Varju László ráadásul olyan adatot ragadott ki, amely nem a fogyasztói árat, hanem az áram tőzsdei árát mutatta. Valójában az év első felében a magyarok fizették a legkevesebbet az áramért Európában, de ez a rezsiemelés miatt változhat.

 

„Az egész EU-ban Magyarországon a legdrágább az áram.”

Ezzel a felütéssel tartott sajtótájékoztatót kedden Varju László, a DK parlamenti képviselője, energia- és rezsiügyi árnyékminiszter. Varju egy november 7-én megjelent kimutatásra hivatkozva arról beszélt, hogy míg Csehországban 113, Németországban 76 euróba kerül egy megawattórányi áram, Magyarországon 229 euróba.
 
Varju szerint ezek az adatok „bizonyítják, hogy a Fidesz 12 éven át folytatott energiapolitikája és a hétszeres rezsiemelés a rezsiválság oka, a kormányzati rezsiemelést egyszerűen vissza kell vonni”. Ezzel egyértelműen arra utalt, hogy azért Magyarországon a legdrágább a villamos energia, mert a kormány augusztustól az átlagfogyasztás feletti részre magasabb hatósági árat állapított meg, azaz megemelte a központilag meghatározott rezsidíjat.

Ez az összefüggés azonban nem állja meg helyét.

A  politikus által bemutatott adatok nem az áram fogyasztók által fizetett árára, hanem a magyar áramtőzsdén kialakult árra vonatkoznak. Ezt pedig nem a hatósági áramár szabja meg, hanem a keresleti-kínálati viszonyok alakítják.
 

• Bár november 7-én valóban a magyar áramtőzsdén alakult ki a legmagasabb ár Európán belül, ez nem általánosan jellemző. Az árak rendkívül gyorsan változnak, és a magyar piac hosszabb időtávon  nagyjából együtt mozog a környező országok piacaival.
• Az európai országok közötti eltéréseket az áram nagykereskedelmi árában nem a hatósági árazás okozza, hanem leginkább az, hogy a villamos energia mekkora részét állítják elő gáztüzelésű erőművekkel.
• A lakossági fogyasztók által fizetett áramár 2022 első félévében Magyarországon volt a legalacsonyabb az összes európai uniós ország közül. Azóta ez változhatott, mert (az átlagfogyasztás felett) emelkedett az áram hatósági ára. Frissebb összehasonlítás azonban egyelőre nem érhető el.

Varju Lászlót a DK sajtóosztályán keresztül próbáltuk elérni, de nem válaszolt a kérdéseinkre. Így nem mondta el, hogy egyetlen nap adatainak kiemelése szerinte miért tükrözi megfelelően az európai árampiaci viszonyokat, ahogy azt sem magyarázta meg, milyen kapcsolatot lát az általa közölt adatok és a kormányzati rezsiemelés között.

Tényleg a legdrágább?

A DK-s politikus sajtótájékoztatóján nem részletezte, milyen „kimutatásról” beszél, de az ismertetett árakra rákeresve úgy tűnik, hogy az euenergy.live gyűjtőoldal november 7-i összesítéséről van szó. Erről a gyűjtésről már Varju sajtótájékoztatója előtt megjelent egy magyar nyelvű hír a “vállaltan elfogult” ellenszél.hu nevű portálon.

Az euenergy.live az európai országok úgynevezett másnapi (day-ahead) áramtőzsdéin kialakult árakat hasonlítja össze. Az áramtőzsdéken energiatermelők (erőművek), energiakereskedők és energiaszolgáltatók üzletelnek egymással. A másnapi piac azt jelenti, hogy egy adott napon leszállított áram mennyiségéről és áráról a megelőző napon állapodnak meg a piaci szereplők. (Emellett léteznek hosszabb távú szállítási szerződések és van napon belüli áramtőzsde is.)

November 7-én 229 euró/megawattórával valóban a HUPX (Hungarian Power Exchange) nevű magyar tőzsdén alakult ki a legmagasabb ár. Azonban ha nemcsak a német és a cseh adattal vetjük össze a magyar árat, már erős túlzásnak tűnik Varju László azon állítása, hogy “sem a háború, sem a szankciók nem okoztak jelentős energiaválságot Európában, Magyarország azonban kilóg a sorból”. Horvátországban 227, Szlovéniában 226 euró/megawattóra, tehát a magyar árral lényegében megegyező volt az áram ára november 7-én.



