November 10-én Schobert Norbi volt a Frizbi TV-n futó, Beköltözve Hajdú Péterhez című műsor vendége. A majdnem kétórás adás elején Hajdú Péter és Schobert Norbi virslit eszegetve épp a kalóriaszámlálásról beszélgetett, amikor Norbi kijelentette: a kalóriaszámítást “akkora hülyeségnek” tartja, mint a holdra szállást.
„Te hiszel a holdra szállásban? (…) Én nem hiszek a holdra szállásban”
- közölte a műsorvezetővel.
Norbi meg is indokolta, miért nem hiszi el, hogy 1968-ban ember járt a Holdon (itt az évszámot tévesen jelölte meg, valójában 1969-ben történt a holdra szállás):
Miután Hajdú Péterrel megnézték a holdra szállásról készült videót, Norbi újabb kérdéseket tett fel. Nem értette,
Az Amerikai Egyesült Államok Apollo 11-es missziója sokévnyi munka és próbálkozás után 1969. július 20-án ért révbe, amikor Neil Armstrong és Edwin “Buzz” Aldrin Jr. űrhajósok személyében a világtörténelemben először emberek léphettek a Holdra. Az utolsó Apollo misszió, az Apollo 17-es 1972-ben érte el a Hold felszínét, a két dátum között az amerikai űrprogram összesen 12 asztronautát juttatott az égitestre, azóta ember nem járt ott. Az Apollo-programon több mint 400 ezer ember dolgozott.
Schobert Norbi nem az egyedüli, aki kétségbe vonja az első holdra szállás valódiságát.
A holdra szállás megkérdőjelezése ma is az egyik legelterjedtebb összeesküvés-elmélet a világon. 2021-ben hét európai országban (köztük Magyarországon is) végeztek egy felmérést, a feltett kérdések között szerepelt az is, mit gondolnak az emberek a holdra szállásról. A megkérdezett 7120 ember egynegyede szerint a holdra szállás egy nagy átverés volt.
A The Guardian 2019-es cikke szerint egy Bill Kaysing nevű férfi volt az első, aki behozta az elméletet a köztudatba, amikor 1976-ban kiadott egy röpiratot We never went to the Moon (Soha nem mentünk a Holdra) címmel. A Kaysing írásában hangoztatott érvek, amelyek szerinte leleplezik “Amerika 30 milliárd dolláros csalását”, azóta is alapelemei a holdra szállás-szkeptikusok érvkészletének, és visszaköszöntek Schobert Norbi okfejtésében is.
Pedig mindegyik visszatérő érvre létezik megalapozott cáfolat. Ebben a cikkben, némileg túllépve a Schobert-interjún, ezeket gyűjtöttük össze.
1. Az egyik legtöbbször ismételt (és Schobert Norbi által is említett) érv, hogy a Holdra kitűzött amerikai zászló úgy néz ki a képeken és videófelvételeken, mintha lobogna, holott a Holdnak nincs légköre, így a szél nem fújhatja.
Erről az elméletről több tényellenőrzés is született, az AP-nek például Roger Launius, a NASA korábbi vezető történésze magyarázta el, hogy miért tűnik úgy, mintha a zászló mozgásban lenne. A zászlót nem hagyták lógni, a tetejére egy rudat erősítettek, mely széthúzta a zászlót. Az űrhajósok viszont az út alatt meghajlították a rudat, ezért gyűrődött meg a zászló és nézett ki úgy, mintha lobogna a szélben.
Megerősítette ezt Anu Ojha professzor, a brit Nemzeti Űrközpont egyik igazgatója is, aki a Royal Museums Greenwich honlapján megjelent hosszú írásban segített szétszedni a holdra szállással kapcsolatos legnépszerűbb összeesküvés-elméleteket. A BBC cikke hozzáteszi, hogy a zászló és a tartórúd akkor is meghajolhatott, amikor az asztronauták a Hold talajába szúrták azt.
2. A Holdon készült képeken nincsenek csillagok.
Erre az állításra ugyanazt mondja mindhárom, már idézett tényellenőrzés: a csillagok ott vannak a felvételeken, de túl halványak ahhoz, hogy látszódjanak a képeken. Az űrhajósok kameráinak zársebessége ugyanis túl nagy volt ahhoz, hogy a csillagok halvány fényét megörökítsék. Ahogy azt Emily Drabek-Maunder, a Greenwich-i Királyi Obszervatórium (Royal Observatory Greenwhich) csillagásza mondta az AP-nek: a NASA nagy zársebességet használt, hogy a képek ne legyenek túlexponáltak a Hold fénye miatt.
3. Az asztronauták nem élhették túl a Földet körülvevő sugárzási övön keresztüli utazást.
A Földet két hatalmas, fánk alakú öv, az úgynevezett Van Allen-övek veszik körül, melyek a napszélből származó, nagy energiájú részecskékből állnak. Egyesek szerint nem lehet úgy áthaladni ezeken a mezőkön, hogy ne érje az illetőt halálos dózisú sugárzás. A brit Fizikai Intézet (Institute of Physics) szerint az Apollo-missziók előtt ettől valóban tartottak, és fel is készültek az űrhajósok védelmére. Az űrhajót alumíniummal szigetelték, és a Hold felé olyan pályát választottak, hogy csak minimális időt kelljen eltöltenie az űrhajónak a Van Allen-övekben.
