A szeptember 1-jei tanévkezdés előtti napokban két kormányzati politikus is az egy pedagógusra jutó diákok számáról (más néven tanár-diák arányról) kezdett beszélni, amikor a pedagógushiányról kérdezték őket.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter az augusztus 24-i kormányinfón az ATV kérdésére azt mondta, hogy „ha megnézzük a tanárok számát Magyarországon, akkor az összességében elegendő. Ilyen értelemben tanárhiány nincsen”.
A miniszter elismerte, hogy természettudományos és nyelvi tárgyakra nehezebb pedagógusokat találni, de szerinte a pedagógushiányról elhangzó számok „általánosságban” azért sem igazak, mert „a tanárok száma nem vagy nagyon kis mértékben csökkent 2001 óta, a gyermekek száma pedig jelentősen csökkent. Ma több tanár jut 20 gyermekre vagy 100 gyermekre, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt”.
Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a Magyar Nemzetnek beszélt „arról a vitáról, hogy van-e elég tanár Magyarországon vagy nincs”.
„A szakszervezetek jelentős hiányról beszélnek. Ugyanakkor teljesen más képet látunk akkor, ha összehasonlítjuk a hazai tanár-diák arányt a többi EU-s országgal. Az EU-ban Magyarországon a 8. legjobb a tanár-diák arány. Olaszországgal és Portugáliával vagyunk egy szinten. Míg nálunk egy tanárra átlagosan 10,6 diák jut, addig az EU-ban átlagosan 12,1 diák” – foglalta össze a lap az államtitkár szavait.
Rétvári hozzátette, hogy a tendencia is javuló, „mert bő tíz év alatt 0,8-et javított hazánk az arányon”.
Ebben a cikkben Gulyás Gergely és Rétvári Bence állításait vizsgáljuk.
Abban igaza van a két politikusnak, hogy a tanár-diák arány Magyarországon nemzetközi viszonylatban alacsony és hosszú távon csökken.
Azonban ez az adat nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincsen pedagógushiány. Más statisztikákból arra lehet következtetni, hogy Magyarországon az elmúlt években nőtt a tanárhiány.
Az egy pedagógusra jutó diákok számát, vagyis a tanár-diák arányt úgy kapjuk meg, hogy az oktatási rendszerben (vagy annak egyes szintjein) jelenlévő tanulók számát elosztjuk a pedagógusok számával.
Minél alacsonyabb a tanár-diák arány, annál kevesebb diák jut egy pedagógusra. Első ránézésre az alacsony tanár-diák arány valóban arra utal, hogy van elég pedagógus a rendszerben a minőségi oktatáshoz. Azonban – mint később látni fogjuk – a kérdés ennél összetettebb.
A KSH adatsoraiban intézménytípusokra (óvoda, általános iskola, gimnázium, technikum, szakképző iskola) lebontva lehet követni az egy pedagógusra jutó diákok számának alakulását az elmúlt évtizedekben.
Gulyás Gergely arról beszélt, hogy ma több pedagógus jut adott számú tanulóra, mint 10 vagy 20 évvel ezelőtt. Ez megfordítva azt jelenti, hogy egyre kevesebb gyerek jut egy pedagógusra, vagyis csökken a tanár-diák arány.
Ha a 2002/2003-as tanévtől a 2022/2023-as tanévig vizsgáljuk az egy pedagógusra jutó tanulók számát, akkor az óvodán kívül minden intézménytípusra igaz, hogy ma alacsonyabb az arányszám, mint 10 vagy 20 éve (az óvodákban 2022-ben ugyanúgy 10,5 volt, mint 2002-ben, 2012-höz képest viszont már van csökkenés).
Az elmúlt néhány évben enyhe emelkedés is látszik, főleg a technikumoknál, de a hosszabb távú trend Gulyás állításának megfelelően mindenhol inkább csökkenő.
Az Eurostat adatbázisában az alap- és középfokú iskolákra együttesen lehet megtalálni a tanár-diák arányt. Valószínűleg erre az adatra utalt Rétvári Bence, mert a legfrissebb, 2021-es érték Magyarországnál tényleg 10,6-os, az EU átlaga pedig 12,1.
Az is stimmel, hogy 2021-ben Magyarországon volt a 8. legalacsonyabb a tanár-diák arány, holtversenyben Portugáliával és Olaszországgal.
Mivel csak 2013-tól találtunk adatokat, a „bő tíz év alatti” csökkenést nem tudtuk ellenőrizni, de az Eurostat-adatok szerint 2013 és 2021 között Magyarországon valóban csökkent a tanár-diák arány, 0,5-del.
Egyébként az OECD adatai is viszonylag kedvező képet mutatnak. 2020-ban az általános és középiskolákban az OECD-átlag alatt volt a magyarországi tanár-diák arány, az iskola előtti nevelési szakaszban ugyanakkor kicsivel az OECD-átlag felett.
A kedvezőnek tűnő tanár-diák aránnyal a T-Tudok Zrt. „oktatási emberierőforrás-szűkösségekről” szóló 2021-es tanulmánya is foglalkozott, és arra jutott, hogy az egy pedagógusra jutó diákok alacsony száma még nem zárja ki, hogy a rendszerben pedagógushiány legyen.
„Az egy pedagógusra jutó tanulókat tekintve kifejezetten kedvező arányokat találunk, nemzetközi összehasonlításban is (kb. 10 tanuló jut egy pedagógusra). Ugyanakkor (…) valójában a humánerőforrás-gazdálkodás minősége alacsony, és ezért egyszerre van jelen a hiány és a pazarlás” – áll a tanulmányban.