A tőzsdei áramárak rendkívül változékonyak. Magyarországon november 6. és 7. között például 88 százalékos áremelkedés volt, másnapra ezt 24 százalékos árcsökkenés követte. Sem a november 7. előtti, sem az azt követő napokban nem a magyar tőzsdei ár volt a legmagasabb Európában. A közelmúltban olyan nap is volt (november 4), amikor a magyar ár gyakorlatilag megegyezett a csehországival és a németországival.



Megkeresésünkre a HUPX sajtóosztálya azt közölte, hogy

“időszakosan kialakulhatnak Magyarországon szélsőséges árak, és adott esetben akár a legmagasabb árakat is tapasztalhatjuk régiós vagy európai szinten, de ez nem jellemző helyzet”. 

A HUPX lapunknak küldött adatai szerint az átlagos áramár nem Magyarországon a legmagasabb a régióban. Éves összehasonlításban Szlovéniában, Horvátországban és Szerbiában is magasabbak voltak az átlagos árak, mint nálunk, október-novemberben pedig a fenti három ország mellett Romániában és Bulgáriában is.  

A HUPX legfrissebb havi jelentéséből az is látszik, hogy októberben a magyar árampiac nagyjából együtt mozgott a többi régiós piaccal, bár Németországban és Csehországban általában alacsonyabbak voltak az árak, mint Magyarországon, Romániában vagy Szlovákiában.
 
Az mindenesetre nyilvánvaló a grafikonból, hogy a magyar árampiacot ugyanazok a tényezők alakítják, mint a térség többi piacát. Ez önmagában valószínűtlenné teszi, hogy a Varju László által ismertetett tőzsdei áramárak az augusztus 1-től hatályos kormányzati rezsiemelés következményei lennének.

Miért különböznek az árak?

Logikailag is nehéz elképzelni, hogy a tőzsdei árak változásait a hatósági áremelés okozná. A tőzsdei ár azt határozza meg, hogy az energiaszolgáltatók (Magyarországon az MVM) mennyiért tudják megvenni a villamos energiát, a hatósági ár pedig azt, hogy mennyiért kell továbbadniuk a fogyasztóknak.

Fordítva persze normál esetben működik az összefüggés, az energiaszolgáltatók a tőzsdei áramár változásait előbb-utóbb átvezetik a végfogyasztóknak kínált áraikba. Magyarországon azonban, legalábbis a lakossági fogyasztók esetében, éppen a kötelezően előírt hatósági ár akadályozza meg ezt a folyamatot. A tőzsdei áringadozások nem jelennek meg a lakossági áramszámlákon, addig biztosan nem, amíg nem születik erről kormányzati döntés.

De ha nem a hatósági árszabás, akkor mi alakítja a tőzsdei árakat?

A HUPX arról tájékoztatta lapunkat, hogy a keresleti/kínálati viszonyokat számos külső tényező befolyásolja, például a tüzelőanyag-költség alakulása, az időjárási viszonyok, a nappalok-éjszakák hossza, vagy akár a nemzeti ünnepek. A november 6. és 7. közötti áremelkedés szerintük “jelentős részben köszönhető a vasárnapi és hétfői fogyasztási igények közti különbségnek, hiszen vasárnapi napon alacsony fogyasztás mellett az ár is alacsonyabb tud lenni”.

És miért vannak esetenként nagyágrendi eltérések az áram árában egyes országok között Európában? 

Az IMF júliusi tanulmánya szerint ebben két tényezőnek van döntő szerepe. Egyrészt fontos, hogy egy ország elektromos hálózata mennyire van összekötve a szomszédos országok hálózataival, jó összekapcsoltság esetén ugyanis könnyebb áramot venni olyan helyekről, ahol éppen olcsó a termelés. A másik, még fontosabb szempont, hogy egy ország energiaellátásában mekkora szerepet játszanak a gáztüzelésű erőművek. 

Minél erősebben van jelen a gáz az energiamixben, annál drágább lesz az áram tőzsdei ára.

Ez azért van így, mert az áramtőzsdék úgy működnek, hogy adott időablakon (jellemzően egy órán) belül az összes tranzakció ugyanazon az áron történik. Ezt az árat pedig a legmagasabb árat szabó eladó határozza meg, aki még értékesíteni tudja a termékét. Magyari Péter a 444-en korábban szemléletesen bemutatta az árképzés folyamatát.
 

„Vegyünk egy példát: péntek este 9 órára 50 egység áramra van igény a tőzsdén. Jelentkezik a szélerőmű, hogy erre az időpontra 12 egységet tud adni 2 petákért. Jön az atomerőmű, hogy 28-at adna, egységenként 5 petákért. De kell még 10 egység, úgyhogy jelentkezik a gázerőmű is, hogy ezt tudja szállítani, de csak 10 000 petákért. Ebben a helyzetben mindhárom erőmű 10 000 petákért adja az áramot az adott órára.”

