Musk a szólásszabadság nagy eseményei között tartja számon azt a pillanatot, amikor először sétált be a Twitter székházába. A New York Times újságíróinak új könyve szerint leginkább rombolást és mérhetetlen káoszt hozott a vállalathoz.

2023 nyarán építőmunkások jelentek meg a Twitter San Franciscó-i székházánál, és egy darus emelőről elkezdték lebontani a ’@twitter’ feliratot az épület oldaláról. A céget akkor már több mint fél éve birtokló Elon Musk azonban sem az épület tulajdonosaitól, sem a helyi hatóságoktól nem kapott engedélyt a beavatkozásra, így a rendőrség öt betű eltávolítása után leállította a munkálatokat.

Musk nem hátrált meg, még ugyanazon a héten kiadta az utasítást, hogy a székház tetejére húzzanak fel egy óriási, fehéren világító X jelet. Erre aztán a szomszédok kezdtek el panaszkodni, így Musk néhány napon belül kénytelen volt leszereltetni X-re átkeresztelt vállalatának cégérét.

A logócsere-fiaskó jól szimbolizálja, milyen átgondolatlanul ment bele a világ leggazdagabb embere a Twitter 44 milliárd dolláros felvásárlásába, és mennyire vaktában kezdett bele a közösségimédia-cég átalakításába.

Számtalan ehhez hasonló sztorit mesél el Kate Conger és Ryan Mac, a New York Times két Musk-felelőse a szeptemberben megjelent ‘Character Limit: How Elon Musk Destroyed Twitter’ című könyvben.

Lényegében magába a felvásárlásba is csak belesodródott. Miután nyilvánosan tweetelt arról, hogy megvenné a céget, nem tudott kihátrálni az üzletből, hiába próbálta meg egy ponton érvénytelennek beállítani a már aláírt szerződést.

Végül 2022 októberében került hozzá a Twitter, és innentől két fő szempont vezérelte a cég „megreformálásában”: a kiadáscsökkentés és az, hogy a saját képére alakítsa a vállalatot, azaz megváltoztasson mindent, amivel (meglehetősen kényszeres) Twitter-felhasználóként ő maga nem volt elégedett.

Ebből a hozzáállásból törvényszerűen csak káosz és rombolás következhetett. Conger és Mac könyve a hatalomátvételtől számítva nagyjából egy évig követi Musk ténykedését, ez idő alatt a Twitter munkavállalóinak több mint háromnegyede távozott a cégtől. Az egyik leépítési kör például úgy zajlott, hogy a dolgozóknak egy meghatározott időpontig írásban kellett jelezniük, hogy támogatják az új vezetést, különben automatikusan elbocsátották őket.

Musk vállalatirányítási módszerei általában sem igazodnak a formális cégjogi szabályokhoz. Az első időkben gyakran osztott ki a Twitterrel kapcsolatos feladatokat más cégeiben (Tesla, SpaceX) dolgozó alkalmazottainak vagy éppen családtagjainak, de több fontos döntés előtt az őt mindenhová követő életrajzírója, Walter Isaacson véleményét is kikérte.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy „véletlenül” is rúgtak ki munkavállalókat, de arra is volt péda, hogy valaki még hónapokkal az elbocsátása után is kapott fizetést a Twittertől, és hozzáfért a céges kommunikációs csatornákhoz.

Természetesen Musk nem értene egyet azzal, hogy nem volt terve a Twitterrel. A milliárdos szereti a szólásszabadság élharcosaként beállítani magát, és a közösségimédia-platform felvásárlását is ebben a keretben értelmezi. A Twitter székházában kifüggesztett egy montázst „a szólásszabadság nagy pillanatairól”, amin John Milton free speech pamfletjével és az első amerikai alkotmánykiegészítéssel együtt szerepel egy fotó arról, ahogy friss tulajdonosként, egy mosdókagylóval a kezében Musk először érkezik meg a Twitterhez. (A mosdókagyló egy lefordíthatatlan szójátékra utal: „Let that sink in!” – „Hagyd, hogy leülepedjen!” / „Engedd be azt a mosdókagylót!”)

