Körülbelül 200 ember jelent meg április 30-án, szombat délután a Szabadság téren, hogy kifejezze szolidaritását Oroszország mellett. Az eseményre való felhívás egyszerre tiltakozott az “USA érdekeit szolgáló háború”, az “Európát nyomorba döntő energiaválság” és a “hamis és egyoldalú ukrán propaganda” ellen.
Ez utóbbi azért is érdekes, mert amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, a magyar nyilvánosságban kifejezetten nagy teret kap Putyin háborús narratívája. Nemcsak különböző Facebook-csoportokban jelennek meg a háborúval kapcsolatos hamis hírek, hanem a hazai kormánypárti és közszolgálati médiumok is gyakran kritika nélkül közvetítik Oroszország álláspontját.
Az oroszpárti tüntetők mégis fontosnak tartották kiemelni az álhírek elleni küzdelmet, ezért megkérdeztük a résztvevőktől:
Ők milyen forrásokból tájékozódnak az orosz-ukrán háborúról?
A tömegben sokféle ember megjelent, a jelképekkel teletűzdelt öltözékek és a transzparensek alapján vírustagadók, fiatal kommunisták, nemzeti radikálisok, egykori jobboldali szervezetek tagjai, orosz-magyar állampolgárok és összeesküvés-hívők vettek részt az eseményen.
A tüntetés egyik plakátja, amely ellenáll a szigorúan világnézeti besorolásnak, de a történelmi hűségnek is. (A katyńi vérengzés néven ismert népirtást a második világháborúban a felirat állításával szemben nem a nyugati hadigépezet, hanem a Szovjetunió követte el.) Fotó: Kristóf Balázs
A beszélgetésekből kiderült, hogy ha ideológiailag a tábor nem is egy,
a mainstream média elutasítása összeköti az egyes szereplőket.
A résztvevők a kormánypárti híroldalak és a közszolgálati adókat csak elvétve említették meg a szerintük hiteles csatornák között, a szélsőjobboldali sajtótermékek és az orosz állami média és hazai szócsövei azonban többnyire a megbízható szolgáltatók között szerepeltek.
Az általunk megkérdezettek egy részének ugyanakkor láthatóan nehézséget okozott a hírforrások megnevezése, volt aki azt mondta, hogy az internetet nézi, de az is előfordult, hogy az ismerősi ajánlások miatt nem tudott híroldalakat mondani, vagy állította, hogy “élőben és személyesen” tájékozódik.
“Nem keresem a híreket, mindent kapok a barátaimtól, küldik Whatsapp-on.”
A szovjet emlékmű előtt egy nőkből álló kis csoport gyülekezett már fél órával az esemény előtt. Egymás között oroszul beszéltek, de kérdésünkre problémamentesen váltottak magyarra.
A társaságból egy 60 év körüli, bukovinai nőt szólítottunk meg, aki az alkalomból ki is öltözött: piros szoknya, fehér, magyaros motívumokkal hímzett ing, és kék mellény idézte az orosz zászló színeit. A nő 33 éve magyar állampolgár, ide házasodott, miután Csernovicban elvégezte az orosz irodalom és nyelv szakot.
A filológus nő büszke arra, hogy Orbán és Putyin jó kapcsolatot ápol, az ukránokról pedig megoszlik a véleménye: “nem mindenki egyforma”. Elmondta, hogy az első menekülthullám óta önkéntesként dolgozik: anyanyelvi tolmácsként segíti a Budapestre érkező ukránokat. Jó véleménnyel van a menekültekről, akikkel Magyarországon találkozott, de gyorsan azt is hozzáteszi, hogy azért az ukránok között “sok a náci”.
Ennek bizonyítására a tetovált svasztikákat említi, az viszont nem derül ki, hogy ezeket hol látta. A jelképek mellett az ukránok indulatai zavarják a legjobban, így azok a “rosszindulatú” híresztelések, amelyeket a bucsai mészárlásról állítanak. Arra a kérdésre, hogy ő honnan szerzi az értesüléseit, csak annyit válaszol, ő nem keresi, a barátai küldik neki a híreket Whatsappon: Moszkvából, Szentpétervárról, sőt Izraelből és Németországból.
“Ha az internetet olvasod, egy dologban lehetsz biztos, hogy az internet létezik. Minden máshoz olvass a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéből vagy Rotterdami Erasmust és Drábik Jánost.”
A beszédek még mindig nem kezdődtek el, a téren pedig keveredtek a turisták a megmozdulásra érkezőkkel. A két csoportot viszonylag könnyen elvált egymástól, az utóbbiak ugyanis feltűnést keltő, eklektikus öltözékekkel hívták fel magukra a figyelmet. Az egyik ilyen tüntető ezer forintos bankjegyet ábrázoló törölközőben és “Emberi hüjeség kutatóközpont és minisztérium” feliratú póló jelent meg, őt a rendőrökkel való szóváltás után állítottuk meg. Fellépését tovább bonyolította a vállán hetykén hátravetett Guy Fawkes maszk és a “Nem vagyok birka” kitűzőkből álló fűzérsor, ez utóbbi a koronavírus járvány óta az oltásellenesség jelképeként lett ismert.
