„A németeknél betelt a pohár.” „A németeknek végleg elfogyott a türelmük.” „A német gazdákat elárulta a kormányuk.” Ilyen és ehhez hasonló felütésekkel kezdődnek azok a megafonos videók, amelyek az elmúlt héten elárasztották a Facebook hírfolyamát. Az átláthatatlan módon - részben akár közpénzből - finanszírozott Megafon Központ összehangolt kampányt indított: múlt hét óta összesen 6 emberüknek jutott eszébe, hogy a német gazdasági helyzetről, és az országban zajló gazdatüntetésekről kellene videót készíteni. Ezeket január 17-e óta fizetett hirdetésekkel tolja a Megafon,
alig több mint egy hét alatt 10,5-11 millió forintot költöttek rájuk, és több mint 3,3 millió emberhez jutottak el.
Megafonosok, akik a német helyzetről készítettek videót: Bohár Dániel, Deák Dániel, Déri Stefi, Hortay Olivér, Korondy Tamás és Szarvas Szilveszter
A megafonosok összesen 7 videót tettek közzé a témában, amelyek tartalmukban alig térnek el egymástól. Röviden összefoglalva: a német gazdaság romokban, a tüntető gazdák azért elégedetlenek a kormánnyal, mert a németek támogatása helyett az orosz-ukrán háborúra és a migránsokra költik a pénzt. A megafonosok szerint minden baj abból származik, hogy a német kormányt valójában a globalisták irányítják (a felvételeken Soros György és fia, illetve Joe Biden amerikai elnök jelenik meg), mindebből pedig azt a következtetést vonják le, hogy soha többé nem szabad a “baloldalnak” átadni a hatalmat, sem Németországban, sem Magyarországon, sem pedig Brüsszelben.
Hogy pontosan mely videókat mennyi pénzért reklámozták, ebben a táblázatban gyűjtöttük össze.
Ahogy azt a kormányzati kommunikációban is gyakran tapasztaljuk, a Megafon videói inkább erős érzelmi hatást kiváltó politikai üzeneteket és véleményeket fogalmaznak meg, és kevés ellenőrizhető, illetve bizonyítható állítást tartalmaznak. Ebben a cikkben azokat állításokat vizsgáljuk meg, amelyek több videóban is visszaköszönnek, és félrevezető képet közvetítenek a német helyzetről:
A német társadalom elégedetlenségére elsősorban az országban zajló gazdatüntetéseket hozzák példaként a megafonos videók. Ez egy valóban látványos és hangos tilakozássorozat: Németország-szerte traktorokkal és kamionokkal blokkolják az utakat.
A gazdatüntetések tavaly december 18-án kezdődtek, miután a német kormány bejelentette, hogy a mezőgazdasági adókedvezmények fokozatos megszüntetését tervezi. Ennek az az előzménye, hogy a német költségvetésben keletkezett egy 60 milliárd eurós hiány: a német alkotmánybíróság ugyanis nem engedte meg a kormánynak, hogy hitelből egészítse ki a 2024-es költségvetést, ők így a gazdákat is érintő megszorításokba kezdtek.
A Brandenburgi kapuhoz vezető út 2024. január 8-án. Fotó: John MacDougall/AFP
Decemberben több száz gazda tiltakozott Berlinben az intézkedés ellen, január 8-tól pedig egyhetes, országos tüntetést hirdettek, ahol több mint 10 ezren vonultak fel. A gazdákhoz csatlakoztak a fuvarozó cégek is, a vendéglátásban dolgozók pedig szolidaritásukat fejezték ki velük. Bár 2024 első napjaiban a kormány már visszakozott, és bejelentette, hogy hajlandók lennének visszavonni a gazdákat érintő megszorítások egy részét, a tüntetők nem találták kielégítőnek az ígéreteket, ezért folytatták a tiltakozást.
Németországban a kormánnyal szembeni széles körű elégedetlenség abból fakad,
hogy a német gazdaság látványosan gyengélkedik.
Németország 2022 végén csúszott recesszióba, és a bruttó hazai termék (GDP) 2023 egészére nézve is zsugorodott (0,3 százalékkal), ráadásul az előrejelzések szerint nem várható gyors kilábalás ebből a helyzetből.
Hogy a német gazdaság miért teljesít gyengén, annak összetett okai vannak, és még szakértők közt sincs egyetértés abban, hogy ezek közül melyik mennyiben tehető felelőssé a válságért. A G7 részletes elemzése szerint “köszönhető” mindez többek közt:
A Megafon beszélő fejei ezekről nem ejtenek szót, ehelyett jóval leegyszerűsítőbben beszélnek az elégedetlenség és tüntetések okairól. Például arról, hogy Németország „balos kormánya a globalisták kottájából játszik.”
„A német kormány teljesen elszakadt a nemzeti érdekektől. Ehelyett csak és kizárólag a globalisták érdekeit keresik. (…) Nekik csak egyetlen dolog számít, a globalista megrendelőik akarata. Vagyis, hogy Sorosék elégedettek legyenek”
- mondja például Deák Dániel.
