A Mi Hazánk politikusa szerint az abortusz növeli a mellrák és a szorongás kialakulásának esélyét, sőt az öngyilkosság kockázatát is. Megkérdőjelezhető módszertannal készült kutatásokat találtunk az elsőre ijesztőnek tűnő számok mögött.

Szerzők: Neuberger Eszter és Teczár Szilárd

“Nem a gyermek, hanem az abortusz teszi tönkre egy nő életét” - írta Dúró Dóra, a Mi Hazánk országgyűlési képviselője március 28-án a Facebook- és Instagram-oldalán is közzétett bejegyzésben.

Dúró konkrét adatokat hozott arról, milyen hatással van az abortusz a nők fizikai és mentális egészségére. “Az abortuszon átesett nők körében hatszor akkora az öngyilkosság, mint azok körében, akik világra hozták gyermeküket. Az abortusz 193 százalékkal növeli a mellrák esélyét, és 60 százalékkal a szorongásos szociális zavar kialakulását” - írta a politikus.

Utánanéztünk, honnan származhatnak ezek a számok. Találtunk olyan kutatásokat, amelyek összefüggést feltételeznek a művi terhességmegszakítás és egyes egészségügyi problémák között, de ezeket komoly módszertani kritikák érték, és az eredményeik szembe mennek a tudományos konszenzussal.

Valójában nincs rá tudományosan elfogadott bizonyíték, hogy az abortusz növelné a mellrák kialakulásának esélyét vagy mentális egészségügyi zavarokhoz vezetne.

Annak a tanulmánynak a szerzője pedig, amelyik hatszoros öngyilkossági arányt talált az abortuszon átesett nőknél, kifejezetten azt nyilatkozta a Lakmusznak, hogy ezt nem lehet ok-okozati összefüggésként értelmezni az abortusz és az öngyilkosság között.

Ezekkel a statisztikákkal mindezek ellenére nem most találkoztunk először. Tavaly szeptemberben nagyon hasonló számokat közölt Dúró Dóra a 24.hu-nak adott interjújában, amikor egy már nem létező észak-macedón szabályozásra hivatkozva ünnepelte, hogy a kormány kötelezővé tette a magzati szívhang meghallgatását az abortusz előtt.

Nem mindegy, hogy vizsgálják

Dúró Dóra sem bejegyzésének szövegében, sem később, levélben feltett kérdésünkre nem jelölte meg, mi a forrása annak az elsőre fenyegetőnek hangzó állításnak, hogy az abortusz 193 százalékkal növeli a mellrák esélyét.

Rövid internetes keresés után rábukkantunk egy cikkre a kifejezetten abortuszellenes, életvédő témákkal foglalkozó Lifenews.com weboldalon, ahol már a címben hirdetik:

“Az abortusz 193 százalékkal növeli a mellrák kockázatát, a szülés csökkenti”

A cikk egy 2010-es, a Medical Oncology folyóiratban megjelent tanulmányra hivatkozik, amelyben 100 mellrákos nőt hasonlítottak össze 200 egészséges nővel. A mellrákos nők körében nagyobb arányban voltak, akik már átestek abortuszon, mint az egészséges nők körében.

Az életvédő portálon megjelent cikk ugyan nem említi kifejezetten ezt a szót, de a rövid módszertani leírásból látszik, és az eredeti tanulmány összefoglalójában is szerepel, hogy a kutatás egy úgynevezett eset-kontroll vizsgálat volt.

Az eset-kontroll vizsgálatok egy bizonyos betegségben szenvedő csoportot (esetcsoport) és egy, az adott betegségben nem szenvedő csoportot (kontrollcsoport) hasonlítanak össze a betegséget kiváltó tényezők és rizikófaktorok szempontjából.

Csakhogy mostanra tudományos konszenzus van abban, hogy a mellrák és az abortusz összefüggéseinek vizsgálatára nem ez a megfelelő módszer, mert torz eredményeket hozhat.

Erre a megállapításra jutott már 2004-ben egy tanulmány, amely a Lancet című rangos orvostudományi folyóiratban jelent meg. Erre a tanulmányra hivatkozik a Snopes amerikai tényellenőrző portál cikke is, amelyben a mellrák és az abortusz kapcsolatát vizsgálják.