Entering Twitter HQ – let that sink in! pic.twitter.com/D68z4K2wq7

— Elon Musk (@elonmusk) October 26, 2022

Az biztos, hogy a tömeges leépítésekkel Musk a minimálisra szorította a Twitter azon tevékenységeit, amiket ő korábban rendszeresen „cenzúraként” értékelt: többek közt a tartalommoderálást és a dezinformáció elleni fellépést.

Visszaengedte a platformra Donald Trumpot és számos másik, korábban dezinformáció terjesztéséért vagy sértő tartalmak közzétételéért kitiltott felhasználót, jellemzően az amerikai jobboldalról. Azzal pedig, hogy a hitelesített felhasználókat jelző „kék pipát” fizetős szolgáltatássá alakította, megnehezítette a hivatalos fiókok és a hivatalos forrásból származó információk azonosítását. Egy erőszakos videók kiszűrésére szolgáló programot azért távolított el a Twitter eszköztárából, mert az tévedésből erőszakosnak jelölt egy olyan felvételt is, ami a SpaceX egyik rakétaindítását örökítette meg.

Kitiltott például a Twitterről egy őt parodizáló fiókot és egy olyan felhasználót, aki nyilvános adatok alapján rendszeresen közzétette, hol tartózkodik éppen Musk magánrepülője. 2023 áprilisában a Twitter 120 olyan felhasználó tartalmait blokkolta Indiában, akik Narendra Modi miniszterelnök ellenzékéhez tartoznak.

Amikor a Twitter közzétette tartalomajánló algoritmusának egy részét, az is kiderült, hogy szerepel benne egy „author_is_elon” kódelem, ami arra utal, hogy Elon Musk posztjainak elérését mesterségesen erősítették fel. Conger és Mac szerint az algoritmust azért állíthatták a tulajdonos tweetjeinek szolgálatába, mert Musk rendszeresen kifogásolta, hogy Joe Biden posztjai magasabb elérést produkálnak, mint az ő bejegyzései – ez szintén sajátos értelmezése a mindenki számára egyenlő esélyeket kínáló online diskurzusnak.

A Character Limit nem elméleti, hanem sztorikból építkező könyv, így az algoritmusok, a tartalommoderálás és a dezinformáció elleni fellépés morális, jogi vagy politikai dilemmáit inkább csak felvillantja, mélyebb kifejtés nélkül.

Nagy erénye ugyanakkor a könyvnek, hogy az olvasó szinte benne érezheti magát egy social media vállalat mindennapjaiban. És bár a Musk alatti Twitter kétségkívül extrém eset, az is kiderül a New York Times újságíróinak kutatásából, hogy már Musk előtt is néhány vezető személyes véleményére alapozva, gyakran menet közben meghozott szabályok alapján születtek döntések a cégnél olyan fontos kérdésekben, mint Donald Trump bejegyzéseinek megjelölése félrevezetőként, vagy az elnök kitiltása a platformról.

Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy más techcégeknél sem lehet radikálisan jobb a helyzet, és ez újfent aláhúzza, milyen nehézségekkel szembesülhetnek (vagy más megközelítésben mennyire naivak) azok az EU-s kezdeményezések, amik például az online platformok által jelentett kockázatok „értékelésére és csökkentésére” próbálják rávenni ezeket a vállalatokat.

Európa mégis szerencsésnek mondhatja magát. Míg nálunk az a kérdés, hogyan szabályozzák a kormányok a Twittert és a többi óriásplatformot, Amerikában, úgy tűnik, a Twitter új ura fog irányt mutatni a kormánynak.

Elon Muskot a „kormányzati hatékonysági osztály” egyik vezetőjének kérte fel Donald Trump, feladata többek között a kormányzat „strukturális megreformálása” és a felesleges kiadások visszavágása lesz.

Kate Conger, a Musk-könyv egyik szerzője véleménycikkében amellett érvel,

(Címlapi képforrása: Elon Musk videója az X-en)