15 éve dolgozik újságíróként Emre İlkan Saklıca, jelenleg Törökország legnagyobb tényellenőrző portálja, a Teyit.org főszerkesztője. Október közepe óta a lap olyan környezetben működik, ahol akár 3 év börtönnel is büntethetik azokat, akik a hatóságok szerint álhíreket terjesztettek. A közösségi platformokat pedig a török állam kötelezi a „hamis” tartalmak eltávolítására és a terjesztésükért felelős fiókok adatainak megosztására. Az újságírót többek között arról kérdeztük, milyen veszélyeket lát ebben egy olyan szerkesztőség, amelyik maga is az álhírek és a dezinformáció hatástalanítására jött létre.
A török parlament október közepén fogadta el a “dezinformációs törvényt”, ami alapján bűncselekménynek minősül, és pénzbüntetéssel-, de akár 1-3 év börtönnel is sújtható „az ország biztonságát, közrendjét és általános jólétét veszélyeztető, félrevezető információk” szándékos terjesztése. Elmagyaráznád, miért nem örül egy tényellenőrző portál annak, hogy a kormány igyekszik fellépni valahogy a dezinformáció ellen?
Egy olyan országban, ahol embereket, köztük újságírókat letartóztathatnak azért mert “sértegették Erdoğan elnököt”, újságírók ülnek terrorizmus vádjával börtönben, mert nyomoztak a 2016-os puccskísérlet ügyében, nagy esély van rá, hogy ezt a szabályt valójában a kritikus hangok elhallgattatására használja majd a kormány.
A törvény alapján ugyanis a hatóságok döntik el, hogy mi hamis, vagy félrevezető információ.
A döntésüket pedig nem kell bizonyítékokkal alátámasztaniuk, ellentétben például tényellenőrző portálokkal, vagy általában, újságokkal, akiknek ez szakmai kötelessége.
Könnyű belátni, mi következik ebből. Az emberek - nemcsak újságírók, hanem bármely állampolgár - sokkal nagyobb kockázatot vállalnak mostantól azzal, ha kormánykritikus tartalmakat készítenek vagy osztanak meg például a közösségi médiában. Ezekre ugyanis könnyűszerrel rásüthetik a bélyeget, hogy hamis információkat tartalmaznak.
Jövőre ráadásul választások lesznek Törökországban, az információáramlás további korlátozása és az emberek öncenzúrára kényszerítése komolyan torzíthatja a versenyt a kampányban.
Az elfogadása óta alkalmazták már a törvényt? Mik az első tapasztalatok?
Nem tudok róla, hogy alkalmazták volna, egyelőre csak találgatások vannak a jövőbeli használatával kapcsolatban. Az ellenzék egyik vezetője nemrégiben azt nyilatkozta, arra számítanak, hogy ellenzéki politikusok ellen is bevethetik majd. (Interjúnk felvétele után egy nappal érkezett a hír, hogy az első ember, akit álhírterjesztéssel vádoltak meg a dezinformációs törvényre hivatkozva, épp egy ellenzéki politikus, Erdoğan egyik kihívója, a legnagyobb török ellenzéki párt, a Köztársasági Néppárt (CHP) vezetője, Kemal Kılıçdaroğlu. December 15-én pedig egy újságírót tartóztattak le elhamarkodott bűnügyi témájú Twitter-posztja miatt.)
Ki fogja eldönteni, hogy mondjuk egy ellenzéki politikus álhírt terjesztett-e, és az az álhír alkalmas volt-e a közrend megzavarására?
A törvény szerint az ügyészség, de nem tudni, konzultálnak-e ehhez bárkivel. Nem kizárt, hogy hivatkoznak majd különböző megkérdőjelezhető függetlenségű “dezinformáció-ellenes” oldalakra, amelyek az elmúlt időszakban bukkantak fel az online térben, elsősorban Twitteren, és azt állítják, tényellenőrzéssel foglalkoznak.
Mit tudsz elmondani ezekről az oldalakról?
Nem sok mindent lehet tudni arról, hogyan működnek. De a módszertanuk többnyire annyiból áll, hogy ha megosztasz valamit, amire egy miniszter a kormányból azt mondta, hazugság, rámondják ők is, hogy hazugság. Hisz a miniszter azt mondta…
Mi a nagy közösségi média platformok válasza arra, hogy az új törvény értelmében a török hatóságok egyes tartalmak eltávolítására, és a felhasználóikkal kapcsolatos adatok kiadására kötelezik őket?
Egyelőre nem foglaltak állást egyértelműen a kérdésben. Ha eleget tennének ezeknek a követeléseknek, azzal a saját adatvédelmi szabályaikat sértenék, ha nem, azért komoly pénzbüntetéssel, vagy az elérésük akár 90 százalékos korlátozásával fizethetnek.
Röviden utaltál rá, hogy a törvény nem a semmiből jött, és hogy régóta problémák vannak a szólásszabadsággal Törökországban. Te 15 éve dolgozol újságíróként. Hogy látod, hogy jutott oda a helyzet, hogy arról beszélnek, a dezinformációs törvénnyel az Erdoğan-rezsim a szabad véleménynyilvánítás utolsó megmaradt tereit vette célba?
