a kuratóriumok jóval nagyobb befolyással rendelkeznek az egyetemek működésére, mint a magyar előképei, a gazdasági tanácsok vagy a konzisztóriumok.
