Nem érzéki csalódás, a 2022-es választási kampányban tényleg megnőtt a hamis hírek száma
- vélekedik Fazekas Tamás jogász és Bene Márton, politikai kommunikációval foglalkozó kutató, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, akiket bő egy héttel a választások előtt arról kérdeztünk:
A beszélgetés felütését egy frissen megjelent cikkünk adta, amelyben a kampányban előkerült, bizonyíthatóan hamis vagy nem ellenőrizhető politikai üzeneteket gyűjtöttük össze ellenzéki- és kormányoldalról.
PODCAST
A Lakmusz március 25-én felvett beszélgetése Fazekas Tamás jogásszal és Bene Mártonnal, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársával. Műsorvezető: Diószegi-Horváth Nóra
A két szakértő szerint egyszerre több tényezőnek köszönhető, hogy a közélet kampányüzemmódba kapcsolt szereplői egyre gyakrabban állítanak valótlanságokat politikai ellenfeleikről.
“Nincs jogi kontroll a választási kampányban megfogalmazott becsületsértő kijelentések felett”
- magyarázta először Fazekas Tamás. Szerinte hiába megfelelő Magyarországon a jogi szabályozás, a bíróságok elmúlt évtizedben lezajlott politikai kontroll alá kerülése miatt a közélet különböző szereplői - politikusok, vagy a pártérdekek szerint működő, sajtóterméknek már aligha nevezhető “médiajelenségek” - gyakorlatilag következmények nélkül terjeszthetnek hazugságokat.
A jogi szankciókat biztosan el tudják kerülni, hiszen legkésőbb a jogi hierarchia tetején elhelyezkedő Alkotmánybíróság biztosan felmenti majd őket. A jogász az AB elmúlt időszakra jellemző ítélkezési gyakorlatából ugyanis az látja, hogy a testület “a kiélezett kampányra” tekintettel elnézi, tűréshatáron belülinek ítéli, ha a felek olyat állítanak egymásról, ami “tényszerűen nem felel meg a valóságnak”.
Címlapon: Politikai témájú falfirka Budapesten / Fotó: 444
Fazekas úgy látja, ezt a “torzított magyar médiapiacon” elsősorban a kormányoldal szócsöveként működő orgánumok használják ki. Különösen kampányidőszakban, összehangolt gépezetként, “copy-paste mechanizmus” alapján “folyamatosan szórják az emberek fejébe” a kifejezetten lejárató céllal fabrikált hazugságokat, amik ellen gyakorlatilag védtelen a nyilvánosság.
“Mostanra az emberek jóval megengedőbbek lettek a saját politikusaik hazugságaival kapcsolatban”
- hozott fel egy másik okot Bene Márton, aki politikakutatóként úgy látja, ha egy politikus “önazonos módon viselkedik”, a szimpatizánsai szemében akkor sem veszti el a hitelességét, ha hazugságon kapják. Szerint a választó tudja utólag racionalizálni a hazugságot, akár úgy, hogy nem veszi szándékosnak, akár úgy, hogy “beárazza” mint szükséges eszközt a választási verseny megnyeréséhez.
Bene Márton szerint már a 2018-as országgyűlési választásnál is adott volt ez a két tényező, az a kampány is hangos volt már a különböző, főleg ellenzéki politikai szereplők ellen indított, lerohanásszerű, hazugságokra vagy nem bizonyított állításokra épülő lejárató kampányoktól, ilyen értelemben a két választási kampány között nem olyan szembeötlő a különbség.
Ami a mostani kampányt illeti, Bene úgy látja, a Márki-Zay Péterről megfogalmazott lejárató üzenetek
amelyek a hivatalos kampánystart óta plakátokon lepik el az országot, és amelyek bizonyított valótlansága miatt az ellenzéki miniszterelnök-jelölt feljelentést is tett,
“tíz éve épített történetekbe illeszkednek”, és “saját, hétköznapi életükben érezhető veszélyekre hívják fel az emberek figyelmét, ami érinti őket, hiába nem érdekli őket a politika”
- magyarázta a kutató.
A lejárató céllal bedobott, érzelmekre ható hazugságok mindig jóval gyorsabban terjednek, mint azok cáfolatai,emelte ki Bene Márton. Szerinte az sem segíti az ügyet, hogy az üzleti szemlélettel működő közösségi platformok, ahol az álhírek általában terjednek, változó intenzitással szűrik ezeket.
Így, a jogi szankcionálás fentebb bemutatott kiüresedése és a tényellenőrző újságírás korlátozott hatásfoka miatt,
a médiafogyasztó leginkább saját magára hagyatkozhat az álhírek elleni védekezésben
- vélekedik a kutató.
Hogy milyen mértékű ez az immunitás, azt pedig nagyban meghatározza a nyilvánosság általános állapota az adott országban, - folytatta Bene. Az olyan országokban, ahol a közmédia még fontos szerepet játszik, hitelesen tájékoztat, és bíznak benne a médiafogyasztók, tehát “kapaszkodóként” használható, “ott az álhíreknek sokkal ritkábban dőlnek be az emberek”- mondta.
“Ahol viszont az egész médiatér politikai identitások mentén strukturálódik, mindenkinek a saját nézetei fogják eldönteni, hogy mit fog elhinni, és mit nem”
-tette hozzá.
A teljes beszélgetés itt nézhető meg:
