A munkaerőpiaccal kapcsolatos sikerek vagy ígéretek visszatérő elemei Orbán Viktor szokásos évértékelő beszédeinek. A munkahelyteremtés mellett a leggyakrabban a javuló foglalkoztatottsági adatokkal szeret büszkélkedni a miniszterelnök.

Ez utóbbi állításokat szedtük össze a 2010 óta elmondott beszédekből, és ellenőriztük őket a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és az Eurostat adatai alapján.

 

 

Először azonban érdemes ezeknek az adatoknak egy kicsit mögé nézni.

• A KSH azokat az embereket számolja foglalkoztatottként, akik a lakossági munkaerő-felmérésük idején “az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végeztek” vagy “rendelkeztek olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) voltak távol”.
• Foglalkoztatottnak számítanak például a közfoglalkoztatottként dolgozók
• és a magyarországi háztartások külföldön dolgozó tagjai is.
• Azok az emberek - jellemzően nők -, akik gyermekük gondozása miatt vannak távol munkahelyüktől, 2021 januárjáig csak akkor számítottak foglalkoztatottnak, ha a gyed igénybevétele mellett dolgoztak is. 2021 februárjától azonban, EU-s követelményeknek eleget téve, azokat a lakosokat is foglalkoztatottnak tekintik, akik az adatfelvételkor nem, de a gyes/gyed folyósítása előtt dolgoztak, és annak lejártával is lesz hová visszamenniük.
• Ez utóbbi módosítás körülbelül 120-150 ezer fővel növelte a foglalkoztatottak számát, ami már jelentősebb elmozdulásnak számít.
• Orbán állításait az akkor érvényes statisztikák alapján ellenőrizzük, amelyek továbbra is elérhetők a KSH honlapján.

Az alábbi grafikonon pedig az látható, hogy 2007 óta hogyan befolyásolta a foglalkoztatottsági adatokat a közmunkában és a külföldön dolgozók száma.
 

2014:

(...)míg Európában inkább csökken, nálunk nő a foglalkoztatottság.

 

2014-ben Magyaroroszágon valóban növekvőben volt a foglalkoztatottság. Az akkor érvényes statisztikai számítási módszertan szerint 2013-ban 3 millió 860 ezer fő, míg 2014-ben 4 millió 70 ezer fő dolgozott. De a 2021 januárja óta érvényes számítás szerint is több mint 195 ezer fő a különbség a 2013-as 3 millió 997 ezer, és a 2014-es 4 millió 192 ezer foglalkoztatott között.

Az azonban nem igaz, hogy a foglalkoztatottság Európában inkább csökkent volna. 

Az Eurostat az egyes országok foglalkoztatottsági rátáját (a dolgozók arányát a 20-64 éves korú népességben) hasonlítja össze, és a 2014-es éves jelentésük szerint az uniós átlag foglalkoztatottsági ráta is növekedett 2013-hoz képest (68,4-ről 69,2 százalékra), és a tagországok elsöprő többségében, köztük a régiós versenytárs balkáni és V4-es országokban is kisebb-nagyobb mértékű növekedés volt észlelhető. Kivételt egyedül Hollandia, Ausztria és Finnország jelentett, néhány százalékpontos csökkenéssel. De hasonló tendenciák rajzolódnak ki a KSH 15-64 éves népesség foglalkoztatottságára vonatkozó nemzetközi összehasonlítását böngészve is.

 

2015:

A foglalkoztatás rekordokat dönt. Tavaly 210 ezerrel dolgoztak többen, mint egy éve, 2010 óta pedig 455 ezerrel dolgoznak többen.

Orbán állításának első fele igaz: a régi számítás szerinti 2013-as 3 millió 860 ezer főnél valóban közel 210 ezerrel magasabb, 4 millió 70 ezer fő volt a foglalkoztatotti létszám. Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy ebből a 210 ezer emberből csak 166 ezer ember tudott a nyílt, hazai munkaerőpiacon elhelyezkedni, 41 ezer főnek az államilag finanszírozott közfoglalkoztatás, 3 ezernek pedig egy másik ország adott munkát.