A Lancetben megjelent elemzés szerzői szerint azok a nők, akik átestek terhességmegszakításon, a megbélyegzéstől tartva nagyon gyakran titkolják ezt. Ha azonban mellrákban szenvednek, és tudatában vannak, hogy a betegségük okait vizsgáló kutatásban vesznek épp részt, akkor nagyobb eséllyel vallják be korábbi abortuszukat, mint a kontrollcsoportban megkérdezett, nem rákos nőtársaik.

A Lancet-cikk egy svéd kutatással illusztrálja a problémát, ahol a mellrákos esetcsoportba tartozó nők 21 százalékáról, a kontrollcsoportba tartozó nőknek pedig 27 százalékáról derült ki utólag, hogy letagadták a korábbi terhességmegszakításukat. (Ezt úgy tárták fel, hogy a nők válaszait összevetették az abortuszokat kötelezően regisztráló állami nyilvántartással.)

“Ha a mellrákos és a nem mellrákos nők között ilyen rendszerszintű eltérések vannak az abortusz bevallásában, az alkalmas arra, hogy érezhetően torzítsa az abortusz és a mellrák kapcsolatára vonatkozó retrospektív (eset-kontroll) vizsgálatok eredményeit” - következtet a tanulmány.

A hivatkozott iráni kutatás, ahonnan Dúró Dóra a 193 százalékos adatot vehette, szintén megemlíti az eredményekből levonható követekeztetéseket megvitató részben, hogy az eset-kontrol módszer miatt lehetnek pontatlanságok a vizsgálat alanyainak reproduktív előéletére, azaz múltbeli terhességeikre, abortuszaikra, stb. vonatkozó adatokban. De ez a fontos kitétel már a Lifenews.com összefoglalójában sem jelent meg, nemhogy Dúró Dóra forrásmegjelölés nélküli bejegyzésében.

Megbízhatóbb módszerrel nem jön ki a magasabb kockázat

Az eset-kontroll vizsgálatoknál jóval megbízhatóbbak az úgynevezett kohorszkutatások (cohort study), mert eleve nagyobb mintán készülnek, és mert a kohorszok kialakítása jellemzően nem kérdőívekkel, hanem egészségügyi statisztikák alapján történik.

A kohorszkutatások során egy betegség kockázati tényezői alapján kohorszokba, csoportokba rendezik a vizsgálat alanyait, és azt vizsgálják, hogy milyen arányban diagnosztizálták őket a kutatott betegséggel.

A kohorszkutatások jellemzően egész más következtetésre jutnak a mellrák és az abortusz kapcsolatát illetően, mint az eset-kontroll kutatások:

Ezek alapján semmi jele annak, hogy az abortusz növelné a mellrák kockázatát.

A kérdésben perdöntőnek egy 1997-es dán kutatás számít. 1935 és 1978 között Dániában született nők, összesen 1,5 millió ember esetében nézték meg, kinek volt az életében abortusza, ezt hány éves korában végezték el rajta, és milyen korú volt ekkor a magzat. Ezután megvizsgálták, hogy a korábban abortuszon átesett nőket statisztikailag tényleg nagyobb valószínűséggel diagnosztizálják-e mellrákkal.

Az eredmény: minden más zavaró tényező kiiktatása után a mellrák kockázata nem volt nagyobb azoknál a nőknél, akiknek volt már korábban abortusza, mint azoknál, akiknek nem volt.


Bár a tudományos konszenzus, hogy az abortusznak semmi köze a mellrák későbbi kialakulásához már nagyjából ennek a tanulmánynak a publikálása óta adott, továbbra is születnek olyan kutatások, amelyek mégis ezt az összefüggést vizsgálják, és annak ellenére használják az eset-kontroll módszert, hogy bizonyítottan kevésbé alkalmas a kérdés megválaszolására.

Hiába hívják fel legtöbbször maguk a kutatók a figyelmet a módszer hátulütőire, korlátaira. A politikailag motivált felhasználókat ez nem akadályozza meg abban, hogy saját ügyük igazolására használják az erősen sarkítva bemutatott eredményeket.

Félrevezető összehasonlítások

Dúró Dóra posztjában mentális egészségügyi problémákkal és megnövekedett öngyilkossági kockázattal is összekötötte az abortuszt.

