Május elején hirdette meg a Fővárosi önkormányzat a Budapesti Lakógyűlés elnevezésű kezdeményezést, annak érdekében – mint azt közleményükben írták –, hogy “a Budapest és a Lánchíd jövőjét meghatározó kérdésekről ne mások, csakis a budapestiek dönthessenek”.
Kép forrása: Budapesti Lakógyűlés
Az eredeti tervek szerint június 11-ig négy kérdésben várja a Főváros a 14 évnél idősebb budapesti lakosok válaszait, amelyeket online adhatnak le, a lakcímükre kiküldött levélben található egyedi azonosító kóddal, anonim módon.
A határidőt azonban kitolták, Karácsony Gergely főpolgármester megfogalmazásában “a nagy sikerre tekintettel”, sajtóhirek szerint azonban leginkább azért, mert folyamatosan csúszik a levelek kikézbesítése.
Ahogy a legjobb kiállításokat is meg szokták hosszabbítani, úgy a nagy sikerre tekintettel az első Budapesti Lakógyűlés...
Posted by Karácsony Gergely on Friday, June 9, 2023
Miután korábban foglalkoztunk a kormány által kiküldött legutóbbi nemzeti konzultáció álkérdéseivel, és elemeztük a Márki-Zay Péter által indított Civil Nemzeti Konzultációt is, megnéztük, a Budapesti Lakógyűlés mennyiben tér el azoktól, és miben hasonlít hozzájuk.
Orbán Viktor konzultációs leveléhez hasonlóan Karácsony Gergely is egy kísérő levélben magyarázta el, mi a Budapesti Lakógyűlés lényege, miért van szükség rá.
“A kormányzati elvonások azonban most már a város biztonságos működését veszélyeztetik… Csak együtt tudjuk megállítani ezt a Budapest-ellenes politikát. Úgy, ha pártszimpátiától, világnézettől, meggyőződéstől függetlenül Budapest-pártiak vagyunk” – írja Karácsony Gergely levelében.
Retorikailag a legszembetűnőbb hasonlóság az, hogy mind Orbán, mind Karácsony egy-egy, a lakosságot fenyegető veszélyt mutat be: Orbán a háborút, Karácsony pedig a kormányzati elvonásokat. A főpolgármester írásában a “Budapest-ellenes” politika és a “Budapest-párti” álláspont szembenállása jelenik meg, éppúgy, ahogy a kormányzati kommunikációban jelenleg “háborúpárti” ellenzék és “békepárti” kormány vívja csatáját.
És ahogy a kormány immár bevett szófordulatként használja a “brüsszeli szankciók” vagy éppen a “háborús infláció” kifejezéseket (egyértelműen negatív kontextusban, és részben csúsztatásra építve a kommunikációs stratégiáját), a Karácsony-féle Lakógyűlés kísérőlevelében és a kérdésekben/válaszokban is rendre “kormányzati elvonásokról” vagy éppen “sarcpolitikáról” esik szó. Valójában ez az úgynevezett szolidaritási adó vagy szolidaritási hozzájárulás.
A szolidaritási hozzájárulást a kormány a tehetősebb önkormányzatokra veti ki, az adót pedig a központi költségvetés vonja le az önkormányzatoknak juttatott támogatásokból, és ebből biztosít többletforrást a szegényebb önkormányzatoknak. A szolidaritási adó ellen több önkormányzat is tiltakozott – túlzónak nevezte annak mértékét például Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere is.
Azzal azonban, hogy a Budapesti Lakógyűlés tendenciózusan kormányzati elvonásként és sarcpolitikaként nevezi meg a szolidaritási adót, eleve negatív színben tünteti fel azt – függetlenül attól, hogy annak mértéke mennyire igazságosan vagy éppen igazságtalanul van meghatározva.
A Budapesti Lakógyűlés (ami műfajában lényegében megegyezik a konzultációval, hiszen a közt érintő témákban várja a beérkező válaszokat) 4 kérdést tesz fel, és mindegyik kérdésre mindössze két válaszlehetőséget ad meg.
