Nem a tények mondják meg, hogy mi van, adott esetben bármely hazugság lehet önmagát beteljesítő jóslat. Hammer Ferenc szociológus ajánlója Carlo Ginzburg olasz professzor „Fake news? Egy régi-új sztori” című előadásához.

Carlo Ginzburg “Fake News? An old, new story” címmel online előadást tartott 2022. január 12-én. Az esemény a The House of European History brüsszeli múzeum Fake for Real: A History of Forgery and Falsification című kiállításához kapcsolódott. A kiállítás azt mutatja be, hogyan szövi át a történelmet a hamisítás, a becsapás és a látszattal történő manipuláció - a trójai falótól a modern kori dokumentumhamisításokig.
 
Carlo Ginzburg professzor előadásából három következtetést vonhatunk le:

• Nem a tények mondják meg, hogy mi van, hanem adott esetben bármely hazugság lehet önmagát beteljesítő jóslat.
• A jó hír az, hogy követhetjük a józan eszünket abban, hogy mit higgyünk el.
• A rossz hír ugyanez.

Az olasz professzor három gondolat köré építette fel előadását. Először Robert Merton amerikai szociológus önbeteljesítő jóslatokról szóló nevezetes, 1948-as cikkéből idézett. Ezzel azt mutatta meg, hogy az emberek és a hírek nem két, egymástól sterilen elválasztható világ, hanem egy összefüggő egység, amelyben tények és emberek aszerint kapcsolódnak össze, ahogy az valamiért logikusnak és vonzónak tűnik sokak számára. „Ha az emberek egy helyzetet valósként határoznak meg, akkor annak következményei valósak lesznek” – idézi Merton W. I. Thomas amerikai szociológus 1928-ból származó tételét.  

A fake news iránti vágy ott van mindannyiunkban, azaz nem egy agyafúrt hazugság az, ami félrevezethet sokakat. A fake news inkább olyan, mint egy ártalmatlan baktérium vagy vírus, ami ott lakik békésen szinte mindenkiben, és csak akkor aktiválódik, ha a gazdatest környezetében megváltozik valamilyen fontos körülmény. Önbeteljesítő jóslat tud lenni egy bank fizetési nehézségeire vonatkozó megalapozatlan pletyka vagy Oidipusz király története (amikor a megjósolt balsors elől menekülve szalad éppen abba a király). Ginzburg hangsúlyozta Merton nyomán, hogy

nem a tények belső tartalma dönt azok igazáról, hanem a tények elferdítése eredményezheti magának a hazugságnak a létrejöttét, ha ehhez megtalálja a beszélő a megfelelő közönséget.

Ezt a fonalat követve idézte Ginzburg a francia Gustave le Bon munkásságát, különösen A tömegek lélektana című munkáját. Ez a mű társadalomtudományi, illetve pszichológiai tudományos szempontok szerint féligazságokból álló pamflet, azonban dokumentálhatóan nagy hatást gyakorolt olyan 20. századi politikusokra mint Lenin, Kemal Atatürk, Theodore Roosevelt, Clemenceau, de Ginzburg szerint hatással volt Mussolinire és feltehetően Hitlerre is. Gustav le Bon munkássága abban hasonlít a Merton által felvetett önbeteljesítő jóslatok mechanizmusára, hogy ugyan tudományos szempontok szerint felületes fércmű A tömegek lélektana, a mű hatásában - különösen abban, hogy mit tanultak belőle 20. századi politikusok, népvezérek és diktátorok - mégis a 20. század fontos könyvének tekintendő. Zárásképpen a Ginzburg egy középkori tényelferdítési krimi szövevényét szálazza szét, melynek középpontjában szintén egy jelentős következményekkel bíró füllentés áll, melyet az alapos szövegelemzés leplezett le.

És hogy mi a megoldás? Ginzburg mint a betűk embere természetesen a figyelmes olvasást tekinti a legfőbb menedéknek a tömeges hülyeségek és hülyítések világában. Ám előadása elején kiemeli Merton javaslatát is, miszerint az ilyen talányos folyamatokat nem kell valami elkerülhetetlen sorsnak tekinteni. Merton szerint a közbeszéd kereteinek befolyásolásával létezhet olyan világ, amelyben megragadó és okos tények és érvek mentén is vitatkoznak emberek a közjóról.

Címlapi kép: Fanatic Studio / Gary Waters / SCIEN / FST / Science Photo Library via AFP