Mémekbe csomagolva terjeszti a Megafonhoz kötődő oldal, hogy a civilek terroristák, Zelenszkij ügynök, a diákok pedig külföldi pénzen tüntizgetnek

A Demokratikus Mémek mögött egy olyan kommunikációs szakembert találtunk, aki több állami szervnél, például az Igazságügyi Minisztériumnál is dolgozott. A Megafonhoz és a politikai trashbe a Petőfi Irodalmi Ügynökségtől igazolt. 


“Zelenszkij egy amerikai ügynök! Aki kiárusítja Ukrajnát” - hirdette a Demokratikus Mémek elnevezésű oldal egyik posztja július végén. Az oldal névtelen szerkesztői színes, rövid feliratos képekben azóta is, naponta többször terjesztenek hasonlóan meredek üzeneteket, többek közt arról, hogy “Soros NGO-i valójában terrorszervezetek”,  a közoktatásért szervezett tüntetéseket amerikai pénzből finanszírozták, vagy egyszerűen ellenzéki politikusok manipulált arcképeit posztolják: eltorzítva, öregítve (vagy éppen Gyurcsány Ferencet női parókában).

Az oldal az ilyen mémekbe csomagolt kormánypárti és gyakran hamis, félrevezető, megalapozatlan információkat terjesztő üzeneteivel naponta több ezer embert érnek el. (Egyik posztjukban azt írják, hogy júliusan több mint félmilliós elérése volt a bejegyzéseiknek). Ebben a cikkben azt tárjuk fel, kik és hogyan terjesztik ezeket az üzeneteket. Azt találtuk, hogy: 

  • a Demokratikus Mémek a Megafon Központhoz kötődő (ám kevésbé reklámozott) projekt,
  • üzemeltetői között feltűnik Lénárd Péter kommunikációs szakértő, aki korábban a Petőfi Kulturális Ügynökségnél, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál és a Miniszterelnöki Kabintetirodánál dolgozott, a Megafonnal február óta áll szerződésben,
  • a Demokratikus Mémek oldal a civil társadalom, az EU és az ellenzék lejáratására irányuló, direkt politikai üzeneteket pedig egy hálózaton keresztül, mémekbe csomagolva terjeszti, visszaélve azzal, hogy a műfajon nehezen lehet számonkérni a tényeket.
 

Megafon projektek: arccal vagy arc nélkül

A Megafon Központot azzal a küldetéssel indították 2020 nyarán, hogy felerősítse a “nemzeti érzelmű” hangokat a közösségi médiában. A kormányzati szimpátiáját nem titkoló influenszerképző állítása szerint nem közpénzből, hanem magánadományokból működik. Azonban egy sajtóperben jogerősen kimondta a bíróság, hogy – bár a közpénz útja nem átlátható – a Telex “valós tényekből levont okszerű következtetésként” írta meg, hogy a Megafonhoz közpénz juthatott. A Megafon idén tavaszra már 1 milliárd forintot költött Facebookon az általa szponzorált véleményvezérek és egyéb oldalak hirdetésére. 

A Megafon Központ sikeres közösségimédia-jelenlétre képez jelentkezőket, de nem mindenkiből válnak Bohár Dánielhez, Trombitás Kristófhoz vagy Deák Dánielhez hasonló véleményvezérek. Az intézet az ismert influenszerekek mellett olyan csatornákat is felépít az online térben, amelyekhez nem társulnak arcok és nevek – ezekről azonban kevesebb szó esik, a Megafon honlapján a támogatott partnerek közé sem kerülnek fel. 

Az egyik ilyen projekt a  Demokratikus Mémek. Bár az oldalon politikai hirdetést még nem futtattak, a Megafon támogatása egyéb módokon kimutatható: több olyan bejegyzéssel is találkoztunk a Facebookon, amelyek a Demokratikus Mémeket az influenszerképző csapatának tagjaként említik. 
 


 

A Megafont emailben kérdeztük arról, hogy  pontosan milyen formában és mekkora összeggel támogatják a Demokratikus Mémek brandet, kik szerkesztik az oldalt, és mi az oka annak, hogy sem az oldal, sem a tartalomkészítő neve nem szerepel a honlapjukon a támogatott partnerek között. A Megafon nem reagált a megkeresésünkre.
 