Az Intézet szerint az Apollo-küldetések során az űrhajósok átlagos sugárterhelése 0,46 elnyelt sugárdózis (rad) volt, mely körülbelül tízszer nagyobb, mint a röntgen- és sugárterápiás gépekkel folyamatosan dolgozó egészségügyi szakemberek sugárterhelése.
4. Mégis ki készítette a fotókat?
Ahogy Schobert Norbi, úgy mások is sokszor feltették már azt a kérdést, hogy mégis ki és hogyan készítette a képeket a Holdra lépő űrhajósokról. Hiszen például Buzz Aldrinról készült egy olyan kép, ahol a sisakjában visszatükröződik Neil Armstrong és a holdkomp, az űrhajósok kezében azonban nincs fényképezőgép. Emily Drabek-Maunder csillagász az AP-nek ezt is megmagyarázta: az űrhajósok kameráit a mellkasukra szerelték, így nem kellett a kezükben fogniuk vagy a szemükhöz emelniük azt.
Buzz Aldrin a Holdon, 1969. július 20-án. Forrás: HO/NASA/AFP
5. Ha 1969-ben tényleg megtörtént a holdra szállás, miért nem ment azóta vissza senki?
Az nem igaz, hogy Armstrong és Aldrin után senki más nem járt a Holdon, a NASA Apollo-programjának keretén belül összesen hatszor szálltak a Holdra, 12 űrhajóssal. 1972 decembere óta azonban valóban nem járt ember a Holdon. Törekvések később is voltak arra, hogy állandó holdbázist hozzanak létre, de a figyelem egyre inkább az űrsiklóprogramra, majd a Nemzetközi Űrállomás létrehozására irányult, még később pedig a Mars meghódítására. Anu Ojha professzor egyszerűen a megváltozott prioritásokkal indokolta azt, hogy a holdra szállás nem ismétlődött meg a 1970-es évek óta.
A Telex 2022 decemberében írt erről magyarázó cikket, melyben azt állítják, az indok egyszerű: pénz és politika. 1962-ben John F. Kennedy amerikai elnök híres beszédében megígérte Amerikának, hogy még az évtized vége előtt ember lép a Holdra. Zajlott a hidegháború és az űrverseny, ahol sok mindenben a szovjetek jártak az amerikaiak előtt, így az USA meg akarta mutatni, hogy képes embert juttatni a Holdra. Az Apollo-programra rengeteg pénzt költöttek, a NASA finanszírozása akkoriban az amerikai költségvetés 4,4 százalékát vitte el. Miután a holdra szállás sikerül, Amerika pénzügyileg és politikailag is inkább másra koncentrált, például a javában zajló vietnámi háborúra.
A holdra szállás azonban az elmúlt években ismét terítékre került: a NASA Artemis-programjával akar visszatérni a Holdra, az amerikaiak mellett pedig India és Kína is nagy erőkkel próbálkozik.
Időről időre felbukkanak különféle történetek arról, miért nem történt meg a holdra szállás. Például:
Valójában rengeteg bizonyíték áll a rendelkezésünkre arról, hogy az Apollo-program célba ért.
A holdra szállást a NASA részletesen dokumentálta, az Apollo 11 misszióról ma is elérhető az eredeti, majdnem 400 oldalas jelentés, egy 1971-es verziója jobb minőségű infografikákkal, és egy rövidebb, képekkel teletűzdelt összefoglalója. A NASA honlapján a holdra szállás legfontosabb történéseiről is olvashatunk egy összefoglalót, ahogy képeket is találunk a holdbéli panorámáról, vagy a landolás pontos helyszínéről is.
Akik a technikai részletek iránt érdeklődnek, azoknak érdemes végigolvasniuk a brit Institute of Physics részletes leírását arról, hogyan történt a holdra szállást, mi történt a Holdon és hogyan tudtak visszajönni az űrhajósok; ahogy arról is találni hosszú magyarázatokat, hogyan tudták 1969-ben élőben közvetíteni a holdra szállást.
Ha a képi és szöveges bizonyítékok valakit nem győznek meg, ott vannak a fizikaiak: az Apollo-program során az űrhajósok összesen 382 kilogrammnyi holdkőzetet hoztak a Földre. Ezeket a világ számos laboratóriumában bevizsgálták, majd egymástól függetlenül igazolták, hogy a Holdról származnak.
Mindezek mellett pedig ott vannak azok a szerkezetek, amelyek mai napig adatokat gyűjtenek a Holdról. Ilyen például a Hold körül keringő robotűrszonda, a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO), amelynek felvételein láthatóak a korábbi Apollo-missziók leszállóhelyei, a hátrahagyott leszállómodulok, vagy akár az űrhajósok lábnyomai is.
Az LRO mellett egy másik szerkezet is fontos szerepet játszik abban, hogy tudjuk, mi történik jelenleg a Holdon: ez a lézeres retroreflektor, melyet még az Apollo 11 csapata helyezett el a Hold felszínén, és amely a Föld és a Hold közötti távolság mérésére alkalmas. Ez a mai napig működik, és az ebből származó adatokat ma is használja a tudomány.
Címlapi illusztráció: Német Szilvi
