Mit olvassunk (és mit ne), ha érteni akarjuk, mi történik Ukrajnában?

Csütörtök hajnalban az orosz hadsereg támadást indított Ukrajna ellen. Az elmúlt napokban elárasztották az ezzel kapcsolatos hírek, videók, elemzések a nemzetközi sajtót, és sokszor érezhetjük úgy, hogy nehezen igazodunk ki köztük.

Nem véletlenül: mint minden hasonló konfliktus esetén, az érdekelt felek (Ukrajna, Oroszország, az Európai Unió, annak egyes tagállamai vagy éppen az USA) a saját érdekeik mentén kommunikálnak, és igyekeznek befolyásolni a közvéleményt, illetve kommunikációs fronton is küzdenek egymás ellen. 

Oroszország rákészült

2013 decemberében, tehát a kelet-ukrajnai oroszbarát zavargások előestéjén Vlagyimir Putyin orosz elnök azonnali hatállyal szüntette meg a RIA Novosztyi állami hírügynökséget, hogy egy másik rendelettel megalapítsa a Rosszija Szegodnya (Oroszország Ma) hírügynökséget, amelynek célja az orosz média feletti befolyás megerősítése, illetve az orosz állami érdekek nemzetközi terjesztése volt.

A Kreml-propaganda állami terjesztése valójában csak a jéghegy csúcsa. Elemzések sora (itt van például két magyar példa) világított már rá arra, hogy az ukrán konfliktusról szóló kommunikáció mögött olyan orosz dezinformációs gépezet áll, amelynek célja egyértelműen az, hogy Putyin narratíváját erősítse  közbeszédben. A jelenség korántsem új (és még csak nem is egyedi, gondoljunk csak a 2020-as amerikai elnökválasztás idején folytatott orosz dezinformációs kampányra). Valójában az orosz-ukrán háború kitörése óta folyamatosan zajlik a különféle médiafelületeken is a hadviselés.

Mindeközben Ukrajna sem tétlen: folyamatosan igyekszik korlátozni az oroszbarát médiafelületek elérhetőségét, például tévécsatornák betiltásával.A hamis hírek terjedését próbálják fékezni például az orosz titkosszolgálatok által foglalkoztatott kiberbűnözők leleplezésével, akiknek az volt a feladatuk, hogy névtelen profilokon keresztül dezinformációkat terjesszenek az ország belső helyzetéről.

Egy férfi a lebombázott háza előtt Ukrajnában, Chuguiv városában. Fotó: Aris Messinis / AFP

Az utóbbi időszakban viszont érezhetően megnőtt ismét a dezinformációs nyomás - az USA Külügyminisztériuma például már a múlt héten publikált egy listát az 5 leggyakoribb, az oroszok által terjesztett dezinformációs narratíváról, amelyek közt szerepel például az “Oroszország ártatlan áldozata a konfliktusnak” ugyanúgy, ahogy a Nyugat elkerülhetetlen bukását vízionáló teóriák. Hasonló tényellenőrző anyagok egyébként sorra jelennek meg: a The New York Times, a BBC és a Washington Post is Putyin február 21-én tartott beszédét ellenőrizte, a Bellingcat folyamatosan gyűjti és ellenőrzi az ukrán frontvonalakról érkező videókat, fotókat és egyéb dokumentumokat (néhányat ki is emeltünk ebben a cikkben). 

Az érem másik oldala

Ebben a felfokozott helyzetben néhány nappal ezelőtt épp az orosz külügyminisztérium vádolta a nyugati országokat és a nemzetközi sajtót “nagyszabású dezinformációs kampány” folytatásával, akkori álláspontuk szerint ugyanis az USA és szövetségesei azért riogattak az Ukrajna elleni orosz támadással, hogy „saját agresszív akcióikról tereljék el a figyelmet”.

