Az elmúlt hetekben a kormánypárti politikusok és lapok több alkalommal is azzal igyekeztek gyengíteni az oktatási megmozdulások hitelességét, hogy az sugallák: az ellenzéki pártok, közülük is legfőképp a Gyurcsány Ferenc által vezetett DK áll a tiltakozások mögött.
Sorra jelentek meg az olyan tudósítások, amelyek azt hangsúlyozták, hogy az ellenzéki politikusok részt vettek a tüntetéseken, sőt, őket is kérdezgették, hogy egyáltalán miért vannak ott.
Tény, hogy maguk a politikusok sem képviselnek egységes álláspontot a kérdésben, amikor például a DK jelezte, hogy segítene a tüntetések szervezésében, Ander Balázs, a Jobbik alelnöke keményen bírálta a gesztust.
Gyurcsány Ferenc viszont hosszú posztban fejtegette, hogy miért volna szükség a pártok és a civilek együttműködésére, és mások is megosztottak a kérdésben.
Október 23-án nemcsak DK-s politikusok, hanem más ellenzéki pártok képviselői is posztoltak fotókat a tütetésről (például Cseh Katalin, Kunhalmi Ágnes, Szabó Tímea, Jakab Péter, Jámbor András, Csárdi Antal, Brenner Koloman).
A civil szervezők azonban több alkalommal jelezték, hogy nem kérnek az ellenzéki politikusok, pártok segítségéből, és szigorúan pártpolitika-mentes, ügyközpontú megmozdulásokat szerveznek ( mindennek ellenére a vasárnapi demonstráción Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere mondta az első beszédet).
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
A kormánylapok és kormánypárti politikusok azonban igyekeznek ráégetni a “baloldal” bélyegét a tiltakozásokra.
Pócs János fideszes országgyűlési képviselő október 6-án például arról posztolt, hogy a Gyurcsány-kormány idején ugyan számos, az oktatásügy szempontjából hátrányos intézkedés történt, ennek ellenére nem tiltakoztak a szakszervezetek.
“... A „GYEREKEK ÉRDEKIRE HIVATKOZVA” NEM SZÓLALT MEG A PEDAGÓGUS SZAKSZERVEZET, NEM LÁZÍTOTT MÁS TÁRSADALMI RÉTEGEKET A PEDAGÓGUSOK ELLEN, NEM TOLTA MAGA ELŐTT A GYEREKEKET A TÜNTETÉSEN, SŐT, NEM VOLT TÜNTETÉS!”
Ez azonban koránt sincs így.
Gyurcsány Ferenc 2004. szeptember 29-én, a kormányzati ciklus közepén váltotta Medgyessy Pétert a miniszterelnöki székben, posztjáról 2009. április 14-én távozott.
Ez idő alatt két miniszter is megfordult az oktatásügyi tárca élén: Magyar Bálint 2006. június 7-ig töltötte be a posztot, utána pedig Hiller István következett, aki 2006. június 9. és 2010. május 29. között volt Magyarország oktatási és kulturális minisztere.
Mind a 2002-2006 közti időszakban, mind 2006 és 2010 között zajlott oktatási reform, részben egymásra épülve, részben új alapokon. Az átalakítások érintették a közoktatást és a felsőoktatást is (ezek megítélése nem tárgya a cikknek). Ám az tény, hogy bevezetett változtatásokkal nem értett mindenki egyet, és számos tiltakozás is zajlott..
Pócs posztjában elsősorban azt hangsúlyozta, hogy szakszervezeti megmozdulások nem voltak ebben az időben. Ám ez bizonyosan nem igaz, sőt, a korábbi, hasonló támadások miatt a Pedagógusok Demokratikus Szervezete például hosszú posztban gyűjtötte össze, hogy a szocialista kormányzás idején hány megmozdulást szerveztek. Gyurcsány Ferenc kormányzása idején a következő tiltakozásokat jegyzik (ezekről a Szakszervezetek.hu független hírügynökség is megemlékezik) :
A listából még így is kimaradt néhány esemény, így például 2006 december 15-én is volt sztrájk, amelyről az Oktatási és Kulturális Minisztérium így tájékoztatott:
“A magyar pedagógusok közül is alig valamivel több mint 6 százalék vett részt a megmozdulásban, vagyis a 165.261 óvodapedagógus, tanító és tanár közül a figyelmeztető sztrájkot meghirdető szakszervezet állítása szerint is mindössze tízezer.”