Fotó: Kristóf Balázs
A Che Zo Lee-ként bemutatkozó középkorú férfi polgári foglalkozása építész, szabadidejében azonban az “igazságot keresi”. Rögtön ajánlotta, hogy kövessük be YouTube-on is. Később megnéztük, a csatornáját valamivel több mint 200 ember követi, a Nyugati pályaudvaron, az ukrajnai menekülteket a származásuk miatt becsmérlő videóját azonban 27 ezren megnézték.
A férfit utcai akciói miatt már többször beidézte a bíróság, utoljára április 1-jén, amikor halálfejes zászlót nyomott az Amerikai Nagykövetség előtti, idősebb Busht ábrázoló szobor kezébe.
Hiába kértük, hogy nevezzen meg olyan forrásokat, ahonnan aktuális közéleti kérdésekről vagy a háborúról tájékozódik, csak könyvcímeket kaptunk válaszként: Szun-Ce-től A háború művészetét, Rotterdami Erasmustól A balgaság dicséretét, az Angyali menedék könyvkiadótól pedig Drábik Jánost és az Idegen világrendet ajánlotta.
“A magyar hírportálok 99%-a a társadalmat irányító legfőbb eszme, a liberális demokrácia szolgálatában áll, mi a maradék 1%-ot olvassuk.”
A felvonulás legfiatalabb résztvevői a Magyar Ifjúság Közösségi Szervezetétől érkeztek, amely baloldali, antifasiszta politikai mozgalomként írja le magát, és a Kiállunk Oroszország mellett Facebook-oldalt üzemelteti.
A három fővárosi, vörös inget viselő fiatal a szervezet transzparensén kívül diákokat és dolgozó fiatalokat megszólító pamfleteket is magukkal hozott. Arra a kérdésre, hogy milyen forrást tartanak megbízhatónak a háborúval kapcsolatban, a Munkáspárt és a Mi Hazánk honlapját, valamint az “orosz-magyar barátságnak szentelt” Orosz Hírek elnevezésű oldalt hozzák szóba, de megemlítették a Balrad.ru-t is, amely egy “frissebb és zárkózottabb hírcsoport”.
Fotó: Kristóf Balázs
A fősodratú médiában nem nagyon bíznak, mivel az szerintük a (neo)liberális értékrendet közvetíti és “működési szempontjait áthatják a különböző érdekcsoportok”. Szerintük a modern kommunikáció először teremtette meg a feltételét annak, hogy a hírek egy szűrőn keresztül jussanak el a közönséghez, a szolgáltatók pedig visszaélnek ezzel a hatalommal. Elhitetik a fogyasztókkal, hogy az információk közül szabadon választhatnak, ez azonban nem így van. A fiatalok a nyugati médiának tudják be azt is, hogy az átlagemberek oroszellenesek, mert szerintük ezek a csatornák “démonizálják a keleti népeket”.
“A Digi előfizetésben nem volt orosz adás, ezért átmentem a Telekomhoz.”
Az eseményt a három szónok felszólalását követően a magyar, majd a székely himnusz zárta. Páran bekiabálták, hogy Kárpátalja legyen újra magyar föld, majd fotózkodás következett olyan transzparensek előtt mint a “Jenkik haza”. Utolsó interjúalanyunk egy 65 év körüli férfit volt, aki egy amerikai konföderációs zászlót lengetett. A piros alapon kék kereszt és a tizenhárom csillag eredetileg az amerikai polgárháborúban harcoló déli államok jelképe, Amerikán kívül viszont a szeparatista és nacionalista csoportok körében is elterjedt. Emellett kísértetiesen hasonlít a 2014-ben kikiáltott Új-Oroszország (Novorosszija) zászlajára, amit a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhansz tartományok “konföderációjának” jelzésére kezdetek használni.
A férfi kiegészítői között elfért még a magyar címer és a narancs-fekete sávos Szent György-szalag is, amelyet szintén 2014 óta az orosz kormányt támogatók viselnek. “Putyin beszédét hallgassák meg az orosz TV-ben vagy a kövessék a Ria Novostit”, válaszolta kérdésünkre a zászlót tartó férfi, aki szerint ezek hiteles hírforrások az “EU-s csacsiságokat szajkózó” kormánypárti médiával szemben. A férfi a háború kitörése óta az RTR Planetán követi az eseményeket, sőt emiatt szolgáltatót is váltott, mert a Digi TV csomagjában orosz csatorna nem szerepelt. Hozzátette, hogy végül hiába ment át a Telekomhoz, mert a vállalat kínálatban azóta két ukrán csatorna is megjelent.
A tüntetés után megnéztük, hogyan értékelték a szervezők és az érdeklődők az oroszbarát felvonulást az interneten. Páran a kevés résztvevőre panaszkodtak, mások megjegyezték, hogy bár ott voltak a téren, végül mégsem csatlakoztak az Amerikai Nagykövetség előtt felvonulókhoz. Az egyik Facebook-csoportban pedig az alábbi képpel köszönték meg a részvételt:
Ez a kép azonban - ahogy arra több kommentelő is felhívta a figyelmet - nem a Szabadság téren, hanem egy 2019-es moszkvai tüntetésen készült.
A Lakmuszon az orosz-ukrán háború kitörése óta kiemelt figyelmet fordítunk a témában megjelenő hamis hírekre, a háborúval kapcsolatos tényellenőrzéseink itt olvashatók. A cikkeinkhez rövid, képes összefoglalókat is készítünk. Ebben és ebben a cikkben pedig összegyűjtöttük, milyen megbízható forrásokból lehet tájékozódni a háborúval kapcsolatban.
