Minden jog fenntartva. A weboldalon található AFP-tartalmak bármilyen felhasználására a https://www.afp.com/en/terms-use oldalon elérhető felhasználási feltételek vonatkoznak. A weboldalon elérhető AFP-tartalmak elérésével és/vagy használatával Ön elfogadja a fent említett felhasználási feltételeket. Az AFP-tartalmak bármilyen felhasználása az Ön kizárólagos és teljes felelősségére történik.
"Egy amerikai rádióriporter a műsorában bemutatta, majd a rádió internet portáljára is feltette azt a vöröskeresztes dokumentumot, miszerint a náci holokausztnak a II. világháború alatt nem 6 millió, hanem 271,301 áldozata volt" – olvasható egy 2024. január 23-án közzétett magyar Facebook-bejegyzésben. A poszt szövegére rákeresve számos más előfordulását is megtalálhatjuk ennek a szövegnek, például egy 2019-es blogbejegyzést, amelyet több mint 2000-szer osztottak meg a Facebookon.
A poszt több magyar nyelvű változata is Hal Turner amerikai rádiós műsorvezetőt adja meg a szöveg és a mellékelt kép forrásaként. Az AFP már több tényellenőrzést is írt a Turner műsorában elhangzott hamis állításokról, például itt és itt. Még megtalálható egy 2007-es blogbejegyzés archivált változata, ami eredetileg a Hal Turner Show weboldalán jelent meg, és hasonló állításokat fogalmaz meg, mint a magyar szövegek. A poszt már nem érhető el közvetlenül a weboldalon.
Ugyanezek az állítások angolul is terjednek különböző antiszemita honlapokon és az X közösségi oldalon is holokauszttagadó állítások kíséretében.
A magyar posztokban egy olyan dokumentumot látni (lásd fent), ami egy 1979-ből származó valódi levél módosított változata. A levél eredeti változatát a náci koncentrációs táborok áldozatainak halotti bizonyítványaiért felelős német hatóság, az 1949-ben létrehozott Sonderstandesamt Arolsen ("Arolseni Különleges Anyakönyvi Hivatal") bocsátotta ki.
A levél mindkét változatán egy táblázatot látni különböző táborok neveivel, valamint egy "szám" feliratú oszlopot. Ezt a dokumentumot használták fel egyesek arra, hogy azt állítsák, a holokauszt halálos áldozatainak “hivatalos” száma 271 304, ugyanis ez az összesített szám látható a táblázatban. A Facebookon egy másik hasonló hamis állítás is terjed, például németül, ami egy másik hasonló 1984-ben kibocsátott dokumentumot használ fel. Ez a dokumentum szintén valódi, még ha a tartalma félre is van magyarázva a posztokban.
De fontos megérteni, hogy az 1979-es dokumentumban a "beurkundet" kifejezést szerepel, amikor a számokról esik szó. Ez kifejezés azokat a haláleseteket jelenti, amelyekről hivatalos halotti bizonyítványt állítottak ki, nem pedig a halálesetek teljes számát. Az 1984-es dokumentum szintén ezt a szót használja, és a vége felé egy aláhúzott figyelmeztetést tartalmaz, amely így szól: "Nem lehet következtetéseket levonni a koncentrációs táborokban elhalálozottak tényleges számáról a Különleges Anyakönyvi Hivatal által kiállított halotti bizonyítványok számából".
Az AFP-nek 2024. január 29-én adott nyilatkozatában Heike Rummel-Stracke, a Speciális Anyakönyvi Hivatal munkatársa kifejtette, hogy "sokszor kerestek meg minket azzal, hogy hány halotti bizonyítvány került már kiállításra", részben azért, mert az érdeklődők "a mi dokumentumaink alapján akarnak következtetéseket levonni a koncentrációs táborokban elhalálozottak teljes számáról".
"A mi számainkból nem lehet ilyen következtetéseket levonni" – mondta Rummel-Stracke. Rummel-Stracke kifejtette, hogy a hivatal csak olyan esetekben állíthat ki halotti bizonyítványt, amikor az egyén halálának részletei bizonyíthatóak, ahogyan azt a német Personenstandgesetz (személyi státusztörvény) előírja.
"A halotti bizonyítványhoz bizonyítékként használható dokumentumokat nehéz beszerezni, mivel a háború utolsó napjaiban sok közülük megsemmisült" – mondta el a hivatal munkatársa. Rummel-Stracke arra is rámutatott, hogy bizonyos esetekben már a halál helyszínéhez közelebbi hatóságok kiállították a halotti bizonyítványt. A gettókban – ahová a nácik a zsidókat kényszerítették egyes városokban – bekövetkezett halálesetek pedig eleve nem tartoztak a Különleges Anyakönyvi Hivatal hatáskörébe.
Ahogy a német közmédia hesseni kiadásának ez a 2023. márciusi cikke (archivált változat) is írja, a Különleges Anyakönyvi Hivatal Bad Arolsenben található, mivel szorosan együttműködik az Arolsen Archives nevű szervezettel. A cikk megjegyzi, hogy a Különleges Anyakönyvi Hivatal "eddig összesen 350 000 halotti bizonyítványt állított ki".
