Zöld lámpa a háborús, narancssárga az oltásellenes álhíreknek

A Political Capital két esettanulmány alapján vizsgálta a hazai dezinformációs ökoszisztéma két arcát: míg az oroszpárti hamis információkat a mainstream, kormánypárti média hangosítja fel, az oltásellenes narratívák alulról próbálnak betörni a hazai nyilvánosságba.

A Political Capital már korábbi tanulmányokban is rámutatott, hogy az erős kormányzati szerepvállalással működő hazai dezinformációs ökoszisztémában nagyon eltérő volt a Coviddal, illetve a háborúval kapcsolatos téves, illetve manipulált információk kezelése. Friss kutatásukban két esettanulmányon keresztül vizsgálták, hogy mekkora szerepe van a politikai akaratnak a különböző álhírek és összeesküvés-elméletek hazai felfutásában. A kutatók megállapították, hogy a vizsgált dezinformációs narratívák közül

az oltásszkeptikus tartalmak főleg fringe Facebook-oldalak, a háborús álhírek viszont a kormánypárti média összehangolt működése nyomán kerültek be a hazai nyilvánosságba.

Az eredmények összefüggnek azzal, hogy a kormánypárt már a Covid első hullámától az oltások beszerzésében látta az eredményes járványkezelés kulcsát, míg az oroszok ukrajnai inváziója óta folyamatosan Kreml-párti engedményeket tesz és retorikájában is oroszbarát álláspontot képvisel. “A háborús dezinformációt így a kormány kommunikációja tudatosan vezeti be a nyilvánosság főáramába, míg az oltásellenes narratívákat igyekszik száműzni onnan” – olvasható a kutatás összefoglalójában.

A Political Capital friss kutatása kettő, a Lakmusz által korábban cáfolt álhír terjedését mutatja be. Az egyik az ukrajnai háborúval kapcsolatos (amerikai agrárcégek kezére került Ukrajna mezőgazdasági területének egyharmada), a másik pedig a koronavírus ellen kifejlesztett oltásról szól (Pfizer nem tesztelte, hogy az oltottak továbbadják-e a vírust). Az elemzés során a szervezet munkatársai a SentiOne és a CrowdTangle online monitoring platformok, valamint Google keresés segítségével mérték fel az egyes dezinformációs narratívák forrását, időbeli kifutását, terjesztőit, mutációit és fogadtatását a közösségi médiában.

A két eset összehasonlításából kiderül, hogy az ukrajnai földeladásokról szóló, Amerika gyarmatosító törekvéseit alátámasztó narratíva a Habony Árpád és Szalay-Bobrovniczky Kristóf érdekeltségébe tartozó “nemzetközi hírügynökségről”, a V4NA-ról került ki. (A vállalkozásról az Átlátszó derítette ki, hogy nem Londonból, hanem Óbudáról működik, közleményeire pedig a Mérték Médiaelemző Műhely felmérése szerint főleg a KESMA-média hivatkozik).

Az eredeti álhír és az arra épülő változatok viszonylag rövid idő alatt végigfutottak a mainstream, kormányzati irányítású médiában: külön cikket jegyzett a Magyar Nemzet, az Origo és a Pesti Srácok, a Mediawork Hírcentrum révén pedig lecsorgott a megyei lapokhoz. A Blikk és a Hírextra másodközlései révén a hamis információ még a bulvár és a szürkezóna buborékjaiba is eljutott.


Infogram: A kiinduló dezinformáció és mutációinak terjedése. Forrás: Political Capital

A tényellenőrzés az álhír első detektálása után 5 nappal jelent meg, a Lakmusz cikkének viszont csak a sajtó egy részére volt hatása: a Blikk online felülete és több kisebb portál elérhetetlenné tette a hamis állításra mutató linket. Az agrarszektor.hu a Political Capital kérdésére például megerősítette, hogy a Lakmusz tényellenőrzésének hatására döntöttek a cikk eltávolítása mellett, az szmsz.press pedig önálló cikket írt a tényellenőrzésről.

A kormánypárti médiumok azonban nem közöltek helyreigazítást. Ellenkezőleg, az Origo a Lakmusz cikkére a független sajtóval szemben évek óta zajló lejáratókampány szokásos elemeivel válaszolt: "Soros blogja megpróbálta mentegetni az Ukrajnát felvásárló amerikaiakat – köztük Sorost" címmel hozott le cikket, amelyre külön hirdetést is feladott a Facebookon.

A másik esettanulmány egy Pfizer-oltással kapcsolatos dezinformáció hazai leágazásaival foglalkozott. A háborús dezinformációval ellentétben ennek a narratívának nincs egy jól beazonosítható, pontszerű origója: az európai parlament tavaly októberi ülésszakában elhangozott párbeszédet (Janine Small, a Pfizer nemzetközi piacokért felelős igazgatója és Robert Roos, holland szélsőjobboldali EP-képviselő között) a hazai nyilvánosság több – jellemzően marginális – szereplője is átvette, a saját agendájához igazítva.

A kutatás kiemeli, hogy a vizsgált egészségügyi álhír és mutációi alacsony intenzitással és több hullámban jelentek meg, a tartalom pedig cikkek helyett elsősorban Facebook-posztok és kommentek formájában terjedt. A hír nem tudott igazán betörni a főáramba: a mainstream médiumok közül egyedül a Magyar Nemzet és a Propeller osztotta meg (ez utóbbiról már eltávolították).

A tényellenőrzés eredményessége így elsősorban a közösségi médiában volt mérhető: bár a Lakmusz tényellenőrző cikkének megjelenése után még 54 komment megismételte a hamis állítást, olyan hosszászólások is akadtak, amelyeket utólag töröltek vagy elérhetetlenné tettek a posztolóik.

A Political Capital teljes tanulmánya itt olvasható.

Címlapi kép: Német Szilvi

A tanulmány a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory, azaz a Magyar Digitális Média Obszervatórium) nevű projekt keretében készült. A 30 hónapos projekt keretében a Political Capital és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatói a dezinformációk terjedését és az ellene hozott intézkedések hatékonyságát vizsgálják, a francia AFP hírügynökség és a Lakmusz újságírói tényellenőrző munkát folytatnak, az Idea Alapítvány munkatársai a tudatos médiafogyasztással kapcsolatos tréningeket tartanak, a HDMO digitális infrastruktúráját pedig az Epresspack biztosítja. A projekt, az első fázishoz hasonlóan, az Európai Bizottság társfinanszírozásában működik. A HDMO-t alkotó konzorciumot nyílt pályázaton választotta ki az Európai Bizottság, amely minden tevékenységében teljes függetlenséget élvez.
Német Szilvi
Újságíró, médiakutató. 2013 óta a Crosstalk videó- és médiaművészeti fesztivál vezetője, 2019-től az ELTE Film-, média- és kultúraelméleti doktori programjának hallgatója. Online politikai szubkultúrákkal, a populáris kultúra és a politika kapcsolatával, valamint hálózatelemzéssel foglalkozik. Társszerzőként jegyzi a tavaly megjelent Toxikus technokultúrák és digitális politika: Érzelmek, mémek, adatpolitika és figyelem az interneten (Napvilág, 2021) című könyvet.