“Sólyom” - a saját biztonsága érdekében kizárólag ezen az álnéven, arc nélkül hajlandó megjelenni a nyilvánosság előtt a Litvániából indult Balti Elfek mozgalom egyik alapítója. A civilben menedzserként dolgozó litván férfi 8 évvel ezelőtt barátaiból szervezett csapatot az ottani online nyilvánosságban működő orosz dezinformáció semlegesítésére. Mára mintegy négyezer önkéntes szabadidejében figyeli, milyen üzenetekkel igyekszik elárasztani az online nyilvánosságot az orosz propagandagépezet. Ha szervezett álhírterjesztést látnak, azt azonnal jelentik, hogy az illetékesek időben léphessenek. A mozgalom mára nemcsak Litvánia, de a balti államok határain is túlnőtt, az ukrajnai háború kitörése óta pedig új szerepet kapott. Sólyommal a trollok elleni küzdelem tapasztalatairól beszélgettünk.
Lakmusz: Mesélne a kezdetekről? Mi adta meg a löketet 2014-ben, hogy szerveződni kezdjen az internetes trollokkal szemben?
Sólyom: Az Ukrajna elleni orosz agresszió valójában 2014-ben, a Krím-félsziget annektálásával és a kelet-ukrajnai háborúval kezdődött, ezzel párhuzamosan erősödött érezhetően az oroszpárti trollok működése Litvániában. A gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni, hogy hírportálok cikkei alatt a kommentszekciót elárasztották olyan hozzászólások, amelyek “bukott”, “NATO-megszállás alatt tartott” Litvániáról, és gyenge, életképtelen Európai Unióról szóltak. Ha valaki végigolvasta ezeket a kommenteket, a végére az élettől is elment a kedve. Úgyhogy mi elkezdtük pozitív üzenetekkel visszavágni a szervezett trolloknak.
Tehát nem is a hazugságok leleplezése volt az elsődleges szempont?
Dehogynem, természetesen a színtiszta hazugságokra koncentráltunk, amiket akkoriban terjesztettek: a NATO-megszállásról vagy litván lányokat erőszakoló NATO-katonákról. Egy szabályunk volt: a véleményeket békén hagyjuk, de a hazugságokat, a nyílt propagandát nem kíméljük.
Mikor jött a felismerés, hogy szervezett álhírterjesztéssel állnak szemben, és nem csak sok olyan emberrel, akik bedőltek egy-egy álhírnek?
A munka egy nagyjából negyven fős csapattal indult, akik között voltak nagyon jó IT-szakemberek is. Saját alkalmazást fejlesztettek, amellyel rendszerezetten tudtuk figyelni, milyen IP-címekről érkeznek az említett kommentek. Ez akkor még nyilvános adat volt, nem úgy, mint ma.
Ekkor kiderült, hogy gyakran egy IP-címhez akár tíz különböző profil is tartozott, ezer meg ezer egy kaptafára íródott kommenttel.
Ez egyértelmű jel volt, hogy szervezett trollokkal állunk szemben.
Ezután könnyű volt követni a tevékenységüket. És teljesen más érzés lett olvasni is ezeket a kommenteket. Korábban elég rémisztő volt látni, hogy ennyi ember ábrándult ki a demokráciából, a szabadságból, és azt gondolja, hogy jobb volt nekünk a Szovjetunióban. Attól a pillanattól láttuk, hogy a sorok mögött nincs más, mint egy csapat troll.
Ki volt az a 40 ember, aki elkezdte ezt a munkát?
Barátok és barátok barátai, akik megbíztak egymásban.
Felhívott néhány embert azzal, hogy “Figyelj, tennünk kell valamit?”
Pontosan ez történt. Először a hírportálok kommentszekcióiban láttunk munkának, de viszonylag hamar aktivizálnunk kellett magunkat Facebook-on is. Ez a leginkább használt közösségi portál az országban, így ez lett a legfőbb csatatér is számunkra.
Tüntetők egy Ukrajna orosz megszállása ellen szervezett demonstráción a litvániai Vilniusz városában 2022. március 24-én. Fotó: Petras Malukas/AFP
A mozgalom minden tagját viszont most már nem ismerem személyesen. Több kisebb Facebook-csoportban működnek együtt az elfek, nagy találkozók nincsenek. Nincs is szükség rájuk.
De azért tudja, hányan dolgoznak a mozgalomban?
A bűvös szám jelenleg 4 ezer ember, de ez inkább csak becslés. Nincs állandó tagságunk, emberek jönnek, mennek. Ha valaki elég aktívan végzi ezt a fajta tevékenységet, egy idő után lankadni tud a lelkesedés, amivel nap mint nap nekimegy a rengeteg hazugságnak.
Eddig leginkább a Litvániával kapcsolatos orosz dezinformációról volt szó. Putyin orosz elnök Ukrajna ellen indított nyílt háborúja változtatott bármit a mozgalom céljain?
Olyannyira, hogy nehéz is összehasonlítani a mostani tevékenységünket a háború előtti időszakkal. Most teljes erőbedobással Ukrajna oldalán harcolunk a fegyveres harcokkal párhuzamosan zajló információs háborúban.