Forrásmegjelölést itt sem alkalmazott, de az a megállapítása, hogy „az abortuszon átesett nők körében hatszor akkora az öngyilkosság, mit azok körében, akik világra hozták gyermeküket”, valószínűleg egy 2005-ös finn tanulmányon alapul.

A European Journal of Public Health folyóiratban megjelent vizsgálat eredményei szerint a százezer főre vetített öngyilkossági arány az abortuszon átesett nőknél 31,9 volt az abortuszt követő egy évben, míg a gyereküket megszülő nőknél 5. Maga a tanulmány nem emeli ki, hogy ez (több mint) hatszoros különbség, az afterabortion.org honlapon megjelent beszámoló azonban igen.

Dúró Dóra kérdésünkre sem tisztázta, hogy tényleg ezt a tanulmányt használta-e, de tavaly szeptemberben a 24.hu-nak annyit elárult, hogy egy 2005-ös cikkből származik a hatszoros öngyilkossági arányra vonatkozó adat – ez is azt erősíti, hogy a finn publikációról lehet szó.

Annak az állításnak, hogy az abortusz 60 százalékkal növeli a szorongásos szociális zavar kialakulásának esélyét, nem tudtuk beazonosítani a forrását. A 24.hu-nak adott interjújában Dúró Dóra 61 százalékról és egy „kanadai kutatásról” beszélt, de ennél közelebbit nem árult el, és a Lakmusz kérdésére sem nevezte meg, milyen forrásból származó adatra hivatkozott.

Bár számos kutatás vizsgálta az abortusz és a különböző mentális zavarok, illetve a megnövekedett öngyilkossági kockázat összefüggését, nincs rá meggyőző bizonyíték, hogy az abortusz mentális egészségügyi problémákat okozna.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság legfrissebb állásfoglalása szerint “a tudományos kutatások azt mutatják, hogy az abortusz nem függ össze a mentális egészségügyi problémákkal, az abortuszhoz való hozzáférés korlátozása viszont igen”.

A Pszichológiai Társaság erre létrehozott munkacsoportja a szakirodalmat elemezve már 2008-ban megállapította: “nincs hiteles bizonyíték arra, hogy egy nem kívánt terhesség egyszeri, választott abortusza önmagában mentális problémákat okozna a felnőtt nőknél.” Hasonló következtetésre jutott a brit Academy of Royal Medical Colleges 2011-es áttekintése és az amerikai National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine 2018-as könyvfejezete is.

A mérvadó szakirodalmi összegzések szerint azok a kutatások, amelyek ok-okozati összefüggést feltételeznek az abortusz és a mentális zavarok vagy az öngyilkosság között, módszertanilag kifogásolhatók.

Egy az Amerikai Pszichológiai Társaság 2008-as vizsgálatát összefoglaló tanulmány két fő problémát említ.

• Önmagában az a megfigyelés, hogy az abortuszon átesett nők körében gyakoribbak a mentális zavarok vagy az öngyilkosság, mint az abortuszon át nem esett nőknél, nem jelenti azt, hogy maga az abortusz vezet a mentális problémákhoz vagy az öngyilkossághoz. A nem kívánt terhességnek (és így az abortusznak) és a mentális zavaroknak ugyanis számos közös kockázati tényezője van, például a szegénység, a családon belüli erőszak, a túlzott alkoholfogyasztás, a droghasználat vagy akár a korábbi mentális problémák. Az „abortuszon átesett nők” csoportjában így felülreprezentáltak lesznek azok, akiknél magas a mentális zavarok kialakulásának kockázata, és ha ezek a zavarok később valóban jelentkeznek, azt a nők eleve meglévő életkörülményei is okozhatják, nemcsak az abortusz.
• Ezzel összefüggő probléma, hogy a legtöbb kutatás az abortuszon átesett nőket a gyereküket megszülő nőkkel vagy a teljes szülőképes korú népességgel hasonlítja össze. Ez az abortusz mentális egészségre gyakorolt hatásának szempontjából fals összevetés, mert az abortusznak nem „alternatívája” sem az, hogy a terhességmegszakítást választó nő nem lesz terhes, sem az, hogy tervezetten esik teherbe és örömmel megszüli a gyerekét. Az abortusz hatásainak felméréséhez az abortuszon átesett nőket olyan nőkkel kellene összehasonlítani, akik egy nem kívánt terhesség után szültek.

