Hogy működik az orosz szabályozás, amelyhez gyakran hasonlítják a Fidesz szuverenitásvédelmi terveit?

A Putyin-rezsimben komoly hagyománya van a kormánytól független civil szféra, a maradék ellenzék és a független sajtó törvényi szintű ellehetetlenítésének. A Meduza nevű orosz lap munkatársa elmondta, mi történt velük, miután “külföldi ügynökök”, majd “nemkívánatos szervezet” lettek.

Szerzők: Neuberger Eszter - Totth Benedek

Mára ígérte a Fidesz a már korábban belengetett, szuvernitásvédelminek nevezett törvénycsomag benyújtását. Az új szabályozás azokat a pártokat, civil szervezeteket és médiaszolgáltatókat büntetné, „akik külföldi finanszírozásból szereznek támogatást”.

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője közel két hónapja, a Fidesz-KDNP esztergomi kihelyezett frakcióülése után, arról beszélt, hogy a törvénycsomag kifejezett célja olyan szervezetek és személyek, “baloldali újságírók”, civil szervezetek (a frakcióvezető szóhasználatával “álcivilek”) és politikusok (“dollárpolitikusok”) “életének megnehezítése” lesz, akik külföldi támogatásból működnek és “politikai hatalomra” törekednek.

A törvénycsomag várható tartalmáról három részletet árult el Kocsis:

  • alkotmánymódosítással az alaptörvénybe foglalnák Magyarország szuverenitásának védelmét, mint “minden eszközzel” elérni kívánt célt,
  • szigorítanának a választásokon induló, de pártnak nem minősülő civil szervezetekre vonatkozó elszámolási szabályokon,
  • és a büntető törvénykönyv módosításával vonnák felelősségre azokat, “akik külföldön dollárért árulják a saját hazájukat”.

Kocsis bejelentése óta a nyilvánosság lényegében a sötétben tapogatózott az törvénycsomag tartalmát illetően. A Fidesz által elhintett kevés információmorzsa alapján azonban több elemzés is született ez idő alatt a kormánypárt tervezett “szuverenitásvédelmi” intézkedéseiről. Jelentős részük (például itt, itt, itt és itt) “orosz mintát” vélt felfedezni a magyar lépések hátterében és az Oroszországban 2012 óta életben lévő “külföldi ügynök törvényhez” kezdte hasonlítani a tervezett magyar intézkedéseket.

Ebben a cikkben első körben bemutatjuk, hogy pontosan mit tartalmaznak a gyakran hivatkozott orosz törvények, és milyen hatással vannak egy független orosz sajtóorgánum működésére. Amint nyilvánosságra kerül a “szuverenitásvédelmi” törvényjavaslat pontos szövege, azt tudjuk majd egy következő elemzésen részletesen összevetni az itt bemutatott orosz szabályozással.

Az előkép: a 2006-os NGO-törvény

Oroszországban már a 2000-es évek közepén hoztak olyan törvényeket, amelyekkel az orosz kormányzat kifejezetten a tőle független nem kormányzati szervezeteket (NGO-kat) célozta. Ez volt a Kreml reakciója a posztszovjet térségben (Grúziában, Ukrajnában vagy Kirgizisztánban) zajló “színes forradalmakra”, amelyekben fontos szerepet játszottak ilyen szervezetek.

A Vlagyimir Putyin elnök nevéhez fűződő, 2006-os orosz NGO-törvény adminisztratív eszközökkel próbálta megnehezíteni a külföldi vagy külföldi támogatást felhasználó kormányfüggetlen szervezetek munkáját. A törvény szerint:

  • meg kell tagadni a nyilvántartásba vételt minden olyan szervezettől, amelynek “céljai és célkitűzései veszélyt jelentenek az Orosz Föderáció szuverenitására, politikai függetlenségére, területi integritására, nemzeti egységére, egyedi jellegére, kulturális örökségére és nemzeti érdekeire”,
  • kizártak az alapításra jogosultak köréből minden olyan személyt, akit az állami szervek "nemkívánatosnak" tartottak,
  • homályosan megfogalmazott indokokkal tiltották be külföldi civil szervezetek programjait,
  • korlátozták a pénzbeli támogatások átutalását,
  • a szervezetek extra adminisztratív terheket kaptak a nyakukba: éves jelentést kellett készítenük a tevékenységükről és minden felhasznált anyagi forrásukról.