Hiteles forrásokból terjesztünk információt a háborúról, nemcsak litvánul, hanem angolul is, és nemcsak Facebookon, hanem Twitteren és Telegramon is.
A figyelmünk tehát most nem a balti államokról szóló üzenetekre irányul. De azt látjuk, hogy az Ukrajnáról szóló üzenetek is nagyon hasonlóak, csak talán valamivel kifinomultabb módszerekkel terjesztik őket.
Milyen módszerekkel találkoztak már?
Előfordult például, hogy kisebb helyi hírportálokat hekkeltek meg, raktak ki rájuk imposztor tartalmat, és kezdték terjeszteni a közösségi médiában.
Egy éve pedig egy blogra tettek ki egy fotót, amelyről azt állították, azon egy német felségjelzésű NATO-tank rombolja épp szét egy zsidó temető sírköveit. Ezt aztán úgy küldték el külföldi portáloknak, mintha Litvániából származó valós hír lenne. Egy izraeli hírportál le is közölte. Hiába volt nagyon könnyen kideríthető, hogy kamu, addigra már elterjedt.
A gyorsaság nagyon kell az álhírterjesztés megállításához. Mondhatni, a siker kulcsa.
Mi számít gyorsnak ebben a műfajban? Bemutatná egy példán?
Fél óra. De ehhez az kell, ami nekünk szerencsére adott, hogy ezer szemünk legyen, sok ember figyelje, hogy mi történik. Akkor elég könnyű beazonosítani, milyen propagandaüzeneteket akarnak szervezetten eljuttatni tömegekhez, és fel tudunk lépni velük szemben.
Megtörtént például, hogy egy bezárt, ma már raktárként használt litvániai atomerőműnek kamu honlapot készített valaki, ahol közzétett egy álhírt, miszerint radioaktív anyagok szivárgását észlelték a területen. Ezt mi vettük észre, szóltunk az újságíró ismerőseinknek, fél óra múlva a teljes litván sajtón végigfutott, hogy színtiszta hazugság.
Rendszeresen jelezzük a sajtónak, hogy mit látunk felbukkanni, a tényellenőrzést már nagyrészt online hírportálok csinálják. De rendszeresen tájékoztatjuk a Stratcom-ot (a NATO Stratégiai Kommunikációs Kiválósági Központját, amelynek Magyarország 2022. április 8-án lett teljes jogú tagja) is a gyanús tartalmakról.
Milyen tapasztalatokat szereztek az orosz propagandát terjesztő trollokról? Magyarországon is ismert például a finn újságíró, Jessikka Aro munkássága, aki oroszországi trollfarmok működését mutatta be könyvében.
Csalódást kell, hogy okozzak, mert Litvániában nem igazán látjuk azokat a fizetett trollokat, akikről az a könyv szól. Vannak helyi hasznos idiótáink, akik szintén elég szervezettnek tűnnek, de eddig nem tudtuk rájuk bizonyítani, hogy megbízásból végeznék ezt a tevékenységet. Nem tudjuk megmondani, hogy honnan irányítják őket. A vilniuszi orosz nagykövetségről? Erre nincs egyértelmű bizonyítékunk. És a megszerzése nem is a mi feladatunk.
Szóval a Balti Elfek fő hozzájárulása nem is annyira ezeknek a trolloknak a lekapcsolása, hanem inkább a hazugságaik leleplezése?
Ez így nem teljesen igaz. Ha látjuk, hogy egy profil rendszeresen hazugságokat terjeszt, akkor azt jelentjük, megkönnyítve az illetékeseknek, hogy fellépjenek vele szemben. A mozgalmunk ebben az egyik legsikeresebb, de a Facebook működésében történtek bizonyos változások, amik megnehezítették a dolgunkat.
Milyen változások?
Könnyebben tilthatják le a profiljainkat, mióta a háború kezdete óta rendszeresen posztolunk ukrajnai halálos áldozatokról készült fotókat, amit “káros tartalomként” kezelnek. Én a háború kitörése óta nem használhatom a profilomat emiatt. Emellett pedig, hogy nehezebb lett olyan posztokat ártalmatlanítani, amelyek csak írott szöveget tartalmaznak, mint a képes vagy mozgóképes tartalmakat.
Ezért is vagyunk egyre aktívabbak a Telegramon is. Ott ugyan kevesebb tere van a munkánknak, de legalább nem szankcionálnak minket felkavaró képek közzétételéért.
Mi a tapasztalatuk kifejezetten a Telegrammal? Ezt a platformot csak mostanában kezdték szélesebb körben használni Magyarországon, és nem tudunk a működéséről túl sokat. Tudnak például együttműködni ezzel a platformmal a dezinformáció elleni harcban?
Nekik is lehet jelenteni, ha valamilyen dezinformációs tevékenységet észlelünk. Jelenleg ennyit tudunk ezen a felületen tenni. Közben pedig mi is rendszeresen használjuk információszerzésre Ukrajnáról. Nagyon gyors, könnyen kezelhető, és nem cenzúrázott - a mi esetünkben ez azt jelenti, hogy még a megrázó felvételeket sem tiltják le.