Nem annyira demokratikus mémek

A ma közel 9000 követővel rendelkező Demokratikus Mémek oldalt ismeretlen szerkesztők jegyezték be a Facebookra 2021 júliusában. Az oldal profilja alapítása óta nem sokat változott: a csattanóra vagy vaskos bemondásokra felépített, a szöveget képekkel kombináló posztok a liberalizmust, a multikulturalizmust és azok vélt képviselőit (a Nyugatot, a “Soros-hálózatot” és a hazai ellenzéket) támadják. 

Az oldalt idén szeptemberben rövid időre átnevezték “Keresztény mémek”-re - ez nem bizonyult tartósnak, azonban a borítóképen továbbra is látható ez a világnézeti irányvonal. “Ne keressük a kifogásokat! Keresztény társadalmi felelősségünk részt venni a fontos folyamatokban!” – szól az oldal mottója. 
 


 

Profiljának megfelelően a közösségi oldal kizárólag mémeket posztol, a műfaj írott és íratlan szabályait azonban felemás módon alkalmazza. Egyrészt a feliratos képeiből többnyire hiányzik a mémeket meghatározó ironikus humor, másrészt a popkulturális idézetek helyett is inkább direkt politikai illusztrációkkal találkozunk. 

Az oldal azonban megtartotta a netfolklórnak azokat a tulajdonságait, amelyek hasznosak lehetnek egy politikai kampányhoz: a szerző személye nem fontos, az alacsony esztétikai minőséggel bíró, “rossz” képek pedig olyanok, mint amilyeneket az elképzelt “internet népe” alkot. Míg az nem újdonság, hogy a műfaj kikerült az amatőr előállítók kezéből, és beolvadt a professzionális politikai kommunikáció eszköztárába, nehéz meghúzni a határt, hol válik el a kettő, és ezt az álcivil kampányok rendre kihasználják. 
 

Ha végigpörgetjük a Demokratikus Mémek bejegyzéseit, az oldalon közölt képek a szórakoztatás helyett inkább politikai célokat szolgálnak. Így jellemzően:

  • igyekeznek meggyökereztetni a kormány által aktuálisan használt paneleket és kifejezéseket (például “dollárbaloldal”, “brüsszeli bürokraták”, “háborús infláció” vagy ”szankciópárti baloldal”). Ezeket a kulcsszavakat, ahogy Rényi Pál Dániel egy cikkében már feltárta, Rogán Antal kommunikációs minisztériuma találja ki, majd ezeket a párt politikusai és a kormánypárti médiumok is ismétlik. 
 
  • A nem kormányzati, civil szervezeteket az erőszak kultúráját propagáló, Soros György által finanszírozott terrorszervezetnek állítják be. Ez még úgy is erős szóhasználat, hogy a civil társadalmat a kormány a 2017-ben elfogadott – majd négy évvel később visszavontciviltörvény óta próbálja külföldi ügynökként vagy sorosozással megbélyegezni. 

        
  • Civil megmozdulásokat igyekeznek hitelteleníteni úgy, hogy - bizonyítékok nélkül - azt állítják, hogy azokat bizonyos pártok vagy külföldi NGO-k szerveznék, pénzelnék. Legutóbb például a közoktatásért szervezett őszi tüntetéssorozatot hozták összefüggésbe  “Sorosékkal” és a “Gyurcsány-Dobrev klánnal”, annak ellenére, hogy a megmozdulásokat valójában civilek, diákfórumok és szakszervezetek kezdeményezték.  


     
  • A “genderideológiát” úgy mutatják be, mint a társadalmat (és azon belül is a gyermekeket) veszélyeztető őrületet. Olyan - tényekkel nem alátámasztott - kijelentéseket tesznek, mint hogy a drag queenek megrontják a magyar gyerekeket, vagy hogy a Pride miatt emelkedett a majomhimlővel fertőzöttek száma. (Ebben a cikkünkben írtunk korábban arról, hogyan bélyegzik meg a meleg közösségeket a majomhimlő terjedéséről szóló elméletekkel).


     
  • Az összeesküvés-elméletek bevett paneleit ismétlik (például az energiaválságot “szándékosnak” és “előre megtervezettnek” írják le, hasonlóan ahhoz, ahogy az korábban a koronavírus-járványról is elterjedt); és már korábban cáfolt hamis információkat is terjesztenek. (Az ukrán termőföldek egyharmadának eladásáról szóló hamis értesülést például ebben a cikkünkben cáfoltuk meg). 


