Ezekkel a szalagcímekkel jelent meg 2024. március 1-én néhány óra eltéréssel négy cikk a kormánymédia online felületein. Témájuk egy YouTube-videó, amelyet először a Magyar nemzet szúrt ki, és amelyben egy szakértőként nyilatkozó veterán katona, Jevhen Dikij állítólag azt mondta, ha Ukrajna elveszítené a háborút, az ukrán hadsereg megszállná Magyarországot.
Az Espreso TV 43 perces műsorának második felében a Magyar Nemzet szerint Dikij a következőket állítja:
“Meg kell érteni, hogy amennyiben elveszítjük, úgy lesz egy egymilliós, feltüzelt hadseregünk, mely épp visszavonul. Így felmerül a kérdés, hogy hol lesz az a határ, ahova visszavonulunk? Ebben az esetben ez nem rossz terv, a legutolsó lehetőség, de lennie kell, hogy megszálljuk Magyarországot, és kiviszünk oda húszmillió ukrán menekültet.”
A Magyar Nemzet szerint a nyilatkozat jelentőségét az ukrán média erős központosítottsága adja: „köztudott, hogy a sajtószabadság deficitjével küzdő ukrán médiában tisztán a két szép szeméért senki sem szerepelhet csak úgy. Megmondóemberré pedig kizárólag az Elnöki Iroda áldásával válhat bárki is” - írják, majd a „ legnagyobb ukrán politikai Telegram-csatorna” a Legitimnij posztja alapján kötik Dikijt Zelenszkij elnökhöz és az ukrán politikai vezetéshez. A posztban megint csak a Magyar Nemzet fordítása alapján így írnak Dikijről:
„ Információink szerint az Ajdar volt parancsnoka, Dikij, az „úgynevezett patrióta” az Elnöki Iroda médiarészlegénél dolgozik. Az ukrán nép megfélemlítéséért járó fizetést borítékban kapja. Filléreket keres, nem több mint húsz zöldhasút havonta. Ezért cserébe viszont a legmocskosabb nyilvános munkát végzi.”
Csakhogy a kormánymédiában megjelent cikkek félrevezetően állítják be úgy a valóban meredek állításokat tartalmazó Dikij-interjút, mintha magas szintről érkező „ukrán fenyegetés” lenne.
A következőkben részletesen kifejtjük, mi alapján állítjuk mindezeket.
Először arra voltunk kíváncsiak, hogy a Magyar Nemzet cikkéhez linkelt videóban valóban elhangzanak-e a fent idézett kiejelentések. Az ukrán nyelvű adásról ukránul beszélő kollégánkkal és olvasónkkal is konzultáltunk, akik megerősítették, hogy Dikij nyilatkozatát a megszállásról pontosan idézték a cikkek. És pontosnak tűnik a Magyar Nemzet cikkben megjelent többi idézet is, amelyekből feltárul a lehetséges megszállásról szóló idézet szövegkörnyezete.
Ezek szerint Dikij úgy véli, Vlagyimir Putyin orosz elnök egész egyszerűen felajánlotta Kárpátalját Orbán Viktornak, aki, ha Kijev elesik, szabadon bevonulhat majd az országrészbe, a külvilág felé úgy magyarázva a lépést, hogy ezzel megmenti Kárpátalját Putyintól.
„Orbán helyében átgondolnám, hogy jó-e az neki, ha mi elveszítjük a háborút” - mondja Dikij, majd magyarázatként elhangzik a cikk elején kiemelt idézet az „egymilliós, feltüzelt” hadseregről.
Jevhen Dikij katonai elemzőként rendszeres megszólaló az ukrán médiában, de pályáját egészen máshogy kezdte. 2007-ben a Fekete-tenger ökológiájáról írt disszertációjával szerzett doktori fokozatot a Kijevi Egyetemen. 2008-tól egészen 2014-ig az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia ökológus kutatójaként dolgozott.
2014-ben azonban hazafias érzései Kelet-Ukrajnába szólították, az Ajdar önkéntes zászlóalj tagjaként, sőt az egyik század parancsnokaként a Donbasszban részt vett az oroszbarát szakadárok és az őket támogató orosz katonák elleni harcokban.
2015-ben aztán Dikij sérülései miatt leszerelt, és kitüntetésekkel megtűzdelt veteránként tért vissza a tudományos életbe. 2019. augusztus 8-án megválasztották az Országos Antarktiszi Tudományos Központ, így Ukrajna saját déli-sarki kutatóállomása, a Vernadszkij kutatóállomás igazgatójává. Az ukrán oktatási és tudományos minisztérium alá tartozó intézményt a honlapjuk szerint ma is ő vezeti.
Közben viszont közéleti karrierje is felívelt.
Leszerelése óta Dikij elemzőként rendszeresen vesz részt beszélgetéseken és ad interjúkat az ukrán médiában. Magyarországgal, és a jelenlegi magyar kormánnyal kapcsolatban már korábban is megosztotta a véleményét. Ebben a 2018-as videóban például arról beszél, hogy Orbán Viktor „nagy orosz–ukrán háborúra készül”, hogy „megszerezhesse Kárpátalját”.
