A miniszterelnök és az MSZP elnöke egymásnak látszólag teljesen ellentmondó számokat közölt a szegénység alakulásáról. Valójában különböző szegénységi mutatókról beszéltek, és eltérő időtávokat vettek figyelembe.

Azonnali kérdésekre válaszolt a parlamentben Orbán Viktor múlt hétfőn, november 4-én. Az egyik kérdező Komjáthi Imre, az MSZP elnöke volt.

Orbán és Komjáthi vitájában szó esett a demográfiai adatokról és Románia Magyarországhoz viszonyított gazdasági teljesítményéről is, de leghangsúlyosabb témaként a romló szegénységi adatokat vetette a miniszterelnök szemére az MSZP-s politikus.

Komjáthi felszólalásában a KSH adataira hivatkozva azt állította, hogy

A nyugdíjasokra vonatkozó adat elhangzásakor a parlamenti jegyzőkönyv szerint Rétvári Bence bekiabálta, hogy „nem igaz”.

Orbán válaszában azt mondta, hogy az Eurostat számai szerint „Magyarországon a szegénységnek, a szegénység kockázatának kitettek aránya valahol a 30 százalék környékéről lejött 18 százalékra”.

Komjáthi erre azzal vágott vissza, hogy a kormány hol a KSH-ra, hol az Eurostatra hivatkozik, annak függvényében, hogy „éppen melyik mutatót tartják jobbnak”.

Végül Orbán még egy adatot hozott az Eurostattól, ami szerint a „súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya 2015-ben 24 százalék, 2023-ban 10 százalék” volt.

Akkor most kinek van igaza?

Az adatoknak utánanézve arra jutottunk, hogy valójában nincs ellentmondás a KSH és az Eurostat statisztikái között, már csak azért sem, mert a magyarországi szegénységi adatokat a KSH szolgáltatja az Eurostatnak.

A továbbiakban bemutatjuk, milyen mérőszámokkal ragadja meg a szegénységet a KSH és az Eurostat, majd egyenként ellenőrizzük Komjáthi és Orbán állításait.

A szegénység mértékegységei

Orbán és Komjáthi is egy az egész EU-ban egységesen használt szegénységi mutatóra, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányára utalt a parlamenti vitában.

Ez egy összetett szegénységi mutató, ami három aldimenzióból áll:

A szegénységi adatokat évről évre egy uniós szinten egységes nagymintás kutatással, az Európai Jövedelmi és Életkörülmény Adatfelvétellel állítják elő. A KSH honlapja szerint idén február 1-től április 15-ig zajlott az adatfelvétel, a kutatáshoz használt kérdőív itt elérhető.

Az eredményeket a KSH továbbítja az Eurostatnak, sőt a módszertani leírásban kifejezetten az szerepel, hogy „a KSH által publikált mutatók előzetes adatoknak minősülnek, amíg az Eurostat nem validálja ezeket”.

A magyar és az európai statisztikai hivatal tehát ugyanazokat a számokat teszi közzé, az ugyanakkor okozhat némi zavart, hogy a KSH az Eurostatnál hamarabb és eltérő évszámozással publikálja az adatokat.

A KSH mindig a referencia évet adja meg (tehát azt az évet, amelyikre a kérdések vonatkoztak), az Eurostat pedig az adatfelvétel évét. Az idén év elején végzett kutatásban a 2023-as életkörülményekre kérdeztek rá, és a KSH ennek előzetes eredményeit már publikálta is, 2023-as évszámmal . Az Eurostat azonban 2024-es adatokként fogja közzétenni ugyanezeket a számokat. Ha összehasonlítjuk ennek a KSH-táblázatnak az első oszlopát az Eurostat Magyarországra vonatkozó számaival, láthatjuk, hogy mindig van egy év elcsúszás az adatok között.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a 2022-es adatfelvételkor történt néhány módszertani változás a szegénységi mutató két komponensének (a súlyos anyagi deprivációnak és a nagyon alacsony munkaintenzitásnak) a számításánál. A KSH az új módszertan szerinti adatokat visszavezette 2015-ig, a régi módszertannal kapott számok (amiket a témáról írt korábbi cikkünkben is használtunk) azonban nem összehasonlíthatók az újabb adatközlésekkel.

Komjáthi és a KSH

A 2024-es felvételből származó, 2023-ra vonatkozó szegénységi adatokat – az Eurostat validálásáig előzetes adatokat – október végén tette közzé a KSH.