A gázerőművek korábban is költségesebben működtek, mint az atomerőművek vagy a megújulókra alapozó erőművek, az elmúlt másfél évben azonban jelentősen emelkedett a gáz ára, így ez az árkülönbség növekedett. Minél inkább rászorul egy ország energiaellátása a gázra, annál gyakrabban fordul elő, hogy a drágán termelő gázerőmű határozza meg az áram általánosan érvényes tőzsdei árát. És fordítva, minél több áramot termel egy ország megújulókból, atomenergiából vagy akár szénerőművekkel, annál kisebb lesz a drága gáz jelentősége az árképzésben.

Magyarország az EU energiapiaci hatóságait tömörítő ernyőszervezet vizsgálata alapján a közepesen vagy erősen gázfüggő, ám jó hálózati kapcsolatokkal rendelkező országok közé tartozik. Az áramárat meghatározó tényezők szempontjából rosszabb helyzetben vagyunk, mint a skandináv országok vagy Lengyelország (ahol kisebb a gáz szerepe), de jobb helyzetben, mint Görögország, Olaszország vagy Írország (ahol gyenge a hálózati összekapcsoltság).

Spanyolország és Portugália hagyományosan a gyenge hálózati kapcsolatokkal rendelkező és erősen gázfüggő országok közé tartozott, az elmúlt hónapokban mégis viszonylag alacsony áramárakat produkált a spanyol és a portugál piac. Ennek oka, hogy júniusban az Európai Bizottság engedélyezte a két kormánynak, hogy összesen 8,4 milliárd euróval támogassák a fosszilis erőműveket, amelyek így olcsóbban tudják kínálni a villamos energiát, és nem hajtják fel annyira a tőzsdei áramárat.

Mennyit fizetnek a magyar fogyasztók?

Varju László sajtótájékoztatójára a Fidesz is reagált, a kormánypárt közleményében azt írta, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a lakossági áram ára. Ha az EU-s országokat nézzük, akkor az Eurostat legfrissebb jelentése szerint ez igaz, a jelentés azonban 2022 első félévre vonatkozik, tehát nem látszik belőle, milyen hatása volt annak, hogy augusztus 1-től az átlagfogyasztás felett megduplázódott a hatósági áramár.

Az adatokat az Eurostat euró/kilowattórában adja meg, mi átváltottuk euró/megawattórára, hogy a grafikon jobban összevethető legyen a fentebb közölt tőzsdei adatokkal. 2022 első félévében 75 euró/megawattórával messze a magyar fogyasztók fizettek a legkevesebbet az áramért. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magyar fogyasztóknak okozta a legkisebb terhet az áramszámla kifizetése, hiszen – ahogy azt korábbi cikkünkben bemutattuk – más európai országokban az áramár hatósági szabályozása helyett egyéb eszközökkel, például segélyekkel vagy adócsökkentésekkel segíthetik a fogyasztókat.
 
Hogy a hatósági árazás augusztusi változása mennyiben mozdítja el a magyar fogyasztók pozícióját európai összehasonlításban, azt az Eurostat adataiból egyelőre nem lehet megítélni. A KSH adatközléséből annyit tudunk biztosan, hogy szeptemberben és októberben átlagosan  29 százalékkal fizettek többet a magyar fogyasztók az áramért, mint korábban, amikor még teljeskörűen érvényben volt a rezsicsökkentés.

Érdemes megjegyezni, hogy 

a nem lakossági fogyasztók, azaz vállalatok vagy intézmények által fizetett áramár terén nem áll különösebben jól Magyarország nemzetközi összehasonlításban. 

Az Eurostat adatai szerint 2022 első félévében a nem lakossági fogyasztók Magyarországon 160 eurót fizettek egy megawattórányi áramért. Ez éppen megfelel az európai átlagnak, és magasabb, mint a német, a svéd vagy a holland ár.
 
A nem lakossági szektorban 2021 második féléve és 2022 első féléve között jelentősen, 60 százalékkal drágult az áram ára Magyarországon az Eurostat adatai szerint. Ez a végfogyasztókra is hatással van, hiszen a magasabb rezsiszámlákat a vállalatok az általuk kínált termékek vagy szolgáltatások árának emelésével ellensúlyozhatják. 

(Nyitókép forrása: MTI/Balogh Zoltán)