Rétvári Bence szerint az elmúlt években tömegesen hagyták el a tagok a pedagógus szakszervezeteket. Megnéztük, milyen adatok vannak az államtitkár kijelentése mögött, és azt is, miért félrevezető a szakszervezetek taglétszámát a Nemzeti Pedagógus Karéhoz hasonlítani.

A cikk elkészítésében közreműködött: Neuberger Eszter

„Amit a szakszervezetek az elmúlt időszakban tesznek vagy nem tesznek, azt nem én fogom minősíteni, hanem maguk a tagok minősítették” – mondta Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára az Országgyűlés május 8-i ülésén.

Rétvári szerint

„23 ezer tagja volt a legnagyobb pedagógus szakszervezetnek nem is olyan rég, pár évvel ezelőtt, most 9 ezer. Az egyik szakszervezet képviseli a pedagógusok 6 százalékát, a hangosabb 1,3 százalékát, a Nemzeti Pedagógus Kar pedig több, mint 100 ezer pedagógust képvisel”.

Az államtitkár a taglétszám csökkenését annak tulajdonította, hogy a szakszervezetek élesen kritizálják a kormány oktatáspolitikáját. Szerinte azért „fordítanak hátat” a tagok a szakszervezeteknek, mert „azt érzik, hogy mintha itt pártközleményeket adnának ki szakszervezeti fejléccel”.

Bár a szakszervezetek taglétszámáról kevés a nyilvánosan elérhető információ, megpróbáltunk utánajárni, milyen adatok lehetnek Rétvári kijelentése mögött.

Legfontosabb megállapításaink:

• Az államtitkár által említett létszámadatok a szakszervezetek reprezentativitási felméréséből származnak. Ez azonban csak az oktatásban dolgozó közalkalmazottakra vonatkozik, így nem adja ki a szakszervezetek tényleges taglétszámát.
• A nagyobbik pedagógus szakszervezet, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) elismerte, hogy az elmúlt években jelentősen csökkent a taglétszáma, de nem annyival, mint azt Rétvári állította, és nem is az államtitkár által feltételezett okból.
• A másik szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) módszertani kifogások miatt nem vett részt a legutóbbi reprezentativitási felmérésben. Elmondásuk szerint az elmúlt hónapokban emelkedett a taglétszámuk.
• Félrevezető a szakszervezetek taglétszámát a Nemzeti Pedagógus Karéval összehasonlítani. A Karban a pedagógusok tagsága kötelező, ráadásul a Kar feladata is teljesen más, mint a szakszervezeteké.

Honnan vette Rétvári a számokat?

Parlamenti felszólalásában Rétvári Bence nem jelölte meg az általa idézett számadatok forrását, az Origónak adott április 26-i interjújában viszont az Országos Reprezentativitást Megállapító Bizottság (ORMB) adataira hivatkozott.

Az interjúban pontosabb számokat közölt, mint a parlamentben. Azt mondta, a PSZ-nek 2014-ben még 23 535 tagja volt, ami a pedagógusok 12,56 százalékát jelentette, szűk egy évtized után azonban csak 9097-en maradtak, ami a pedagóguslétszám 6,1 százaléka.

A PDSZ-ről azt állította, hogy nem hajlandó együttműködni az ORMB-vel, így jelenleg nem tudható, hogy hány pedagógust képvisel a szakszervezet. 2014-es taglétszámuk 2612 fő volt, ami a pedagógusok 1,39 százalékának felelt meg.

Ugyanezeket a számokat a Magyar Nemzet is lehozta két korábbi cikkben is, szintén az ORMB-re hivatkozva. Ők március 17-én még azt állították, hogy a PSZ 9097 fős taglétszáma a pedagógusok 5,13 százalékát jelenti, ezt módosították „az iskolai dolgozók 6,1 százalékára” március 22-i cikkükben.

De mi az az Országos Reprezentativitást Megállapító Bizottság? Az ORMB a kormány, az önkormányzatok és a szakszervezetek képviselőiből álló testület; feladata, hogy bizonyos időközönként megvizsgálja, reprezentatívak-e a közalkalmazotti szférában aktív szakszervezetek.