A törvényt aztán 2009-ben, közvetlenül Barack Obama amerikai elnök oroszországi látogatása előtt, Dimitrij Medvegyev elnöksége idején hirtelen felpuhították: törölték belőle például azt a passzust, amely alapján a nyilvántartásba vételt bármely veszélyesnek ítélt civil szervezettől megtagadhatták. A törvény azonban továbbra is súlyos adminisztratív terheket rótt a nem kormányzati szervezetekre.

A "külföldi ügynökökről" szóló 2012-es törvény

A 2011-es választásokat követően Putyin-korszak legnagyobb tüntetései zajlottak az országban, a Kreml színes forradalmakkal kapcsolatos félelmei ismét felerősödtek. Putyin harmadik elnöki ciklusának elején, 2012-ben írta alá a "külföldi ügynökökről" szóló törvénycsomagot, amelynek értelmében

a külföldi finanszírozásban részesülő civil szervezeteknek “külföldi ügynökként” kell regisztrálniuk magukat, még akkor is, ha a külföldi támogatást nem politikai tevékenységre fordítják.

Az állam ugyanis nem a szervezet alapszabályában meghatározott célok alapján állapítja meg, hogy valaki politikai tevékenységet folytat-e, hanem az alapján, hogy részt vesz-e olyan "politikai cselekmények" szervezésében, amelyek célja például a közvélemény befolyásolása a kormányzat politikájával kapcsolatban. A törvény nem határozza meg, hogy egy “külföldi ügynök” bevételének mekkora százaléka kell, hogy külföldi forrásból származzon. (Alekszej Navalnij Korrupcióellenes Alapítványa esetében egy floridai lakos 50 dolláros adománya elegendő ürügy volt a szervezet megbélyegzéséhez.)

A külföldi ügynöknek minősített szervezetek életét több területen is nehezíti a törvény:

  • negyedévente pénzügyi jelentést kell készíteniük a tevékenységükről, félévente be kell nyújtaniuk a vezető testületeik tagjainak névsorát és tevékenységüket bemutató dokumentumokat,
  • a hatóságok minden 200 000 rubelt meghaladó külföldi adományukat kötelezően ellenőrzik, de emellett korlátlan számú, előre be nem jelentett hatósági ellenőrzést is végezhetnek,
  • a médiában és az interneten terjesztett minden anyagukon fel kell tüntetniük, hogy azokat “külföldi ügynökök” készítették.

A "külföldi ügynök" kifejezést a szovjet korszakban a kémekre használták, így jól illeszkedik a putyini rezsim narratívájába, miszerint ezek az “ügynökök” külföldi érdekeket szolgálnak, és megpróbálnak beavatkozni Oroszország szuverenitásába, és ezzel az ország destabilizálására törekednek. Ha egy “külföldi ügynök” megtagadja a nyilvántartásba vételt, akkor nem vehet részt tüntetéseken, korlátozzák a bankszámláihoz való hozzáférést, 300.000 rubel (akkori árfolyamon 10.000 dollár) pénzbírsággal sújtják, sőt akár két évig terjedő börtönbüntetést is kaphat.

A folyamatosan dagadó ügynöklista

Az évek során újabb és újabb törvénymódosításokkal fokozatosan bővítették azoknak a körét, akik külföldi ügynököknek számítanak:

  • 2017-től kiterjesztették a szabályozást a külföldi támogatást kapó médiavállalatokra,
  • 2019-től a külföldi támogatást kapó magánszemélyekre (újságírókra és bloggerekre), akik széles közönséget érhetnek el,
  • 2020-tól pedig minden politikailag aktív, külföldről támogatott magánszemélyre (vagyis az aktivistákra és a nem regisztrált mozgalmakra.

2022. december 1-jén azonban még jobban kiterjesztették a “külföldi ügynök” definícióját. A törvénymódosítás értelmében most már

szinte bármilyen civil szervezet vagy magánszemély külföldi ügynöknek minősíthető, elég, ha a hatóságok azt állítják róla, hogy "külföldi befolyás alatt" áll, “politikai tevékenységet folytat”, információt gyűjt vagy terjeszt Oroszország katonai tevékenységéről, vagy azt finanszírozza.

A külföldi befolyás alatt álló szervezetek és személyek tevékenységének ellenőrzéséről szóló törvény végtelenül tág fogalommeghatározással él, így a törvény hatálya kiterjed minden orosz, külföldi vagy hontalan személyre, bármely belföldi vagy nemzetközi jogi személyre, vagy bármely hivatalosan be nem jegyzett csoportra - elemezte az új jogszabályt a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet.