De nem csak ebben a témában adott már hangot szélsőséges nézeteinek. A Magyar Nemzet cikke is kiemeli azt az idén február eleji esetet, amikor Dikij élő televíziós adásban ecsetelte, hogy kész lenne „tisztogatást” végezni az Ivano-Frankivszk megyei Koszmacs faluban, ahol a helyiek tömegesen keltek ki a katonai sorozás ellen.
Dikij megszólalása sok helyen kiverte a biztosítékot. Erre reagálva született a Legitimnij Telegram-csatorna korábban már említett posztja is, amely alapján a Magyar Nemzet cikke igazolva látta, hogy Dikij az Elnöki Hivatalnak dolgozik. A poszt arról szól, hogy Dikij és a hozzá hasonló szélsőségesek kijelentései nagyon is kapóra jönnek az ukrán vezetésnek - itt a Mihajlo Podoljak vezette Elnöki Hivatalt nevesítik -, akik azért fizetik őket, hogy olyan dolgokat is kimondjanak, amilyeneket hivatalos személyek soha nem mernének kimondani.
Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük a posztot és a forrását, több okot találhatunk rá, hogy ne vegyük készpénznek, bizonyító erejűnek a benne elhangzó állításokat.
Nem véletlenül, annak ugyanis semmi nyomát nem találtuk, hogy Dikij valamilyen hivatalos kapcsolatban állna az ukrán Elnöki Hivatallal.
Megerősítést vagy cáfolatot e-mailben kértünk a hivataltól, de cikkünk megjelenéséig nem érkezett tőlük válasz.
A Magyar Nemzet cikk az ukrán sajtóhelyzet kapcsán „az elmúlt két év alatt az észak-koreai mélységekbe zuhant, kézzel irányított” médiáról és a „sajtószabadság deficitjével küzdő” médiáról ír. Dikij nyilatkozatát is azért állítják be jelentős eseményként, mert a cikk szerint ebben a rendszerben a televíziókba meghívott vendégeket az elnök környezetének kell jóváhagynia.
Ez azonban megint durva leegyszerűsítése a valóban sokat kritizált ukrán médiahelyzetnek.
A 2022-es orosz invázió óta működik Ukrajnában egy médiakoalíció hat tévécsatorna (két állami és négy kereskedelmi adó) részvételével, amely Egyesült Híradó Telemaraton néven sugározza ugyanazt a közösen készített műsorfolyamot. A rendszert hivatalosan azért hozták létre, hogy ellensúlyozzák az orosz dezinformációs hullámot, amely a háború kezdetén végigsöpört az országon, de már a kezdetektől sok kritika éri bel- és külföldön egyaránt. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) például idén februárban felszólította az ukrán kormányt, hogy szüntesse meg a hat nagy csatorna 24 órás hírműsorát közösen gyártó állami műsorszolgálatót, és a médiapluralizmus erősítése érdekében térjenek vissza a piaci versenyhez. Katerina Szerhackova, a Zaborona független hírportál főszerkesztője pedig azt írta egy véleménycikkben, hogy a Telmarathon a „hivatalos beszédek és szimbolikus viták folyamává vált, de ezek nem adnak választ a polgárokat érintő kérdések többségére".
Az RSF azt is krtizálta, hogy három ukrán tévécsatorna hiába kezdeményezett még 2022 tavaszán tárgyalásokat a médiakoalícióval való együttműködésről, ezt az illetékes szervek nem csak, hogy ellehetetlenítették, nem sokkal később még a csatornák elérését is korlátozta az állami médiahatóság.
2022 áprilisában lényegében magyarázat nélkül elvették tőlük a digitális műsorszórás lehetőségét.
A három közül az egyik csatorna épp az az Espreso TV volt, amelyen a szóban forgó Dikij-interjú most megjelent. Az ő adásukat, a volt ukrán elnök Petro Porosenko érdekeltségébe tartozó Kanal 5 és Prjamij TV-csatornákkal egyetemben, hiába próbálnak visszakerülni, jelenleg is csak műholdas műsorsugárzáson és online streamen keresztül lehet elérni.
Az Espreso tehát nem része a központilag koordinált műsorsugárzásnak, vagyis nincs kontrollja felette az ukrán államszervezetnek.
A nemzetközi sajtóban is hol ellenzéki tévécsatornaként, hol Porosenkóhoz köthető médiumként hivatkoznak rá, bár Porosenkónak hivatalosan nincs benne tulajdonrésze.
A Riporterek Határok Nélkül 2023-as sajtószabadság-indexén Ukrajna egyébként az épp Észak-Koreával záruló 180-as listán a 79. helyen szerepelt, míg Magyarország a 72-en.
A tippet köszönjük olvasónknak. Ha szeretnéd, hogy a veled szembejövő tartalmat mi is ellenőrizzük, küldd el nekünk a szerk@lakmusz.hu e-mail címre!
Címlapi illusztráció: Szulágyi Réka (A felhasznált fotó forrása: Facebook)