Akkor számít reprezentatívnak egy szakszervezet, ha közalkalmazotti jogviszonyban álló tagjainak száma eléri az adott ágazatban dolgozó összes közalkalmazott 10 százalékát. A reprezentativitás azért fontos, mert egy adott ágazatért – például az oktatásért – felelős miniszternek az ágazati érdekegyeztető fórumokra csak a reprezentatív szakszervezeteket kötelező meghívnia. A reprezentativitási felmérésbe minden oktatásban dolgozó közalkalmazott bekerül, tehát nemcsak a pedagógusok, hanem például az iskolatitkárok vagy az óvodai dajkák is.

Az ORMB legutóbb 2022-ben, előzőleg 2014-ben vizsgálta a szakszervezetek reprezentativitását. (2021-ben is elkezdték az adatgyűjtést, de végül elnapolták, mert a kormány nem tudott pontos információval szolgálni az egyes ágazatokban foglalkoztatott közalkalmazottak összlétszámáról.)

Hogy az ORMB pontosan milyen szakszervezeti taglétszámokat állapított meg, az nem nyilvános. Jelentéseiben csupán azt sorolja fel a bizottság, hogy mely szakszervezetek érték el ágazati szinten a 10 százalékos reprezentativitási küszöböt.

A közzétett dokumentumokból kiderül, hogy a PSZ 2014-ben még reprezentatív lett a közoktatási alágazatokban (iskolai előkészítő oktatás, alapfokú oktatás, középfokú oktatás), továbbá a javítóintézetekben és a gyermekek egyéb napközbeni ellátása ágazatban. A 2022-es jelentés már nem tekintette reprezentatív szakszervezetnek a PSZ-t, ahogy egyébként több másik szakszervezet is elvesztette a reprezentativitását 2014 és 2022 között.

A PDSZ sem a 2014-es, sem a 2022-es jelentésben nem szerepelt reprezentatívként.

Mivel a nyilvános jelentésekből ennél többet nem lehet kiolvasni, a foglalkoztatáspolitikáért – és így a reprezentativitási felmérésért – felelős Gazdaságfejlesztési Minisztérium pedig nem válaszolt a Lakmusz megkeresésére, a szakszervezetekhez fordultunk, hogy reagáljanak Rétvári Bence állításaira.

PSZ: fogyunk, de nem úgy és nem azért

A PSZ-ről Rétvári (és korábban a Magyar Nemzet) azt állította, hogy 2014-ben 23 535 tagjuk volt, 2022-ben már csak 9097. A szakszervezet taglétszáma az államtitkár szerint nyolc év alatt a teljes pedagóguslétszám 12,56 százalékáról 6,1 százalékára csökkent.

Gosztonyi Gábor, a PSZ alelnöke (aki az ORMB munkavállalói oldalának ügyvivője is volt) megerősítette, hogy valóban 9 ezer körül alakult a PSZ tagjainak száma a 2022-es reprezentativitási vizsgálatban, bár tájékoztatása szerint a pontos adat nem 9097, hanem 9232 fő volt.

Ez azonban Rétvári állításával ellentétben nem azt jelenti, hogy összesen ennyi tagja van a szakszervezetnek.

A reprezentativitási vizsgálat kizárólag a köznevelésben dolgozó közalkalmazottakra vonatkozik. Nincsenek benne a nem állami intézmények (az egyházi, alapítványi fenntartású óvodák és iskolák) alkalmazottai és az óraadóként, megbízási szerződéssel foglalkoztatottak. Miután 2020-tól kikerültek a közalkalmazotti törvény hatálya alól, a 2022-es felmérésben már nem szerepeltek a szakképzésben dolgozók sem.


A teljes szakszervezeti létszám magasabb annál, amit az ORMB csak a közalkalmazottakra vonatkoztatva megállapított.

Gosztonyi Gábor közlése szerint a 2022. december 31-i létszámadat 13 879 fő volt a PSZ-nél.

