A kormánypárti médiumok nagy erőkkel hirdették a hamis állítást, amelyet a Kreml-barát Orosz Hírek oldalról vehettek át. Valójában az ENSZ bizottsága nagyságrendekkel több orosz háborús bűnt tárt fel, mint ukránt.

„ENSZ jelentés: háborús bűncselekményeket követett el az ukrán hadsereg”

- ezzel a címmel közölt cikket október 19-én, a szerző feltüntetése nélkül a Mandiner. Az írást minimális változtatásokkal vette át három másik kormánypárti portál, az Origo, a Pesti Srácok és a Vadhajtások.  

A cikkek arról számolnak be, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által felkért független nemzetközi vizsgálóbizottság október 18-án közzétette első jelentését az orosz-ukrán háborúban elkövetett jogsértésekről és háborús bűnökről.

A jelentés valóban megállapítja, hogy két alkalommal az ukrán hadsereg is háborús bűncselekményt követett el, de kiemeli, hogy
 
„a feltárt jogsértések túlnyomó többségéért az orosz hadsereg felelős”.

Ezt a tényt a kormánypárti médiumok sem hallgatják el, ugyanakkor cikkeik címeiben csak az ukrán bűncselekményekre utalnak. A törzsszövegben is kizárólag a két ukrán atrocitást ismertetik részleteiben, pedig a jelentésből bőven meríthettek volna megrázó részleteket az oroszok által elkövetett szörnyűségekről, például tömeges kivégzésekről vagy az esetenként gyerekek ellen elkövetett nemi erőszakról. A cikkek címadásukkal és fókuszukkal erőteljesen félrevezető és részrehajló bemutatásai az ENSZ-jelentésnek.

A Mandiner eredetije alapján továbbá azt is állítják, hogy az ukránok által elkövetett bűncselekményeket valódi bizonyítékok, például videók támasztják alá, az „orosz erők állítólagos jogsértései” viszont többnyire szemtanúk beszámolóira támaszkodnak.
 
A Mandiner a „valódi bizonyítékok, például videók támasztják alá” részt idézőjelbe teszi, a mondatot pedig azzal a fordulattal vezeti fel, hogy „a dokumentum szerint”. A cikk ezzel azt az illúziót kelti, mintha a kérdéses részt magából az ENSZ-jelentésből idézné.

A jelentés azonban – ahogy arra az Átlátszó heti háborús összefoglalója is rámutatott – semmi ilyesmit nem tartalmaz.

A Lakmusznak az ENSZ-bizottság megerősítette, hogy „az orosz hadsereg általunk dokumentált jogsértéseit és háborús bűneit ugyanolyan erős bizonyítékok támasztják alá, mint az ukrán hadsereg jogsértéseit”.

Az Origo ehhez képest olyannyira fontosnak tartotta az ukrán bűnök egyoldalú hangsúlyozását, hogy október 21-22-én Facebook-hirdetéssel is megtolta az erről szóló bejegyzését, 25-30 ezer emberhez juttatva el azt.
  
A továbbiakban végigvesszük, hogy
 

• mi az ENSZ vizsgálóbizottságának feladata,
• milyen jogsértéseket és háborús bűnöket tárt fel a jelentésük,
• milyen bizonyítékok alapján dolgoznak, 
• miként terjedt el egy Kreml-barát oldalról, az Orosz Hírekről a jelentés elferdített interpretációja a magyar kormánypárti médiában.

A bizottság

Az orosz-ukrán háborúval foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottságot az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa hozta létre 2022. március 4-én. Október 18-i első jelentésük a háború február-márciusi időszakára és négy térségre (a kijevi, a csernyihivi, a harkivi és a szumi régióra) koncentrál.

A bizottság feladata
 

• a nemzetközi humanitárius jogot sértő katonai műveletek és magatartások, illetve a háborús bűnök feltárása, 
• a bizonyítékok begyűjtése 
• és az esetleges nemzetközi büntetőjogi eljárásokban való közreműködés.

A bizottság a jelentés közzétételéig öt alkalommal járt Ukrajnában, összesen 27 települést jártak végig a kérdéses régiókban. 191 interjút készítettek az atrocitások áldozataival és szemtanúival, és személyesen néztek meg lerombolt épületeket, tömegsírokat és kínzási helyszíneket.

Az október 18-i előzetes jelentés közzététele után a bizottság kiterjedtebb földrajzi és időbeli fókusszal folytatja a munkát, végső jelentésük 2023 márciusára várható.

A jelentés

Rögtön a jelentésük legelején leszögezik a vizsgálóbiztosok, hogy eddigi vizsgálataik alapján az orosz hadsereg felelős a feltárt háborús bűnök, emberi jogi és nemzetközi humanitárius jogi jogsértések túlnyomó többségének elkövetéséért.