A 2005-ös finn tanulmányra mindkét módszertani kifogás érvényes: az abortuszon átesett nők öngyilkossági arányát a gyereküket megszülő nőkével hasonlítja össze, és semmit nem mond arról, hogy a nők tervezték-e, akarták-e a terhességet. Továbbá csak életkori kontrollt alkalmaz, az adathalmazban szereplő nők anyagi helyzetét és egyéb körülményeit nem veszi figyelembe.

A tanulmány egyébként nem is állítja, hogy ok-okozati összefüggés lenne az abortusz és az öngyilkosság között, pusztán annyit állapít meg meg, hogy az abortuszon átesett nők körében magasabb az öngyilkossági arány.

A tanulmány fő szerzője, Mika Gissler a Lakmusz megkeresésére egyértelművé tette, hogy kutatásuk nem igazolja az abortusz és az öngyilkosság közötti ok-okozati összefüggést.

„Ma már sokkal erősebb állítást tennék arról, hogy az abortusznak és az öngyilkosságnak több közös kockázati tényezője van, és hogy nincs bizonyíték az abortusz mentális egészségre gyakorolt közvetlen káros hatására. Az alacsony iskolai végzettségű, alsóbb társadalmi osztályokból származó, illetve egyedülálló nők felülreprezentáltak az öngyilkosságot elkövető nők és az abortuszon átesettek körében is – ez a tény nem támogatja azt a hipotézist, hogy maga az abortusz vezetne az öngyilkossághoz”

– írta Gissler, aki jelenleg a finn Egészségügyi és Jóléti Intézet kutatójaként dolgozik..

Dúró Dóra posztja mégis ok-okozati kapcsolatot sugall, hiszen a hatszoros öngyilkossági arányt rögtön azután hozza fel, hogy kijelenti „az abortusz teszi tönkre egy nő életét”.

A kutatók mást mondanak, mint Dúró Dóra

Nem talált összefüggést az abortusz és az öngyilkosság vagy a szorongás között a San Francisco-i egyetem kutatócsoportja által végzett Turnaway Study sem. A Turnaway Study úgy próbálta elkerülni a fentebb részletezett módszertani buktatókat, hogy az abortuszon átesett nők csoportját olyan nőkkel hasonlította össze, akik felkerestek egy abortuszklinikát, de az abortusz törvényi határideje után jelentkeztek, így nem fértek hozzá a beavatkozáshoz.

A kutatók arra jutottak, hogy az eseményt követő öt évben az abortuszhoz hozzáférő és hozzá nem férő nők körében hasonlóan alacsony volt az öngyilkossági gondolatok előfordulása (kezdetben kevesebb, mint 2 százalék, az ötéves periódus végén kevesebb, mint 0,5 százalék számolt be ilyen gondolatokról).

Az abortuszhoz hozzá nem férő nők rövid távon több szorongásról számoltak be, mint az abortuszon átesettek, majd a szorongási szint az ötéves periódus alatt mindkét csoportban csökkent.

Módszertani kritikák persze a Turnaway Study-t is érték. Elsősorban azért, mert a kutatásba bevonni próbált nőknek végül csak egy kis része vett részt a vizsgálatban, és az öt év alatt is volt lemorzsolódás.

A téma átpolitizáltságát jól jelzi, hogy a Turnaway Study-ról és az abortusz mentális egészségre gyakorolt káros hatásait megkérdőjelező szakirodalmi áttekintésekről az a Priscilla K. Coleman tett közzé bírálatot a Frontiers in Psychology folyóiratban, aki tavaly augusztusban egy Michigan állambeli perben egy abortuszt szinte teljesen megtiltó – jelenleg átmeneti végzéssel felfüggesztett – 1931-es törvény mellett szólalt fel szakértőként. Sikertelenül, mert a bíró megkérdőjelezte Coleman hitelességét és fenntartotta a felfüggesztő végzést.

A Frontiers in Psychology decemberben visszavonta Coleman cikkét, mert „publikálás után egy be nem jelentett összeférhetetlenségi probléma jutott a folyóirat tudomására, amely aláásta a cikk objektív szerkesztőségi értékelését a bírálati folyamat alatt”. A cikk közlése után újraértékelték a tanulmányt, és arra jutottak, hogy „nem felel meg a Frontiers in Psychology publikációs sztenderdjeinek”.