Viszont a 2010 óta megjelenő plusz 455 ezer foglalkoztatott sehogy sem jön ki a KSH adatai alapján: akkor sem, ha a 2010-es éves (3 millió 701300) adatot vetjük össze a 2014-es adattal (4 millió 70 ezer fő), és akkor sem, ha az Orbán-beszéd idején aktuális, tehát 2015 első negyedévi foglalkoztatottsági számokat (4 millió 86 ezer) vetjük össze a 2010-es évnek ugyanezzel az időszakával (3 millió 648 ezer). Igaz, ez a 438600 fős különbség nem áll messze az Orbán által állított 455 ezertől.

2017:

(...) hamarosan el fogjuk érni a teljes foglalkoztatást, vagyis mindenkinek lesz munkája.

 

Bármennyire is logikusnak hangzik Orbán magyarázata, a teljes foglalkoztatás elérése valójában nem azt jelenti, hogy “mindenkinek lesz munkája”.

A teljes foglalkoztatás az az állapot, amikor a gazdaság teljes fordulatszámmal működik, a lehető legjobban kihasználva a rendelkezésre álló munkaerő-kínálatot - hangzik például az OECD definíciója. Ez azonban soha nem jelenti azt, hogy 100 százalékosra nő a foglalkoztatottság: a gazdaságilag aktív népesség körében ugyanis mindig lesznek olyanok, akik valamilyen okból épp nem dolgoznak: például mert nappali munkaviszonyban tanuló diákok, gyermeküket gondozó szülők, vagy olyanok - és ez Magyarországra különösen jellemző -, akik szeretnének ugyan dolgozni, de olyan országrészben élnek, ahol nincs elegendő munkahely.

Nincs arra pontos küszöbérték, hogy mi számít a rendelkezésre álló munkakerő-kínálat maximális kihasználtságának, hány százalékos foglalkoztatási rátától beszélhetünk teljes foglalkoztatásról. De tény, hogy az Európai Unióban az Eurostat adatai szerint 2020-ban a legmagasabb foglalkoztatotti arány 79,9 százalék volt Svájcban. Ettől alig lemaradva a 15-64 éves korú népesség 77,8 százaléka dolgozott Hollandiában, és 75,5 százalék Svédországban.

Magyarországon a foglalkoztatottsági ráta az uniós összehasonlítás szerint 71,9 százalékon állt 2020-ban, ami a 2010-es 57 százalékhoz képest valóban jelentős növekedés, de még így is volt előttünk kilenc európai ország (köztük  a régiós versenytárs Csehország is), amelyekben jobban sikerült kiaknázni a munkaerő-kínálatban rejlő lehetőségeket.

2019:

​​A foglalkoztatottságot 55 százalékról 70-re emeltük, a munkanélküliséget az egyharmadára vágtuk.

Ez az állítás igaz, 2010-ben 54,9 százalék, 2019-ben 70,1 százalék volt Magyarországon a 15-64 éves népesség foglalkoztatási rátája, a munkanélküliségi ráta pedig 11,1 százalékról 3,5 százalékra csökkent a kilenc év alatt. 

Ugyanakkor a munkanélküliségi ráta látványos csökkenését más megvilágításba helyezi néhány Orbán által nem említett tényező:

• A munkanélküliségi rátát nemcsak a munkanélküliek számának csökkenése javította, hanem, ahogyan a cikk elején bemutatott grafikonon is látszik, a gazdaságilag aktív korú népesség csökkenése is.
• A javulás jelentős része 2012-től a közmunkások és a külföldön dolgozók emelkedő számából eredt.
• A munkanélküliségi ráta 2012-től 2020 első negyedévéig, a koronavírus-járvány kitöréséig az európai uniós szinten is meredeken csökkent.