Viszont tény, hogy az USA hivatalos kommunikációs stratégiája például teret adhatott némi gyanakvásra: azzal ugyanis, hogy az orosz csapatmozgásokról vagy tervezett akciókról szóló titkosszolgálati információikat – vagy legalábbis azoknak egy részét – megosztották a médiatérben is, egyrészt felerősítették az oroszellenes hangokat, másrészt viszont feszültséget keltettek az ukrán félben is (erről itt olvasható alaposabb elemzés). Amikor például február elején Joe Biden amerikai elnök arra figyelmeztetett beszédében, hogy Oroszország bármikor támadást indíthat Ukrajna ellen, Zelenszkij ukrán elnök azzal válaszolt: ez a kifejezés pánikot kelthet és gazdasági zűrzavart okozhat az országban.

Annyiban viszont érdemes fenntartásokkal kezelni a “nyugati” sajtót - vagy legalábbis annak egy részét – is, hogy erősen oroszellenes szemszögből közvetíti az eseményeket, átvéve azokat a narratívákat, amelyek az egyes kormányok érdekeit tartva szem előtt igyekeznek a kommunikációs térben is gyengíteni Oroszország pozícióját.

A magyar sajtóban egyfajta kettősség jelenik meg az ukrán helyzettel kapcsolatban: míg a független sajtó nagy része igyekszik percről percre követni az eseményeket, a kormánypárti médiafelületeken korábban erőteljes oroszbarát narratíva jelent meg (erről többek közt itt lehet olvasni). A hét elején, vagyis a konfliktus eszkalálódásának idején viszont megfigyelhető volt egyfajta visszafogottság a témával kapcsolatban (az Origo címlapján például még tegnap reggel is sokat kellett görgetni, hogy Ukrajnával kapcsolatos híreket találjunk), párhuzamosan a ténnyel, hogy kezdetben a magyar kormány is csak visszafogottan reagált az eseményekre.

Ugyanakkor számos olyan portál és Facebook-oldal van, ahol az oroszbarát hangvétel továbbra is erőteljesen megjelenik - ilyen például az elemi.hu, vagy Békekör oldala, ahol egyenesen olyan szalagcímekbe lehet belefutni, mint például “A birodalom szankciókkal válaszol az orosz biztonsági követelésekre”.

De akkor mit olvassunk?

Mint sok hasonló esetben, a legjobban akkor járunk, ha igyekszünk a lehető legtöbb oldalról informálódni. Egy-egy adott hír kapcsán is érdemes lehet több cikket elolvasni, akár a magyar sajtóban (a kormánypárti és a független oldalakon is, már csak azért is, hogy lássuk a bennük megjelenő különbségeket), vagy a nemzetközi sajtóban, és ha még mindig van bennünk kétely, akkor érdemes a hivatalos források közt is elmélyedni.

Vannak olyan oldalak, amelyeket érdemes figyelni, ilyen például angol nyelven az ukrán állami hírügynökség oldala, ahol a háborúval kapcsolatos hírek itt érhetőek el, az ukrán külügyminisztérium hírei pedig itt.

Ha az orosz narratívával is szeretnénk tisztában lenni, a RIA Novosztyi szinte percenként frissül, itt pedig az orosz külügyminisztérium hírei érhetőek el.

Nagyon hasznos lehet az aktuális események követéséhez a Liveumap.com oldal, amely angol nyelven és térképekkel is segíti az eligazodást.

Ha más forrásokat is megnéznénk, érdemes nemzetközi szervezetek oldalain is keresgélni: az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ, angolul Organization for Security and Co-operation in Europe, OSCE) például külön foglalkozik Ukrajnával, ahogy a Nemzetközi Vöröskereszt is, és érdemes lehet figyelni az Amnesty International és a Humans Right Watch oldalát is.

A StopFake.org oldalon pedig Ukrajnával kapcsolatos hamis hírek cáfolatai olvashatóak - ez egy nem állami fenntartású oldal, amin több nyelven is megtalálhatóak a tartalmak (bár jelenleg főként ukránul és oroszul frissülnek).

Címlapi kép: Aris Messinis / AFP
Diószegi-Horváth Nóra
A Vasárnapi Híreknél kezdett újságot írni 2010-ben. 2015-ben csatlakozott a Mércéhez, ahol 2017-től főszerkesztő-helyettesként, 2020-től pedig főszerkesztőként dolgozott. Éveken át menetkísérő koordinátorként segítette a Budapest Pride szervezését, 2016 környékén pedig a Tanítanék mozgalom aktivistája volt.