Az új nemzeti konzultáció az EU-s szankciók hatásának tudja be az élelmiszerárak emelkedését. Valójában a szankciók alig érintik a mezőgazdaságot, maga a háború okoz fennakadásokat az élelmiszertermelésben és a kereskedelemben.

Legújabb nemzeti konzultációjával a magyar kormány beszállt az Oroszország és az Ukrajnát támogató nyugati szövetségi rendszer között zajló egyik fontos kommunikációs háborúba. 

Méghozzá az oroszok álláspontját erősítve.

A konzultáció hetedik kérdése kifejezetten az Oroszország elleni nyugati szankciókat teszi felelőssé az élelmiszerárak emelkedéséért és azért, hogy a fejlődő országokban nőtt az éhínség kockázata. Pontosan így szól a kérdést felvezető állításhalmaz:
 

„A szankciók az élelmiszer-ellátásra is súlyos hatással vannak. A gázáremelkedés nagymértékben növeli a mezőgazdasági termelés költségeit, ráadásul a szankciók a műtrágya egyes összetevőire is kiterjednek. Az élelmiszerárak növekedése a fejlődő országokban növeli az éhínség kockázatát. Ez az eddigieknél is nagyobb migrációs hullámokhoz vezet, és növeli az Európa határaira nehezedő nyomást.”

Az élelmiszer-ellátási problémák valóban súlyosbodtak a háború kitörése óta, és az éhínség kockázata is nagyobb lett egyes fejlődő országokban. De mindez a szankciók miatt történne?

Ezt vizsgáljuk meg ebben a cikkben. Főbb megállapításaink:
 

• A magyar kormány által sugallt narratíva rímel a hivatalos orosz álláspontra, viszont teljes mértékben ellentmond az EU kommunikációjának, többek között egy olyan nyilatkozatnak, amelyet Orbán Viktor is elfogadott.
• Az EU (és az USA) azt hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság a legtöbb szankció alól kivételt képez, és a szankciók amúgy sem korlátozzák az Oroszország és a fejlődő országok közötti kereskedelmet. A szankciók közvetett, nem szándékolt hatásai is minimálisak lehettek.
• Hozzájárulhattak viszont az áremelkedéshez Oroszország háborús cselekményei, például az ukrajnai kikötők blokkolása, illetve az Oroszország által bevezetett exportkorlátozások.

A Lakmuszon az elmúlt hetekben több cikkben foglalkoztunk a szankciókkal és a nemzeti konzultációval. Bemutattuk, hogy milyen eljárással fogadja el az EU a szankciókat, és ebben hogyan vesz részt a magyar kormány; hogy pontosan mit tartalmaznak és mit nem tartalmaznak a szankciók; hogy milyen manipulációs technikákat használtak a korábbi nemzeti konzultációk; és hogy miként jelennek meg ezek a technikák a mostani kérdőívben.
 

A sokk után lassan csökkennek az árak

Az orosz-ukrán háború valóban növelte az éhínség kockázatát egyes fejlődő országokban. Az ENSZ globális válságreakciós csoportjának júniusi jelentése szerint a koronavírus-járvány előtt 135 millió ember élt súlyos élelmiszer-bizonytalanságban a Földön, ez a szám 2022 elejére felment 276 millióra, a háború hatására pedig 323 millióra. Az Élelmiszerválságok Elleni Nemzetközi Szövetség legfrissebb számai alapján a 45 legrosszabb helyzetben lévő országban 205,1 millió embernek lenne szüksége sürgős humanitárius segítségre, ez 29,5 milliós növekedést jelent tavaly óta.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO élelmiszerár-indexe a főbb alapanyagok (hús, tejtermékek, gabonafélék, növényi olajok, cukor) világpiaci árát követi. Az index alapján a 2014-2016 közötti átlagos árakhoz viszonyítva már a világjárvány is jelentős élelmiszerár-emelkedést hozott, a háború első hónapjaiban pedig új csúcsra ért a főbb alapanyagok ára. Március óta azonban lassú, de folyamatos csökkenés figyelhető meg, mára a háború előtti szintre tért vissza az alapélelmiszerek ára.
 