Akik magánemberként kerülnek fel a külföldi ügynökök listájára, azok nem tölthetnek be közhivatalt Oroszországban, és rendszeresen jelentést kell tenniük a hatóságoknak a bevételi forrásaikról és kiadásaikról.

Kik lettek “külföldi ügynökök”?

A külföldi ügynökökről szóló törvény hatálybalépése után a hatóságok kezdetben azokra a szervezetekre összpontosítottak, amelyek kulcsszerepet játszottak a 2011-2012-es választások utáni tüntetésekben. 2013 áprilisában a választásokat figyelő Golos volt az első civil szervezet, amelyet külföldi ügynöknek nyilvánítottak.

A 2012-es ügynökörvény alapján utasították ki Oroszországból az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségét (USAID-et), az ország civil szervezeteinek egyik fő támogatóját, az ügynökség bezárta moszkvai irodáit. A törvény alapján indított pert az Igazságügy Minisztérium az emberi jogi csoportokat tömörítő ernyőszervezet, az Orosz Emberi Jogi Kutatóközpont ellen is. Ellehetetlenítették az Agora emberi jogi szervezet működését is, amely aktivistáknak nyújt jogi tanácsadást. (Hiába szüntette be a szervezet a külföldi anyagi támogatások fogadását, a hatóságok nem vették le a listáról.)

A tudomány, a kultúra, a művészet, az egészségügy, a gyermekvédelem, a környezetvédelem, a sport, a jótékonyság vagy az önkéntesség területét a törvény nem sorolta a politikai tevékenyésgek közé, ennek ellenére a Dynasty Foundation, amely a tudományos kutatási támogatások egyik legfontosabb forrása volt, mégis felkerült a külföldi ügynökök listájára, és kénytelen volt beszüntetni oroszországi a működését.

A törvényt hamar kiterjesztették a médiára is:2022 november 30-ig 202-re emelkedett az Oroszországban külföldi ügynökként nyilvántartott médiumok száma. A listára került médiavállalkozások egy része valóban nem oroszországi központtal működött, mint például az Amerika Hangja, a Szabad Európa Rádió, a cseh Medium-Orient hírügynökség, a lettországi iStories, vagy a hollandiai székhelyű Bellingcat online oknyomozó újság. (A hatóságok a német Deutsche Welle-t is külföldi ügynöknek akarták nyilvánítani, majd végül bevonták a szerkesztőség működési engedélyét és kitiltották az országból.) De számos orosz médiaorgánum és újságíró is szerepel a “külföldi ügynökök” listáján, például a Dozhd TV vagy a Meduza. Igaz, az előbbi ma Hollandiában működik, míg az utóbbinak Lettországban van a szerkesztősége.

A Memorial emberi jogi központ, amely politikai fogvatartottakkal és menekültekkel kapcsolatos emberi jogi visszaélések dokumentálásával foglalkozott, 2014-ben került fel a külföldi ügynökök listájára. 2022 januárjában bírósági határozat született a felszámolásáról, mert nem tartotta be a külföldi ügynökökről szóló törvényt. A Memorial ennek ellenére nem függesztette fel a tevékenyését, fellebbezett a bírósági döntés ellen. Honlapjukon olyan aktivistákat mutatnak be, akiket a politikai tevékenységük miatt börtönöztek be vagy fogtak perbe. Van köztük két korrupciós ügyekkel foglalkozó moszkvai blogger (Aleksandr Dorogov és Yan Katelevsky), de egy Konstantin Lakeev nevű 18 éves férfi is, akit három év börtönre ítéltek, mert egy Navalnijt támogató moszkvai tüntetésen megrugdosta és hógolyóval dobálta a Szövetségi Biztonsági Szolgálat autóját.

Címlapon: Rendőrök veszik őrizetbe a Memorial jogvédő szervezet egyik támogatóját, aki részt vett a szervezet "külföldi ügynökké" nyilvánítása miatt rendezett tüntetésen 2021. december 28-án. / Fotó: Natalia Kolesnikova/AFP

Nemkívánatos szervezetek

A külföldi ügynök törvény folyamatos bővítése mellett az elmúlt egy évtizedben több olyan lépést is tett az orosz kormányzat, amelyek a rendszerkritikus civil vagy politikai szerveződések vagy éppen a független média elhallgattatását szolgálták.

