Hogy jön az ki, hogy a magyar sajtó szabadabb, mint a francia vagy a német?

Ezt hozta ki európai újságírószervezetek felméréséből egy magyar nyelvű összefoglaló, ami a sajtóban is megjelent, csak épp fontos részleteket hallgat el a jelentésből.

 

Uniós felmérés: Magyarországon jobb a média helyzete, mint Nyugat-Európában


– olvasható az öles szalagcím az egyik legolvasottabb magyar hírportál, az Index.hu oldalán csütörtök kora délután óta.

A folytatásból kiderül, hogy a cikk egy európai civil szervezet, a sajtószabadsággal foglalkozó European Centre for Press and Media Freedom (ECPMF) friss felmérését szemlézi, de nem az eredeti forrás, hanem a kormányközeli Transzparens Újságírásért Alapítvány összefoglalója alapján.
 

“Bár az elmúlt években leginkább a magyar médiahelyzet kapcsán zajlanak viták az Európai Unióban, egy nemrégiben megjelent jelentés szerint hazánkban sokkal jobb újságírónak lenni, mint például Németországban vagy Franciaországban. Az Európai Bizottság által finanszírozott beszámoló szerint ezekben az országokban ugyanis komoly fizikai fenyegetésnek vannak kitéve a médiamunkások, ráadásul a sajtószabadságot is többször korlátozzák, mint Magyarországon”



-idézi a cikke az alapítvány eredetileg itt olvasható, de a Mandineren is közzétett szövegét.

Ez a keretezés azért lett rögtön gyanús, mert az elmúlt években számos európai uniós és nemzetközi újságíró-szakmai állásfoglalás is napvilágot látott, amelyek nem festenek ilyen pozitív képet a magyar médiahelyzetről.

Az ECPMF friss jelentését  végigolvasva hamar kiderült, hogy ez sem dicséri a magyar helyzetet. 

A Transzparens Újságírásért Alapítványnak sikerült alaposan félremagyaráznia a vizsgálat eredményeit.

Bemutatjuk, miképp.

Címlapon: Operatőr kamerával egy fideszes sajtótájékoztatón / Fotó: Botos Tamás/444

Európai sajtóügyi civil szervezetek a Media Freedom Rapid Response nevű EU-finanszírozott együttműködés keretében 2020 óta regisztrálják az újságírók és szerkesztőségek ellen elkövetett támadásokat az unió tagországaiban és a tagjelölt országokban, ezeket ugyanis a sajtószabadság sérelmeként értékelik. Ennek eredménye a szóban forgó Mapping Media Freedom című jelentés, amely a 2022-ben jelentett eseteket gyűjti össze, 5 kategóriába csoportosítva az incidenseket.

A sajtószabadság elleni támadásnak számít

  •  a munkájukat végző újságírók fizikai megtámadása,
  • az ellenük elkövetett szóbeli agresszió,
  • a magántulajdonuk (például munkaeszközeik) megrongálása,
  • az ellenük indított bírósági perek,
  •  vagy annak korlátozása, hogy az újságírók tájékoztathassanak közügyekről.

Ilyen támadásokból 2022-ben összesen 813-at regisztráltak a Media Freedom Rapid Response keretében, ebből 415 történt EU-tagországokban. (A cikk további részébencsak ezekre az EU-s esetekre fókuszálunk.)

A jelentés arról is tartalmaz statisztikát, milyen környezetben, milyen felállásban történtek ezek a sajtószabadság elleni támadások. Eszerint a legtöbb incidens tüntetéseken (21 százalék), az online térben (20,7 százalék), közterületen (13,7 százalék) valamint a bíróságon (13,3 százalék) történt.

A riport a statisztikák ismertetése után részletesen bemutatja, milyen természetűek voltak ezek az incidensek.

Kimaradtak fontos részletek

Ami azonban számunkra fontos, azok az országspecifikus elemzések.

Ezek eleve nem teszik összehasonlíthatóvá a sajtószabadság helyzetét uniós szinten, mert csak néhány kiválasztott országról készítettek ilyeneket.