A szakszervezet alapszabálya szerint ugyanakkor jogfenntartó tagok lehetnek éppen nem aktív munkavállalók is, például a gyesen lévők, a nyugdíjasok vagy az egyetemi hallgatók. Totyik Tamás, a PSZ másik alelnöke a jelenleg is dolgozó szakszervezeti tagok számát „13 ezer fő körülre” tette.

Rétvári Bence nemcsak a szakszervezet jelenlegi taglétszámát tüntette fel a valóságosnál alacsonyabbnak, a 2014-es és 2022-es ORMB adatok egymás mellé helyezésével a csökkenés mértékét is eltúlozta.

2014-ben a szakképzésben dolgozók még közalkalmazottnak számítottak, 2022-ben viszont már nem. 2014-ben tehát még nagyobb volt az oktatásban dolgozó teljes közalkalmazotti létszám, és ebből tudott a PSZ egy 23,5 ezres szeletet kihasítani. Ez 2022-re úgy csökkent 9 ezer környékére, hogy a szakképzés átalakítása miatt a teljes közalkalmazotti létszám is megcsappant.

Az nem világos, hogy az államtitkár mihez viszonyította a PSZ taglétszámát, amikor azt mondta, hogy a szakszervezet 2014-ben még a pedagógusok 12,56 százalékát képviselte, 2022-ben már csak 6,1 százalékát. Ha a Rétvári által említett 23 535, illetve 9097 fővel számolunk, akkor az arányszámok alapján az jön ki, hogy 2014-ben 187 ezer, 2022-ben 149 ezer pedagógus volt Magyarországon. Ez azonban ellentmond a KSH adatainak (168 ezer pedagógus a 2013/2014-es tanévben, 166 ezer a 2021/2022-es tanévben).

Mindenesetre a reprezentativitási felmérésből biztosan nem állapítható meg, hogy egy szakszervezet az összes pedagógus hány százalékát képviseli. A felmérésben nem szerepel a pedagógusok egy része (egyházi, alapítványi intézményekben dolgozók, szakképzésben oktatók), az állami intézményeknél viszont benne vannak a nem pedagógus munkakörben dolgozó közalkalmazottak is.

A szakszervezeti tagok számának csökkenése ezzel együtt jelentős, ezt a PSZ sem tagadja. Totyik Tamás szerint azonban a visszaesés nem annak tudható be, hogy a tagok tömegesen fordítanak hátat a szakszervezetnek. „Ahogy a pedagógustársadalom, úgy a szakszervezeti tagság is elöregedőben van. Évről évre sokan mennek nyugdíjba, és őket nem pótolják az új belépők. Ebben persze nekünk is van felelősségünk, nem tudjuk kellő mértékben megszólítani a fiatalokat, ezt nem akarom a kormányra fogni” – mondta a Lakmusznak a PSZ alelnöke.

Vizsgálatunkból az is kiderült, hogy míg Rétvári Bence a PSZ taglétszámának csökkenését túlozta el, saját honlapján a PSZ az aktuális taglétszámnál magasabb adatot tüntetett fel.

A honlapon az áll, hogy „16 ezer fős aktív taglétszámának köszönhetően a PSZ reprezentatív szakszervezet”, miközben a PSZ képviselői a Lakmusznak 14 ezer fő alatti létszámról beszéltek 2022. december 31-i adatok alapján, a legutóbbi reprezentativitási vizsgálat pedig nem minősítette reprezentatívnak a nagyobbik pedagógus szakszervezetet.

Totyik Tamás az ellentmondást azzal magyarázta, hogy a honlap ezen részét a tavalyi reprezentativitási vizsgálat óta még nem frissítették. Hozzátette: a PSZ vezetői hónapok óta járják az országot. Azt tapasztalták, hogy a fenyegetettség, a státusztörvény-tervezet hatására nőtt a szakszervezet munkája iránt érdeklődők és a belépők száma is, ezért remélik, hogy rövidesen újra elérik a 16 ezres taglétszámot.

