A szófiai székhelyű Open Society Institute évente elkészíti a Media Literacy Indexet, amely megmutatja, mennyire veszélyeztetik egy ország lakosságát az álhírek és a dezinformáció káros hatásai. A vizsgált 41 európai országból Magyarország a 27. de ha csak uniós összehasonlításban nézzük, a többi tagállam közül csak Görögország, Románia, Ciprus és Bulgária teljesít nálunk rosszabbul ebben a kérdésben. Mi a magyarázat erre az eredményre?
Ez az index kifejezetten azt próbálja vizsgálni, hogy egy társadalomnak milyen erős az ellenállóképessége az online dezinformációval szemben. Három nagy elemből áll össze az értékelés. Nézik a sajtószabadság helyzetét az adott országban, oktatási eredményeket a PISA-felmérés alapján, és a társadalmi bizalom szintjét az adott országban.
A magyar helyzet ebben a szempontrendszerben elsősorban a sajtószabadság helyzete miatt rossz. A PISA felmérések eredményeiből pedig a szövegértést nézik a legnagyobb súllyal, és ebben is egyre rosszabb eredményeket érnek el a magyar diákok.
Nagy Kriszta / Fotó: Bankó Gábor
Konkrétan az oktatási területre kitérve, az, hogy a szövegértési kompetenciák milyenek a fiataloknál, jó indikátora, hogy mennyire lesznek ellenállóak a dezinformációval szemben?
A médiaműveltség azoknak az ismereteknek, készségeknek a készlete, ami a tudatos, kiegyensúlyozott, értő médiahasználathoz szükséges. Ez egy nagyon komplex műveltség, több eleme van, ezért nagyon nehéz mérni, különböző korosztályoknál különböző sztenderdeket meghatározni. Korábban európai szinten is voltak próbálkozások a médiaműveltség szintjének mérésére, egy megfelelő módszertan kidolgozására, de eddig még nem született jól használható megoldás.
Ha objektív mérőszámok mentén nehéz is képet kapni arról, hogy áll a magyar iskolákban tanuló gyerekek médiaműveltsége, milyenek azoknak a tanároknak a tapasztalatai, akik jelentkeznek az Idea Alapítvány továbbképzéseire?
A tanárok azért jönnek a tanárképzésre, mert azt érzékelik, hogy a gyerekek nagyon sok mindent fogyasztanak az interneten, de nincsenek eszközeik az információ megbízhatóságának vizsgálatához az online térben. Érzik, hogy az iskolának kéne ezzel foglalkozni, viszont nincsen hozzá megfelelő elérhető tananyag.
Mi az, ami a dezinformáció, az álhírek témaköréből része annak a médiaismeret tananyagnak, ami a Nemzeti Alaptanterv alapján az iskolában át kell adni a gyerekeknek?
Ez azért nehéz kérdés, mert a a médiatudatosság fejlesztési célként megjelenik ugyan a NAT-ban, de a kerettanterv már nagyon mostohán bánik a médiaműveltség-fejlesztéssel. Úgy szerepel benne integrált formában ez a témakör, hogy a megvalósításhoz valójában nem biztosított a megfelelő tanártovábbképzés és a megfelelő tananyag sem. Az iskolai médiaoktatás alacsony szintjét egy 2016-os ombudsmani vizsgálat is aggályosnak találta.
Alsó tagozatban a témakör a művészeti oktatás részeként jelenik meg, de az információs környezet vizsgálata itt még nem, inkább felső tagozatban kap szerepet. Akkor viszont integráltan, a digitális kultúra (informatika), a történelem, a magyar és a vizuális kultúra (rajz) tantárgyak keretében tanítják. Nagyon töredezetten, megfelelő tananyag, megfelelő felkészítés nélkül.
