„Amerikát nem érdekli, mennyi ukrán hal meg” - Egy nyugalmazott republikánus politikus kritikáját terjesztik úgy, mint az amerikai szenátus beismerő vallomását

A kormányközeli influenszerképző ismét rátapintott egy olyan véleményre, amit Oroszország nagykövetsége is oszt az ukrajnai háborúról.

„Amerikát nem érdekli, mennyi ukrán hal meg, szerintük ez egy jó focimeccs!”

„Kiváncsi vagy meddig tart az ukrán háború? Az amerikai szenátor megmondja!”

– ezzel a felütéssel tette közzé január végén Kovács Balázs, profilja szerint “digitális huszár” két külön Facebook-bejegyzésben azt a videót, amelyben állítólag egy amerikai szenátor leleplezi az Egyesült Államok szerepét az orosz-ukrán háborúban. A magyar felirattal ellátott, 7 perces videófelvételen Richard H. Black osztja meg a véleményét, amely több ponton bizonyítékok nélküli és az orosz háborús narratívával egybevágó állításokat tartalmaz, mint hogy

  • A NATO és az Amerikai Egyesült Államok folytatnak háborút Ukrajna földjén Oroszországgal szemben;
  • Az amerikaiak gond nélkül áldozzák fel az ukrán katonákat és a civil lakosságot;
  • Oroszországnak nem volt más választása mint megtámadni Ukrajnát; valamint
  • Ukrajna nem rendelkezik saját sorsáról, a békekötésről kizárólag Washington dönt.

A videót összesen több mint 19 ezren osztották meg. A terjesztésben a Fideszt és Orbán Viktort támogató, valamint oroszbarát oldalak és csoportok vettek részt, de ugyanez a videó megjelent a magyar alkotmány érvényességét tagadók felületein és oltásellenes közösségekben is. A videó elérését pár napja a 25 ezres követőtáborral rendelkező Megafonos mini-influenszer oldala, a Jobb érzés is megtolta: a Tisztelt Zelenszkij elnök úr című videóban újra előkerülnek az “amerikai szenátortól” idézett tételmondatok.

A videó több hónap késéssel érkezett meg a hazai közbeszédbe: az eredeti interjút 9 hónapja töltötték fel a YouTube-ra, tavaly augusztusban pedig még az orosz nagykövetség hivatalos Twitter-oldalán is megosztotta.

A sejtelmes zenével ellátott, magyar feliratos remake-k Blackre “amerikai szentáror”-ként hivatkoznak, és könnyen azt az érzetet keltik, hogy a videóban az amerikai legfelsőbb körökből kiszivárgott, titkos álláspont hangzik el (ezt tükrözik a videók alatti kommentek).

Ez azonban megtévesztő: Black valójában jelenleg semmilyen tisztséget nem tölt be az USA törvényhozásában. A szövetségi szinten működő, 100 főből álló szenátusnak (a Kongresszus felső házának) sosem volt a tagja, csupán a tagállami szintű törvényhozás szenátora volt (Virginia államban, 2011 és 2020. között). 2019-ben nem indult újra a választáson.

Black – aki aktív politizálása idején a republikánus párt szélsőséges szárnyához tartozott – visszavonulása óta előszeretettel hangoztatja véleményét különböző, az amerikai adminisztrációval szemben kritikus és szélsőjobboldali platformokon.

A videó azt a jól bejáratott kommunikációs fogást alkalmazza, amely egy extrém álláspontot képviselő politikus véleményét állítja be reprezentatívnak vagy éppen az igazság hangjának. Hasonló keretezésben olvashattunk már korábban arról a francia politikusról, aki őrültnek nevezte Zelenszkijt, vagy az ukrán parlamenti képviselőről, aki szerint az ukrán elnök Lengyelországba menekült. Az előbbi esetben a francia szélsőjobboldali párt, a Nemzeti Tömörülés bukott politikusa, Florian Philippot nyilatkozott, míg a másodikban az az Ilja Kiva, aki már a háború előtt elmenekült Ukrajnából, távollétében pedig minden tisztségéből felfüggesztették hazaárulás vádjával.