     
  • Lejáratókampányt folytatnak ellenzéki politikusokkal szemben. A karaktergyilkossághoz gyakran ma divatosnak számító, mesterséges intelligencián alapuló fotószerkesztőket használnak (mint amilyen a FaceApp): ennek segítségével ábrázolják a valóságosnál jóval idősebbnek vagy más neműnek a vizuális poénok célpontjait.


“Ha nem az Orbán-kormányt támogatod, akkor kiváglak”  

A Demokratikus Mémek oldal egy 8500 tagból álló, zárt csoportot is fenntart, amelyet szigorúan moderálnak. A közösségbe úgy lehet csak bekerülni, ha az ember elfogadja, hogy hozzászólásaival az Orbán-kormányt támogatja, ellenkező esetben – ígérik az adminok – “indoklás nélkül kivágnak”. 

A oldalakkal szemben a csoportok működése a Facebookon átláthatóbb, ez utóbbiak esetén ugyanis nyilvános, kik az adminisztrátorok és moderátorok. A Demokratikus Mémek közösségét ez alapján összesen 8 fiók tartja kézben, ezek közül kettő is a Megafonhoz kötődik. 


Forrás: Facebook, Demokratikus Mémek csoport

 
 

Külvárosi suhanc és átigazolt kultúrstratéga

A Demokratikus Mémek csoport adminisztrátorai és moderátorai közt szerepel a Külvárosi Suhanc elnevezésű oldal. Az üzemeltetőről nem tudunk meg sokat, az oldal rövid bemutatkozásában annyi olvasható, hogy “lakótelepi gyerek vagyok” és, hogy “Köszi, Megafon :)”. Az oldal az országos ügyek mellett leggyakrabban saját lakókörnyezetével, a 17. kerülettel, valamint annak egykori ellenzéki képviselőjével, Gy. Németh Erzsébettel foglalkozott. Jelenleg inaktív a felület, a választás óta csak 5 poszt jelent meg az oldalon.
 

Forrás: Külvárosi suhanc, Facebook

Az adminisztrátorok közt felbukkan Lénárd Péter is, aki a LinkedInre feltöltött életrajza szerint kommunikációs szakember. Pályáját a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnál kezdte, 2016 és 2020 között pedig a Miniszterelnöki Kabintetiroda alkalmazásában állt (ott többek közt kormányzati kommunikációval és rendezvényszervezéssel foglalkozott). 2020 januárjától a Petőfi Irodalmi Ügynökségnél (ma Petőfi Kulturális Ügynökség, PKÜ) dolgozott kommunikációs menedzserként.

A PKÜ a kultúra területén lát el különböző közfeladatokat (pl. pályázati rendszer működtetése, alkotói támogatások folyósítása, folyóirat- és könyvkiadás, rendezvényszervezés). Ahogy azt az Átlátszó kiszúrta, az ügynökség angol nyelvű, magyar kortárs irodalmat bemutató sorozatában már 2020-ban kiadták az egyik Megafon-influenszer, Kötter Tamás szövegét is “fekete humor” kategóriában. 

A Facebookon nyilvánosan elérhető információk szerint Lénárd tavaly még a Petőfi-emlékév megszervezésében vett részt, majd innen ugrott fejest a politikai trashbe: 2022. január 5-én lett a Demokratikus Mémek csoport egyik adminisztrátora.
 


Forrás: Facebook

Lénárd Pétertől e-mailben kérdeztük meg, hogy még jelenleg is a PKÜ-nél dolgozik-e (ahogy azt a LinkedIn profilja mutatta), pontosan milyen módon vesz részt a Demokratikus Mémek üzemeltetésében, és ehhez milyen támogatást kap a Megafontól. Kérdésünkre azt válaszolta, hogy már nem dolgozik a PKÜ-nél, a Megafonnál pedig idén február óta rendelkezik szerződéssel. Az oldalakkal kapcsolatos kérdésünket úgy kommentálta, hogy “semmilyen formában nem szerkesztette az oldalon megjelenő tartalmat”. 


A Lakmusz küldött e-mailjéből látszik, hogy a válaszadás előtt Lénárd a kérdéseinket három magán e-mail címre is továbbította. Az e-mail címekben szereplő nevek (Kovács István Gergely, Megyeri Gabriella, Dukász Magor) pont egyeznek a Megafon alapítójának, a PKÜ Kulturális Ügynökség marketing- és kommunikációs vezetőjének és a Fidesz digitális igazgatójának nevével.  