És nem csak a PDSZ, hanem a pedagógusok másik érdekképviseleti szervezete, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) is szervezett megmozdulásokat. Például 2007. június elsején, amikor a pedagógusok kötelező óraszámának szeptemberi emelése ellen és az intézmény-összevonások következtében kialakult helyzet miatt tiltakoztak a Magyar Tudományos Akadémia előtt. 2009. október 13-án pedig szintén a PSZ szervezésében tartottak tiltakozó nagygyűlést Kaposváron.
2007 decemberében pedig egy összehangolt sztrájkot szerveztek (ilyen nagyságrendű megmozdulásra a sztrájktörvény változása miatt ma már nem is lenne lehetőség). A Liga Szakszervezetek és a Munkástanácsok által meghirdetett határozatlan idejű általános országos sztrájkban a vasútnál, az egészségügyben, a közoktatásban, a repülőtéren, az elektronikai iparban, két Volán-társaságnál, illetve más szervezeteknél dolgozók vettek részt.
A Magyar Nemzet szerint “a baloldali kötődésű PSZ” által végzett felmérésből az derült ki, hogy a tagjaik háromnegyede tervezett részt venni valamilyen formában (szolidaritási gesztussal vagy kétórás figyelmeztető sztrájkban való részvétellel) a sztrájkban. Ez mintegy 75 ezer pedagógust jelent.
December 17-én végül a Független Hírügynökség tudósítása szerint viszont ennél végül valamivel kevesebb pedagógus vett részt a sztrájkban.
“A tanítási idő megkezdésével, azaz hétfő reggel nyolc órakor országszerte több száz iskolában elkezdődött a pedagógusok sztrájkja. Az előzetes adatok szerint körülbelül 30 ezer tanár nem veszi fel a munkát néhány órára és további 20 ezren kék szalaggal szolidárisak kollégáikhoz, de tanítanak. A legtöbb intézményben két órára szüntetik be a munkát, az iskolák húsz százalékában azonban 6, néhol 8 órán keresztül is sztrájkolnak a tanárok.”
És nem csak a szakszervezetek szerveztek tiltakozó akciókat, demonstrációkat a Gyurcsány-kormányzás idején.
2007 januárjának végén például százak vonultak Hiller István háza elé, hogy a miniszter lemondását követeljék. A tiltakozók a diákok utazási kedvezményének megvonása, valamint a tandíjak bevezetése ellen tüntettek, az Árpád-sávos és nemzetiszínű zászlókat lobogtató felvonulókat a Rendszerváltó Fórum hívta össze.
De Magyar Bálint sem “úszta meg” tüntetések nélkül azt az időszakot, amikor Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök.
2005-ben vezették be a kétszintű érettségit, a kezdés pedig meglehetősen rázósra sikeredett (az érettségi előtti este kiszivárogtak a tételek), majd az egyetemi felvételik kapcsán is kialakultak egyenlőtlenségek – augusztusban ezért tanárok, szülők és diákok csoportja követelte a miniszter lemondását és a helyzet orvoslását.
Még ugyanebben az évben, decemberben pedig katolikus, református és evangélikus iskolák szerveztek tüntetést, hogy a következő évben a felekezeti intézmények is ugyanannyi állami támogatást kapjanak, mint az önkormányzati iskolák (az erről szóló vita akkor már húzódott egy ideje a kormányzó pártok között is). A demonstráción sokan voltak, egy akkori tudósítás szerint
“Hardy F. Gábor a megmozdulást szervező Szülő Közösség vezetője a mikrofon előtt először húszezerre becsülte a létszámot, néhány perc múlva azonban megszólalt benne Rákay Philip és már kétszer ennyi embert látott.“
Utóbb a demonstrációt Magyar Bálint kritizálta, ugyanis olyan hírek terjedtek el, hogy egyes iskolákban retorziókat helyeztek kilátásba azon diákoknak, akik nem vesznek részt a tüntetésen. A beszámolók szerint 8-10 éves gyerekek is részt vettek a tiltakozáson.
És bár Magyar Bálint felhívta a figyelmet az egyházi közoktatás és az önkormányzati közoktatás támogatása közti különbségre (előbbi támogatása 2000-2005 között kétszeresére nőtt, míg utóbbié mindössze 84 százalékkal emelkedett az adott időszakban). A tiltakozók követelései közül a minisztérium többel is egyetértett, és ígéretet is tett egyes pontokon a helyzet megoldására.
Címlapkép forrása: Pócs János/Facebook
A cikk a Civil Kollégium Alapítvánnyal együttműködve, az Együtt a Dezinformáció Ellen (EDE) projekt részeként, az Európai Unió támogatásával készült. A tartalom nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió vagy az Európai Bizottság véleményét, azért sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem felelős.