Emellett két esetben találták úgy, hogy az ukrán erők is háborús bűnt követtek el. Az első eset a harkivi régióban, Mala Rohan településen történt március 24. és 26. között. Itt az ukrán katonák szándékosan lábon lőttek több hadifoglyot, egyiküket pedig puskacsővel ütlegelték vallatás közben.
 
Március 29-én, a kijevi régióban, Dimitrovka településen az ukrán katonák szintén közvetlen közelről lőttek rá egy már sebesült orosz katonára. A jelentés szerint „egy videofelvételen több mozdulatlan orosz katona is látható a közelben, egyiküknek hátrakötözték a kezét, fején pedig sebesülés látható, ami arra utal, hogy valószínűleg kivégezték”.

A jelentés kitér arra is, hogy az ukrán főügyészség mindkét esetben büntetőeljárást indított az érintett ukrán katonák ellen. Az ukrán hatóságok általában is együttműködtek a bizottsággal, ellentétben az oroszokkal, akikkel sikertelenül próbálták felvenni a kapcsolatot a vizsgálóbiztosok.

A két háborús bűncselekmény mellett a jelentés azt is felrója az ukrán hadseregnek, hogy a háború kezdeti szakaszában nem mindig választották el egymástól megfelelően a katonai és a civil létesítményeket, ezzel pedig veszélynek tették ki a civil lakosságot. Csernyihivben például két iskola egyszerre működött humanitárius segélyosztó pontként és katonai főhadiszállásként. Március 3-án mindkettőt orosz rakétatalálat érte, az áldozatok között civilek és katonák is voltak.

Az összes többi feltárt jogsértést és háborús bűnt az orosz hadseregnek vagy az ahhoz közvetlenül kapcsolódó erőknek tulajdonítja a jelentés. 

Ilyen jogsértések voltak például:
 

• A civil létesítmények bombázása, megkülönböztetés nélküli támadások. A jelentés szerint az azonosított civil áldozatok és sebesültek 70 százaléka, 1495 ember orosz bombatámadás következtében halt meg vagy sérült meg. Az oroszok öt kórházat és hét iskolát romboltak le a vizsgált területeken. Március 16-án találat ért egy csernyihivi áruházat, ahol éppen civilek álltak sorban kenyérért. Csak ebben a támadásban 14-en vesztették életüket és 26-an sebesültek meg.
• A civil lakosság veszélyeztetése. Az orosz hadsereg előszeretettel alkalmazta azt a taktikát, hogy katonai főhadiszállásait civil létesítményekbe költöztette. Jahidne település iskolájának pincéjébe 365 civilt zártak be márciusban, miközben a földszinten orosz katonákat szállásoltak el.
• Civilek közvetlen megtámadása. A bizottság több ilyen esetet dokumentált, március 3-án Motizsin település közelében például egy négytagú családra támadtak az orosz katonák, a két szülőt megölték, egy 15 éves kislány máig nem került elő.
• Tömeges kivégzések. A bizottság vizsgálata megalapozottnak találta a bucsai kivégzésekről szóló híreket, de 16 másik településen is vizsgálódtak. Ezeken a településeken 49 ember eshetett áldozatul a tömeges kivégzéseknek. Február 27-én Stari Bikiv településen hat férfit végeztek ki az oroszok, a bizottság szerint a holttesteken lőtt és szúrt sebeket, illetve bordatöréseket lehetett megfigyelni.
• Deportálások. A bizottság bizonyítottnak látja, hogy számos foglyot deportáltak Oroszország területére közvetlenül vagy Belaruszon keresztül. Dimer városában például 58 eltűntet tartanak nyilván, több család arról értesült, hogy Oroszországban tartják fogva szeretteiket.
• Kínzás és embertelen bánásmód. A bizottság számos tanúvallomást gyűjtött be az orosz hadsereg kínzási módszereiről, a jelentés szerint az áldozatok olyan sérüléseket szenvedtek el, mint az arccsont-, a borda- vagy az ujjtörés.
• Nemi erőszak. Az orosz katonák által megerőszakolt áldozatok életkora 4-től 83 évig terjed. Egy különösen megrázó dokumentált eset márciusban történt a kijevi régióban. A jelentés szerint „két orosz katona betört egy otthonba, ahol többször megerőszakoltak egy 22 éves nőt, abuzálták a férjét és arra kényszerítették a párt, hogy közösüljenek a jelenlétükben. Az egyik katona aztán orális szexre kényszerítette a négyéves kislányukat”. 

A jelentés azt is megállapítja, hogy nem volt egyöntetűen brutális az orosz hadsereg viselkedése. A bizottság arról is kapott információkat, hogy orosz katonák segítettek civileknek kijutni a fogságból, megakadályoztak másokat nemi erőszak elkövetésében vagy orvosi ellátást nyújtottak a sebesülteknek.

