Szerző: Dezső Annamari
“Van-e hatása a tényellenőrzésnek?”
- ezt a kérdést nemcsak a Lakmusz újságíróinak, hanem világszerte nagyon sok tényellenőrzéssel foglalkozó szervezetnek gyakran felteszik. A kérdést általában igyekszünk nem(csak) saját véleményünkre és tapasztalatunkra, hanem az ezzel kapcsolatos tudományos kutatásokra alapozva megválaszolni. Ebben a cikkben egy csokorba szedjük a tényellenőrzés hatásairól szóló legfrissebb kutatásokat (a Maldita nevű tényellenőrző újság cikkére alapozva, magyar példákkal kiegészítve).
Az egyik legfrissebb tanulmány a témában 2023 decemberében jelent meg, amelyben a Massachusetts Institute of Technology (MIT) két kutatója a közösségimédia-platformok címkézési rendszerének hatékonyságát vizsgálta. Az internetezőket ilyen címkék figyelmeztetik, hogy hamis vagy félrevezető állítást tartalmaz egy adott poszt. Az MIT kutatói szerint ezek a címkék 13 és 35 százalék között csökkentették a vizsgált személyek álhírekbe vetett hitét, a megosztási szándék pedig még nagyobb mértékben csökkent (25-46%).
A reakciókban is látni lehetett a különbséget: a tényellenőrzött, hamisnak címkézett posztok kevesebb pozitív visszajelzést kaptak. A leghatékonyabbnak a részletgazdag és független tényellenőrzők által közölt cáfolatok bizonyultak.
Az MIT kutatóinak eredményei egybevágnak a platformok által közölt tapasztalatokkal (erről az uniós szabályok szerint időről időre be kell számolniuk). A Meta 2023-as beszámolója szerint amikor az európai Facebook-felhasználók meg akarnak osztani egy bejegyzést, és azzal a figyelmeztetéssel szembesülnek, hogy egy független tényellenőrző a tartalmat hamisnak ítéli, 37%-uk úgy dönt, hogy mégsem teszi közzé azt.
Ezen az oldalon lehet megnézni, melyik országban mely tényellenőrző szervezetek dolgoznak együtt a Facebookkal a tartalmak címkézésén. Magyarországon az AFP hírügynökség végzi ezt a munkát (cikkeik magyarul a Ténykérdés oldalon érhetők el, és az AFP a HDMO projekt keretében a Lakmusszal is együttműködik).
Egy 2021-es kísérletben a koronavírussal kapcsolatos félretájékoztatást figyelték. A vizsgálat közben a böngészés élményét próbálták valóságosan reprodukálni, ahol gyakorlatilag a tartalmak ’versenyeznek’ az olvasó figyelméért. A kutatás eredménye megmutatta, hogy azoknak a felhasználóknak a tudatossága, akik a dezinformáció mellett cáfolatot is láttak, egy 5-ös skálán 0,62-vel javult. Azoknál az olvasóknál, akik csak a hamis informcáiót látták, ugyanez az érték 0,13-al csökkent. Ebből arra lehet következtetni, hogy az álhírekkel kapcsolatos gyakori figyelmeztetés tudatosabb médiafogyasztóvá teheti az olvasókat.
Három olasz egyetem professzora egy 2022-ben megjelent tanulmányban azt elemezte a politikai dezinformáció hatásaival kapcsolatban, hogy a ’tényellenőrzött’ politikusok kevesebbet hazudnak-e, miután lebuktak valamivel. A rövid válasz az, hogy igen: 55 vizsgált parlamenti képviselő közül azok hazudtak kevesebbet, akik már átestek tényellenőrzésen.
