Hogyan értékelik a tényellenőrző cikkeket a magyar hírkommentelők a Facebookon? Befolyásolja a közösségi visszajelzést, ha a cikkeket egy mainstream hírportál vagy egy dedikált tényellenőrző oldal tálalja?

A tanulmány előadás formájában a "Fighting Disinformation" konferencián hangzott el. Az alábbiakban a teljes szöveg rövidített változata olvasható.

A tényellenőrzés az ezredforduló óta része az újságírói gyakorlatnak Magyarországon, 2022-ben azonban a műfaj a tényellenőrző cikkek és kezdeményezések tömegesedésével szélesebb ismertséget szerzett. Az újságírói szakmát megújító, illetve az újságíróknak új szerepet vindikáló tényellenőrzés azóta a hazai közbeszéd egyik “forró témája” lett, amelyben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságtól a televíziós személyiségekig, a politikusoktól az újságírókig és egyetemi kutatókig sokféle szereplő megnyilvánult. A hazai közvéleményt formáló elit diskurzusokkal szemben a jelen kutatás azt vizsgálja, hogy a közösségi média felhasználók milyen képet alakítottak ki az újságírás e speciális válfajáról, és milyen keretekben tárgyalják a tényellenőrző cikkeket a nyilvános posztok alá írt kommentjeikben. A kutatás emellett kvantitatív és kvalitatív módszerekkel azt is vizsgálta, hogyan befolyásolja a hírolvasó közönség észlelését és bírálatát az a tágabb intézményi környezet, amelynek keretében az egyes cikkek megjelennek a közösségi médiában. Az utóbbi összehasonlítást a Lakmusz működési modellje tette lehetővé: a tényellenőrző portál cikkei ugyanis a Facebookon nemcsak önállóan, hanem egy főáramú hírportál, a 444.hu közvetítésében is megjelennek.

A tényellenőrzés intézményesülése Magyarországon, modellek és diskurzusok

Az általános újságírói működésen túlmenő, kifejezetten tényellenőrzéssel foglalkozó újságírói gyakorlat viszonylag későn indult be Magyarországon. Az első magyar tényellenőrző oldal, az Urban Legends, (amely elsősorban városi legendákat és népszerű tévképzeteket oszlatott el), 2004-ben alakult, tíz évvel azután, hogy létrejött amerikai megfelelője, a Snopes. Azóta több fontos kezdeményezés is napvilágot látott itthon, a tényellenőrzés mégis csak 2022-ben vált mainstreammé a hazai nyilvánosságban. Az elmúlt két évben négy új tényellenőrző felület jelent meg magyar nyelven, időrendi sorrendben: (1) a Ténykérdés, (2) a Lakmusz, (3) az Ellenőrző és (4) a ma már inaktív Fake News Figyelő.

A hazai kezdeményezések új hulláma 2020 után szinkronban van a nagyobb, uniós szintű törekvésekkel. A tényellenőrző oldalak száma Európában az elmúlt két évben óriási mértékben nőtt, elsősorban az Európai Bizottság célkitűzésének köszönhetően. A Bizottság által támogatott European Digital Media Observatory (röviden EDMO) célja, hogy mind a 27 uniós tagállamban létrehozzon nemzeti és multinacionális központokat, amelyek átfogják és koordinálják a dezinformáció megfékezésére irányuló, lokális tevékenységeket. Emellett az AFP francia hírügynökség is központi szerepet tölt be a fake news elleni küzdelemben, ma már 15 tényellenőrző oldalt működtet Európa-szerte (ebből 7-et a kelet-európai térségben).

A tényellenőrző szervezetek különböző intézményi struktúrákban működnek világszerte. A Duke Reporters' Lab –, amely a világ tényellenőrző szervezeteinek adatbázisát vezeti, – négy kategóriát állapított meg: a tényellenőrző tevékenység kapcsolódhat (1) médiaszervezethez, (2) akadémiai vagy más nonprofit kutatóintézethez, (3) nem kormányzati vagy más nonprofit szervezethez, vagy (4) egyikhez sem. A képet tovább bonyolítják az egymást átfedő megállapodások (pl. nagyobb konzorciumok és “hub”-ok, amelyben a fenti szereplők egyszerre vehetnek részt), valamint a nagy technológiai platformokkal (Meta, Google) kötött partnerprogramok az IFCN, Nemzetközi Tényellenőrzési Hálózaton keresztül. A Lakmusz ezek közül is egy sajátos intézményi modellel rendelkezik: egyszerre működik (az EDMO magyarországi hubjának részeként) egy független tényellenőrző oldalként, tartalmainak terjesztésében viszont egy mainstream híroldal, a 444.hu is részt vesz.