A Mandiner egyébként október 20-án, egy nappal az eredeti cikkük után korrekt módon (és immár szerző feltüntetésével) is beszámolt az orosz kegyetlenkedésekről. Ugyanakkor ebbe a cikkbe is belinkelték az előző napi írásukat, amely tartalmazza azt a hamis információt, hogy az ukrán jogsértések jobban bizonyítottak, mint az oroszok. 

A bizonyítékok

Maga a jelentés is kitér rá, hogy a bizottság más nemzetközi vizsgálatokkal összhangban azokat az eseteket tekinti bizonyítottnak, amelyeknél ellenőrzött információk alapján egy objektív és körültekintő megfigyelőnek „alapos oka van arra a következtetésre jutni”, hogy az események valóban a leírtaknak megfelelően mentek végbe.

A kormánypárti médiumok állításával ellentétben tehát semmi nem utal arra, hogy a bizottság a két ukrán atrocitást inkább bizonyítottnak látná, mint a számtalan oroszt. A jelentés továbbá csak a második ukránok által elkövetett esetnél beszél videofelvételről, és ennek az értékelésnél pont, hogy van némi bizonytalanság, hiszen a vizsgálóbiztosok nem tudták teljes bizonyossággal megállapítani a felvételen látható sérült orosz katonáról, hogy halott-e vagy sem.

Saule Mukhametrakhimova, a vizsgálóbizottság mellett dolgozó tájékoztatási referens a Lakmusz megkeresésére küldött válaszában szintén az „alapos ok” mércéjét hangsúlyozta. Hozzátette, hogy a bizottság többfajta információt értékel, például szóbeli beszámolókat, írásos dokumentumokat, videofelvételeket, fotókat, személyes megfigyeléseket és műholdfelvételeket. A bizottság minden bizonyíték eredetiségét és hitelességét megvizsgálja.
 

„Ennélfogva úgy gondoljuk, hogy az orosz hadsereg általunk dokumentált jogsértéseit és háborús bűneit ugyanolyan erős bizonyítékok támasztják alá, mint az ukrán hadsereg jogsértéseit”

– írta az ENSZ alkalmazottja.

Mukhametrakhimova hozzátette, hogy a bizonyítékok minden fajtájának vannak erősségei és gyengeségei. 

Számos esetben használtak videofelvételeket a dokumentált esetek megerősítésére, ezek között voltak az oroszok által elkövetett jogsértések is.

Ugyanakkor a videók készítésének idejét és helyszínét is minden esetben ellenőrizniük kell, ehhez pedig másfajta bizonyítékokat használnak.

Orosz Hírek

A Mandiner ENSZ-jelentést feldolgozó cikke semmilyen másodlagos forrásra nem hivatkozik, ez alapján azt gondolhatnánk, hogy az ismeretlen újságíró közvetlenül a jelentésből dolgozott.

Az október 19-i Mandiner-hír azonban szó szerinti egyezéseket mutat egy cikkel, amely az Orosz Hírek nevű portálon jelent meg előző nap este. 

A két cikkben pontosan ugyanúgy fordították magyarra az angol nyelvű jelentésből vett részeket, de egyéb egyezések is akadnak. Például abban a részben, hogy „az ENSZ-bizottság által elismert első eset március végén történt a Harkovi területen található Malaja Rogan faluban” mindkét szöveg nagy kezdőbetűvel írja a harkovi jelzőt. 

Az Orosz Hírek cikkében is szerepel az a mondat, hogy „míg az orosz hadifoglyok ukránok által elkövetett eseteit valódi bizonyítékok, például videók támasztják alá, addig az orosz erők által elkövetett állítólagos jogsértések többnyire szemtanúk beszámolóira támaszkodnak”.

Az Orosz Hírek nem csinál úgy, mintha ezt a megállapítást az ENSZ-jelentésből idézné, hanem név nélküli szerző saját interpretációjaként adja elő. A kérdéses mondat visszaköszön  a Mandiner cikkében is, azonban olyan kontextusban, mintha azt az ENSZ jelentésből idézné.



Az Orosz Hírek egy ismeretlen hátterű, impresszum nélküli, az NMHH sajtótermék-nyilvántartásában nem szereplő honlap, amely rendre oroszbarát köntösben tálalja a háborús és egyéb híreket. A Political Capital tanulmánya szerint az Orosz Hírek Facebook-oldaláról kezdett terjedni a magyar nyilvánosságban az a hamis narratíva, mely szerint az ukránok népirtást követtek el Donbaszban. Az Orosz Hírek erről szóló február 24-i Facebook-bejegyzését a következő napokban több, mint 1700 alkalommal másolták be különböző kommentekbe.

(Nyitókép forrása: ENSZ)