Az ilyen típusú hírek visszaélnek azzal, hogy a hazai hírolvasók nem feltétlenül tájékozottak egy másik ország marginális, a politikai döntéshozatalból kiszorult vagy önként visszavonult politikusairól.


Nem engedi el a sztorit a Megafon

A magyar Facebookon keringő videót egy több mint egy órás online konferencia anyagából vágták össze, amelyet a Schiller Institute tett közzé 9 hónapja a YouTube-on. Az önmagát politikai és gazdasági think-tankként bemutató szervezetet egy amerikai-német házaspár alapította a ’80-as években, amely a németországi központ mellett a világ több országában is rendelkezik tagszervezettel. Az alapító Lyndon LaRouche amerikai politikai aktivista, akinek a mozgalmi tevékenységét több forrás is egy (antiszemita) politikai szektaként írta le. A szervezet – a honlapján elérhető információk alapján – elsősorban petíciókat fogalmaz meg és konferenciákat szervez látszólag a világbéke előmozdításáért, amelyet a NATO tevékenységének leállításával köt össze (nemrég például“Állítsuk meg a NATO világháborúját” címen szerveztek konferenciát. .

A Schiller Institute eredeti videójának legerősebb mondatait (magyar felirattal ellátva) az 1700 követővel rendelkező Kovács Balázs osztotta meg. Kovács tavaly szeptemberben indította el Facebook-oldalát, amelyen rendszeresen tesz közzé ellenzéket, a liberális “woke” kultúrát vagy az EU politikáját támadó videókat és feliratos képeket. Az oldal professzionális arculatából és a posztok tartalmából arra következtettünk, hogy a tartalomgyártó a Megafon egy feltörekvő influenszere lehet, ez a sejtésünk pedig pár kattintás után be is igazolódott.

A Megafon Facebook-oldalának képgalériájában több csoportképen is szerepel Kovács Balázs, aki a képek tanúsága szerint a politikai akcióközösség tavaly szeptemberi és novemberi képzésein is részt vett.


Bal oldali kép: Kovács Balázs Facebook oldala az amerikai alt-right csatorna, a Breitbart News arculatára emlékeztető logóval. Jobb oldali kép: Kovács Balázs a Megafon politikai akcióközösség tavaly novemberi képzésén. Forrás: Facebook.

A Megafonos influenszerek médiakampányához pedig Richard H. Black jó alanyként szolgált: egy 79 éves, sokat látott amerikai veterán (31 évet szolgált az amerikai hadseregben és harcolt Vietnámban is), Virginia állam egykori szenátora, aki az amerikai zászló előtt és katonai rangjelzéssel a mellén vitatkozik az Egyesült Államok külpolitikájával.


Extrém megszólalásaival szerzett magának hírnevet

Richard Hayden Black (röviden csak Dick Black) több évtizedes politikai pályafutást tudhat maga mögött. Nevéhez több megosztó kampány és törvényjavaslat is fűződik, amelyekkel a republikánus párt szélsőségesebb tagozatában biztosított magának helyet. Aktív politikusként többek között

  • lobbizott a homoszexuális párok örökbefogadása ellen;
  • abortusz-ellenes intézkedések élére állt;
  • törvényjavaslatot nyújtott be a házasságon kívül élő és homoszexuálisok párok kedvezményes lakáshitel igénylésével szemben;
  • azt viszont felkarolta, hogy a házastársak közötti nemi erőszak ne legyen büntethető.

Black emelett főleg nemzetbiztonsági körökben szerzett magának ismertséget mint a szír államfő, Bassár el-Aszad és az orosz propaganda-gépezet egyik fő védelmezője. Miközben a szíriai kormány vegyi fegyvereket vetett be a civil lakosság ellen, és közel fél millió ember vesztette életét a 2011 óta tartó polgárháborúban, Black – önmagát a pártján belüli gúnyolódások céltáblájává téve – kiállt az Aszad-rezsim mellett. Később hasonló vehemenciával fordult Oroszország felé, és támogatta nyilatkozataival a Kreml számára fontos politikai üzeneteket.