Ez már önmagában is problematikus, hiszen nincs olyan opció, ami az ezektől eltérő vélemény kifejtésére alkalmat adna. Egy klasszikus érvelési hibát láthatunk minden esetben: a szóba jöhető alternatívák mesterséges leszűkítésével, bizonyos opciók elhallgatásával hamis választási dilemma jön létre, ráadásul a válaszlehetőségek közül a preferált pozitív módon jelenik meg.
Az első válaszlehetőség mindig Budapest-pártinak tekinthető, a második pedig Budapest-ellenesnek (bár arra van lehetőség, hogy egyszerűen átugorjunk egy-egy kérdést, válaszadás nélkül).
Vegyük sorra a kérdéseket:
Ön szerint mi lenne az igazságos?
A kérdés hangsúlyozza, hogy a Főváros ellenzéki vezetése miatt (mintegy büntetésként) a kormány egyre több pénzt von el Budapesttől – miközben legfeljebb sejthetjük, hogy Tarlós István regnálása esetén nem “büntették volna” a fővárost. Biztosat azonban nem mondhatunk erről, így a kérdés önmagában sugallmazó.
Nehéz úgy tömegközlekedni, hogy ne fussunk bele a Budapesti Lakógyűlés hirdetéseibe (Fotó: Németh Dániel/444)
Válaszként pedig két opció közül választhatunk: az előző vezetésre kirótt elvonás mértéke, vagy a tízszeresére emelt tűnik-e “igazságos”-nak? Ez meglehetősen tág, jogilag nehezen értelmezhető fogalom, és nehéz elképzelni olyan forgatókönyvet, amikor az ember tízszer annyit szeretne fizetni valamiért, amit korábban megkapott már olcsóbban.
Míg a kérdés csak az ellenzéki vezetés büntetését sugalmazza, az nem jelenik meg, hogy a növekvő költségeknek lehetnek valós okai is. Például az, hogy az elmúlt 5 évben mindennek emelkedett az ára (és nem csak a háború, hanem a gazdasági válság, és egy sor egyéb tényező hatására is). Sőt, a kísérő levélben Karácsony még azt is kiemelte, hogy a gazdasági válság hatásait “okos és takarékos lépésekkel” még kezelni is tudják.
És bár a Lakógyűlés június 18-ig tart, június 6-án Karácsony Gergely már bejelentette, hogy a Főváros beperli a kormányt az általuk a jogellenesnek ítélt szolidaritási adó miatt – vagyis lépéseket tett azirányba, hogy a kormány ne vonhasson el még több pénzt Budapesttől. Mielőtt a fővárosi lakók dönthettek volna a szolidaritási adó mértékének igazságosságáról.
Ön szerint ebben a helyzetben mit tegyen a városvezetés?
A kérdés előtt az online felületen még olvasható az egyébként levélben még a főpolgármester beköszönésében szereplő passzus is: “Miközben a közösségi közlekedésre másfélszer többet költünk, mint az előző városvezetés, nem emeltük a bérletárakat, sőt ingyenessé tettük az utazást a 14 év alattiak számára.”
A jelenlegi városvezetés tehát pozitív színben tűnik fel korábbi intézkedéseinek hangsúlyozásával, az elvonásokkal fenyegető kormányzat pedig ezen intézkedések veszélyeztetése által abszolút negatív szereplőként jelenik meg.