A tényellenőrzésről szóló magyarországi diskurzus egy erőteljesen polarizált környezetben zajlik, amelynek szélesebb kerete a média meghatározásáért (mi a média?) folytatott hegemonikus küzdelem. A kormánypárt álláspontja ebben a vitában, – amelyet számos eszközzel és a kormányhoz nyíltan vagy átláthatatlan módon kötődő szervezeten keresztül képvisel, – hogy újságírói objektivitás vagy függetlenség nem létezik. Ezt a nézőpontot a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság is többször megerősítette, míg a tényellenőrzésre vonatkozóan a szervezet azt is kijelentette, hogy nem lehet "a tényellenőrzői szerepet kizárólagosan az online platformoknak, vagy a tényellenőri szerepre önmagukat kijelölő szervezeteknek átengedni."

A tényellenőrzés hazai elfogadottságát a politikai spektrum mindkét oldalának véleményformálói is alakítják: egyesek a gyakorlatot a szólásszabadság szempontjából problematizálják (a big tech-kel, a platform-moderálással és a cenzúrával összefüggésben), míg mások ezt a témát episztemológiai szkepszissel közelítik meg. Ez utóbbi tábor azzal érvel, hogy a politikai tények természete – amelyek konfliktusok által konstruáltak és folyamatos mozgásban vannak – ellentétes azzal a pozitivista megközelítéssel, amely szerint a tények “már előre rendelkezésre állnak”, és csak fel kell őket kutatni. Ezt a pozíciót foglalja el a diszkurzív politikatudomány is a tudományos mezőben. Az akadémiai diskurzusban a Közép-Európai Egyetem ugyanakkor a tényellenőrző újságírásra demokratikus világépítő gyakorlatként tekint.

Közösségi média, hírkommentár, közvélemény 

A már felvázolt diszkurzív mező előterében a jelenlegi kutatás azt tárja fel, hogyan vélekednek a hétköznapi hírfogyasztók a tényellenőrző cikkekről. Ebből a célból a Facebookra írt hírkommentárokat használtuk proxiként a közvélemény felmérésére. A közvéleménykutatás hagyományos eszközeihez (kérdőív, fókuszcsoport) képest az internetalapú kommunikáció hatalmas távlatokat nyitott a közhangulat változásainak valós idejű, sokféle adatot tartalmazó és kevésbé laboratóriumszerű módon történő nyomon követésére.

Ahogy a közvéleménykutatás bevett formái, úgy a közösségi média adatokra alapuló kutatás sem mentes az ellentmondásoktól. Bár a szakirodalom a közönség visszajelzéseit a modern hírmédia kritikus összetevőjeként üdvözli, amely a digitális újságírás interaktív és részvételi jellegét manifesztálja; a kommentek sokszor az olvasói visszajelzések rövid, kevéssé kifejtett és hiányos formái. A kommentek más okokból kifolyólag sem alkalmasak arra, hogy a valódi közvéleményt reprezentálják: például számos kutatás mutatott rá arra, hogy a hírolvasók nagyobb valószínűséggel kommentelnek, amikor dühöt és egyet nem értést fejeznek ki egy hírrel szemben. Bár az arányok országonként és médiafogyasztási mintázatok szerint változhatnak, Meyer és Carey az amerikai hírkommentelőket kutatva már 2015-ben kimutatta, hogy a férfiak nagyobb valószínűséggel fűznek kommenteket hírekhez az online környezetben. Minden hibájuk ellenére, a kommentek mégis képesek értékes visszajelzést adni és kritikát megfogalmazni, illetve segíthetnek a cikkek hibáinak azonosításában is. A tanulmányok ezen felül azt is hangsúlyozzák, hogy az olvasói kommentek hatással vannak a média napirendjére és a cikkeket övező véleményklímára, mivel az olvasók már a hírek elolvasása előtt szembesülnek a felhasználói kommentekkel.

Az olvasói kommentárokat több esetben használták kutatások  a közvélemény elfogadottságának mutatóiként: például a mexikói választások idejére létrejött tényellenőrző projekt, a Verificado 2018 fogadtatásának tesztelésénél is online kommentekből indultak ki.

Ennek fényében a következő kutatási kérdéseket fogalmaztuk meg:

RQ1: Hogyan értékeli a Facebook közönsége a tényellenőrzés újságírói gyakorlatát Magyarországon?

RQ2: Hogyan befolyásolja a tényellenőrző cikkekre adott reakciókat, ha azokat egy mainstream hírportál vagy egy dedikált tényellenőrző oldal tálalja?
 