Ahova Dick Blacket hívják: Szolovjev stúdiójától az AfD kerekasztaláig

Black 2017-2018 körül többször megfordult a Russia Today (RT) America stúdiójában, annak ellenére, hogy ebben az időszakban már zajlott az a vizsgálat, amely az orosz állami orgánum szerepét is érintette a 2016-os amerikai elnökválasztás befolyásolásában. Az RT egyik adásában Black odáig ment, hogy az orosz állami politika külföldi képviseletével megbízott csatornát nevezte a hitelesség zálogának, mondván, hogy az angolszász sajtó – például a szíriai háborúval kapcsolatban – csak fake newst közvetített.


Black az RT 2017. január 7-i adásában.Forrás: WebArchive

Black egy másik vesszőparipája (amivel nemcsak az orosz, de a kínai állami média figyelmét is felkeltette), hogy az Egyesült Államok a valóságosnál nagyobbnak és veszélyesebbnek állítja be azt a fenyegetést, amit Kína vagy Oroszország jelent.

A 2022 februárja óta tartó orosz-ukrán háborúval kapcsolatban továbbra is fenntartja, hogy a Oroszországot belekényszerítették a háborúba, és rendszeresen kétségbe vonja azt is, hogy a “speciális katonai művelet” a civil lakosság ellen is fordulhat. Jó példa ez utóbbira Az igazság Bucsáról című interjú, amelyben Black felteszi a kérdést: miért is gyilkoltak volna az oroszok? (Annak ellenére, hogy a szatellit felvételektől az ott élők tanúvallomásáig számos bizonyíték támasztotta alá ennek tényszerűségét). Ezzel szemben a NATO felelősségét egy lehetséges nukleáris konfliktus kirobbantásában több megszólalásában is kiemeli.

A volt amerikai politikus tavaly nyáron részt vett a német szélsőjobboldali párt, az Alternative für Deutschland által rendezett kerekasztal-beszélgetésen. Itt az orosz-ukrán háborúhoz vezető folyamatokat ismertetve tett megalapozatlan és a Kreml-által terjesztett összeesküvés-elméletekre hajazó kijelentéseket. Black szerint a Maidan tüntetést az amerikai és brit titkosszolgálatok, a CIA és az MI6 szervezték, a Krím és a donbaszi két megye pedig a forradalmi hunta elutasítása következtében nyilvánította ki önként a függetlenségét. Az eseményeknek ez a magyarázata ismét elvitatja az azóta jól feltárt és dokumentált orosz fegyveres beavatkozást, amelyekkel kivívták a területek kvázi autonómiáját, illetve Oroszországhoz csatolását.

Black háborús megfejtéseit az orosz állami tévé sztárműsorvezetője, Vlagyimir Szolovjov is érdemesnek tartotta saját csatornáján műsorra tűzni. Black legutóbb a "Szolovjov LIVE" műsor január 18-i adásában ismertette az ukrán hadsereg “fenomenális veszteségeit”, míg az orosz hadsereg állományáról csak szuperlativuszokban beszélt. (Fact-check: az orosz haderő már a háború első 4 hetében elveszthette támadóerejének 25 százalékát, idén február elejére pedig az Ukrajnában elesett és megsebesült orosz katonák száma megközelítette a 200 ezer főt).

Javítás (2023. február 11. 8:22). A cikk előző verziójában tévesen szerepelt, hogy az amerikai Kongresszus 100 főből áll, valójában az amerikai Kongresszus felső háza, a Szenátus áll ennyi tagból.

Német Szilvi
Újságíró, médiakutató. 2013 óta a Crosstalk videó- és médiaművészeti fesztivál vezetője, 2019-től az ELTE Film-, média- és kultúraelméleti doktori programjának hallgatója. Online politikai szubkultúrákkal, a populáris kultúra és a politika kapcsolatával, valamint hálózatelemzéssel foglalkozik. Társszerzőként jegyzi a tavaly megjelent Toxikus technokultúrák és digitális politika: Érzelmek, mémek, adatpolitika és figyelem az interneten (Napvilág, 2021) című könyvet.