Ismét hamis dilemmát látunk: vagy felfüggeszti a Főváros a kormányzati elvonások kifizetését, vagy csökkenti a járatokat. Az nem derül ki, hogy lenne-e más pont, ahol spórolhatna a főváros. Megkerestük ezzel kapcsolatban a Főváros sajtóosztályát is, arra voltunk kíváncsiak, hogy miért éppen ezen a területen spórolnának. Az alábbi választ kaptuk:
“A közösségi közlekedés a legjelentősebb főváros által biztosított közszolgáltatás, ez kerül Budapestnek a legtöbb pénzébe. A lakogyules.budapest.hu oldalon részletesen is bemutatjuk, hogyan növekedtek Budapest terhei a közösségi közlekedés finanszírozása terén. Amennyiben a kormányzati sarcpolitika tovább folytatódik, úgy magától értetődő, hogy annak hatásai a város legnagyobb kiadási tételét, a közösségi közlekedés finanszírozását is érinteni fogják. A fővárosnak minden más közszolgáltatását, az ivóvízellátásról az idősgondozáson át a színházak működtetésééig, érintik a kormányzati sarcpolitika következménye, több fájdalmas takarékossági döntést kellett már eddig is meghozni, ezeket igyekeztünk úgy intézni, hogy ezeknek a spórolási lépéseknek a budapestiek ne lássák kárát, a közszolgáltatások minősége ne csökkenjen. “
Mindenesetre a válaszlehetőségek ebben az esetben is egy irányba mutatnak: aki igénybe veszi a közösségi közlekedést, annak a járatcsökkentés nem vonzó eshetőség. Arról azonban nem esik szó, hogy milyen következményei lennének annak, ha a főváros felfüggesztené a kormányzati elvonások befizetését.
Ön szerint ebben a helyzetben mit kellene tennie a kormánynak?
A kérdés egyszerűen hangzik: ha már vállalta a kormány, hogy fizet, akkor tegye is meg azt, vagy inkább ne fizessen? Csakhogy a helyzet valójában nem ennyire egyszerű.
A Lánchíd felújításáról szóló kormányhatározat még Tarlós István idején született, ebben valóban szerepel, hogy a kormány 6 milliárd forint költségvetési támogatást nyújt a cél érdekében, azonban az is szerepel benne, hogy a hídon „a gépjárműforgalom teljes vagy részleges korlátozása nem haladhatja meg a 18 hónap időtartamot”. Mivel azonban a Főváros a híd ideiglenes forgalomba helyezésekor úgy döntött, hogy azon személygépkocsik nem, csak buszok, taxik és kerékpárok hajthatnak át egyelőre, ez pedig akár részleges korlátozásként is értelmezhető – erre hivatkozva tartja vissza a kormány a 6 milliárdot (erről a Telex írt korábban átfogó cikket).
Végleges döntés egyébként egyelőre a Lánchíd közlekedéséről nincs (lásd a Lakógyűlés 4. kérdését).
A kérdés amellett, hogy erősen hangsúlyozza, hogy a kormánynak vállalása van a Főváros felé, és a két válaszlehetőség közül a “ne adjon pénzt” kevésbé tűnik vonzónak, egy sor olyan információt elhallgat, ami szükséges lenne ahhoz, hogy a kérdésben a válaszadó dönteni tudjon.
Ön szerint milyen legyen a közlekedés a Lánchídon?
Kérdés, ami nem kérdés: a megadott válaszlehetőségek ugyanis a korábbi állapotot egyértelműen negatív, a jelenlegit (ami a jövőben is kívánatos lenne) pedig pozitív színben tüntetik fel.
A BKK honlapján az alábbi táblázat mutatja meg, hogy milyen volt a helyzet a felújítás előtt, és milyen a tesztidőszakban:
Kép forrása: BKK
Az is kiderül, hogy míg 2021-ig a két, Lánchídon közlekedő buszjáraton (a 16-os és a 105-ös) a legforgalmasabb időszakokban egy irányba óránként 1080 fő tudott átkelni közösségi közlekedéssel, a 2022 decembere óta tartó ideiglenes forgalmi rendnek köszönhetően ez a szám 1640 főre emelkedett (a részletes szakmai jelentés itt olvasható).