A “külföldi ügynök” törvényhez képest szintlépést jelentett, amikor az orosz törvényhozás 2015-ben bevezette a jogrendbe a “nemkívánatos szervezet” fogalmát. A vonatkozó törvény szerint az orosz ügyészség önhatalmúlag nemkívánatosnak minősíthet és feloszlathat vagy kitilthat az országból olyan szervezeteket, amelyek szerinte "fenyegetést jelentenek az Orosz Föderáció alkotmányos rendjére, az ország védelmi képességére vagy az állam biztonságára". Azok a nemkívánatos szervezetek, amelyek ezután is működni próbálnak, kemény bírságokra számíthatnak, tagjaik pedig börtönt kockáztatnak. De a törvény ennél is tovább megy: azok az állampolgárok, akik bármilyen módon együttműködnek nemkívánatos szervezetekkel, esetleg támogatják a működésüket, szintén bírsággal, súlyosabb esetben börtönnel büntethetők.

Elsőként olyan amerikai szervezeteket minősítettek nemkívánatosnak Oroszországban, mint az amerikai Kongresszus által a demokrácia terjesztésére létrehozott National Endowment for Democracy, vagy a Soros György által alapított, a közép-kelet európai civil szférát is támogató Nyílt Társadalom Intézet. De a “nemkívánatos szervezet” státusz 2017-es elnyerése vezetett az Open Russia nevű, Mihail Hodorkovszkij orosz iparmágnás által alapított Európa-barát ellenzéki szervezet megszűnéséhez is 2021-ben.

2021 volt az az év, amikor a 2015-ös “nemkívánatos szervezetek” törvényt a Kremllel kritikus, független sajtóra is elkezdte alkalmazni az orosz államapparátus.

Elsőként, 2021 júliusában a Proekt Media nevű oknyomozó portált minősítette nemkívánatos szervezetnek az ügyészség, ezzel gyakorlatilag betiltva a lap további működését, amely az elmúlt években rendszeresen tárt fel korrupciós ügyeket az orosz politikai elit háza tájáról. Az intézkedéssel párhuzamosan a portál több újságírója rákerült a “külföldi ügynök” listára is.

De igazán Ukrajna 2022 februári megtámadása után lett a törvény a független sajtó elhallgattatásának fontos eszköze. Az iStories, a Bellingcat, a The Insider vagy a Novaja Gazeta mellett 2023 januárja óta “nemkívánatos szervezetnek” minősül Oroszországban a Meduza nevű rendszerkritikus orosz lap is.

"Ti vagytok az idegen ügynökök" táblával szolidarít kollégái mellett egy orosz újságíró az orosz nemzetbiztonság, az FSZB épülete előtt 2021 augusztusában, amikor a Dozhd tévécsatorna is rákerült a "külföldi ügynöknek" minősített sajtóorgánumok egyre bővülő listájára. / Fotó: Natalia Kolesnikova/AFP

Élet nemkívánatos külföldi ügynökként

A Meduza már 2014-es alapítása óta külföldről, az Oroszországgal szomszédos Lettországból működik, de bőven dolgoznak a lapnak Oroszországban élő újságírók is. Sőt, moszkvai szerkesztőségük is volt egy időben.

2021-ben a már bemutatott törvény alapján “külföldi ügynöknek” minősítették a Meduza mögött álló médiacéget, a döntés pedig kis híján a csőd szélére sodorta a lapot. “Komolyan fontolóra vettük, hogy felfüggesztjük a működésünket” - mesélte a Lakmusznak Katerina Abramova, a portál kommunikációs vezetője.

A Meduza addig ugyanis főként hirdetési bevételekből tartotta fenn magát. A törvény következtében azonban szinte az összes addig a portálon rendszeresen hirdető nagyobb cég elpártolt tőlük.

“10 napon belül a korábbi ügyfeleink több mint 70 százalékát elvesztettük, egyszerűen nem akartak tovább üzleti kapcsolatot fenntartani egy olyan szervezettel, aki nem kívánatos a hatalom szemében”

- magyarázta Abramova, aki szerint az is komoly elrettentő erővel bírt az is, hogy a törvény értelmében minden felületükön, minden tartalom elején fel kellett tüntetniük, hogy az egy “külföldi ügynök” szervezettől származik.

A kieső bevételek miatt a Meduza kénytelen volt bezárni a moszkvai és a rigai irodáját is, búcsút mondani több, addig nekik dolgozó szabadúszó újságírónak, és 30-50 százalékkal csökkenteni az alkalmazottai fizetését, számolt be a következményekről a portál egyik szerkesztője a Riporterek Határok Nélkül (RSF) oldalán. “12 állandó kollégánk döntött ekkor úgy, hogy nem tudja tovább nálunk folytatni ilyen feltételek mellett a munkát” - magyarázta Abramova. A külföldi ügynökös megbélyegzés ráadásul a maradó újságírók munkájára is kihatással volt. Fontos államigazgatási és katonai forrásaik egész egyszerűen nem akartak már szóba állni velük - tette hozzá.

