Az idei, negyedik kétharmados Fidesz-KDNP győzelem után többen próbálták megfejteni a kérdést: hol veszett el több mint 800 ezer ellenzéki szavazat 2018-hoz képest?
A napokban Jakab Péter is beszállt a diskurzusba. A Nemzeti Választási Bizottság adatai alapján készült grafikonhoz a Jobbik elnöke az alábbi szöveget fűzte:
“A Nemzeti Választási Bizottság adatai szerint az egyes ellenzéki pártok ennyi szavazatot hoztak április 3-án. Ezt csak azoknak a károgóknak küldöm, akik a Jobbik szavazóit keresik.”
Jakab a “2022-es országgyűlési választások szavazatai” címet adta a grafikonnak, és a rajta szereplő adatok forrásaként a valasztas.hu-t jelölte meg. De mit jelentenek valójában az egyes pártokhoz tartozó számok?
A valasztas.hu oldalán található közleményből kiderül, hogy ezek a számok
az egyéni választókerületi jelöltekre leadott szavazatokat jelölik.
Vagyis az összes, az egyes pártok által a közös ellenzéki együttműködés keretében elindított egyéni jelöltre leadott szavazatokat összegezték.
Emlékezetes: az egyesült ellenzék még 2020 végén megállapodott arról, hogy mind a 106 választói körzetben közös jelöltet állít. A körzetek többségében 2021 őszén előválasztással döntöttek arról, hogy melyik párt jelöltje mérkőzik majd meg a kormánypárti jelöltekkel. Minden jelöltnek előzetesen nyilatkoznia kellett arról, hogy mandátumszerzés esetén mely párt frakciójába ülne be (ez például a civil, illetve a független jelöltek esetében volt fontos).
Így végül a következőképp alakult a 106 egyéni választókerületben a jelöltek pártállása:
A Jobbik tehát 29 körzetben indított jelöltet, az NVB adatai szerint ezen jelöltekre összesen adtak le a választópolgárok valamivel több mint 489 ezer szavazatot.
Jakab érvelése azonban itt torzít: a választópolgárok, akik ebben a 29 körzetben az egyesült ellenzék jelöltjére szavaztak, korántsem biztos, hogy “a Jobbik szavazói”, ahogy Jakab állítja.
Valójában nem tudjuk megmondani, hogy a jobbikos egyéni jelöltekre hány olyan választópolgár szavazott, akik tényleg Jobbik-szavazóknak tekinthetők, és hányan fogadták el, hogy választókörzetükben az általuk esetlegesen preferált másik párt helyett tudnak a jobbikos jelöltre szavazni.
Ez persze fordítva is igaz: az “egy jelölt a Fidesz-KDNP jelöltje ellen” szellemében a DK-s, momentumos, LMP-s jelöltekre leadott szavazatok közt sem tudhatjuk, hogy hány, egyébként jobbikos elköteleződésű, de kormányváltást akaró, és ezért az egyesült ellenzékre szavazó választópolgár szerepelhetett.
Így azonban nem mondható ki az sem, hogy az egyéni jelöltekre leadott voksok összességéből kiderülne, valójában hány szavazója van a Jobbiknak.
A Jobbik egyéni képviselőinek eredménye egyébként a többi párthoz képest nem kiemelkedő: a DK mindössze hárommal több körzetben indított jelölteket, mégis közel 100 ezer szavazattal szerzett többet. A Párbeszéd negyedannyi jelöltet indított, mint a Jobbik, mégis 168 ezer szavazat érkezett a párt frakciójába beülni szándékozó jelöltekre, vagyis harmadannyi, mint a jobbikosnak tekinthető jelöltekre.
A Jobbik által elindított 29 jelöltből pedig egy sem tudta győzelemre váltani a megszerzett szavazatait, így a párt kizárólag az országos listáról juttatott be képviselőket a Parlamentbe. Eredetileg 9 mandátum járt volna nekik, ám mivel Márki-Zay Péter, az ellenzéki listavezető úgy döntött, nem veszi fel mandátumát, a közös országos lista 39. helyén szereplő jobbikos Végh Noémi ülhet be tizedikként a Jobbik frakciójába.
2018-ban még egy teljesen más felállásban vágtak neki az ellenzéki pártok az országgyűlési választásnak: a Jobbik is önálló listával indult, 106 jelölttel, vagyis minden körzetben indítottak saját jelöltet. Ők összesen 1 276 840 szavazatot kaptak, ami akkor az összes szavazat 23,2 százaléka volt. A 106 jelöltből akkor mindössze 1 szerzett egyéni mandátumot, a Jobbik 25 fennmaradó mandátumát az országos listán szereplő képviselői szerezték meg.
A Jobbik akkor sem áll túl jól, ha az országos lista alapján kalkulált szavazatszámokat vesszük figyelembe. Az NVB ahhoz, hogy arányosan szétosztható legyen az egyes frakcióknak járó állami támogatás, felosztja a listás szavazatokat a szövetségben induló pártok között.
Ehhez figyelembe veszik, hogy hányan szavaztak az adott listára (ez az összellenzék esetében 1947 331 szavazatot jelent), azt megszorozzák a közös pártlistán szereplő jelöltek számával (a jobbik a közös pártlistán 68 jelöltet tudhatott magáénak), majd az összeget elosztják a listán szereplő összes jelölt számával (ami az ellenzék esetében 279 nevet tartalmazott).
forrás: valasztas.hu
Ha tehát ezt a számítást vesszük alapul, a Jobbiknak 453 679 szavazat jut a “közösből”. A legerősebb párt így is a közös pártlistára a legtöbb jelöltet feljuttató DK, míg ebben az esetben is a legkevesebb jelöltet delegáló, de épp a DK-nak köszönhetően önálló frakciót alakítani épphogy tudó LMP végez az utolsó helyen. Valójában azonban ez is csak “matek”, ami megkönnyíti az állami támogatás felosztását, ténylegesen nem derül ki ezekből a számokból sem, hogy egy-egy pártnak hány szavazója van.
Jakab Péter posztja kapcsán megkerestük a Jobbik sajtóosztályát is, hogy megtudjuk, pontosan kikre gondolt a párt elnöke, amikor a Jobbik szavazóiról beszélt. Amennyiben válaszolnak megkeresésünkre, a cikket frissítjük.
