Az erős meggyőződések, hiedelmek alapján szerveződő véleményközösségekben csak a közösség működésének alapos megismerése után lehet érdemes vitát indítani a szóban forgó hiedelemről.
Fektette le elsőként a beszélgetés két résztvevője: Falyuna Nóra nyelvész, kommunikációkutató és Német Szilvi médiakutató, a Lakmusz munkatársa.
A meggyőzés a kutatók szerint szinte lehetetlen az elméletet terjesztők személyes motivációi megértése nélkül, a beszélgetés első kérdése ezért az volt:
A választ kereső tudományos kutatások szerint a társadalom peremére szorult, marginalizált csoportokhoz tartozó emberek jóval kitettebbek az online dezinformációnak - magyarázta Német Szilvi.
“A kevesebb jövedelmű, alacsonyabb iskolai végzettségű emberek az internetet általában szórakozásra, kapcsolattartásra használják, sokkal inkább bulváros, szenzációhajhász tartalmakat látnak”
- mondta, hozzátéve, hogy mindez általában a forráskritikát, a tudatos információfogyasztást lehetővé tevő készségek hiányával párosul.
Hiba lenne ugyanakkor ez alapján azt gondolni, hogy átlagos hírfogyasztók immunisak lennének az álhírekre. Falyuna Nóra szerint
egyes lélektani sajátosságaink is fogékonyabbakká tehetnek minket áltudományos, vagy összeesküvés-elméletek igazként elfogadására.
Ráadásul témánként is változó, kik veszélyeztetettebbek az álhírekkel szemben. Falyuna az egészségügy területét hozta példaként, amelyen belül “a csodaszerekre, csodaelméletekre” más témákhoz képest jóval fogékonyabbak “a felső-középosztálybeli, értelmiségi emberek”, akik megengedhetik maguknak, hogy “túlárazott csodatermékeket vásároljanak” az államilag finanszírozott, TB-támogatott készítményeken kívül.
Egy összeesküvés-elméletbe vetett hit újabbakat szülhet - állították a kutatók. Falyuna Nóra az egyes elméletek szimbólum-rendszere, érvrendszere közötti hasonlóságokat, illetve a közösségi média működési modelljét emelte ki ennek okaként. Nevezetesen, hogy érdeklődésünket látva a platformok, például a Facebook algoritmusai igyekeznek hasonló tartalmakra felhívni a figyelmünket.
“Először jobban meg kell érteni, hogy a vitapartnereinknek miért lehet vonzó világmagyarázat az adott közlés, elmélet, mik azok az aggodalmak, amikre az válasz lehet” - mondta.
A nemzetközi tudományos nyilvánosságban éppen ezért már gyakran “egyenlőtlenségből eredő bizalmatlansággal” magyarázzák az összeesküvés-elméletek terjedését, népszerűségét. A koronavírus-járvány idején ilyen bizalmatlanság, és így az összeesküvés-elméletekre való nagyobb fogékonyság merülhetett fel például színes bőrű kisebbségek tagjainál, akik a pandémia előtt is kevésbé bíztak a többségi irányítású államszervezetben, egészségügyben.
Ennek a megértési munkának az elvégzése után lehet próbálkozni a vitával. A kutatók azonban figyelmeztetnek: ha az adott felületen, mondjuk egy álhíreket, hiedelmeket terjesztő Facebook-csoportban nincs meg a kellő nyitottság erre, akkor a kritikus megnyilvánulásokat a csoport adminisztrátorai szinte biztosan rögtön törölni fogják.
A vita lehetőségeit tovább nehezíti, hogy az online térben gyakran olyan szereplőkkel találhatjuk magunkat szemben, akik nem érdekeltek az érdemi vitában: trollok, akik egyenesen a vita ellehetetlenítésén dolgoznak, vagy automatikusan működő botok, amelyekkel igyekeznek fenntartani egy poszt láthatóságát.
Címlapi kép: Falyuna Nóra és Német Szilvi / Forrás: Lakmusz Facebook
Ha viszont végül mégis eljutunk a vitáig, Német Szilvi szerint a fentebb pedzegetett empátiának a kommunikációban is meg kell nyilvánulnia:
kerülni kell például a megbélyegző nyelvhasználatot, nem túl jó kezdés például, ha ráragasztjuk vitapartnerünkre az összeesküvéshívő jelzőt.
"Fontos, hogy ilyenkor ne arról szóljon a kommunikáció, hogy ezek az emberek hülyék” - tette hozzá Falyuna Nóra.
Mindig érdemes megpróbálni hiteles forrásból származó bizonyítékokat is bemutatni az álláspontunk alátámasztására, még akkor is, ha a posztmodern utáni korszakban szinte biztosan lesz valaki, aki ezek hitelességét megkérdőjelezve “alternatív bizonyítékokat” szállít majd a saját igazának alátámasztására. Nézői kérdésre pedig megtudtuk, a kutatók szerint a képes bizonyítékoknak jóval nagyobb meggyőző ereje van, mint a szövegeseknek, igaz, a verbális közlésben jóval könnyebb észrevenni a manipulációt, mint a vizuálisban.
A teljes beszélgetést, benne a kutatók gondolatait arról, hogy jó-e, ha az összeesküvés-elméleteket terjesztő csoportokat közösségimédia-platformok vagy állami hatóságok szankcionálják, itt lehet meghallgatni:
A témához ajánljuk még a Sarlatánok kora - Miért dőlünk be az áltudományoknak? című kötetet, amely Krekó Péter és Falyuna Nóra szerkesztésében jelent meg az Athenaeum Kiadónál, és a téma legkiválóbb hazai szaktekintélyeinek segítségével, közérthető stílusban ismerteti meg az olvasót a "hétköznapi" áltudományos érveléssel, az áltudományok csáberejének okaival és veszélyeivel.
A korábbi podcastjainkat meghallgathatod Spotifyon, a Google Podcaston, az Apple Podcaston vagy az omny.fm-en.