A tagországok közül Belgiumról, Észtországról, Franciaországról, Németországról, Görögországról, Olaszországról, Lengyelországról, Spanyolországról, Svédországról és Magyarországról.

A Transzparens Újságírásért összefoglalója Németországot és Franciaországot emeli ki, ezt a két országot hasonlítják össze Magyarországgal.

A számok ugyan stimmelnek,

  • Németországban 87 alkalommal érte támadás a sajtó munkáját, összesen 143 érintett újságíróval,
  • Franciaországban 51 alkalommal, összesen 77 érintett újságíróval,
  •  és ehhez képest Magyarországon valóban csak 11 incidenst regisztrált az MFRR projekt, összesen 13 érintettel.

A jelentésben azonban számos megjegyzés olvasható hangsúlyos helyeken, amelyek arra utalnak, hogy nem lehet a sajtószabadság általános állapotára vonatkozó messzemenő következtetéseket levonni pusztán ezekből az országonként megadott adatokból, és összehasonlítani sem érdemes őket más országokkal.

A jelentés szerzői a szöveg egyetlen pontján sem tesznek ilyet.

Az egyik ilyen figyelmeztető megjegyzés az adatgyűjtés korlátaira vonatkozik. Az országspecifikus elemzéseket tartalmazó rész legelején a szerzők jelzik, hogy igyekeztek egyszerre több forrásból begyűjteni a jelentés tárgyát képező eseteket. (Az adatgyűjtés egyszerre zajlott helyi ismeretségeken, az ECPMF saját bejelentőfelületén és mesterséges intelligencia alapú kutatás segítségével.)

A statisztikába számolni azonban csak azokat az eseteket tudták, amikről az érintett újságírók egyáltalán beszéltek.

Egyes országok között pedig nagy különbségek lehetnek abban, mekkora a tudatosság az újságírók körében ezen a téren.

Az sem mindegy, milyen súlyú és típusú incidensekből állt össze az a statisztikai adat, amit egy-egy ország esetében látunk.

Németországban az összes eset 69 százalékában, 3-ból 2 esetben tüntetéseken érte az újságírókat fizikai vagy szóbeli támadás, esetleg munkaeszközeik megrongálása. Ezek nagy része az oltásellenes és vírustagadó Querdenken mozgalom tömegtüntetésein történt, és a 60 esetből 47 esetben magánszemélyek követték el. Az ezen kívül beérkezett esetek sajtóakkreditáció megtagadásáról és elvesztett közadatigénylési perekről szólnak.

Az oltásellenes Querdenken mozgalom egyik tömegtüntetése Berlinben, 2020. augusztus 1-jén. / Fotó: John McDougall/AFP

Franciaországban is a tüntetéseken, magánszemélyektől elszenvedett szóbeli agresszió és tettleges támadások teszik ki a statisztika nagyját, de a számításba belefértek még újságírók ellen indított rágalmazási perek, egy tüntetésről tudósító újságíró megbírságolása, és az online térben elhangzott fenyegetések is.

Ehhez képest Magyarország esetében eleve azzal kezdik az elemzést a jelentés szerzői, hogy itt „a sajtószabadság és a médiapluralizmus 2022-ben is komoly kihívásokkal küzdött,
 

a 11 regisztrált eset pedig önmagában nem képes megmutatni, milyen tágabb, rendszerszintű problémákkal kellett szembenéznie az elmúlt évben is a független sajtónak.”


Az elemzés itt kiemeli a média függetlenségének és sokféleségének tudatos kormányzati leépítését, mint átfogó trendet, amelybe a 2022-es év több eseménye is illeszkedik:

  • Ilyen volt, amikor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal költségvetési csalás gyanújával hallgatta ki Varga Zoltánt, a Central Médiacsoport tulajdonosát,
  • amikor a Covid-járványra hivatkozva a kormány tovább korlátozta, hogy az újságírók kórházakból tudósítsanak,
  • vagy amikor a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) megvonta a Tilos Rádió frekvenciaengedélyét, és csak újbóli pályáztatás után adta neki vissza.