Tud a mozgalom bármit kezdeni a Telegramon, vagy akár a Facebookon működő zárt csoportokkal, ahol különösebb akadály nélkül terjedhetnek az álhírek?
Igyekszünk jelen lenni ezekben a csoportokban a saját vagy a célra létrehozott fedő profilunkkal, és igyekszünk figyelni, mi történik ott.
Mi az a napi munkamennyiség, amennyit még egészséges erre fordítani? Gondolom, nem lehet könnyű egy ilyen zárt csoportban előállni azzal, hogy “Figyeljetek, ez nyilvánvaló hazugság”, és felsorakoztatni az érveket hozzá. Milyen reakciókat kapnak ilyenkor?
Általában nem megyünk bele közvetlen vitákba. Annak nincs értelme, csak időpocsékolás volna.
A leghasznosabb, ha megpróbáljuk beazonosítani a dezinformáció forrásait, és elérni, hogy lekapcsolják őket.
A nyílt csoportokban ugyan még van némi tere a vitának, de semmiképp sem a legelvakultabbakkal vagy a nyilvánvaló trollokkal. Az ő véleményüket úgysem lehet megváltoztatni, jobb minél kevesebb teret hagyni neki.
Ismer bármilyen közvélemény-kutatást, amely megmutatja, hogy az orosz propaganda mennyire képes befolyásolni a balti országok lakosságának véleményét a háborúról?
Litvániáról tudok beszélni, ahol az ukrajnai háború teljesen megváltoztatta a közbeszédet. A litván lakosság 90 százaléka Ukrajnát támogatja az agresszor Oroszországgal szemben. Ez azt jelenti, hogy Litvániában nagyon nehéz az orosz propagandát terjeszteni, legyen szó a hagyományos vagy akár a közösségi médiáról. Ez körülbelül olyan szintű egység, mint amekkora 30 éve volt tapasztalható a Szovjetunióval szemben. Itt igazán nehéz dolga van az orosz trolloknak.
Mi a helyzet a Litvániában élő orosz kisebbséggel? Változott a velük szembeni hozzáállás? Illetve, próbálja őket valahogy megszólítani az orosz háborús propaganda?
Egyrészt, egész kisszámú az orosz kisebbség Litvániában, másrészt azt látom, hogy a közhangulat nem negatív velük szemben. De természetesen mi is igyekszünk sulykolni, hogy ami Putyin Oroszországában történik, azért nem minden orosz felelős, nem lehet őket megbélyegezni azért, mert oroszul beszélnek. (Megjegyzem, rengeteg Litvániába menekült ukrán is oroszul kommunikál).
A Balti Elfek az elmúlt években túlnőtt Litvánia, de még a balti államok határain is. Ha jól tudom, Csehországban is van például sejtje.
Szlovákiában, Csehországban, Ukrajnában is jelen vagyunk, legalább 12 országban van csoportunk.
Hogy történt ez az ugrás?
Az indulásunk utáni első néhány évben elég nagy ismertségre tettünk szert, ami talán a jó névválasztásnak is köszönhető. Másrészt a régió más országaiban, elsősorban amelyek határosak Oroszországgal, tehát az orosz dezinformáció frontvonalában vannak, természetszerűleg lehet szükség olyan tevékenységre, amilyet mi végzünk. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki ezekben az országokban, és igyekeztünk megosztani a tudásunkat.
Olyan országokban, ahol a geopolitikai helyzet miatt hasonlóan erős fenyegetés az orosz dezinformáció?
Címlapi fotó: Tüntetés a szabad internethasználatért Moszkva központjában 2019 márciusában. Fotó: Alexander Nemenov/AFP
Ez nem is annyira az orosz dezinformáció elleni harcról szól, hanem a szabadságról, ami ezekben az országokban igazán fontos a szovjet megszállás évei után. Az orosz dezinformáció elég erős Németországban és Franciaországban is, de egész más megvilágításba helyeződik, mint a térségünkben.
Ha Magyarországon is akadnának, akik indítanának egy helyi csoprotot, milyen kapcsolódási lehetőségeik lennének?
Valójában nincs másra szükség, mint hogy ugyanazokat az elveket valljuk, és harcolni akarjunk a szabadságért és a demokráciáért, és bízzunk egymásban. Nem vagyunk Che Guevarák, hogy minden eszközzel exportálni akarjuk a mozgalmunkat, de nyitottak vagyunk a nemzetközi együttműködésre.
Hogyan zajlik a tudásmegosztás?
Évente tartunk tréningeket, az Elfek Akadémiáját, ahol igyekszünk átadni a tapasztalatot, amit az évek során felhalmoztunk. De ezek nem nyilvános események.
Ezeken a tréningeken kívül működik valamiféle kommunikáció arról, hogy melyik országban éppen milyen üzenetekkel támad az orosz propagandagépezet?
