Csökkent a szegénység, de kitörni belőle sokkal nehezebb lett

“[A] szegények száma és a szegénység mértéke csökken” - mondta idei évértékelőjében Orbán Viktor miniszterelnök.

A kormány jó ideje kommunikálja, hogy a szegénység csökken hazánkban. Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára például már tavaly februárban úgy fogalmazott:

“Míg 2010-ben, a második Orbán-kormány hivatalba lépésekor az Európai Unió statisztikai hivatalának adatsorai szerint a mélyszegénységben élők aránya 23,4 százalék, azaz az egyik legrosszabb volt az unióban, addig ez az adat mára 8,7 százalékra csökkent, amivel az első tízbe került az ország.” Ugyanezt az adatot idézte a Megafon Központ által támogatott Deák Dániel tavaly év végén.
 

  • A szegénység mértékének meghatározására több módszert és mérőszámot alkalmaznak, ezeket azonban gyakran pontatlanul használják a közbeszédben - ahogy az történt Fülöp és Deák megszólalása esetén is. 
  • Bár a szegénységre vonatkozó mutatók egy része szerint valóban javulás volt tapasztalható Magyarországon, más - a kormányzati kommunikációban nem említett - téren romlott a helyzet: például a szegénységből kitörni egyre nehezebb, a roma lakosságot érintő problémák pedig tovább súlyosbodtak az elmúlt években.

Ebben a cikkben a szegénységre vonatkozó adatokat és statisztikákat vizsgáljuk meg részletesen.

Fotó: Dimény András/Képszerkesztőség


Összetett szegénységi mutató

A szegénység mértékét az Európai Unióban egységesen mérik, ennek fő mutatója a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya (AROPE; At Risk of Poverty or Social Exclusion). Eszerint valóban csökkent a szegénység mértéke Magyarországon 2010 óta:

 

 

Az Eurostat adatai szerint Magyarországon 2020-ban a lakosság 19,3 százaléka volt kitéve szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának. Az EU-s átlag 21,9%, a legrosszabbul Románia áll, ahol a lakosság 35,8%-a, a legjobban pedig Csehország, ahol a lakosság 11,5%-a van kitéve ugyanennek a kockázatnak. Magyarország a 12. helyen áll a rangsorban.

Ez az összetett szegénységi mutató három részindikátort foglal magában: 

  1. relatív jövedelmi szegénységben élők aránya (olyan háztartásban élők aránya, ahol a nettó jövedelem nem éri el a medián jövedelem 60%-át),
  2. súlyos anyagi deprivációban élők aránya (olyan személyek aránya, akik meghatározott 9 tétel közül legalább 4-ben anyagi okból hiányt szenvednek),
  3. nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya (olyan háztartásban élők aránya, ahol a 18–59 éves háztartástagok a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20%-át töltik munkával).

A statisztika azokat tekinti a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek, akik a három dimenzió közül legalább egyben érintettek. Mélyszegénynek pedig azokat, akik egyaránt érintettek mindhárom dimenzió által. 

Mélyszegénység és súlyos anyagi depriváció

A KSH adatai szerint azok aránya a magyar lakosságban, akiket mindhárom mutató érint, vagyis mélyszegénységben élőnek tekinthetők, a következőképp alakul:

 

 

A mélyszegénységben élők számának látványos csökkenéséhez érdemes hozzátenni, hogy a munkaszegénység a közfoglalkoztatottakat nem érinti. Így a mélyszegénység három részindikátorából az egyik esetükben “kiesik”, ezért nem tekinthetőek mélyszegénységben élőnek, ám havi 81 ezer forintos bruttó átlagkeresetük messze elmarad a mediánbér 60 százalékától.

Fülöp Attila, majd Deák Dániel korábban arról beszéltek, hogy a mélyszegénységben élők aránya csökkent 23,4 százalékról 8,7 százalékra. 

Az általuk említett adatok azonban nem a mélyszegénységre, hanem az összetett szegénységi mutatónak csak az egyik komponensére vonatkoznak: a súlyos anyagi deprivációra. 

Súlyos anyagi deprivációról beszélünk, ha az alábbi 9 tétel közül legalább 4 megvalósul:
 

1. Évi egyhetes üdülés hiánya. 

