Minden jog fenntartva. A weboldalon található AFP-tartalmak bármilyen felhasználására a https://www.afp.com/en/terms-use oldalon elérhető felhasználási feltételek vonatkoznak. A weboldalon elérhető AFP-tartalmak elérésével és/vagy használatával Ön elfogadja a fent említett felhasználási feltételeket. Az AFP-tartalmak bármilyen felhasználása az Ön kizárólagos és teljes felelősségére történik.
"Oroszország arra készül, hogy felbontja az NSZK-val kötött szerződést, amely az elmúlt 35 évben a béke záloga volt a régióban. Az ok: a szerződés rendelkezéseit megsértve német fegyvereket használnak Oroszország (mint a Szovjetunió jogutódja) ellen" – olvasható a Facebookon az 1990-ben, Moszkvában aláírt “Kettő plusz Négy” szerződésről szóló posztokban. Alina Lipp, oroszbarát influenszer pedig a Telegramon osztotta meg a fenti állításokat a több mint 180 ezer követőjével.
Ugyanez az állítás magyar nyelven is megjelent a Facebookon 2024 februárjában és márciusában.
A hamis poszt érvelése alapján az, hogy Németország fegyvereket szállít Ukrajnának az ország 2022. februári orosz megszállása óta, sérti azt a nemzetközi megállapodást, amely Franciaország, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió, valamint az akkori két német állam, a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) és a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) között jött létre 1990-ben.
A posztot a közösségi médiában megosztották angolul és franciául is. A posztok a szerződés 2., 3. és 5. cikkeire hivatkoznak. A szöveg szerint Németország vállalja, hogy "az egyesített Németország soha nem fogja bevetni az általa birtokolt fegyvereket", és "lemond a nukleáris, biológiai és vegyi fegyverek előállításáról, birtoklásáról és ezen fegyverek felett való rendelkezési jogáról". A poszt úgy zárul, hogy “a szovjet haderő mai Német Demokratikus Köztársaság és Berlin területéről való kivonása után ezen a területen a német fegyveres erők egységei is állomásozhatnak".
Az AFP-nek azonban több szakértő is azt mondta, hogy hamis az az állítás, miszerint Németország az Ukrajnának való fegyverszállításokkal megszegte volna a megállapodást. Az AFP már 2023 áprilisában cáfolta azokat a hasonló kijelentéseket, amelyek szerint Németország megszegte volna a “Kettő plusz Négy” szerződést.
“A poszt állításai nem helytállóak. Németország semmilyen szerződést nem szegett meg” - mondta az AFP-nek Nicolas Badalassi, a franciaországi Aix-en-Provence-i Politikai Tanulmányok Intézetének (IEP) kortárs történelem professzora 2024. február 27-én.
Bernhard Blumenau, a Nagy-Britanniai St. Andrews-i Egyetem nemzetközi történelem és politika professzora, egyetemi docens az AFP-nek 2024. február 27-én elmondta, hogy a szerződés nem tiltja kategorikusan, hogy Németország fegyvereket küldjön Ukrajnába. "A 2. cikk azt mondja ki, hogy Németország nem vehet részt agressziós háborúban, de a fegyverek küldése nem minősül részvételnek".
Hélène Miard-Delacroix, a párizsi Sorbonne Egyetem történészprofesszora az AFP-nek 2024. február 28-án azt nyilatkozta, hogy az az állítás, miszerint az Ukrajnának való fegyverszállításokkal Németország megszegné a “Kettő plusz Négy” szerződést, a 2. cikk szövegének “félreértelmezésén” alapul.
Hélène Miard-Delacroix azt írta, hogy az 1990. szeptember 12-én Moszkvában aláírt szerződés egyáltalán nem érinti "Németország és Oroszország kétoldalú kapcsolatait": "Az aláírók az akkor még létező két német állam (az NSZK és az NDK) és az 1945-ös négy győztes hatalom (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Szovjetunió)" voltak. Ez a szerződés valójában arra szolgált, hogy "véget vessen a háború befejezése után kialakult különleges helyzetnek.”
A szakértő kifejtette, hogy a “Kettő plusz Négy” szerződés véget vetett Berlin négyhatalmi státuszának és megvonta a jogot a négy szövetséges államtól, hogy később beleszóljon Németország jövőjébe. Ez a megállapodás jogilag szükséges volt ahhoz, hogy a két német állam egyesítése 1990. október 3-án hatályba léphessen, mivel "a szövetségesek beleegyezésüket adták az újraegyesítéshez, ugyanakkor lemondtak a Németország felett gyakorolt jogaikról. Így az ország ezt követően teljes mértékben szuverénné válhatott".
A ”Kettő plusz Négy” szerződés (archiválva itt, magyar nyelven pedig itt olvasható a szerződés egy részlete) 2. cikke nevezetesen kimondja, hogy az NSZK és az NDK megerősítik nyilatkozatukat, miszerint "német földről csak a béke fog kiindulni", továbbá: "A Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányai kijelentik, hogy az egyesült Németország soha nem fogja fegyvereit használni, csak akkor, ha az összhangban van az ország alkotmányával és az Egyesült Nemzetek Alapokmányával".
Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának (archiválva itt, magyar nyelven pedig itt olvasható) 51. cikke rendelkezik az egyéni vagy kollektív önvédelem jogáról az Egyesült Nemzetek valamelyik tagja ellen irányuló "fegyveres támadás" esetén. A tagok közé pedig Ukrajna is beletartozik.
Nicolas Badalassi szerint ellentétben azzal, amit a közösségi médiában terjedő szöveg állít, Németország "tökéletesen" alkalmazza az 1990-es szerződést az Ukrajnának történő fegyverszállításokkal: "Németország betartja az Egyesült Nemzetek Alapokmányát, amely az államok szuverenitásának és a határok sérthetetlenségének tiszteletben tartásáról rendelkezik, azzal, hogy fegyvereket szállít Ukrajnának ezen elvek védelmére."
Bernhard Blumenau szintén ezen a véleményen van. Az ukrajnai háborúban Oroszországot széles körben agresszornak ismerik el. Ez pedig érvénytelenné teszi Németország állítólagos szerződésszegését ebben az ügyben: "A ‘Kettő plusz Négy’ szerződés 2. cikke lehetővé teszi Németország számára, hogy fegyvereit használja, feltéve, hogy ez a használat összhangban van az alkotmányával és az Egyesült Nemzetek Alapokmányával. Németország tehát az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkében foglalt kollektív önvédelem joga értelmében támogathatja Ukrajnát".
Hélène Miard-Delacroix szerint azzal, hogy a hamis Telegram- és a Facebook-posztok a “régió békéjének alapjaként” hivatkoznak a “Kettő plusz Négy” szerződésre, a bejegyzések szerzői összekeverik a szereplőket: "Ha így lenne, az azt jelentené, hogy Németország volt az, aki eddig veszélybe sodorta a békét [...]. Ma már köztudott, hogy az tette lehetővé a békerend kialakulását Európában, hogy véget ért a hidegháború és hogy a Gorbacsov vezette Szovjetunió békés megállapodást kötött arról, hogy a szatellitállamai szabadon dönthessenek a saját jövőjükről."
Miard-Delacroix szerint sokkal inkább az ezt követően, a helsinki megállapodás alapján 1990. november 21-én kiadott Párizsi Charta volt az, amely megteremtette a békét. A 34 állam- és kormányfő által aláírt okmány megpecsételte a hidegháború végét és az új európai békerend megteremtését.
A közösségi médiában közzétett bejegyzés egyes változatai Klaus Stern néhai jogtudóst is idézik: "A ‘Kettő plusz Négy’ szerződés tartalmánál fogva - amely többre irányul a békénél - a háborús ellenfelekkel kötött békeszerződések helyébe lép". Az AFP által megszólaltatott szakértők azonban egyértelművé teszik, hogy a “Kettő plusz Négy” megállapodás formálisan nem békeszerződés.
Chantal Metzger, a Lotaringiai Egyetemen kortárs történelmet oktató professzor emeritája az AFP-nek 2024. február 28-án elmondta, hogy "az 1945. május 8-9-i feltétel nélküli kapituláció 1990. szeptember 12-ig érvényben maradt". És bár nem írtak alá békeszerződést, “még ha hasonlít is egy békeszerződésre, a ‘Kettő plusz Négy’ megállapodás nem viseli azt a címet".