Kutatási módszer, adatok

A kutatás 2022. január 11 és december 31. között vizsgálta a Lakmusz által írt tényellenőrző cikkekre érkezett kommenteket a Lakmusz, illetve a 444.hu Facebook oldalán. A Facebook oldalak követőszámából adódó mennyiségbeli különbségeket úgy hidaltuk át, hogy a posztok alatti első 20 kommentet számoltuk csak bele a mintába. Az így összeálló, 2547 elemet tartalmazó korpuszt ezt követően kvantitatív és kvalitatív szempontból is vizsgáltuk.

A kommentek kódolásánál egyrészt azokból a kutatásokból indultunk ki, amelyek a hírkommentelés motivációját a düh és az egyet nem értés kifejezésében határozták meg. Ennek nyomán azt vizsgáltuk, hogy a Lakmusz és a 444.hu oldalán a posztokra érkezett reakciókban a negatív érzelmek vagy a véleménykülönbség kifejezése milyen aktorok felé irányul: (1) a hamis állítást tevő személyre, akit a cikk vizsgálat alá von, (2) az újságíró ítéletére vagy személyére, (3) vagy a dezinformációs kampány közönségére, akit az eredeti hamis hír célba vett.

Ezek után az újságírói munkával szemben megfogalmazott kritikákat további szempontok szerint osztályoztuk, méghozzá, hogy a kritika (1) szakmai, (2) ismeretelméleti/tudásszociológiai, (3) politikai alapokon nyugszik^[1].

Eredmények: A mainstream média hozzájárul a tényellenőrző újságírás közösségi elfogadásához

Az egyet nem értést vagy ellenségeskedést kifejező kommentek aránya nem különbözött jelentősen a két Facebook-oldalon (a Lakmuszon a kommentek 58%-a, míg a 444.hu-n 55%-a). A tényellenőrző oldal Facebook-oldalán azonban szignifikánsan több olyan kommentet azonosítottunk, amelyek a negatív attitűdöt az újságírói munka felé csatornázták be (41%, míg a mainstream hírportálon csak 17%). Mint az alábbi táblázat mutatja, az utóbbin a düh, illetve az egyet nem értés elsősorban az álhíreket terjesztő személy/szervezet (31%), illetve kisebb mértékben (8%) az álhírek közönsége felé irányult. Érdekes módon a kommentelők szinte egyáltalán nem foglalkoztak a platformnak a dezinformáció terjedését elősegítő szerepével.

Az eredmények azt mutatják, hogy a mainstream média hozzájárul ahhoz, hogy a tényellenőrző újságírás legitimitást nyerjen az olvasóközönség körében. (A siker részben annak is betudható, hogy az olvasók szemszögéből a tényellenőrző cikkek nem tűnnek ki annyira, mint egy külön tényellenőrző oldalon. A hozzászólásokból az is kiderül, hogy az olvasók gyakran összekeverik a két médiumot,vagy nem ismerik fel, hogy a 444.hu felületén egy másik szerkesztőség által írt, tényellenőrző cikk jelenik meg). Ezzel összhangban a Lakmusz-korpuszban majdnem hétszer több az olyan kommentek száma, amelyekben a "fact-check(ing)" szó szerepel.

A Facebook közönségének megítélése a tényellenőrzésről

A következő lépésben azokat a válaszokat néztük meg közelről, amelyek kifejezetten az újságírói munkára vonatkoztak (2. kategória). Az adatok mikro szinten azt mutatják, hogy a kommentelők mindkét oldalon hasonló arányban vonták kétségbe a cikkek állításait (22,8% és 19,8% a Lakmuszon és a 444.hu-n). Ezek a válaszok általában a cikk ítéletét alátámasztó bizonyítékokat vagy logikai érvelést támadták, ellenérveket vagy további bizonyítékokat hoztak fel más cikkek, dokumentumok vagy videók formájában.

A két oldal kommentjei között azonban a különbségek jelentősebbnek bizonyultak. A mainstream híroldalon a hozzászólások többsége (36%) az egyes tényellenőrzések szintjén olyan szakmai újságírói kérdésekre vonatkozott, mint a relevancia (13%) és a hírérték (8,5%). Ezek a hozzászólások úgy ítélték meg, hogy a tényellenőrző cikkek semmi újat vagy meglepőt nem tettek hozzá előzetes tudásukhoz, vagyis a cikkek csak megerősítették azt, amit az olvasók már eleve tudtak (pl. "a kormány hazudik"). Ebből arra következtethetünk, hogy a tényellenőrző tevékenység elsődleges közönségét nem a mainstream hírportál legelkötelezettebb követői alkotják. 