A pazarlásra példaként hozzák, hogy a kisebb iskolákban a természettudományos tanároknak gyakran nem lehet feltölteni a kötelező óraszámát, ezért más feladatokra is beosztják őket. „Így a rendszerben egyszerre teljesül, hogy a természettudományos tanárokból hiány van, és hogy nincsenek a természettudományos tanári kapacitások kihasználva.”
A Lannert Judit által vezetett kutatócsoport szerint az alacsony tanár-diák arány azt mutatja, hogy a magyar oktatási rendszer „nemzetközi összehasonlításban az átlagosnál több pedagógust használ”.
Annak, hogy a magyar oktatási rendszer arányaiban sok pedagógust használ, két fő oka van: „az alacsony csoportméretek, valamint az, hogy a zsúfolt és sok tantárgyas NAT megnöveli a pedagógusok iránti igényt”.
Az alacsony átlagos csoportméretek egyik oka, hogy Magyarországon jelentős számban vannak kisméretű általános iskolák (az általános iskolák közel fele 150 fő alatti gyereklétszámmal működik).
„Minthogy annyi tanári kart kell fenntartania a rendszernek, ahány iskola van, függetlenül a gyerekszámoktól, ez azt is jelenti, hogy bizonyos esetekben egy pedagógusra akár nagyon kevés tanuló is juthat” – magyarázza a tanulmány.
Fotó: Bankó Gábor/444
A kutatók szerint az általános iskolai tanárok leterheltségét növeli az egész napos iskola is. A délutáni foglalkozások a tanár-diák arányt nem emelik meg, pedig ha a délutáni műszakban is ellátandó gyerekeket duplán számolnánk, nagyjából 1,5-szeresére nőne az egy pedagógusra jutó gyerekek száma az általános iskolákban.
Az alacsony magyarországi tanár-diák arányt az Európai Bizottság oktatási és képzési jelentései sem pozitív felhanggal említik. A 2020-as jelentés szerint
a tanulói létszám csökkenését nem követte az iskolák számának csökkenése, ezért magas a kihasználatlan iskolai férőhelyek aránya, ami lehúzza a tanár-diák arányt.
A kihasználatlan kapacitásokkal működő iskolák rontják az oktatási rendszer költséghatékonyságát, és fenntartásuk az iskolarendszer szelektivitását, a szegregáció lehetőségét is növeli Radó Péter tanulmánya szerint, amire a Bizottság értékelése hivatkozik.
Ha elszakadunk a tanár-diák aránytól, akkor könnyen lehet olyan statisztikai mutatókat találni, amik inkább megerősítik az elmúlt években súlyosbodó tanárhiányról szóló beszámolókat.
A KSH 2016 óta negyedévente közli az üres álláshelyek számát az oktatási szektorban (az adatok 2016-tól itt, 2019-től itt találhatók). Ebbe a statisztikába akkor kerül be egy megüresedett álláshely, ha a munkáltató aktív lépéseket tesz a betöltésére.
Az oktatási szektorban határozottan emelkedő trendet mutat az üres álláshelyek száma, 2023 első negyedévében 6852 betöltetlen állást tartottak nyilván, igaz, ebben nem pedagógus állások is lehetnek.
A KRTK Közgazdaságtudományi Intézet által kiadott A közoktatás indikátorrendszere 2021 kötet egyik ábrája azt mutatja, hogyan változott a tartósan távollévő pedagógusok helyett alkalmazott állandó helyettesítők aránya 2011 és 2019 között.
Míg 2014-ben a tartósan távollévő tanárok közel 90 százaléka helyett alkalmaztak helyettest az iskolák, 2019-re ez az arány 50 százalék közelébe esett.
Ezt az adatot megerősíti Holb Éva, a T-Tudok munkatársának tanulmánya. E szerint 2019-ben az iskolák a tartósan távollévő pedagógusok közel fele helyett nem alkalmaztak helyettesítő tanárt, így 2453 álláshely maradt újonnan felvett helyettes nélkül.
Külsős helyettes hiányában a tartósan távollévők óráit belső helyettesítéssel látják el az iskolák, ami a növeli a többi pedagógus leterheltségét, és ahhoz vezethet, hogy nem szaktanárok mennek be helyettesíteni.
Nahalka István a 2019-es kompetenciamérés intézményvezetői kérdőívei alapján vizsgálta, hogy az iskolák hány százalékánál jeleztek tanárhiányt különböző tantárgyaknál.
Az általános iskolák 32,5 százalékában volt hiány természettudományos tanárból, 25,4 százalékában matematikatanárból, 23,8 százalékában tanítóból és idegen nyelvi tanárból.
A középiskolákban a legtöbb helyen matematikatanárból mutatkozott hiány (az iskolák 32 százalékában), de idegen nyelvi (28,9 százalék), informatika (27,8 százalék) és természettudományos tanárokból (23,3 százalék) is sok iskolában szívesen alkalmaztak volna többet.
A közoktatás indikátorrendszere kötetben arról is vannak adatok, hogy az egyes szaktárgyakat tanító pedagógusok hány százaléka nem rendelkezett megfelelő szakos képesítéssel.
2016 után minden iskolatípusban megugrott a szakos képesítés nélkül tanítók aránya.
Az általános iskolákban így alakult a szakos ellátottság.
2020-ban az összes szakos tárgyat tanító pedagógusok 7 százaléka tanított szakos képesítés nélkül, a természettudományos tanároknál 10 százalék feletti volt az arány.
Komoly problémák látszanak a többi iskolatípusban is.
(Címlapi fotó: Bankó Gábor/444)