Ez önmagában megkérdőjelezi, mennyire hajthatták az Oroszország elleni szankciók az áremelkedést, hiszen a szankciók az elmúlt hónapokban egyre súlyosabbak és kiterjedtebbek lettek, az élelmiszerárak viszont a kezdeti sokk után valamelyest még csökkentek is.

Kommunikációs harc

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter júliusban Afrikában járt, és erre az alkalomra cikket jelentetett meg egyiptomi, kongói, ugandai és etiópiai médiumokban. Publicisztikájában Lavrov az élelmiszerválság kérdését is érinti. Azt írja, az élelmiszerpiacon a nehéz helyzet a koronavírus-járvánnyal kezdődött, amikor a nyugat szerinte „felszívta” az élelmiszereket és a főbb alapanyagokat. Ezt a negatív trendet azonban súlyosbították az Oroszország elleni nyugati szankciók.

Vjacseszlav Volodin, az orosz parlament, a Duma alsóházának elnöke májusban szintén a nyugati szankciókat tette felelőssé az energia- és élelmiszerárak emelkedéséért, és általában a gazdasági krízisért. Az EU a politikusi nyilatkozatokon kívül is számos orosz forrásból származó tartalmat azonosított, amelyek a szankciókat hibáztatják az élelmiszerválságért. Az ilyen tartalmakkal az orosz állami híroldalak különböző országokat céloznak, például az arab világot vagy Latin-Amerikát.
 
Nem maradt el a nyugat kommunikációs ellentámadása sem. Az EU Külügyi Szolgálata külön tájékoztató dokumentumban magyarázza, hogy nem a szankciók, hanem Oroszország háborús cselekedetei a felelősek az élelmiszerárak emelkedéséért és az ellátási problémákért. Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője blogposztot szentelt a témának, de megszólalt a szankciók védelmében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is. (Hasonló tájékoztatást az amerikai kormány is közzétett.)

A 27 uniós tagállam állam- és kormányfőinek testülete, az Európai Tanács június 23-24-i ülésén elfogadott nyilatkozata pedig egyenesen leszögezi, hogy „Oroszország, azáltal, hogy az Ukrajna elleni háborújában fegyverként használta az élelmiszereket, egyedül felelős az általa előidézett globális élelmezésbiztonsági válságért”.

Az Európai Tanács nyilatkozatait, az úgynevezett következtetéseket egyhangúlag fogadják el, ehhez a szöveghez tehát júniusban még maga Orbán Viktor is hozzájárult.

Mit céloznak a szankciók?

Korábbi cikkünkben már bemutattuk, hogy pontosan milyen elemeket tartalmaznak az eddig elfogadott szankciós csomagok. Ezek közül a mezőgazdaságot csak néhány érinti közvetlenül:
 

• Az EU elfogadott szankciói az élelmiszerek közül csak bizonyos luxustermékek, így a kaviár és a rákfélék behozatalát tiltják meg Oroszországból. 
• Az importkorlátozás április óta valóban kiterjed a műtrágya egy fajtájára, a káliumot tartalmazó műtrágyára is. A Külügyi Szolgálat tájékoztatója azonban kiemeli, hogy ez a szankció csak az EU területén érvényes, és semmilyen módon nem akadályozza Oroszországot abban, hogy műtrágyát adjon el és szállítson az EU-n kívüli  országokba.

A szankciók főszabály szerint kitiltják az orosz hajókat az európai kikötőkből és az orosz közúti fuvarozókat az európai úthálózatról. E szabály alól azonban kivételt kaptak a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket szállító hajók és gépjárművek, sőt engedélyezett a nem káliumalapú műtrágyák szállítása is.