Ezt a szempontot Hélène Miard-Delacroix is hangsúlyozta. A szakértő szerint mivel a második világháború végén nem volt békeszerződés, és Németország nemzetközi státusza különleges volt, feltételezhető lenne, hogy a “Kettő plusz Négy” szerződés – mivel rendezi ezt a státuszt – betölti a békeszerződés szerepét. "Ugyanakkor nem tartalmazza egy békeszerződés záradékait, nem viseli azt a nevet, és legfőképpen nem említi az esetleges jóvátétel kérdését" – mondta a történész.
Bernhard Blumenau hozzátette: "A szerződés gyakorlati célja az volt, hogy békeszerződésként működjön a második világháború egykori ellenségei között, mivel annó nem született ilyen”. Jogi szempontból azonban ez nem békeszerződés a szakértő szerint. A professzor szerint anakronisztikus lett volna aláírni egy ilyen dokumentumot 1990-ben, 45 évvel a második világháború befejezése után.
Egyes Facebook-posztokban az is szerepel, hogy "ez azt jelenti, hogy Németországban 1945 óta először de jure ismét hadiállapot van.” Blumenau szerint, ha Oroszország valaha is felmondaná a “Kettő plusz Négy” szerződést, ahogy a közösségi médiában terjedő szöveg állítja, egy ilyen tett "legfeljebb szimbolikus" lenne: "A szerződés felmondása nem jelenti automatikusan, hogy mostantól háborús helyzet van. Egyszerűen azért, mert ez nem egy békeszerződés".
Bernhard Blumenau azt is kijelentette, hogy a szerződés 3. és 5. cikke "irreleváns" az Ukrajnával kapcsolatos német álláspontot tekintve. Ezek a két német állam "az atom-, biológiai és vegyi fegyverek előállításához, birtoklásához és felügyeletéhez" való viszonyára vonatkoztak, valamint arra, hogy a volt NDK területén "külföldi fegyveres erők és atomfegyverek vagy atomfegyverek hordozóeszközei" nem telepíthetők. A szerződés kimondja, hogy a volt NDK területén nem lehetnek nukleáris fegyverek, de jelenleg nincsenek is. Németországnak nem is áll szándékában atomfegyvereket beszerezni. A szakértő ezért tisztázta: "Ennek a cikknek semmi köze az ukrajnai helyzethez".
2023 novemberében Németország újabb, összesen 1,3 milliárd eurós katonai segítségnyújtást jelentett be Ukrajnának. A támogatás négy további légvédelmi rendszert tartalmaz, amelyeket 2025-ig kell leszállítani. Valamint tüzérségi lőszert, amire Ukrajnának égető szüksége van. Az Európai Unió, amely 2023 tavaszán ígéretet tett arra, hogy 2024 márciusáig egymillió lövedéket szállít le Ukrajnának, 2023. december végéig csak mintegy 300 ezer tüzérségi lőszert adott oda a készleteiből.
2024. január végén Olaf Scholz német kancellár bejelentette, hogy hajlandó növelni az Ukrajnának nyújtott európai katonai támogatást. Az Egyesült Államok után Németország a második legnagyobb támogatója Ukrajnának humanitárius, pénzügyi és katonai segélyek formájában.
2024. február 16-án Olaf Scholz és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Berlinben védelmi megállapodást kötött. A német kancellár ezt "történelmi jelentőségűnek" nevezte, és biztosított mindenkit arról, hogy Németország addig áll Ukrajna mellett, amíg szükséges. Olaf Scholz azonban 2024. február 26-án megerősítette, hogy elutasítja a nagy hatótávolságú Taurus rakéták leszállítását. Ezt az álláspontját azzal indokolta, hogy Németország ezzel azt kockáztatná, hogy belekeveredik a háborúba. A rakéták szállításáról szóló javaslatnak 2024. március 14-én szintén nem sikerült többséget szereznie a Bundestagban.
A német Taurus rakéták hatótávolsága meghaladja az 500 kilométert, így azokkal távolabbi, orosz területen belüli célpontokat is el lehetne találni. A német kormány már hónapok óta elutasítja a cirkálórakéták szállítását Ukrajnának, attól tartva, hogy a konfliktus átterjedhet orosz területre, és esetleg eszkalálódhat a háború.
Szerzői jog © AFP 2017–2024. Minden jog fenntartva.