Az Arolsen Archives nevű szervezet a saját bemutatkozása szerint "a náci üldöztetés nemzetközi központjaként a világ legátfogóbb archívumával rendelkezik a nemzetiszocializmus áldozatairól és túlélőiről". Az archívum "mintegy 17,5 millió emberről" tartalmaz információkat. A Bad Arolsenben tárolt archívumok történetéről bővebben itt olvashat.
Az AFP-hez január 24-én eljuttatott közleményében az Arolsen Archives közölte, hogy "a mai napig a Különleges Anyakönyvi Hivatal elsősorban, de nem kizárólag az Arolsen Archívum gyűjteményeire támaszkodik" az igazolások kiállításával kapcsolatos munkája során.
A nyilatkozat elismételte a Különleges Anyakönyvi Hivatal azon megállapítását, hogy "a náci koncentrációs táborokban meghalt áldozatokról csak akkor lehetett és lehet hivatalos halotti bizonyítványt kiállítani, ha az egyes áldozatokra vonatkozó egyedi dokumentumok rendelkezésre állnak, azaz olyan dokumentumok, amelyek legalább bizonyos mértékig részletezik az egyén koncentrációs táborban bekövetkezett halálának körülményeit". Ezt akadályozza az a tény, hogy "a nácik a felszabadulás előtt számos koncentrációs tábori nyilvántartást és egyéb, az egyes foglyokra vonatkozó tárgyi bizonyítékot megsemmisítettek, hogy eltöröljék az elkövetett bűncselekmények bizonyítékait".
A nyilatkozat azt is hangsúlyozza, hogy "a koncentrációs táborok korántsem voltak az egyedüli olyan helyek, ahol tömeggyilkosságokra került sor; a zsidók tömeges lelövése [a linket az AFP adta hozzá] Kelet-Európában csak egy példa erre. Emellett azokat az áldozatokat, akiket a megsemmisítő táborokba, például Auschwitz-Birkenauba való megérkezésük után azonnal megöltek, a nácik egyáltalán nem regisztrálták, így nem maradt kézzelfogható nyoma az egyes áldozatoknak ezeken a bizonyos gyilkossági helyszíneken".
Az Arolsen Archívum azt is megjegyzi, hogy a halotti bizonyítványok kiállítása a mai napig folyamatban van. Az, hogy ezek a számok idővel változnak, abból is látszik, hogy az 1984-es dokumentumban az egyes táborokra kiállított bizonyítványok száma magasabb, mint az 1979-esben. A Különleges Anyakönyvi Hivatal számai "belátható időn belül (valószínűleg soha) nem lesznek teljesek" – teszi hozzá a levéltár közleménye.
Míg a holokauszt a zsidók elleni náci népirtás elnevezése, az Arolsen Archívum rámutat, hogy "a Különleges Anyakönyvi Hivatal által összesített számok még csak nem is kizárólag a zsidó áldozatokra vonatkoznak, hanem a táborokban meghalt különböző csoportokra és egyénekre: a nácik üldözték és meggyilkolták a kommunistákat és más politikai ellenfeleket, szintiket és romákat, homoszexuálisokat, Jehova tanúit és még sok más embercsoportot is".
A Különleges Anyakönyvi Hivatal elmondta az AFP-nek, hogy bár az 1979-es levelet valóban ők írták, a közösségi médiában magyarul is terjedő változat módosítva lett. Ráadásul az eredeti egy hosszabb levélváltás része volt, amelyben a hivatal korábban arra figyelmeztetett, hogy az adatokból nem lehet következtetéseket levonni a halálesetek teljes számáról.
A Különleges Anyakönyvi Hivatal az AFP rendelkezésére bocsátotta az eredeti dokumentumot, amin látható, hogy a közösségi médiában használt változatothoz angol szövegeket adtak, valamint kivágtak belőle egy részt:
Az egyik angol nyelvű kiegészítés a hamis posztokban így szól: "Nemzetközi Vöröskereszt, Arolsen, Nyugat-Németország". Ez feltehetően arra utal, hogy 2012-ig valóban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) kezelte az arolseni archívumot és annak elődszervezetét, a Nemzetközi Keresőszolgálatot, ahogy az ebben az ICRC-cikkben is olvasható.
A magyar posztok egy része azt állítja, hogy a Vöröskereszt soha nem cáfolta a holokauszt áldozatainak alacsonyabb számára vonatkozó állítólagos bizonyítékokat. Eddig "nem érkezett cáfolat az ICRC genfi központjából" – állítják a hamis posztok és cikkek.
Ez azonban szintén nem igaz. Az ICRC korábban már reagált ezekre az állításokkal, például itt, a Full Fact brit tényellenőrző szervezet 2019-es cikkében.