A Külügyi Szolgálat tájékoztatója szerint az egyéneket vagy vállalatokat célzó szankcióknál is igyekeztek elkerülni a mezőgazdasági szektort. Néhány műtrágyagyártásban is érdekelt orosz vállalkozó felkerülhetett a szankciós listára, de ez az EU-n kívüli országokat szintén nem korlátozza abban, hogy kereskedjenek velük.

Azt az EU külügyi főképviselője is elismerte, hogy a szankcióknak lehetnek „nem szándékolt” következményei az élelmiszerkereskedelemre. Konkrétan a piacelkerülést, a szankciók cégek általi „túlteljesítését” és az orosz bankok szankcionálása miatti fizetési nehézségeket említette olyan tényezőkként, amelyek akadályozhatják az orosz gabona és műtrágya exportját.

Hogy ezeknek a közvetett szankciós hatásoknak és logisztikai nehézségeknek mekkora szerepük volt a piaci viszonyok alakulásában, azt nehéz megítélni, mert Oroszország április óta nem tesz közzé az exportra vonatkozó adatokat. Mindenesetre az amerikai kormány szankciós irodáját vezető diplomata, James O’brien egy szeptember 9-i sajtótájékoztatón azt mondta, más országok importadataiból és hajózási társaságok közleményeiből úgy látják, hogy a 2022-es orosz műtrágyaexport volumene nagyjából megfelel a háború előtti mértéknek. 

Szerinte a kereskedelmi nehézségek csak a háború kezdeti szakaszában jelentkeztek, amikor nagy volt a bizonytalanság, ráadásul Oroszország kvótát is bevezetett a műtrágya és egyes élelmiszerek kivitelére.

Az EU Külügyi Szolgálatának összefoglalója is inkább ezeket az Oroszország által bevezetett korlátozásokat okolja a kezdeti élelmiszerár-robbanásért, valamint az orosz háborús cselekedeteket, az ukrán kikötők blokádját és ukrán mezőgazdasági létesítmények szándékos lerombolását.

Az amerikai kormány által közzétett információ szerint az orosz csapatok legalább hat gabonatárolásra szolgáló ukrán létesítményt tettek tönkre.

Miért magasak az árak?

Mint azt a FAO élelmiszerár-indexe is mutatta, az élelmiszerárak növekedése nem a háborúval kezdődött. Az Élelmiszerválságok Elleni Nemzetközi Szövetség szerint 2020 és 2022 márciusa között a következő tényezők hajtották fel az árakat a fejlődő országokban:
 

• a lezárások, kijárási korlátozások miatti termelési és szállítási nehézségek,
• az energiaárak emelkedése a lezárások feloldásával és az energiaszükséglet növekedésével,
• kedvezőtlen időjárási körülmények,
• helyi konfliktusok,
• valutaleértékelődés számos importfüggő országban.

Ezen a helyzeten rontott tovább a háború: jelentősen visszaestek az Ukrajnából és Oroszországból érkező élelmiszerszállítmányok, ami általában a harcok és kifejezetten a fekete-tengeri ukrán kikötők Oroszország általi blokádjának a következménye volt.
 
A Szövetség tanulmánya szerint a háború előtt Ukrajna és Oroszország adta a világpiacon forgalmazott búza 30 százalékát, a kukorica 20 százalékát és a napraforgóolaj 70 százalékát. 

Az export elapadása pedig nemcsak azokat az országokat érintette rosszul, amelyek sokat importáltak közvetlenül Ukrajnából vagy Oroszországból, hanem általában is felhajtotta az árakat.

Az élelmiszerárak emelkedésének irányába hatott még:
 

• az energiaárak további emelkedése, ami megemelte a szállítási költségeket és a műtrágya árát,
• az élelmiszert szállító hajók biztosítási díjainak emelkedése, ami szintén a háború következménye volt,
• a számos nagy élelmiszerexportőr, például Oroszország, India, Kína és Indonézia által bevezetett exportkorlátozások.