A többi megafonos videóban konkrétabban is megfogalmazzák, mit értenek ez alatt: szerintük a németek azért elégedetlenek, mert a kormány az orosz-ukrán háborúra és a migránsokra költi a pénzt.
„Hogy miből lett elegük? Hát abból, hogy senki nem kérdezte meg őket arról, hogy a pénzüket rájuk, vagy inkább a migránsokra és a háborúra költsék” - mondja Déri Stefi, és kicsit más szavakkal, de hasonlóan vélekedik Szarvas Szilveszter is:
„Elegük lett ugyanis abból, hogy a német balos kormány féktelenül szórja a pénzt a háborúba és a migrációra.”
A megafonosok közül többen számokat is megosztanak videóikban, Szarvas Szilveszter például arról beszél, hogy a németek a háború kezdete óta már több mint 20 milliárd euró támogatást adtak az ukránoknak (Szarvas a másik videójában már 28 milliárd eurót említ, ez utóbbi nem igaz). A helyes összeg 22 milliárd euró: a németek valóban ennyi pénzügyi támogatást nyújtottak Ukrajnának 2022 februárja óta.
Azt, hogy erről a németek hogyan gondolkodnak, több felmérésből is leszűrhetjük.
A legújabb, őszi Eurobarometer felmérés szerint a németek 73 százaléka egyetért azzal, hogy Ukrajnának pénzügyi támogatást kell nyújtani (az EU-s átlag 72 százalék), azt pedig 61 százalék elismeri, hogy támogatni kell az ukránok fegyverbeszerzését (az EU-s átlag 60 százalék).
Hasonló kérdést találunk a legújabb, 2024. januári DeutschlandTREND nevű közvélemény-kutatásban is, amely a pénzügyi támogatás mértékére is rákérdez. Ebben a közvélemény-kutatásban 40 százalék mondta azt, hogy éppen megfelelő az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatás, 41 százalék szerint pedig azt, hogy túlságosan bőséges. A fegyverekkel való támogatásra 35 százalék mondta azt, hogy elégséges, 36 százalék pedig azt, hogy túl sok.
Ezek alapján túlzás azt állítani, hogy a német embereknek elegük van abból, hogy a kormányuk Ukrajnát támogatja.
Ezt a narratívát a megafonosok egy néhány másodperces videóval is megpróbálják alátámasztani, ahol Annalena Baerbock német külügyminiszter 2022. augusztus 31-én, egy konferencián azt mondja, hogy „No matter what my German voters think”, amelyet a megafonos videókban úgy fordítanak, hogy „Nem érdekel, hogy mit gondolnak a német választóim”.
Ezt a mondatot egy hosszabb felszólalásból ragadták ki, és már 2022 szeptemberében született róla egy tényellenőrzés, amely szerint ezt a mondatot - különösen orosz nyelvű források - előszeretettel ragadják ki a kontextusából és értelmezik úgy, hogy Baerbock számára Ukrajna támogatása fontosabb a német választók érdekeinél. A felszólalás teljes szövege szerint azonban Baerbock azt mondta, hogy “ha megígérem Ukrajnának, hogy támogatni fogunk benneteket, ameddig csak szükségetek van ránk, akkor ezt az ígéretet be akarom tartani, függetlenül attól, hogy mit gondolnak a német választóim”. Ezek után pedig azt is részletezte, hogy az európai politikusoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy az országaikban különböző szociális intézkedésekkel enyhítsék a gazdasági szankciók által okozott gazdasági nehézségeket, például, ha télen megemelkednek az energiaárak, és ez problémát okoz a lakosságnak.
Szarvas Szilveszter és társai videóiból azt is megtudhatjuk, hogy a német kormány „több mint 48 milliárd eurót költött migránsokra, csak 2023-ban.” Ezt egy Tagesspiegel cikkre hivatkozva állítják, amely egy másik német lapot, a Weltet idézi. A Welt kalkulációi szerint a „bevándorlással kapcsolatos várható összkiadás idén {vagyis 2023-ban} eléri a 48,2 milliárd eurót.” A lap azt is megjegyzi, hogy mindezt a rendelkezésükre álló, a szövetségi és a 16 tartományi pénzügyminisztérium adataiból számították ki. Az adat tehát minden valószínűség szerint pontos.
A videókban, miután megtudtuk, hogy mennyit költ a német állam a bevándorlókra, beidéznek egy Euronews cikket, amely szerint „a németországi bevándorlók töredéke érkezik csak munkavállalási céllal”, majd az utcán tűzijátékozó fiatal férfiakat mutatnak néhány másodpercig, mondván, hogy a migránsok nem dolgozni jönnek, hanem ezt csinálni. Hogy a videón valóban bevándorlók láthatók, és Németországban készült, nem tudjuk.
A cikk a német kormány legfrissebb migrációs jelentésére hivatkozva közöl számokat (az adatok a 2021-es évre vonatkoznak). Ezek alapján jól látszik, hogy abból a 1,3 millió emberből, akik 2021-ben Németországba érkeztek, több mint 600 ezren az Európai Unióból vándoroltak be, körülbelül 500 ezren pedig Európán kívüli országokból.
