A brüsszeli szankciókról indított nemzeti konzultációt a magyar kormány: október 14-én megismerhettük a kérdéseket, a plakátkampány is elindult, maguk a kérdőívek pedig már múlt héten elkezdtek a postaládákba érkezni.
Az elmúlt bő évtizedben tucatnyi alkalommal konzultált már a kormány a választópolgárokkal. Nemrég egy cikkben gyűjtöttük össze azokat a jellemző technikákat, amelyekkel a kormánynak tetsző válaszok irányába igyekeztek terelni a kitöltőket. Ebben a cikkben az új konzultáció kérdéseit (és állításait) nézzük át.
A konzultációs kérdések mellé levelet is küldött Orbán Viktor. Mondatról mondatra mentünk végig a szövegen, ugyanis nagy része:
“A brüsszeli vezetők úgy döntöttek, hogy a háború miatt gazdasági szankciókat vezetnek be.” -> Nem arctalan brüsszeli vezetők döntöttek így, hanem az Európai Unió tagállamai szavazták meg egyhangúlag a szankciós csomagokat. Köztük a magyar kormány is.
“Azt ígérték, hogy a szankciók térdre kényszerítik Oroszországot, és véget vetnek a háborúnak.” -> Az EU hivatalos álláspontja szerint a szankciós politika egy válaszlépés Oroszország Ukrajna elleni agressziójára, azonban nincs olyan nyilvánosan elérhető bizonyíték, amely szerint bárki hivatalosan azt ígérte volna, hogy a szankciók véget vetnének a háborúnak. A nyilvánosságban folyamatosan zajlik vita arról, hogy a szankciók erre mennyiben képesek.
“Most már egyértelmű, hogy a júniusban elfogadott brüsszeli szankciók nem működnek.” -> A miniszterelnök állításával ellentétben számos elemzés mutatta be, hogy a szankciók kifejezetten fájnak Oroszországnak (például itt, itt és itt olvasható összefoglaló).
“Az energiaárak elszálltak, drágulnak az élelmiszerek, az infláció pedig évtizedek óta nem látott szintre emelkedett.” -> Az energiaárak nem kizárólag a szankciók miatt növekedtek, ahogy az élelmiszerárak és az infláció emelkedéséért sem tehető kizárólagosan felelőssé a szankciós politika - Magyarországon már a háború kitörésre előtt is nőttek az árak.
“Oroszország eközben növelni is tudta bevételeit.” -> Több elemzés is rámutatott, hogy Oroszország bevételei csökkennek (például ezt és ezt a cikket érdemes elolvasni a témában), miközben egyéb területeken is érzékenyen érinti az orosz gazdaságot a nyugati szankciós politika.
“Brüsszel ahelyett, hogy változtatna elhibázott döntésein, most tovább bővítené a szankciókat. Ez felelőtlen politika, és tovább súlyosbítja a gazdasági bajokat.” -> A miniszterelnök - adatokkal nem alátámasztott - politikai véleményt fogalmaz meg, és olyan jövőre vonatkozó állítást tesz, amit nem lehet ellenőrizni.
“Nem elhibázott szankciókra, hanem azonnali béketárgyalásokra van szükség.” -> Klasszikus érvelési technika: a hamis dilemma arra épít, hogy két lehetőséget mutat be, mintha azok csak vagy-vagy alapon lennének választhatóak, és a saját maga által preferáltat mutatja be pozitív módon. A szankciók és a béketárgyalások azonban nem zárják ki egymást.
“Elítéljük Oroszország katonai agresszióját, és segítjük az Ukrajnából érkező menekülteket.” -> Bár Orbán Viktor már a háború kitörésének napján elítélte “Oroszország katonai fellépését”, az Országgyűlés csak március 10-én szavazta meg az erről szóló politikai nyilatkozatot. Eközben a háború megítélése a kormányközeli lapokban semlegesől egyre inkább oroszbaráttá vált.
“A brüsszeli szankciók eltörlése véget vethet az áremelkedésnek, és mérsékelheti a gazdaságra nehezedő terheket” -> Ismét egy jövőre vonatkozó jóslat, amelyre semmilyen bizonyíték nincs.
A miniszterelnöki bevezető után mindössze 7 konzultációs kérdésben várják a választópolgárok véleményét.
Összegyűjtöttük a leglátványosabb elemeit a kérdéssornak:
Bár a nyomtatásban elküldött miniszterelnöki levélben szerepel, hogy a szankciók bevezetésére a háború miatt volt szükség, ez magukból a konzultációs kérdésekből (és a hozzájuk fűzött magyarázatokból) már egyáltalán nem derül ki. Ezek ugyanis kizárólag Brüsszelre, illetve a nyugati elhibázott intézkedésekre vonatkoznak. Kifejezetten hiányos ebből a szempontból a kormány online formában megosztott kérdéssora: mivel ehhez nincs mellékelve bevezető, az online felületen egyáltalán nem derül ki, hogy a szankciók bevezetésre azért volt szükség, mert Oroszország megtámadta Ukrajnát.
A konzultáció szövege a kiemelésekkel irányítja a válaszadót: minden kérdés esetében az első magyarázó mondat, illetve maga a konkrét kérdés van félkövéren kiemelve. Az 5. kérdésben például ha csak a két kiemelt mondatot olvassuk, valójában így szól a kérdés:
A Paksi Atomerőmű Magyarországon az olcsóbb áram garanciája…
Ön egyetért azzal, hogy a paksi beruházásra is terjedjenek ki a szankciós intézkedések?