2. Váratlan kiadások fedezetének hiánya. 

3. Anyai okból nincs személygépkocsija. 

4. Hiteltörlesztéssel vagy lakással kapcsolatos fizetési hátralék. 

5. Kétnaponta húsétel fogyasztásának hiánya. 

6. Lakás megfelelő fűtésének hiánya. 

7. Anyagi okból nincs telefonja. 

8. Anyagi okból nincs mosógépe. 

9. Anyagi okból nincs színes televíziója.

 

Az Eurostat és a KSH adatai alapján a súlyos anyagi deprivációban élők aránya a 2010-es 23,4%-ról 2018-ra 8,7%-ra, majd 2019-ben 8%-ra csökkent: 

 

 

A számokból kiderül, hogy 2019-ről 2020-ra, ha kis mértékben is, de nőtt a súlyos anyagi deprivációban élők aránya (8,3%-ra).
 

A szegénységből kitörni egyre nehezebb

Egy másik beszédes adat, amely tekintetében viszont kifejezetten nem áll jól Magyarország, a szegénységi rés.

Ez az arányszám megmutatja, hogy a szegénységi küszöb alatti jövedelemből élők átlagos nettó jövedelme mennyivel marad el a szegénységi küszöbtől, tehát a mediánbér 60 százalékától. Vagyis minél nagyobb ez az arány, annál nehezebben tud valaki kitörni a szegénységből. 

Míg 2010-ben például ez az arányszám 18,2 százalék volt, 2020-ban már 28,8 százalék. Gyerekek esetében ez az arány 36 százalék.

 

 

A KSH minden évben közli a háztartások életszínvonalára vonatkozó adatait is. Ebből 2020-ban kiderült, hogy a járvány hatására a roma népesség életszínvonala - amely a járvány előtt is jelentősen elmaradt az országos átlagtól - romlott:

 
  • 2020-ban a roma népesség kétharmadát érintette a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata.
  • A súlyosan depriváltak aránya másfélszeresére nőtt, és minden ötödik személy élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban.
  • A jövedelmi szegénység növekedése kisebb mértékű volt, de a szegénységi küszöb alatt élők aránya így is 2,9-szerese volt az országos átlagnak.
 

 

Nem közölnek már adatot a létminimumról 

Korábban a létminimum fogalma volt hivatott leírni azt, hogy mi az a küszöbérték, ami elégséges ahhoz, hogy egy háztartás tagjai biztosíthassák maguknak a folyamatos életvitellel kapcsolatos szükségleteik kielégítését. 

A KSH 2011-ben megjelent, és a 2010-es évet értékelő kiadványában szerepelt becslés arra vonatkozóan, hogy hányan élnek a létminimum alatt. Akkor így fogalmaztak: „Becsléseink szerint e számított értéknél alacsonyabb jövedelemből élt 2010-ben a lakosság 37%-a.” 

A KSH azonban 2015-ben szakmai okokra hivatkozva úgy döntött, hogy megszünteti a létminimummal kapcsolatos adatközlést. Ezután a Policy Agenda folytatta a létminimum számítást: a becsléseik szerint a létminimum alatt élt: 

 

2019-től azonban - az adatközlés megváltozása miatt - a létminimumra vonatkozóan a Policy Agenda is csak előzetes adatokat közölt, amelyek alapján nem lehet biztonsággal megbecsülni a létminimum környékén élők arányát. 

A Policy Agenda utoljára 2020-ban közölt előzetes adatokat, az előző évre vonatkozóan. Ebből kiderült, hogy

  • egy ember szűkös megélhetéséhez 101.398 forintra volt szükség;
  • egy nyugdíjasnak ugyanehhez 91 ezer forint kellett;
  • egy két nyugdíjasból álló háztartásban 157 ezer forint volt ez az összeg;
  • egy tipikusnak mondható, 2 felnőttből és 2 gyerekből álló háztartás létminimumértéke pedig  294.055 forint volt.
Címlapi kép: Dimény András/Képszerkesztőség
Diószegi-Horváth Nóra
A Vasárnapi Híreknél kezdett újságot írni 2010-ben. 2015-ben csatlakozott a Mércéhez, ahol 2017-től főszerkesztő-helyettesként, 2020-től pedig főszerkesztőként dolgozott. Éveken át menetkísérő koordinátorként segítette a Budapest Pride szervezését, 2016 környékén pedig a Tanítanék mozgalom aktivistája volt.