De a német és francia jelentésben említett, magánszemélyek által elkövetett inzultusokhoz képest teljesen más súlyú az a szintén 2022-es eset is, amikor a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) vizsgálatot indított a Direkt36 újságírója, Panyi Szabolcs ellen, amiért a Pegasus kémszoftver állami használatáról szóló oknyomozása során kiszivárogtathatta egy magyar titkosügynök telefonszámát is. (A NAIH négy hónappal később megállapította, hogy személyes adatok nem sérültek.)

A Transzparens Újságírásért Alapítvány összefoglalója meglehetősen szelektíven válogat ezekből a történetekből,

a sajtószabadság módszeres kormányzati leépítéséről szóló részeket pedig egész egyszerűen kihagyja a cikkből.

Hangsúlyozza viszont, hogy a jelentés szerint Magyarországon az újságírókat 2022-ben ritkán érték fizikai támadások (összesen két ilyen esetről tudnak ebben a kategóriában), és kiemeli, hogy egy a 444 újságíróit ért szóbeli fenyegetés annak ellenére került bele a jelentésbe, hogy végül nem fajult tettlegességig. (A Vadhajtások nevű szélsőjobboldali portál írta, hogy a hírportál összes újságíróját „nyugodtan agyon lehetne verni”.)

Teljesebb kép

A sajtószabadság magyarországi állapotát a Media Freedom Rapid Response projektnél jóval régebb óta, és jóval több szempont alapján monitorozza a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nevű nemzetközi újságírószervezet.

Eszerint 2022-ben a világ 180 országa közül Németország a 16., Franciaország a 26. legszabadabb médiájú ország. Magyarország ehhez képest jóval hátrébb, a 85. helyen áll a sorban.

A legutóbbi, 2022 májusában nyilvánosságra hozott értékelés szerint Magyarország ugyan 7 helyezést javítva a 2021-es 92. helyről a 85. helyre kúszott fel a 180 országot összehasonlító listán, de ez csak a mezőny többi országához viszonyítva előrelépés, a sajtószabadság feltételeit mutató mérőszám esetünkben 8 ponttal éppen, hogy romlott.

Az RSF újságírókból és médiakutatókból álló döntőbizottsága öt mérőszám alapján állítja össze indexét, ezek

  •  a politikai vezetés sajtó megfékezésére irányuló törekvései,
  • a sajtószabadság törvényi feltételei,
  •  az újságírás gazdasági körülményei,
  • a média függetlenségének társadalmi-kulturális beágyazottsága,
  •  illetve az újságírók biztonsága.

Az egyes szempontok alapján összehasonlítva Magyarországot mondjuk Németországgal és Franciaországgal már jóval árnyaltabb képet kapunk.

Az újságírók munkabiztonsága 2022-ben Németországban és Franciaországban valóban elég alacsony lett. Németország az összesítésben megszerzett 16. helyhez képest a biztonsági indikátor szempontjából csak a 91., Franciaország az összesített 26. helyéhez képest csak a 85. helyen áll. A trendet az RSF elemzése is a lezárásellenes tüntetéseken történt újságírók elleni inzultusok magas számához kötötte. Magyarország a fizikai atrocitások alacsony száma miatt ebben az összehasonlításban valóban sokkal jobban teljesít, a 180 országból a 29. helyen végzett.

Más indikátorokban viszont klasszisokkal rosszabbul állunk, mint ez a két ország. Különösen látványos, hogy míg a sajtószabadság gazdasági feltételei szempontjából Németország a világon a 7., Franciaország pedig  a 23., Magyarország a 141. – Algéria, Zimbabwe és Tanáznia szintjén van. A média politikai befolyásoltsága szempontjából sem sokkal jobb a helyzet, Németország 10. és Franciaország 21. helyéhez képest ebben a kategóriában Magyarország a 119. – Szudánnal és Szerbiával egy szinten.

Neuberger Eszter
Közel tíz éve dolgozik újságíróként, ezalatt megfordult már a hvg.hu, a 2019 végén megszűnt Abcúg és a 444 szerkesztőségeiben. A tényellenőrző munka előtt leggyakrabban oktatási, egészségügyi és szociális témájú cikkeket publikált.