Arc és tagek alapján beazonosítható, hogy Lénárd szerepel több megafonos fényképen is, amelyek különböző támogató rendezvényeken, nyári fesztiválokon vagy éppen kommunikációs képzéseken készültek. A kreditek szerint Lénárd Péternek hívják az influenszerképző “Mit ígért az ellenzék Amerikának a dollármilliókért?” című videójának felelős szerkesztőjét is.

 

Hálózatosodás, tartalék csatornák és indonéz erősítés 

A Megafon elsősorban a kormánypárti médiumoknál már viszonylagos ismertséget szerzett újságírókkal, televíziós személyiségekkel vagy politikai elemzőkkel dolgozik együtt. Emellett azonban olyan csatornákat is kiépít a közösségi médiatérben, amelyeket a beszélő fejek helyett inkább bizonyos karakterek képviselnek. Ezeknél az oldalaknál – mint az Egy konzervatív punk, a Polgári Demokrata vagy a Külvárosi Suhanc – nem a készítők személye a fontos, inkább a névtelen, közösséginek tűnő megnyilvánulásokra helyezik a hangsúlyt. 

Ezen oldalak esetében csak a posztjaikból derül ki a megafonos kapcsolat (például köszönetet mondanak a szervezet támogatásáért), azonban ezeket a csatornákat és a mögöttük álló személyeket nem tüntetik fel a Megafon támogatott projektjei között. Igaz, az is előfordult már, hogy az így indult projektek comingoutoltak, Dávid Bence például szintén internetes mémekkel indult (KonVerzió név alatt), ma pedig már a közéletet kommentálja a Hír TV politikai műsoraiban.  

A Facebookon a kormánypárti propaganda valódi elérését azonban éppen az ilyen rejtőzködő oldalak miatt nehéz pontosan megbecsülni, a felfutóban lévő projektek ugyanis gyakran csak hálózatelemzéssel mutathatók ki (így azonosította be az ATLO is a kevésbé előtérben lévő Megafonos profilokat ebben a cikkében).

A Demokratikus Mémek oldal július eleje óta hatványozott lendülettel posztol: a CrowdTangle adatai szerint egy erősebb napon akár 30 mémet is elhelyeznek az oldalon. Ezt a trendet a követők számának alakulása is visszatükrözi: május és október között 3800-ról több mint 9000-re nőtt az oldal követőtábora. A tartalmak terjesztésbe egy másik kormánypárti mémoldal, a Patrióta Európa Mozgalom is besegít – a több mint 200 ezer követővel rendelkező felületről az Átlátszó írta meg tavaly egy cikkében, hogy az oldalt fenntartó egyesületnek  – a Megafonhoz hasonlóan – a Batthyány Lajos Alapítvány folyósít közpénzt.

A Demokratikus Mémek brand is szerteágazó: a hivatalos Facebook-oldal mellett több back-up csatornát (például ezt és ezt és ezt) is fenntartanak. A tartalékoldalak jelentősége akkor nő meg, amikor az elsőszámú felület elérését a Facebook  – tömeges jelentések vagy a közösségi irányelvek megszegése miatt – korlátozza. Egy friss bejelentés szerint az oldal november 1-én költözött új címre



Érdekesség, hogy ha Facebookon rákeresünk a “Demokratikus Mémek” kulcsszóra, a befagyasztott vagy aktív oldalak mellett számos fura profil is előjön: a böngésző több mint 60 olyan találatot dob ki, amelyeken a Megafon mémoldala szerepel a “tanulmányok” vagy a “munkahely” rovatban. Ezek a pár ismerőssel rendelkező, feltételezhetően kamu profilok jellemzően Indonéziából erősítik a magyar mémoldalt.

 

Címlapi illusztráció: Demokratikus Mémek, Facebook

Frissítés (2022.11.04.): Cikkünk megjelenése után Lénárd Péter nevét eltávolították a Demokratikus mémek csoportjának adminisztrátorai közül.
Német Szilvi
Művészettörténész, médiakutató. 2013 óta a Crosstalk videó- és médiaművészeti fesztivál vezetője, 2019-től az ELTE Film-, média- és kultúraelméleti doktori programjának hallgatója. Online politikai szubkultúrákkal, a populáris kultúra és a politika kapcsolatával, valamint hálózatelemzéssel foglalkozik. Társszerzőként jegyzi a tavaly megjelent Toxikus technokultúrák és digitális politika: Érzelmek, mémek, adatpolitika és figyelem az interneten (Napvilág, 2021) című könyvet.