A kérdésben egyébként a közvélemény jelentősen megosztott: egy tavaly novemberi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 54 százaléka támogatta a Lánchíd jelenlegi forgalmi rendjét, vagyis azt, hogy a hidat csak a BKV buszok, a taxik és a biciklisek használhatják. És épp emiatt a megosztottság miatt valóban jó megoldásnak tűnik a lakosság bevonása a döntésbe.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy miért éppen ebben a négy kérdésben kérte ki az első Budapesti Lakógyűlés a lakosság véleményét. A sajtóosztály tájékoztatás aszerint azért, mert jelenleg “ezek Budapest legégetőbb kérdései”. Mint írták:
“a kormányzati sarcpolitika miatt most állt elő az a helyzet, hogy a várost folyószámlahitel terhére lehet csak finanszírozni, a Lánchíd kapcsán pedig egyrészt a kormánnyal kötött megállapodás betartása miatt, másrészt a híd felújításának előrehaladott állapota miatt most kell dönteni, vagyis a végleges forgalmi helyzetről a híd felújításának teljes befejezése előtt szükséges döntést hozni.”
Kérdés azonban, hogy a beérkező válaszok milyen módon “hasznosulnak” majd. A Lakógyűlés honlapján található leírásban az szerepel:
“A Budapesti Lakógyűlés célja, hogy konkrét, ezúttal közlekedést érintő kérdésekben közvetlenül a budapestiek dönthessenek.”
A Lakógyűlésnek azonban – ellentétben mondjuk egy népszavazással – nincs érvényességi küszöbe, azaz akárhányan is szavaznak, az ő véleményüket veszi majd alapul Budapest vezetése.
Ebben tehát a Lakógyűlés szintén hasonlít a kormányzati konzultációkra, ahol ugyancsak nem az számít, hogy az összes választópolgár hány százaléka vett részt a döntés meghozatalában.
Ráadásul az sem egyértelmű, hogy kire és milyen kötelezettséget ró a városlakók döntése.
Az első kérdés rögtön ilyen: a szolidaritási adót a kormány veti ki, így nem tisztázott, hogy mi alapján kérdez rá a budapesti lakosoknál annak mértékére a Budapesti Lakógyűlés, és milyen eredményeket várnak ettől. A harmadik kérdésben szintén arra kérdeznek rá, hogy a kormánynak mit kellene csinálnia a budapestiek szerint.
Ezzel kapcsolatban is érdeklődtünk a Főváros sajtóosztályán, az alábbi választ kaptuk:
“A kormánynak számolnia kell annak súlyos politikai következményeivel, ha netán a budapestiek véleményével szemben, azt megsértve kíván lépéseket tenni. A kérdések „sorsa" nem több és nem kevesebb lesz, mint hogy a budapesti városvezetés a budapestiek véleményének megfelelően cselekszik, ez éppúgy igaz a Lánchíd forgalmi rendjének kialakítása, mint a sarcpolitikával szembeni jogi, igazgatási és politikai lépésekre.”
Az azonban nem derült ki, hogy milyen politikai következményekkel kéne számolnia a kormánynak – jövőre önkormányzati választások lesznek –, kényszerítő ereje a jogalkotásra egy ilyen kezdeményezésnek, ami még csak nem is népszavazás, nem nagyon van.
Azt tudjuk, hogy a legutóbbi kormányzati nemzeti konzultáció alaphangon is körülbelül 10 milliárd forintba került, a kormányzati hirdetéseken egyes cégek milliárdokat keresnek, az erre szánt közpénzt átláthatlanul költötték el, a csúsztatásra épülő végeredményt (“a magyarok 97 százaléka ellenzi a szankciókat”) pedig legalább 5 milliárd forintból hirdették.
A Budapesti Lakógyűlést ennél jóval kevesebb pénzből hozta ki a Főváros, a sajtóosztály tájékoztatása szerint az alábbi költségekkel számolnak:
Mint írták: “A fenti költségeken kívül kb. 30 000 000 Ft keretösszeg erejéig költünk a Lakógyűlés kommunikációjára, melyről a még folyamatban lévő kommunikációs feladatok miatt tételes elszámolást a Lakógyűlés befejezését követően tudunk adni.”