Célkeresztben az olvasók

Mire 2023-ban a “nemkívánatos szervezet” státuszt megkapták, Oroszországban már háborús cenzúra volt érvényben. Törvénysértő lett a központi direktívától eltérően tudósítani Putyin Ukrajnai háborújáról, az újságírók, akik ezt mégis megkísérlik, börtönt kockáztatnak. Ez késztette a Meduza sok újságíróját is Oroszország elhagyására. Emiatt távozott az országból a Meduza egykori szerkesztője, Alekszej Kovaljov is, akivel a 444 készített akkoriban interjút.

A háború kezdete után ráadásul a portál a havi rendszeres támogatói nagy részét is elvesztette, az EU területén működő lap képtelen orosz bankszámláról érkező támogatásokat fogadni az Oroszországgal szemben bevezetett nyugati szankciók miatt. Márpedig a külföldi ügynök törvény után a Meduza főként olvasói támogatásokból élő lap lett, a 33 ezer havi rendszeres támogatónk 70 százalékát Oroszországban élő orosz állampolgárok adták - magyarázta Abramova, aki a lapnál a közösségi finanszírozási (crowdfunding) kampányok koordinálásáért is felel.

A kiesett támogatókat egyfelől a megmaradt orosz független sajtóval szolidáris külföldi, másrészt külföldön élő orosz támogatókkal sikerült pótolni. A 2023. január 26-án a Meduzára aggatott “nemkívánatos szervezet” státusszal az utóbbi lábat rúgta ki a lap alól az orosz kormányzat.

Egy nemkívánatos szervezettel ugyanis mindenféle együttműködés tilos az orosz törvények értelmében.

Jogászokkal konzultálva a Meduza arra jutott, hogy épp csak a cikkeik olvasása és privát beszélgetésekben történő megvitatása nem számít törvénysértőnek. Viszont büntetéssel járhat:

  • a cikkek megosztása (akár hiperlinkkel, akár PDF formátumban, akár képernyőképek formájában),
  • hivatkozása más publikációkban,
  • és a lap munkájának pénzbeli támogatása, az adományozás.

Első alkalommal tetten érve 5-15 ezer rubeles (kb. 19-57 ezer forintos) bírságot kockáztat az “elkövető”, ismételt vétség esetén büntetőeljárást is indíthatnak, aminek a vége még nagyobb bírság, közmunka, de akár 4 év szabadságvesztés is lehet - áll abban a kisokosban, amit a Meduza készített saját olvasóinak és támogatóinak a “nemkívánatos” státusz rájuk vonatkozó következményeiről.

Mivel az Oroszországban élő oroszok támogatását már régebb óta nélkülözi, a Meduza most az emigrációban élő orosz támogatóinak kényszerült azt mondani:

“ha szeretnének még Oroszországba utazni, jobban teszik, ha inkább nem adományoznak pénzt a lapnak, még külföldi bankszámlákról sem”

- magyarázta Katerina Abramova, aki azt is elmondta, hogy a Meduzának az említett korábbi 33 ezerhez képest most jóval kevesebb, 11-12 ezer támogatója van. Igaz, a magasabb európai bérszínvonal miatt az adományok átlagos összege is megemelkedett.

A “nemkívánatos szervezet” státusszal a lapnak dolgozó újságírók, szerkesztők munkája is tovább nehezedett - hangsúlyozta Abramova. A törvény értelmében ugyanis együttműködésnek számíthat, tehát retorziókat vonhat maga után, ha bármilyen szakértő, elemző, közéleti szereplő megnyilvánul a lapban valamilyen, nem is feltétlenül politikai témában. Oroszországban élő interjúalanyok most már általában névtelenül és titkosított kommunikációs csatornákon nyilatkozhatnak egy-egy cikkhez, és a szabadúszó újságírókkal való együttműködés is komoly biztonsági intézkedéseket igényel.

“Szinte minden helyzetre sikerült kidolgoznunk mostanra valamilyen megoldást, de ehhez a munkához az egész szervezettől folyamatosan extra energiabefektetésre van szükség. A tech és biztonság részlegünk mostanra épp olyan fontos része a Meduzának, mint maga a szerkesztőség”

- tette hozzá a kommunikációs vezető.

Lakmusz