Azon a kérdésen kívül, hogy milyen témákban sikeres a tényellenőrzés, az is érdekes, hogy földrajzilag hol működőképes a koncepció. A tényellenőrzés “globális hatékonyságáról” végzett, 2021-es kutatás során négy különböző országban, Argentínában, Nigériában, Dél-Afrikában és az Egyesült Királyságban végeztek erre vonatkozó kísérleteket. A kiválasztott országok etnikai, gazdasági és politikai szempontok szerint is eltérőek, de mindegyikben jelen vannak az International Fact-Checking Network sztenderdjei szerint működő tényellenőrző szervezetek, a tényellenőrzések hatását országspecifikusan és a globálisan is vizsgálták. Mind a négy országban hasonló pozitív hatásokat mértek, ebből arra lehet következtetni, hogy helyszíntől függetlenül használható eszköz lehet a tényellenőrzés a dezinformáció ellen.
A legtöbb kutatás a témában az Egyesült Államokra és valamelyest Nyugat-Európára koncentrál, de ahogy azt az előbbi példából is láthatjuk, nem csak ebben a térségben működhet a tényellenőrzés. Magyarországon a Political Capital két esettanulmányon keresztül vizsgálta a tényellenőrzés feltételezett hatásait, az Oroszbarát propaganda a főáramú médiában, oltásellenesség a széleken a hazai dezinformációs ökoszisztéma két arca című, 2023-as tanulmányában. Ebben két dezinformáció alakulását mutatják be, valamint a Lakmusz két tényellenőrző cikkének hatásait és következményeit vizsgálták.
Az esettanulmányok eredményei azt mutatták, hogy a magyar média egyes szegmensében van következménye a tényellenőrzésnek, viszont a kutatás alapján a kormányközeli médiát sokszor nem hatja meg az állítások cáfolata, és ugyanúgy megosztják a hamis információt a tényellenőrzés után is. A médiapaletta más részein, úgy látszik, van hatása: a tanulmány az Agrárszektor és a Szabad Magyar Szó esetét hozza fel, amelyek tényellenőrzés hatására letörölték az utóbb hamisnak bizonyuló cikket az oldalukról. Az olvasókra gyakorolt hatás pedig abból is látszott, hogy a kommentelők írták le a tényellenőrzés eredményeit egymásnak egy Lakmusz-cikk miatt.
A pozitív hatások mellett a lehetséges káros hatásokat is fontos átnézni, habár ezek közül sok nincs tudományosan megalapozva. Az egyik ilyen támadás a „backfire” esete, ami kontraproduktív hatást jelent és azt feltételezi, hogy a leleplezés növelheti a dezinformációba vetett hitet. Ezt az álláspontot egy 2010-ben publikált tanulmányra szokták alapozni, viszont azóta nem született kutatás hasonló konklúzióval, ráadásul ezt az eredményt több más kutatás megcáfolta, így ez egy egyszeri esetnek tekinthető, nem egy tendenciának.
Szintén gyakran elhangzik az állítás, hogy csak el van túlozva a félretájékoztatás problémája. Ez az elmélet szerint a félretájékoztatás mértéke nagyon kicsi, és aránytalanul nagy aggodalmat okoz a közbeszédben. A tudományos cikkeknek, amelyek ezt a teóriát terjesztik, van egy nagy hiányosságuk: egy szűk és korlátozott definíciót használnak a félretájékoztatásra. A Nature-ben jelent meg egy tanulmány, amelyet gyakran használnak a kritika alátámasztására. Ebben az szerepel, hogy az amerikaiak médiafogyasztásának mindössze 0,15 százaléka “fake news”. Viszont csak azokat az állításokat tekintik dezinformációnak, amelyet félretájékoztatónak bélyegzett oldal posztolt, így valójában rengeteg hamis információt megbízható információként kezelnek. Egy másik lehetséges negatívum az úgynevezett ’rejtett igazsághatás’: eszerint egy hamis tartalom megbélyegzése azt eredményezheti, hogy a felhasználók az összes többi tartalmat elhisznek. Több tanulmányban (például ebben) viszont egészen más következtetésekre jutnak, azt állítva, hogy a "Vitatható" vagy "Hamisnak minősített" címkéknek való kitettség nem befolyásolta a nem minősített szalagcímek észlelését.
Címlapkép forrása: Mauro PIMENTEL / AFP
