"Ismeretlen e-mail címről egy szokatlanul terjedelmes, komoly hírértékkel bíró dokumentumhalmaz jutott el a Magyar Nemzet szerkesztőségéhez"

- ezzel a mondattal indította 2022. február elején a kormánypárti lap a “Soros emberei” című cikksorozatát, amelynek több cikkét angolra, franciára és németre is lefordították. A sorozat leleplezőnek szánt videókat közölt kormánykritikus civil szervezetek munkatársairól és újságírókról, akik - a Magyar Nemzet szerint - beismerő vallomásokat tesznek Soros György hálózatának működéséről. A cikkek lényegében a teljes kormánysajtón végigfutottak, több fideszes politikus, köztük Kovács Zoltán kormányszóvivő is hivatkozott a sorozatra.

De pontosan hogyan készültek ezek a cikkek, és milyen módszerekkel torzítják a valóságot?

Erről a témáról rendezett nemrég beszélgetést a Független Médiaközpont, az érintettek pedig részletesen meséltek a tapasztalataikról a Lakmusznak.

A Soros emberei cikksorozat témája Magyarország megítélése és a nemzetközi újságírók elfogultsága volt. Mint később kiderült, a “leleplező” anyagok félrevezető módszerekkel készültek: a megszólalókat hamis álláshirdetésekkel húzták csőbe, az állásinterjúkat videóra vették, és ezekből kiragadtak olyan részleteket, amelyek önmagukban félreértelmezhetőek, és azt sugallják, hogy bizonyos civilek és újságírók a Soroshoz köthető szervezetek kénye-kedve szerint végzik a munkájukat.

A Független Médiaközpont által szervezett panelbeszélgetésen megjelent az ügy két sértettje, Kálmán Mátyás újságíró és Jeney Orsolya, az Amnesty International korábbi igazgatója. Az eseményen részt vett még az esetet feltáró Horn Gabriella, az Átlátszó újságírója, Bodrogi Bea médiajogász és Vicsek Ferenc, a Politikai Propaganda Indikátor Program alapítója. 

Mi is történt valójában?

A Független Médiaközpont eseményén ismertették, hogy milyen eszközökkel csalták csapdába az ügy érintettjeit. Ahogy az Átlátszó feltárta, az egész egy LinkedIn-es álláshirdetéssel kezdődött: egy állítólagos regionális igazgatói pozícióra olyan emberek jelentkezését várták, akik jól beszélnek angolul és vezetői tapasztalatokkal rendelkeznek a civil szférában. Az alábbi fotót az Átlátszó tette közzé az álláshirdetésről:
 
A hirdetés szerint egy olyan alapítvány irányítására kerestek embereket, amelynek célja a koronavírus-járvány alatt előforduló emberi jogi visszaélések kezelése, egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés, a szólásszabadság és az információszabadság elősegítése - írja az Átlátszó, amely szerint több mint százan jelentkeztek az állásra.

A jelentkezőnek első körben egy magát holland HR-esnek kiadó nővel beszéltek videóhívás keretein belül. Az ál-HR-es azt állította, hogy egy tehetős személy szeretné támogatni egy civil szervezet létrehozását. Az tehetős adományozóról azonban nem osztott meg részletesebb információkat a jelentkezőkkel, vele elvileg csak a felvételi eljárás utolsó állomásán beszélhettek volna. Az Átlátszó cikke szerint az egyik áldozat végül kapcsolatba került egy Skype-interjún a titokzatos milliárdossal, a beszélgetés után azonban a befektető és a HR-es LinkedIn profilja is elérhetetlenné vált.

Az Átlátszó utánajárt, hogy van-e bármi valós alapja a meghirdető civil szervezetnek vagy a milliárdos befektetőnek, de ezekről az interneten semmi információ nem volt elérhető, tehát arra lehet következtetni, hogy a dolog teljes egészében színjáték volt.
 

Kiragadott részletek

A Lakmusznak az egyik áldozat, Kálmán Mátyás újságíró elmesélte, pontosan hogyan zajlott az interjú. A háromszor 45 perces beszélgetés egyik fő témája az volt, hogy milyen módon lehetne új civil szervezetet alapítani Magyarországon. Az interjúztató a civil szervezetek működésének a részleteibe szeretett volna bepillantást nyerni, illetve a kérdéseivel igyekezett felmérni, hogy Kálmánnak mekkora a tudása és milyen tapasztalatai vannak a civil szféra működésével kapcsolatban.

Kálmán a beszélgetés során kritikákat is megfogalmazott egyes újságírók és civil szervezetek munkájával kapcsolatban, a Magyar Nemzet cikkeiben ezeket közölték, kiragadva az eredeti szövegkörnyezetből.

“Nem lehet tudni, hogy (...) hogy az újságíró elég független-e, vagy éppen kapott egy meghívást egy jó kis hotelbe, és mennyit ajánlottak neki, hogy azt írja meg, amit vissza akarsz hallani a médiából” - hangzik el például az interjún. A Magyar Nemzet ezt úgy állította be, mintha egy vallomás lenne arról az általános gyakorlatról, ahogy a civil szervezetek manipulálják az újságírókat.
 