2024. január 26-án az AFP-nek küldött e-mailben Fatima Sator, az ICRC szóvivője megerősítette, hogy "az ICRC tényként fogadja el a holokausztot, és semmilyen módon nem vitatja az elvesztett életek hivatalos számát".
Sator azt is hangsúlyozta, hogy az arolseni archívumból hiányoznak egyes náci táborok áldozatainak részletes egyéni adatai, például azok, akiket "egyenesen a halálba küldtek Auschwitzban, Chelmnóban, Sobiborban, Treblinkában, Majdanekben... egyáltalán nem voltak nyilvántartva, sem élve, sem holtan".
"Az ICRC nem rendelkezik számadatokkal vagy nyilvántartással az áldozatokról, de nem kételkedik abban, hogy ezek az emberek léteztek és éltek, mielőtt tragikus módon meggyilkolták őket" – mondta Sator.
Az ICRC nyilvánosan is foglalkozott a második világháború alatti szerepével kapcsolatos vitákkal, például ebben a 2020-as cikkben, amelyet Auschwitz felszabadításának évfordulója előtt adtak ki. Ebben az áll, hogy az évforduló "az ICRC kudarcát jelzi", "azt, hogy nem tudott segíteni és megvédeni a haláltáborokban elpusztított emberek millióit". Az ICRC nyilvánosan sajnálatát fejezte ki “tehetetlensége és a náci üldöztetés és népirtás kezelésében elkövetett hibái miatt".
Ahogyan az az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának (USHMM) honlapján olvasható, "a nácik és szövetségeseik, valamint kollaboránsaik hatmillió zsidót gyilkoltak meg. Ezt a szisztematikus, államilag támogatott népirtást ma holokausztként ismerjük. A nácik és szövetségeseik és kollaboránsaik más tömeges atrocitásokat is elkövettek. Nem zsidók millióit is üldözték és meggyilkolták a második világháború alatt."
Mint azt az USHMM megjegyzi, a gyilkosságok különböző helyeken történtek, némelyikük koncentrációs táborokban, némelyikük megsemmisítő táborokban, de milliókat gyilkoltak meg városokban és falvakban is.
Mint már említettük, a nácik megpróbálták megsemmisíteni az atrocitások bizonyítékait, de ahogy az USHMM is írja: "A náci tömeggyilkosságok olyan kiterjedtek és pusztítóak voltak, hogy lehetetlen volt teljesen eltussolni a bűncselekményeket és megsemmisíteni a bizonyítékokat. Nyilvánvaló volt, hogy emberek milliói haltak meg, és egész közösségek tűntek el". Tanúk és dokumentumok bizonyítják a gyilkosságokat és azt, hogy egész népességeket irtottak ki.
Amint a német Südwestrundfunk közszolgálati műsorszolgáltató cikke kifejti, a hivatalos adatok szerint a háború előtt 11 millió zsidó élt Európában, míg a háború után ez a szám 5 millió volt. Mint a cikk megjegyzi, bizonyíték van arra, hogy maguk a nácik már 1944-ben (egy évvel a náci rezsim vége előtt) 5 millió fölé becsülték a meggyilkolt zsidók számát.
Sator példaként említi "a megszállt Franciaországból és Csehszlovákiából a lengyelországi táborokba deportált zsidók listáinak létezését. Az érkezéskor regisztráltak száma elenyésző ahhoz képest, amennyit azok jegyeztek fel, akik felrakták őket a vonatokra".
Magyarországon a zsidó lakosság mintegy kétharmada esett áldozatul az üldöztetésnek. Jól dokumentált például, hogy a Nyilaskeresztes Párt tagjai hogyan folytatták a gyilkosságokat és az üldözést még akkor is, amikor a Vörös Hadsereg már Budapest közelében járt, ahogy később maguk az elkövetők is elismerték. Mint ahogyan azt korábban kifejtettük, az ilyen gyilkosságok nem szerepelnek a koncentrációs táborok áldozatainak kiállított halotti bizonyítványok között.
Az Arolsen Archives válaszában hozzátette: "A holokauszt a múlt egyik legjobban kutatott eseménye. Annak ellenére, hogy nincsenek kifejezetten az egyes áldozatok halálára utaló dokumentumok (mint fentebb vázoltuk), a náci üldöztetés és gyilkosságok mértékét a kutatók és kormányzati szervek aprólékosan és ismételten rekonstruálták a dokumentációk sokasága alapján, beleértve a deportálási listákat, népszámlálási jelentéseket, háború utáni vizsgálatokat és más hiteles információforrásokat. Az áldozatok számához nem fér kétség.”
“Sőt, inkább azt mondhatjuk, hogy a korábbi becslések talán túl konzervatívak voltak, és a náci bűntettek mértékének folyamatos történelmi kutatása folyamatos vizsgálati terület. A revizionisták mindazonáltal megpróbálják tagadni a náci bűnöket, vagy csökkenteni az áldozatok történelmileg elfogadott számát" – folytatódik a közlemény.
Szerzői jog © AFP 2017–2024. Minden jog fenntartva.
