Mostani adásunk apropóját az a májusi eset adta, amikor a szerző tudta és beleegyezése nélkül írták át Kiss Judit Ágnes Szó című versét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 10. osztályosoknak szóló irodalom szöveg- és feladatgyűjteményében. A versben utolsó strófája eredetileg így hangzik:
Maradj, mert meg kell védeni / Kinek nincs is hova, / Legyen szegény, hajléktalan, / Zsidó, meleg, roma.
A tankönyvben azonban már így szerepelt az utolsó sor:
Zsidó, magyar, roma.
Végül maga a szerző göngyölítette fel az ügyet: a vers eredetileg a szozat.org-on szerepelt helytelenül, innen vehette át a Katolikus Pedagógiai Intézet tankönyvszerkesztője, a kiadó azonban jelezte, hogy a szeptemberi kiadásban már helyesen szerepel majd az idézet.
Az eset azonban – bár azt nem tudni, pontosan ki és milyen okból írta át a szöveget – rávilágít arra, hogy akár egyetlen szó kicserélése mennyire más értelmet adhat egy műalkotásnak, és arra is, hogy egyes szavakat milyen erősen képes átértelmezni a politika, főleg ha propagandacélokra használja őket.
Épp ezért a műsor első felében arról beszélgetünk meghívott vendégeinkkel, hogy hogyan és miért hallgatták el egykor az LMBTQI-közösség történeteit, míg a második felében a cancel culture irodalmi vonatkozásait vesszük majd sorra.
Elhallgatás, cenzúra, utólagos törlés, nem létező és kimondhatatlan szavak, és a gondolatok, amik mögöttük vannak – erről szól a mai adás.
Az adás végén a HDMO dezinformáció-ellenes projekt keretében készült első tanulmányt fogják bemutatni a szerzők:
2.04 – Interjú Hanzli Péterrel
2.25 – A Történelem a többségi társadalom nézeteit tükrözi, ezért nem jelennek meg benne olyan közösségek, amelyeket inkább elrejtenének
8.08 – A leszbikus nők még a meleg férfiaknál is kevésbé jelennek meg
11.40 – Affér, botrány, válás, bűncselekmény – források, amelyekből megtudhatunk valamit az LMBTQI-közösség egykori életéről
17.18 – Párhuzamok a rendszerváltás előtti időszak beszédmódja és a jelenkori helyzet között: egy ideológia alapján próbálja meg a hatalom megakadályozni, hogy az LMBTQI-téma eljusson a fiatalokhoz
20.08 – Interjú Székely Katalinnal és Zsámboki Miklóssal
21.20 – Homoszexualitás és AIDS: a két tárgyszó, ami mindent elnyelt a témában
28.30 – A levéltáros szakma kurrens kihívása: megtalálni és újrarendszerezni az elbújtatott történeteket
30.11 – Az élő archívum nem egyszer, régen lefektetett igazságokat nyilatkoztat ki: sok mindent érthet meg az ember a jelenéből, ha visszanéz a múltba
37.38 – Interjú Krusovszky Dénessel
42.30 – Cenzúra piaci logika alapján: a kiadók eladni akarják a könyveket, és ha ehhez az kell, hogy kihúzzanak néhány szót, megteszik
44.40 – Mi a fontosabb: a művészi hitelesség, vagy az olvasói elvárások?
52.40 – Az irodalmi művek autonóm alkotások: nem lehet elvárni tőlük, hogy későbbi korok elvárásainak is megfeleljenek
59.42 – És mi a helyzet a Mein Kampffal?
1.06.52 – Zuhanyhíradó: interjú Molnár Csabával és Surányi Ráchellel
1.12.42 – A kormánynak hangsúlyos szerepe van a hazai dezinformációs ökoszisztéma alakításában
A Blinken OSA Archívum gyűjteményében a homoszexualitás tárgyszóhoz kapcsolódó, 1978 és 1993 közt megjelent cikkek egy (nem túl vastag) mappában elférnek. Ebben a mappában kutatva találtuk az alábbi, rendszerváltás előtti cikkeket és leiratokat:
"A társadalom ma már tudomásul veszi a homoszexualitás létét, de elfogadni nem tudja, nem is akarja." Új Tükör, 1989. október 15. (Kép forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
"Érzéki vakvágány" címmel közölt hosszú írást a Magyarország 1986. szeptember 14-i számában, Buda Béla "A szexualitás modern elmélete" című könyve alapján. Többek közt olyan megállapításokkal: "Az érzelemszegény családi környezet éppúgy kedvez a homoszexualitás kialakulásának, mint a szüntelen gondoskodás, a gúzsbakötő szülői szeretet." (Kép forrása: Arcanum Digitális Tudománytár)
Leirat a Magyar Rádió 168 óra című műsorának 1984. március 17-i adásáról (riporter: Rangos Katalin).
Kép forrása: Blinken OSA Archívum
A beszélgetés apropója dr. Erőss László pszichológus Furcsa párok című könyvének megjelenése. Többek közt az alábbi kérdések-válaszok hangzottak el az adásban:
- Nem volt ez kockázatos magának, nem félt attól, hogy homokosnak nézik?
- Nem, nem féltem[...]
- És a saját barátaitól nem félt, a hétköznapi .... barátaitól nem félt, hogy esetleg gyanúba keveredik?
- Nézze, előfordult, hogy mondogattak rám ilyet is, hát annyi mindent mondanak mindig mindenkire, hogy végülis ez nem zavart, az egyedüli érdekesség ebből az volt, hogy elgondoltam, hogy milyen érzés lenne, hogyha azzal a testiséggel élnék, mint ahogyan ők egymás között és ettől magam is nagyon megijedtem. Az ember észre sem veszi, hogy pici gyerek korától kezdve a környezet mennyire a homoszexuálisok megvetésére neveli.
...
- Nem is érdemes azzal foglalkozni, hogy a homoszexuálisokat esetleg pszichoterápiával megváltoztassák?
- Akkor kell a homoszexuálisoknak pszichoterápia, hogyha boldogtalanná teszik őket -
- Mert nem boldogtalanok ők attól, hogy homoszexuálisok?
- Attól önmagában nem. Egy művész, aki körül nyüzsögnek a kedves fiúkák, emiatt semmiképpen nem érzi rosszul magát. Akkor megy tönkre a lelkiviláguk, hogyha hosszú ideig és tartósan egyrészt nem merik vállalni, másrészt, hogyha merik vállalni és rettenetes csapások érik őket emiatt[...]
A cikk elkészítéséhez ismét rengeteg segítséget kaptunk a Blinken OSA Archívumától, és főként Zsámboki Miklóstól, a podcast elkészüléséért pedig Botos Tamásnak szeretnék köszönetet mondani.
Címlapkép: Botos Tamás/444