Gimnáziumban a digitális kultúra alapvetően az informatikát jelenti - a digitális kompetenciák és az algoritmikus gondolkodás fejlesztését, programozás, digitális eszközök használatának tanulását. Nagyon kevéssé van benne a médiatudatosság témakör, amit mi fejlesztünk. Megjelenhet ugyan még a mozgókép és médiaismeret tantárgy a gimnázium 11-12 évfolyamán, de ugyancsak a művészeti oktatás részeként.és a diákok töredéke találkozik ebben az önálló tantárgyi keretben a médiaismerettel.
Fotó: Bankó Gábor
A kétezres években komoly vita volt a világban arról, hogyan helyezzük el ezeket az ismereteket a formális oktatási rendszerben. Legyen egy dedikált tantárgy, vagy pedig integráltan történjen a médiatudatosság fejlesztése? Különböző országok különböző irányba indultak el. A pozitív példaként emlegetett finneknél integráltan jelenik meg ez a téma az iskolai nevelésben, de ott alaposan megtámogatják továbbképzéssel, kutatással, tananyagfejlesztéssel. Nálunk sem lenne az integrált szemlélettel probléma, ha a magyartanárok és a történelemtanárok is fel lennének készítve a tanítására, illetve adnának hozzá megfelelő, mozgóképközpontú tananyagot.
Ez a hiányérzet szülte azt, hogy egy olyan nem állami kezdeményezés, mint a tiétek, segít különféle szaktanároknak kapaszkodót adni ahhoz, hogy integráltan foglalkozzanak médiatudatosság-fejlesztéssel?
Igen. A tanárok, akik a képzésünkre jönnek, jellemzően nem médiatanárok. Főleg magyar-, történelem- és informatikatanárok jönnek, de jelentkeztek már testnevelés, biológia, földrajz szakos tanárok is, akik osztályfőnökként szerettek volna a saját osztályukban erről tanítani a gyerekeknek.
Milyen korú gyerekekről beszélünk?
Van egy 7-8. osztályosoknak(tehát 13-15 éveseknek) és egy középiskolásoknak szóló képzési csomagunk, minden hozzá szükséges anyaggal: óratervvel, képi és videós anyagokkal, munkafüzettel.
Ez azt jelenti, hogy úgy látjátok, ez az a kor, 13-15 év, amitől érdemes vagy szükséges az álhírekről és az információs térben való navigálásról beszélni gyerekekkel?
Nem feltétlenül. A médiaműveltség alapja a kritikai gondolkodás, a kíváncsiság, a vizsgálódás, a jó kérdések megfogalmazása egy szöveggel kapcsolatban - legyen az képi vagy írott szöveg. Ilyen értelemben már kicsiknél is lehet vele foglalkozni, csak nagyon máshogy.
Azért választottuk ki először a 7-8. osztályos korosztályt, mert ott éreztük a legnagyobb hiányt. Amikor felső tagozatban elkezdik használni a közösségi médiát a gyerekek, és rájuk dől rengeteg információ, mindenképpen jó, ha van egy felkészítés, ami előhangolja a későbbi internethasználatot.
Feltételezem, fontos feltétele a médiaműveltség fejlesztésének, hogy az adott tanár ismerje, hogy konkrétan milyen témák, milyen álhírek érhetik el a kamaszokat. Hogyan tudtok információt szerezni arról, hogy milyen témákat érdemes bevinni az osztályterembe?
Nem könnyű feladat ez, a generációs különbségeken túl a mostani médiakörnyezet is nehezíti. A személyre szabott információáramlás miatt ugyanis még egy generáción belül is nagyon mások az információs buborékok. A tömegmédiumok korában elég volt megnézni, milyen elérhető csatornák vannak, és tartalomelemzéssel vizsgálni, hogy ezeken keresztül mi érheti el a gyerekeket. A mai médiakörnyezetben ezt nem lehet megcsinálni, buborékokban vannak a gyerekek is. Ahhoz, hogy belenézzünk egy kamasz információs buborékjába, ma már komoly kutatás kell.