PDSZ: bojkottáltuk a felmérést

A PDSZ-ről Rétvári Bence csak 2014-es adatot említett, ekkor 2612 fős volt szerinte a szakszervezet tagsága, ami a pedagógusok 1,39 százalékát jelentette. A Magyar Nemzet egyik cikkében azt írta, „mára még alacsonyabb lehet ez az arány”.

Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának tagja a Lakmusz kérdésére megerősítette, hogy 2022-ben nem működtek együtt az ORMB-vel, azaz nem vettek részt a legutóbbi reprezentativitási vizsgálatban.

Komjáthy Anna, a PDSZ egy másik választmányi tagja ezt azzal magyarázta, hogy a 2014-es vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a beérkező adatok nem megbízhatóak. Az akkori ORMB-jelentést bíróságon támadták meg, nem a saját eredményük miatt, hanem azért, mert egy másik szakszervezetet szabályellenesen minősítettek reprezentatívnak. Komjáthy szerint a bíróság nekik adott igazat, de a felmérés megismétlését nem rendelte el.

A PDSZ jelenlegi taglétszámáról konkrét adatot nem közöltek a szakszervezet képviselői.

Nagy Erzsébet tájékoztatása szerint pontos havi kimutatás nincs is a fizető tagságról, mert lehetőség van arra is, hogy a tagok az éves tagdíjat egy összegben fizessék be.

Nagy hozzátette ugyanakkor, hogy az elmúlt hónapok akcióinak hatására a PDSZ taglétszáma meredeken emelkedik. „Ilyen belépési hullám a PDSZ megalakulása időszakában tapasztaltakon kívül még nem volt nálunk” – mondta.

Pedagógus Kar: almát a körtével

Parlamenti felszólalásában Rétvári Bence a „több, mint 100 ezer pedagógust képviselő” Nemzeti Pedagógus Karhoz hasonlította a szerinte súlytalan szakszervezeteket.

Ez azonban félrevezető összehasonlítás, a Nemzeti Pedagógus Karnak ugyanis nem kell új tagok toborzásán dolgoznia, és nem fenyegeti a tagok lemorzsolódása sem. Kötelezően a Kar tagjává válik mindenki, aki állami vagy önkormányzati intézményben pedagógusi kinevezést kapott.

A szakszervezetek esetében viszont a munkavállalók szabadon dönthetnek arról, hogy szeretnének-e belépni valamelyik szóba jöhető érdekképviseleti szervbe.

A Nemzeti Pedagógus Kar “az állami és önkormányzati intézményben foglalkoztatott pedagógusok önkormányzattal rendelkező köztestülete”. 2014-ben hozta létre az akkori Fidesz-kormány, a pedagógus szakszervezetek és a kormány oktatáspolitikáját elutasító tanár- illetve diákszervezetek tiltakozása közepette.

A Kar feladatait a köznevelési törvény szabályozza. E szerint a szervezet

• felügyeli az iskolai közösségi szolgálat (lényegében a középiskolások kötelező önkéntes társadalmi munkája) szervezését,
• véleményezi a közoktatást és pedagógusképzést érintő jogszabályok megalkotását és módosítását,
• javaslatot tesz az oktatási kérdésekben illetékes állami döntéshozóknak,
• vezetői megbízásokkal kapcsolatos szakmai ajánlásokat adhat ki,
• saját etikai kódexe alapján etikai eljárásokat folytathat a tagjaival szemben,
• konferenciákat, szakmai napokat szervezhet.

A szakszervezetek, így a pedagógus szakszervezetek szerepe a kamaraként működő pedagógus karral szemben elsősorban nem a szakmai érdekérvényesítés, hanem a munkavállalók munkaviszonnyal kapcsolatos érdekeinek védelme a munka törvénykönyve alapján.

A kamaráknak nincs sztrájkjoguk, és semmilyen más szerepük sincs a munkahelyi érdekvédelemben. A kamarai tagság nem helyettesíti a szakszervezeti érdekvédelmet, bérezési és szociális ügyekben, a munkavállalói jogokkal kapcsolatos ügyekben csak a szakszervezetek képviselhetik a munkavállalót.

(Címlapkép forrása: Máthé Zoltán/MTI)