Nem is nagyon volt hozzá szükség új törvényekre. A legfontosabb változások ugyanis a médiapiacon történtek. Az elmúlt években a legnagyobb sajtótermékek Erdoganhoz és a pártjához hűséges üzletemberek tulajdonába kerültek, és megszűntek kritikusak lenni a kormánnyal. Ezekből a szerkesztőségekből rengeteg jó újságírót küldtek el a tulajdonosváltás után. Sokan alapítottak ugyan alternatív szerkesztőségeket, de ezek jóval kisebb eléréssel rendelkeznek, és nagyon nehéz fenntartani őket. Közben az olvasók nagy része továbbra is ugyanazt a néhány nagy elérésű újságot olvassa, csak minőségi újságírással nem találkoznak benne, és talán a hangvétel megváltozását sem vették észre.
A Teyit 2016 óta működik, 6 éve figyelitek, milyen témákban és hogyan terjednek az álhírek a török nyilvánosságban. Mik a legfontosabb mintázatok?
Azt tapasztaljuk, hogy Twitteren, Facebookon, és TikTokon terjednek legkönnyebben a hamis hírek. Ennek egy része tudatos dezinformációs tevékenység, másik része problémás tartalmak meggondolatlan megosztásának eredménye. Ugyanakkor sokszor előfordul az is, hogy hagyományos sajtótermékek terjesztenek félrevezető információkat.
A dezinformáció, azaz a hamis információ tudatos terjesztése nagyon gyakran válik fegyverré politikai küzdelmekben.
A tényellenőrzéseink jelentős része ebből kifolyólag politikai ellenfelek egymásról tett kijelentéseivel foglalkozik. Az idei statisztikáink is ezt igazolják: az általunk ellenőrzött állítások negyede szólt politikusokról, 24 százaléka külpolitikai szereplőkről, 17 százalékuk a kormánnyal és különböző közintézményekkel volt kapcsolatos. Ezeknek a politikai témájú tényellenőrzéseknek a negyede Recep Tayyip Erdoğan elnökkel kapcsolatos állításokat vizsgált, tíz százalékuk pedig a legnépszerűbb ellenzéki politikussal, Kemal Kılıçdaroğluval foglalkozott.
Ami még a főbb témákat illeti, érdekes módon a Covid továbbra is gyakori dezinformációs téma, de nagyon sok félrevezető információ terjed mostanában a gazdasági válság hátteréről is, ami Törökországot is erősen érinti. A jövőben pedig szerintem nagy probléma lesz a klímaváltozás körüli dezinformáció. Igaz, amikor ezt mondom, azért nem a közeli jövőre gondolok.
Jövő júniusban választások lesznek Törökországban. Mit gondolsz, milyen témák előkerülésére lehet számítani a következő hónapokban?
A társadalom nagyon erős megosztottsága miatt kiélezett kampányra készülünk. A kampányban nagy valószínűséggel előkerülnek majd olyan témák, mint a migráció, hiszen Törökországban továbbra is szíriai menekültek tömegei élnek. Időről időre felbukkannak a témában megalapozatlan híresztelések, fennáll a veszélye, hogy ezeket politikai hangulatkeltésre használják majd a választási versenyben. De a választás tisztaságával kapcsolatos állítások terjedésére is számítunk a választás napján és az utána következő időszakban.
Viszont lehetetlen, hogy minden állítást ellenőrizzünk, ami kampányoló politikusok szájából elhangzik. Ehelyett megpróbáljuk felkészíteni az embereket, hogy mi vár rájuk.
Például, hogy minden oldalról megpróbálnak majd erősen az érzelmeikre hatni, és hogy néha nagyon nehéz lesz megállniuk, hogy automatikusan a megosztás gombra kattintsanak.
Itt pedig megint kilyukadunk a dezinformációs törvénynél. Ezzel kapcsolatban is számtalanszor mondtuk, hogy szerintünk nem a büntetés a megoldás az álhírterjesztés problémájára. Az egyetlen célra vezető út a médiatudatosság, a kritikus médiafogyasztás fejlesztése.
Ha jól tudom, van olyan projektetek a Teyit égisze alatt, amelyik ezzel foglalkozik. Mesélnél róla egy kicsit?
Persze, szerintem ez az egyik legfontosabb tevékenységünk. Szervezünk tényellenőrző képzéseket újságíróknak, hogy hatékonyabban kiszűrhessék a dezinformációt a rengeteg hír közül, amivel nap mint nap dolgoznak. Ugyanakkor úgy látjuk, a legtöbbet akkor tesszük a médiatudatosság fejlesztéséért, ha a fiatalabb korosztállyal kiemelten foglalkozunk.
Ezt többféleképpen tesszük. Képzéssorozatot indítottunk tanárok számára, hogy osztálytermi keretek között foglalkozhassanak a dezinformáció problémájával, és ezáltal a legkülönbözőbb társadalmi háttérrel rendelkező diákoknak segítsenek tudatosabb hírfogyasztókká, és végső soron szavazókká válni. A szülőkkel is foglalkozunk: “Digitális Szülő” címmel havi hírlevelet indítottunk, hogy eszközöket adjunk a kezükbe a kritikus gondolkodás gyermekkori fejlesztéséhez.
A tanároknak szóló képzéssorozatra mekkora a nyitottság az állami iskolákban?
Az állami oktatást irányító minisztériummal nagyon nehéz együttműködni, ezért arra koncentrálunk, hogy közvetlenül a tanárokhoz tudjunk eljutni. Ez jóval nehezebb feladat, de minden követ megmozgatunk.