A harmadik országból érkezők közül valóban csupán 40 ezren érkeztek munkavállalási céllal, ahogy az is igaz, hogy jelentősen megemelkedett a menedékkérők száma: míg 2020-ban 102 ezren voltak, addig 2021-ben már 148 ezren. Az viszont, hogy milyen más indokokkal érkeznek a harmadik országbeli bevándorlók Németországba, változó: sokan érkeznek családi okok vagy tanulmányok miatt, illetve érkeznek olyanok, akiknek például nem kell tartózkodási engedélyért folyamodniuk.
És hogy mi a véleménye a migrációról a németeknek? Itt már kevésbé támogató a német társadalom: a 2023 októberében végzett DeutschlandTREND felmérés szerint a menekültek társadalomba és munkaerőpiacra való integrációja a megkérdezettek 78 százaléka szerint nem mondható sikeresnek, a határellenőrzés megerősítését pedig 82 százalék támogatná.
A válaszadók 64 százaléka gondolja úgy, hogy inkább hátrányt jelent a bevándorlás Németországnak, mint előnyt. Ugyanennyien mondták azt, hogy kevesebb embert kellene befogadnia Németországnak.
A szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt szavazói között ez a szám 92 százalék.
Szarvas Szilveszter videójának végén azt is megjegyzi, hogy a német kormány támogatottsága mélyponton van, míg a „jobboldali-konzervatív AfD folyamatosan tör előre”. Hozzáteszi, a német baloldali demokraták megoldása erre az lenne, hogy „egyszerűen szélsőjobboldalinak bélyegzik és betiltanák az AfD pártot.”
Az, hogy az AfD „folyamatosan tör előre”, igaz, ahogy az is, hogy a kormányzó koalíció minden pártjának csökken a népszerűsége.
A legfrissebb DeutschlandTREND felmérés szerint, ha most lenne a választás, az SPD-Zöldek-FDP (liberálisok) hármasra összesen 32 százaléknyi szavazat érkezne, a kereszténydemokrata CDU/CSU-ra 31, az AfD-re pedig 22. Ugyanezt mutatják az INSA kutatóintézet számai.
Tavaly ilyenkor a hárompárti koalíció 43 százalékon állt, az AfD csupán 15 százalékon. A kormányzó pártok tehát több mint 10 százalékot buktak, az AfD pedig 7-et nyert.
A kormánnyal a januári adatok szerint a megkérdezettek 1 százaléka elégedett nagyon, 16 valamennyire, 46 százalék viszont egyáltalán nem. Ez a szám az AfD szavazói körében 100 százalék.
Az AfD betiltása valóban felmerült, de az oka nem az, hogy egyre népszerűbb a párt, hanem mert kiderült, hogy
a párt több politikusa részt vett egy titkos találkozón, ahol emberek millióinak – köztük bevándorlóknak és olyan állampolgároknak, akik „nem illeszkedtek be” – a deportálásáról szóló „mestertervet” vitattak meg.
Az erről szóló oknyomozó cikk megjelenése óta több mint 100 német városban vonultak utcára az emberek, egyes beszámolók szerint összesen 800 ezren tiltakoztak a szélsőjobboldali párt ellen, mások 1,4 millió emberről írnak.
A párt betiltásáról több szociáldemokrata (SPD) politikus is beszélt (például az SPD társelnöke, Saskia Esken, vagy Nancy Faeser belügyminiszter), de indult az AfD ellen egy online petíció is, amit már több mint 760 ezren aláírtak.
Azzal érvelnek a betiltás mellett, hogy az AfD súlyos fenyegetést jelent a német demokráciára, és egyfajta szükségszerűségnek is érzik ezt a lépést a múltbéli tapasztalatok alapján. Mások viszont attól tartanak, hogy a párt betiltása visszafelé sülne el, az AfD a maga javára fordítaná azt: elmondhatnák, hogy azért tiltják be őket, mert legyőzni nem tudják.
A német alkotmány szerint olyan pártokat lehet betiltani, amelyek „a szabad demokratikus rend aláásására és megszüntetésére törekednek”. Ez eddig kétszer fordult elő: 1952-ben betiltották a náci párt örökösének számító Szocialista Birodalmi Pártot, 1956-ban pedig a Németország Kommunista Pártot.
2017-ben kísérletet tett ugyan a bíróság a neonáci Nemzeti Demokrata Párt (NPD) betiltására is, de ez végül nem történt meg, mert úgy döntöttek, hogy túl kicsi a támogatottsága a pártnak, így nem jelent veszélyt a német demokráciára. A párt azóta is létezik, nevét Hazára (Heimat) változtatta.
Január 23-án, kedden a német bíróság úgy döntött, hogy mivel a párt célja továbbra is a demokrácia aláásása, ezért az elkövetkező hat évben nem kaphat állami támogatást, illetve adókedvezményeket vagy adományokat. Az állami támogatás megvonása az AfD-vel kapcsolatban is felmerült mint a betiltás lehetséges alternatívája.
