A 2014-es menekültválság kezdete óta az európai politika egyik központi kérdése a bevándorlás. A témával kapcsolatos közbeszédet és vitákat azonban nemcsak a tények, hanem sok esetben hamis és félrevezető információk is alakítják.
Az EDMO (European Digital Media Observatory) új kutatásában ezeket a dezinformációs narratívákat vizsgálta, közel két tucat európai tényellenőrző szerkesztőség (köztük a Lakmusz) cikkei alapján. Többek közt azt hasonlították össze, hogy milyen dezinformációs tartalmakkal támadják a 2014 óta a globális dél országaiból érkezőket és a 2022 óta Ukrajnából menekülőket. A kutatás arra jutott, hogy bár vannak kisebb különbségek,
a dezinformációt terjesztők Európa-szerte hasonló érveket és technikákat használnak mindkét csoporttal szemben.
A kutatás során főként azokat a tényellenőrzéseket vizsgálták, amelyek 2023 év eleje óta születtek, de elemeztek olyan korábbi cikkeket is, amelyeket a dezinformációs narratívák szempontjából relevánsnak találtak.
A felmérés alapján két fő dezinformációs narratívát azonosítottak:
1. „A bevándorlók bűnelkövetők és veszélyesek.”
2. „A bevándorlók élősködnek az őket befogadó európai országokon.”
A bevándorlókkal kapcsolatos leggyakrabban használt narratíva, hogy veszélyesek az európai társadalmakra, mert a nyugati értékekkel szembe mennek, erőszakosak és bűncselekményeket követnek el. Az ilyen tartalmak minden bevándorlót úgy állítanak be, mintha természetüknél fogva hajlamosak lennének az illegális tevékenységekre, a terrorizmusra, és ellenállnának a demokratikus normáknak.
Az EDMO kutatása szerint ezt a narratívát leginkább régi, de frissnek beállított, kontextusából kiragadott képekkel és videókkal terjesztik, és bár az ukrán menekülteknél kevesebbszer fordul elő, mindkét csoportnál jellemző ez a módszer.
Ilyen volt például, amikor
Egy másik népszerű technika, hogy teljesen légből kapott, kitalált sztorikat terjesztenek el, vagy úgy számolnak be a bevándorlók által elkövetett bűncselekményekről, hogy semmiféle bizonyítékot nem tudnak felmutatni. Ez történt akkor is, amikor olyan álhírek kezdtek terjedni, hogy a görög erdőtüzeket bevándorlók okozták.
A globális délről érkezők esetében a dezinformációs tartalmakban sokszor a vallást és a kulturális különbségeket domborítják ki. Az ukrán menekültekkel kapcsolatban ez nem jellemző, ehelyett őket ultranacionalistának, antidemokratikusnak vagy egyenesen nácinak állítják be, az orosz propagandát visszhangozva.
A másik fontos, az EDMO kutatásában detektált narratíva szerint a bevándorlók csak kihasználják az őket befogadó országokat, valójában nem szorulnak segítségre, mégis élősködnek az európai szociális rendszereken. Itt hasonló módszerekkel dolgoznak a dezinformáció terjesztői, mint az előzőnél: főként megalapozatlan és kitalált állításokat tesznek, kontextusából ragadnak ki képeket és videókat, illetve nem létező vagy ideiglenes intézkedéseket állítanak be úgy, mintha valósak és hatályban lévők lennének.
Ezen belül a felmérés három különböző narratíva-csoportot azonosított:
a) „A bevándorlók elveszik előlünk az erőforrásainkat.”
Ezek a félrevezető történetek főként arról szólnak, hogy a globális dél országaiból bevándorlók több pénzt kapnak egy adott államtól, mint a helyi lakosok; elveszik a helyiek munkáját; az állami támogatásokat pedig luxusnyaralásokra költik.
Az ukránokkal kapcsolatban a hangvétel árnyaltabb, de ugyanúgy megjelennek hamis történetek arról, hogy az Ukrajnából menekülők valójában rendkívül gazdagok, és hogy mindenféle juttatásra jogosultak, például drága nyári táborokban való részvételre.
b) „A bevándorlók jobb ellátást kapnak, mint a helyiek.”
Itt a globális délről és az Ukrajnából menekülők között csupán abban van különbség, hogy hol terjednek az álhírek: az előbbi csoportról főleg Spanyolországban és Olaszországban olvashatunk olyan hamis híreket, hogy a fejkendőt viselő nők külön pénzügyi támogatást kapnak; vagy hogy Olaszországban már a megérkezésük előtt juttatásokra jogosultak a bevándorlók.
Az ukránokról viszont főleg Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Németországban terjednek olyan álhírek, miszerint a lengyel kórházakból hazaküldték a daganatos gyerekeket, hogy helyet csináljanak az ukrán gyerekeknek; vagy hogy Németországban majdnem 700 eurónyi támogatást kapnak az ukrán menekültek egy gyerek után.
c) „A bevándorlók közül a legtöbben férfiak, és/vagy nem is lehetnek menekültek.”
Népszerű dezinformációs narratíva az is, hogy a globális délről érkező tömegek nem is háborúk elől menekülnek, sokan kiskorúnak tettetik magukat, többnyire egészséges férfiak, akik nem érdemelnek menekültstátuszt Európában.
Az Ukrajnából érkezőkkel szembeni morális ítélkezés még erősebb: arról is szólnak az álhírek, hogy Ukrajna követeli az elmenekült férfiak kiadatását, hogy bevethesse őket a harctéren.
Magyarországon a Fidesz közel tíz éve folytat intenzív bevándorlás-ellenes kampányt, nem ritkán hamis adatokra és félrevezető információkra alapozva. A 2017-ben szervezett “STOP Soros” nemzeti konzultációról a bíróság is kimondta, hogy valótlan tartalmú állításokat közvetített.
A Lakmusz indulása óta több cikkben is ellenőriztünk bevándorlással kapcsolatos állításokat, például ezekben a cikkekben:
Korábban azt is bemutattuk, hogy a kormányzati kommunikáció egészen máshogy kezelte a 2015-ös menekültválság idején érkezőket, mint azokat, akik Ukrajnából jöttek (az előbbieket agresszív ellenségként, az utóbbiakat védelemre szoruló, “valódi” menekültként mutatták). Azonban így is elterjedt olyan narratíva is, amely élősködőknek állította be az Ukrajnából érkezőket.
Címlapi kép: Iraki menekültek várják, hogy beléphessenek a serresi menekülttáborba, Észak-Görögországban, 2022. szeptember 6-án. Fotó: Sakis Mitrolidis/AFP