Ugyanakkor a 444.hu-n a hozzászólások jelentős része (8,8%) episztemológiai kételyeket fogalmazott meg a tényellenőrzés társadalmi hatásával kapcsolatban. Ez az adat korrelál azzal a korábbi megállapítással, amely elutasító hozzáállást mutatott ki a mainstream média kommentelői részéről a politikai propagandának vagy dezinformációs kampányoknak áldozatul eső emberekkel szemben. A következő kommentek különösen szemléletes példák erre:

"A hívők számára nem az a lényeg, hogy igazak-e a hírek, hanem az, hogy naponta megerősítést kapjanak arról, hogy jól döntöttek, és ez a legjobb hely, ahol élhetnek!"

"A hazugságnak is van egy olyan szintje, amit már senki sem hisz el, csak azok, akik még mindig akarnak hinni... Mert a hit így működik, nem szereti a piszkos tényeket...."

A hozzászólások közös vonása a vallásos hitre való gyakori utalás: ezzel egy olyan kognitív attitűdöt jellemeznek, amely ellenáll a logikus gondolkodásnak és az empirikus megállapításoknak.

A Lakmusz kommentszekciókban más témák domináltak (ahogy az a fenti diagramon is látható). Itt a közönség főként a tényellenőrzés politikai összefonódásaival foglalkozott. Mikroszinten a hozzászólások 15%-a a cikkek ideológiai elfogultságára mutatott rá, míg 22%-uk azt sugallta, hogy a csatorna nyíltan vagy burkoltan támogatja bizonyos csoportok politikai érdekeit. Ez együtt járt a szerkesztőség függetlenségének megkérdőjelezésével, amint azt a következő hozzászólás is mutatja:

Ez a cikk is tipikus példája annak, hogy nincs olyan, hogy "független" tényellenőrzés. Elhiszem, hogy a cikkben valós tények szerepelnek, azonban nyilván azokat a tényeket emelitek ki, amelyek a liberális, progresszív narratívát támasztják alá.

A közönség visszajelzései között felváltva jelenik meg a (baloldali-) liberális, külföldi és globalista agendák említése. Ezzel összhangban többször előkerült az az állítás is, hogy a "globalista" intézményeket és a liberális hírforrásokat a cikkek kevésbé vizsgálják ("baráti tűz"), ez az aszimmetria pedig véleményük szerint a tényellenőrzés programszerűségéből fakad.

"Az ún. tényellenőrző tevékenység a források tisztaságát nem garantálja maradéktalanul. Ugyanez a helyzet a függetlenséggel is. Bármely oldal állítását meg lehet cáfolni vagy erősíteni - kis odafigyeléssel. Mit tesz egy ún. tényellenőr, amennyiben liberális. (Értelmezni sem tudom, liberális tényellenőr… ahogy vannak konzervatív tényellenőrök is..).

A tényellenőrző oldalon nagyobb arányban találtunk összefüggést a kormányzati kampányok retorikája és a közönség reakciói között. Az a vád, miszerint egy újságírót vagy médiát Soros György vagy az EU fizeti, közel egy évtizede része a Fidesz lejáratókampányainak (Krekó & Enyedi, 2018). A gyűlöletbeszéd, mint a csoporthovatartozást hangsúlyozó diszkurzív eszköz (Hlopotunov, 2020) is intenzívebben volt jelen a tényellenőrző oldalon, mint a mainstream testvéroldalán.

Következtetések

Az olvasók tényellenőrző cikkekre adott reakcióinak összehasonlítása megerősítette az intézményi kontextus központi szerepét az újságírói műfaj elfogadásának és normalizálódásának elősegítésében. Az eredmények azt mutatják, hogy egy dedikáltan dezinformációval foglalkozó médiumon a tényellenőrző tevékenység túlzott reflektorfénybe kerül, amely olyan hírkommentelőket vonz, akik politikai vállalkozásként tekintenek a projektre. A mainstream hírportál sikeresebben közvetítette a tényellenőrzéseket saját közönsége felé, a cikkek azonban hozzájárultak a hírolvasók közötti politikai-ideológiai különbözőségek felerősítéséhez.

^{[1] A táblázat kialakítása Bódi Jenő ötlete nyomán született meg.}

Köszönet Bene Mártonnak, Bódi Jenőnek, Molnár Csabának és Polyák Gábornak a tanulmány elkészítésében nyújtott segítségükért, javaslataikért.