Kálmán azonban az interjúban ezt részletesebben kifejtette, így a kiragadott rész önmagában félreérthető. Az interjúban konkrétan arról beszélt, amikor bármilyen szervezet (politikai, magán, civil stb.) meghív egy újságírót tudósítani egy adott konferenciáról vagy eseményről, és cserébe fedezik a költségeit. Főként a pályakezdő újságírók körében bevett ez a forma, ahol értékes tapasztalatokat szerezhetnek. Itt nincs kikötés, hogy pontosan mit kell írniuk, viszont írniuk kell a konkrét eseményről. Kálmán azt már csak a Lakmusznak tette hozzá, hogy tágan ide tartozik a szponzorált tartalom fogalma is, ahol az újságíró szigorúan feltünteti, hogy milyen szervezet finanszírozásából készült az adott anyag.

Kálmánnak egy ponton kétségei támadtak az állásinterjú hitelességét illetően. “Gyanakodni kezdtem, amikor nem találtam semmilyen információt arra vonatkozóan, hogy kik ezek az emberek és pontosan mi is a vállalkozásuk. Segítséget is kértem, hogy hátha egy nálam ehhez jobban értő ember megtalálja őket egy nemzetközi céges adatbázisban, de ott se volt nyoma.” Kálmán megpróbált maga is kérdezősködni a kapcsolattartónál, hogy áruljon el több információt a dolog hátteréről. Ebből a levelezésből osztott meg velünk részleteket.

Kálmán és a csalók 2020. október 7-i levelezésében olvashatjuk, hogy az ál-HR-es, úgynevezett Emma van Der Berg elárulta, hogy a tervezett civil szervezet mögött bizonyos Bashar Al Hindi áll, egy Egyesült Királyságban élő vállalkozó.
 
A válaszlevelében Kálmán rákérdezett, hogy el tudna-e árulni egyéb részleteket Bashar Al Hindiről és a cégéről. Illetve azt is megírta, hogy örülne, ha kaphatna további információkat a civil szervezet mögött álló további támogatokró és alapítókról.

Kérdéseire ugyanaz az Emma van der Berg válaszolt, és levelében megírta, hogy Bashar fogja felügyelni és koordinálni a projektet. Majd van der Berg azt is hozzáteszi, hogy jelenleg nem biztos abban, hogy mennyi információt oszthat meg Kálmánnal, de “biztos benne, hogy a következő hívás alkalmával Bashar is be fog mutatkozni neki és minden kérdésére válaszolni fog.”
 
A Független Médiaközpont eseményén szóba került, hogy a Magyar Nemzet által felhasznált, félrevezető módszerekkel megszerzett felvételekek többen összemosták az oknyomozó, tényfeltáró újságírás módszereivel. Az újságírói munka során egyes esetekben valóban indokolható lehet titkos felvételek készítése, Bodrogi Bea jogász elmondta, hogy erre szigorú etikai szabályok vonatkoznak: ilyen esetekben egy újságírónak mérlegelnie kell, hogy az adott információ megszerzéséhez mekkora közérdek fűződik, és ennek fényében használhatóak-e titkos eszközök. Kálmán szerint nem lehet közérdeknek tekinteni azt, ha valakiből egy kreált interjús helyzetben kihúznak néhány félreértelmezhető mondatot.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy valódi újságírásról akkor beszélhetünk, ha az állítások valós tényeken alapulnak. Kontextusból kiragadott féligazságok ezzel szemben nem tekinthetőek újságírásnak. Ebben az esetben a Magyar Nemzet és az egyéb kormányközeli médiumok, amelyek átvették a interjúrészleteket, már az eleve meglévő narratívájuk alátámasztására használták a megtévesztő felvételeket.
 

Mit lehet tenni?

A beszélgetésen Vicsek Ferenc elmondta, hogy a politikában bevett dolog a karaktergyilkosság, ebben a konkrét esetben azonban szerinte inkább “karakterbérgyilkosságról” van szó. Az elmondottak szerint Jeney Orsolya és Kálmán Mátyás megtévesztése azt a célt szolgálta, hogy alátámasszák azt a kormányzati narratívát, hogy a Soros Györgyhöz kötődő civil szervezetek tudatosan próbálnak ártani Magyarországnak.

Bodrogi Bea hozzátette, hogy jogászként csak most tanulják ezeknek a helyzeteknek a kezelését. Szerinte nagy hangsúlyt kellene fektetni a médiatudatosságra és a kritikus gondolkodás fejlesztésére, ugyanis ez segíthetne az olvasóknak, hogy felismerjék a dezinformációs törekvéseket.
 
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy ilyen esetekben elsősorban a nyilvánossághoz lehet fordulni. Kálmán Mátyás elmondta, hogy nagymértékű szolidaritást tapasztalt az átverést követően, sokan megkeresték, hogy miben tudnának segíteni neki.

Jeney Orsolya, a hamis álláshirdetés másik áldozata, elmondta, hogy már csak később, a hírekből tudta meg, hogy az állás valójában teljes átverés és soha nem is tervezte senki, hogy elindítsa a már említett szervezetet. Jeney azt is elmondta, hogy pszichológiai segítséget kellett kérnie, hogy túllépjen a történteken.“Az első két hétben azt éreztem, hogy csak magamat hibáztathatom, ami nonszensz, én egy nyilvános álláshirdetésre jelentkeztem munkanélküliként” - mondta.

Címlapi kép: AP Photo/Francois Mori