A konzultáció egyetlen kérdésében sem jelenik meg semleges álláspont, szinte minden pontnál szerepelnek negatív jelzők “Brüsszel” mellett, a szankciók rendre “elhibázottnak” vannak titulálva - így a már eleve negatív színben feltüntetett szankciókról kérdezik meg az emberek véleményét. Eközben a magyar kormány intézkedései kizárólag pozitív színben jelenítik meg.
A kérdésekhez fűzött magyarázatokban többször a jövőre vonatkozó jóslatok jelennek meg, amelyeket tényekkel nem támasztanak alá, azonban fenyegetően hatnak az olvasóra. Így például a 2. kérdés így szól teljes egészében:
A brüsszeli vezetők a szankciókat a gázszállításokra is ki akarják terjeszteni. Az európai gazdaság jelentős mértékben függ az orosz gáztól (Magyarország esetében a függés mértéke 85 százalékos). A gázszankciók lebegtetése nagyobb energiaáremelkedéseket hozott, mint a háború kirobbanásának ténye. A következmények már most is súlyosak. A rezsiszámlák szerte Európában rekordszintre emelkedtek. Oroszország azzal fenyeget, hogy a szankcióra adott válaszul leállítja a gázszállítást. Ez veszélyezteti a lakások fűtését és az európai gazdaság működőképességét is. A második kérdés ezért így szól: Ön egyetért a gázszállításokra vonatkozó szankcióval?
Rég bevált elemként a kormány még a migrációs fenyegetettséget is felhozza a kérdőívben. A 2015-ös menekültválság óta minden konzultációban megjelent valamilyen formában a menekültellenesség. A mostani kérdőív 7. kérdése már arra épít, hogy a migráció szó használata (nem függetlenül a kormány 7 éve tartó következetes kommunikációjától) eleve negatív képzetet kelt az olvasóban. A kérdés messziről indít, és bonyolultan jut el idáig:
A szankciók az élelmiszer-ellátásra is súlyos hatással vannak. A gázáremelkedés nagymértékben növeli a mezőgazdasági termelés költségeit, ráadásul a szankciók a műtrágya egyes összetevőire is kiterjednek. Az élelmiszerárak növekedése a fejlődő országokban növeli az éhínség kockázatát. Ez az eddigieknél is nagyobb migrációs hullámokhoz vezet, és növeli az Európa határaira nehezedő nyomást. A konzultáció záró kérdése: Ön egyetért az élelmiszerárak emelkedését okozó szankciókkal?
Mégis vannak olyan pontok, ahol a válaszadó elbizonytalanodhat. Rögtön az első kérdés ilyen: kiderül ugyanis, hogy Brüsszel döntött az olajszankciók bevezetéséről, Magyarország azonban mentességet harcolt ki. Ha ez nem történt volna meg, nagyon sokba kerülne nekünk az olajembargó. Valójában viszont ránk nem érvényes – hangsúlyozza a kérdéshez fűzött magyarázat. A kérdés viszont az: egyetértünk-e a szankcióval? De melyik részével? Azzal, hogy van? Vagy azzal, hogy ránk nem vonatkozik? Esetleg tervezi valaki, hogy ránk is vonatkozzon a jövőben? Mindez nem derül ki.
Fotó: FERENC ISZA / AFP
Összességében látszik, hogy a jelenlegi nemzeti konzultáció több, már bevált manipulációs technikát átemel a korábbi konzultációs gyakorlatból, vannak olyan pontok is, ahol újít. Például a kérdések a korábbi konzultációkhoz képest kifejezetten bonyolultan vannak megfogalmazva, másrészt az eddigieknél kevésbé próbálják titkolni, hogy a kormányzati álláspontot képviselik.
Míg korábban gyakori volt, hogy a “vannak, akik” szófordulat mögé bújva terelgették a “többségi” – azaz kormányzati – álláspont felé a válaszadókat, mostanra kizárólag kijelentő módban jelennek meg az állítások, amelyek egyértelműen illeszkednek a kormány mondanivalójához.
Azt már bírósági ítélet is kimondta 2018-ban, hogy a STOP Soros konzultációban voltak hamis, és a jó hírnév megsértésére alkalmas állítások (a Helsinki Bizottság perelt és nyert is a Miniszterelnöki Kabinetirodával szemben). Ám a gyakorlaton ez sem változtatott: az új konzultáció is hamis alapokra építkezik. Az eddigi szankciókat ugyanis Magyarország is megszavazta. A nemzeti konzultáció eredményének pedig (legyen az bármi is) legfeljebb politikai, kommunikációs jelentősége lehet Orbán Viktor kezében. Jogilag ugyanis nem köti sem a magyar kormányt, sem “Brüsszelt” - az Európai Unió döntéshozatalában Magyarország is részt vesz, de a folyamatban nincs jogi következménye a konzultációk eredményének.
Vagyis olyasmiről konzultálunk, amibe ebben a formában nincs beleszólási lehetőségünk. Körülbelül 10 milliárd forintért.
Címlapkép: FERENC ISZA / AFP