Kiadványukban Komjáthi Imre közlésével megegyezően azt írják, hogy 2023-ban 1 millió 914 ezer fő, a lakosság 20,2 százaléka volt kitéve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának. 2021-hez és 2022-höz képest emelkedett a szegénység által veszélyeztetettek aránya.

Ami a gyerekek szegénységét illeti, Komjáthi itt – anélkül, hogy ezt kifejezetten jelezte volna – áttért az összetett szegénységi mutatóról az egyik aldimenzióra, a relatív jövedelmi szegénységre. A KSH táblázata szerint a relatív jövedelmi szegénység a 0-17 évesek körében a 2019-es 9,5 százalékról 2023-ra valóban 14,3 százalékra nőtt. (2022-ről 2023-ra ugyanakkor éppen hogy csökkent, 2,9 százalékponttal.)

A 65 év felettieknél szintén a relatív jövedelmi szegénységi arányt használta az MSZP elnöke. A KSH adatai szerint az idős korosztályban ez tényleg 24,6 százalékra nőtt 15,2 százalékról egyetlen év alatt.

Orbán és az Eurostat

Orbánnak az az állítása, hogy „a szegénység kockázatának kitettek aránya valahol a 30 százalék környékéről lejött 18 százalékra”, az összetett szegénységi mutatóra vonatkozik.

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányánál az Eurostat adatsora 2015-nél indul (ami a KSH közzétételi módszerével 2014-nek felelne meg), ekkor Magyarországon a lakosság 30,6 százaléka volt veszélyeztetett. Ez az arány 2022-re (a 2021-es referencia évre) 18,4 százalékra csökkent.

Orbán azt nem említette, hogy már az Eurostat táblájában is szerepel 2023-ra (a 2022-es referencia évre) egy növekvő szegénységet jelző 19,7 százalékos adat, a KSH legfrissebb előzetes adata pedig 20,2 százalékos kitettségi arányt mutat.

A miniszterelnök másik állítása szerint „a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya 2015-ben 24 százalék, 2023-ban 10 százalék” volt.

Ez ismét az Eurostat évszámozásával értendő, tehát valójában a 2014-es referencia évben volt a súlyos anyagi és szociális deprivációban élők aránya 24,1 százalékos Magyarországon, a 2022-es referencia évben pedig 10,4 százalékos.

2021 és 2022 között egyébként valamelyest romlott ez a mutató, a KSH legfrissebb (az Eurostatnál még nem feltüntetett) előzetes adata szerint azonban 2023-ra ismét javult, és 9,3 százalékra csökkent.

A teljes kép

A két politikus feszólalásából jól látszik, hogy a használt mutatótól és a vizsgált időintervallumtól, illetve korcsoporttól függően pozitív és negatív kép is felrajzolható a magyarországi szegénység alakulásáról.

Hogy teljesebb képet kapjunk, az alábbiakban bemutatjuk az összetett szegénységi mutató és a három aldimenzió változását 2015 és 2023 között (a KSH dátumozásával) a teljes népességben, majd külön a gyerekek és az idősek között.

A teljes népességet vizsgálva a súlyos anyagi és szociális deprivációnál, illetve a nagyon alacsony munkaintenzitásnál egyértelmű a csökkenő tendencia, a relatív jövedelmi szegénységi arány azonban inkább stagnált, az utóbbi két évben pedig érezhető növekedésnek indult.

A 0-17 évesek körében mindegyik mutató magasabbról indult, és 2020-ig meredekebben is csökkent, az utolsó három évben viszont inkább hullámzás vagy enyhe emelkedés figyelhető meg.

A nyugdíjasoknál a nagyon alacsony munkaintenzitás mutató nem értelmezhető, hiszen ők életkoruknál fogva nincsenek jelen a munkaerőpiacon.

A súlyos anyagi és szociális deprivációban élők aránya 2017-ig csökkent, azóta stagnál. A relatív jövedelmi szegénységi arány viszont a teljes időszakban emelkedő tendenciát mutat, az elmúlt két évben meredek emelkedést, ami az összetett mutatót, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett idősek arányát is felhúzta.

A következő ábrán az látszik, hogyan változott az átlagos öregségi nyugdíj és a nettó átlagbér 2015 és 2023 között.

A nyugdíjasok relatív pozíciója egyértelműen romlott az aktív keresőkéhez képest. Ez vezethetett ahhoz, hogy egyre többen estek be a szegénységi küszöb (azaz a mediánjövedelem 60 százaléka) alá.

(Címlapi illusztráció: Barczikai Fanni)