Nagyjából tehát 130 millió forintba kerül az első Budapesti Lakógyűlés, a költségeket teljes egészében a Fővárosi Önkormányzat állja.
Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy a Fővárosi Önkormányzat olyan erőforrásokat is bevon, amelyekre nem feltétlenül gondolnánk.
Egy, a BudapestGO alkalmazást aktívan használó kollégánk például május 18-án kapott levelet a Budapesti Közlekedési Központtól (BKK), amelyben arra buzdítják:
“Legyél aktív alakítója a város közlekedésének és ezáltal a jövőjének is a Budapesti Lakógyűlés közösségi közlekedésről szóló kérdésének megválaszolásával!”
Igaz, hogy a levélben kifejezetten csak a Lakógyűlés “közösségi közlekedésről szóló kérdésének” megválaszolását ajánlják, arról azonban a levél nem tesz említést, hogy milyen egyéb kérdésekkel találkozhat a szavazni akaró városlakó, és hogy valójában a Fővárosi Önkormányzat, és nem a levelet egyébként aláíró BKK kezdeményezéséről van szó.
A BudapestGO a BKK applikációja, a BKK tulajdonosa pedig a Fővárosi Önkormányzat, a Budapesti Lakógyűlés azonban egy, a főpolgármester nevéhez kötődő, a kormányzati intézkedésekkel szembeni állásfoglalás kifejezésére alkalmas kérdőív – így pedig politikai szándékot is feltételez.
Ilyen célok azonban a BudapestGO az adatkezelési tájékoztatójában nincsenek feltüntetve, az alkalmazást utazással kapcsolatos információk (jegyvásárlás, útvonaltervezés, dugókról való értesülés, stb.) megosztására hozták létre.
A Budapesti Lakógyűlésen tehát minden 14 év feletti budapesti lakos részt vehet. Ezt meg lehet tenni személyesen is a Főpolgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálati Irodájában, vagy online egy e célból létrehozott honlapon. A szavazás menetéről és a kérdésekről minden szavazásra jogosult budapesti lakos levelet kapott, ezekben egyéni azonosítók találhatóak, szavazni pedig csak az azonosító megadásával lehet – vagyis ellentétben a Márki-Zay Péterhez köthető Civil Nemzeti Konzultációval nem lehet korlátlanul kitölteni, manipulálva a végeredményt.
Mindenképpen fontos és pozitív eleme a Lakógyűlésnek, hogy a szavazáshoz létrehozott honlapon rengeteg információ található az egyes kérdésekkel összefüggésben, ám ezek többnyire azért a Főváros álláspontját tükrözik, azzal ellentétes érvek, álláspontok, nyilatkozatok csak elvétve jelennek meg – bár ez talán nem meglepő.
A hivatkozások közt főként a Lakógyűlés honlapján publikált cikkek jelennek meg, emellett hivatkoznak a Fővárosi Önkormányzat által üzemeltetett Énbudapestem írásaira, a független sajtóból pedig kisebb számban a 24.hu, az RTL, Válasz Online és a Telex cikkei jelennek meg. A fenti képen látható írások közül a Telexé és a 24.hu második cikke is korrektül bemutatja a Főváros és a kormány álláspontját is.
Az egyes kérdésekhez tartozó tájékoztató oldalakon vannak még kivonatos pro-kontra érvek is, az első kérdéshez például ezek:
Transzparens azonban az, hogy kik vehetnek részt a szavazáson,és hogy milyen adatvédelmi jogszabályok alapján kezelik a megkérdezettek adatait.
A Fővárosi Önkormányzattól pontos tájékoztatást kaptunk a költségekről, és a kérdéseinkre is válaszoltak (ellentétben például a Mindenki Magyarországa Mozgalommal, akik egyáltalán nem válaszoltak semmilyen, a Civil Nemzeti Konzultációt érintő kérdésünkre).
Címlapkép: Németh Dániel/444