Ilyen buborékkutatást csináltunk korábban mi is a Pajzs app fejlesztéséhez. Ez egy olyan alkalmazás, ami gyanús információk felismerését segíti. TikTokon és Instagramon létrehoztunk két-két álprofilt, a viselkedésüket pedig úgy állítottuk be, mintha 13-14 éves fiúk illetve lányok lennének. Ehhez ilyen korú gyerekektől kértünk információt arról, hogy milyen felhasználókat, milyen témájú csatornákat, oldalakat követnek, amiket aztán bekövettünk a kísérleti profiljainkkal. Ezeket a profilokat ezután működtetni kellett, hiszen a viselkedésünk a platformon - mit lájkolunk, miket kommentelünk - nagyban befolyásolja, milyen tartalmakat hoz a hírfolyamunkba az algoritmus.
Milyen népszerű témák, oldalak, profilok jöttek ki a felmérésből?
Ez semmiképpen nem reprezentatív eredmény, de a sztárok világából népszerű a Blackpink lányegyüttes Instagram oldala, vagy Magyarországról a Halott Pénz együttes rajongói oldala, a mémoldalak közül pedig Tibi atya vagy a Tanár vs. Diák nevű oldal. De a divattal és szépségápolással, sporttal és videójátékokkal kapcsolatos tartalmak is hangsúlyosan megjelennek a hírfolyamukban.
Amikor a képzési anyagot összeállítottátok, milyen példa tartalmakkal dolgoztatok? Potenciálisan milyen témák felmerülésére készítettétek fel a tanárokat?
A médiapedagógia egyik kiindulópontja az, hogy a gyerekek saját médiaélményeire építjük az ismereteket, amik az információ befogadását, feldolgozását segítik. A példák is a gyerekek információs környezetéből származnak. Az állatvilágtól Zendaya divatötleteiig sokféle tartalom megjelenik a példákban. A gyerekeknek kitalált eszközt a “filter tesztet”, amivelegy információ megbízhatóságát ellenőrizhetjük például egy időről időre felbukkanó szenzációhajhász híren tanítjuk, miszerint a gumicukor vágóhídi csonthulladékból készül. Sok reklámot, közösségi platformokon terjedő rövid videót is használunk, amikor meg akarjuk tanítani a gyereknek, mennyire nem mindegy, hogy mi a közlő szándéka, milyen célból szólnak hozzá.
Közéleti, politikai tartalmakat nem használunk, mert ez a korosztály még kevéssé találkozik, kevéssé keresi az ilyen tartalmakat. A nagyobbaknál persze az órákon előjöhetnek közéleti kérdések, de a tananyagban szereplő példáknak nem az a célja, hogy bonyolult társadalmi kérdésekről beszélgessünk a gyerekekkel, hanem hogy a példákon keresztül jól tanítható legyen az információ szűréséhez használható gondolkodásmód és eszközrendszer.
Azokat az ismereteket, amiket egy tanár összeszed a képzésen, az iskolában milyen keretek között tudja alkalmazni?
Az a 8 óra, amit tananyagként odaadunk neki, oktatási gyakorlatként egyszer végigfut az iskolájában, ez a képzés teljesítésének egyik feltétele. De az elmúlt évek tapasztalata az, hogy a tanárok később más osztályokban újra és újra tanítják ezt az anyagot. A tananyag igazodik a Nat követelményeihez és elhelyezhető a kerettantervi rendben.
Fotó: Bankó GáborA képzés elején méritek valahogy, hogy maguk a tanárok milyen hatékonysággal ismerik fel az álhíreket?
Külön nem mérjük, de vannak olyan feladatok a tanároknak készített e-learning anyagban ahol ez a válaszokból kiderül. Vegyes a kép. Vannak, akik nagyon jól felismerik, ha meg akarják őket téveszteni, és vannak, akik kevésbé. A részt vevő tanárok visszajelzése, hogy a saját médiahasználatuk is sokat fejlődik a képzés ideje alatt. Ezt igyekszünk erősíteni azzal is, hogy a képzés anyagában szó van a becsaphatóságunk kognitív és lélektani okairól is. Hogy miért képesek még a legnyilvánvalóbban hamis tartalmakat is elhinni az emberek.
