„Véres háborút robbantottak ki Svédországban a migránsbandák”; „Robbanások rázták meg Svédországot, bevándorló-bandaháború állhat a háttérben”; „Egy átlagos hétköznap este Svédországban: bombák robbannak a kertvárosi házak között”. Ez csak néhány az elmúlt hetekben a kormánymédiában megjelent, a svédországi bandaháborúról szóló cikkek közül. A hirado.hu, az Origo vagy éppen a Magyar Nemzet lelkesen foglalkozik a svéd helyzettel.
A kormánypárti orgánumok nem légüres térben teszik mindezt: szeptember közepén újra napirendre helyezte a kormány Svédország NATO-csatlakozásának kérdését, miután botrányt csinált egy, a svéd állami „iskolatévé” Magyarországról szóló kisfilmjéből. A videó középiskolásoknak mutatja be, hogy milyen az, amikor az Európai Unió egyik tagállama elkezdi felrúgni az EU közös demokratikus alapelveit. (A videó 2019 óta elérhető online, ám a Mandiner csak idén ősszel fedezte fel.)
A kisfilm miatt Szijjártó Péter szeptember 14-én felháborodott levelet írt Tobias Billström svéd külügyminiszternek; majd 9 napra rá Menczer Tamás, a Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenéséért felelős államtitkára egy videót osztott meg Facebook-oldalán, amelyben bűnügyi statisztikákkal fest sötét képet a svéd demokrácia állapotáról.
A kormánypárti médiumok cikkei a svéd közbiztonság riasztó állapotának leírása után rendre kiemelik, hogy Svédország a 2015-ös migrációs válság idején Európában “élen járt a migránsok befogadásában”: 160 ezer bevándorlót, többségükben szíriaiakat fogadtak be, többet, mint bármely másik uniós ország. “Az országban az elmúlt két évtizedben megduplázódott a külföldön született lakosság száma” - írja az Origo és a hirado.hu cikke is, azt üzenve ezzel, hogy az elmúlt években érkezett bevándorlók miatt áll fenn jelenleg ez a helyzet Svédországban.
Rendőrségi statisztikák, hivatalos jelentések átböngészése, és egy szakértői interjú elkészítése után azonban arra jutottunk, hogy ez félrevezető leegyszerűsítése a helyzetnek:
Akár a kormánypárti média cikkeit, akár Menczer Tamás videóját nézzük, az ott megjelent adatok pontosak, megegyeznek a svéd rendőrség hivatalos statisztikáival. Arról pedig, hogy az országban egyre nagyobb közbiztonsági problémát okoznak a lövöldözések, robbantások és az egymással szemben álló bandák konfliktusai, a független nemzetközi sajtó is bőven cikkezett.
A bandaháború csak szeptemberben 11 áldozatot követelt: több 13 és 15 év közötti fiút öltek meg, egy bűnöző édesanyját az otthonában végezték ki, egy fiatal férfit pedig Uppsalában lőttek le, munkába menet. A rendőrség megemelte a terrorkészültségi szintet. Október elején a The Guardian számolt be róla, hogy Ulf Kristersson svéd miniszterelnök a hadsereget hívja segítségül a bandák által elkövetett, „terrorista jellegű” támadások elleni küzdelemhez. Az ország vezetője szerint a helyzet olyan rossz, hogy a rendőrségnek szüksége van a katonaság támogatására, akik logisztikával és a robbanóanyagok kezelésével segítik a rendőrök munkáját.
Mindez azonban nem újkeletű dolog az országban: a svéd közmédiában már 2016-ban is megjelentek cikkek, melyek a bandaháborúhoz köthető gyilkosságok számának drámai emelkedéséről szóltak. A svéd köztévének tavaly év végén arról beszélt Gunnar Appelgren felügyelő, a bandaháborúk szakértője, hogy rendőrként eltöltött évei során még soha nem látott ennyi esetet, amikor a konfliktusban álló felek egyszerűen lelövik egymást.
A riasztó nyilatkozatokat a statisztikák is alátámasztják.
A svéd rendőrség honlapján elérhető statisztikák 2016 óta mutatják a lövöldözések, 2018 óta pedig a robbantások számát. A 2016-os statisztika még kevéssé használható, csupán két hónap adatai találhatók meg benne, a 2017-es viszont már az egész évre vonatkozik. Az adatokból látszik: 2018 óta nem volt olyan év, amikor 300 alá csökkent volna az egy évben elkövetett lövöldözések száma. Az eddigi csúcs a 2022-es év volt 391 lövöldözéssel, idén október közepéig pedig már 314 történt.
A robbantások száma évi 79 és 133 között mozgott az elmúlt 5 évben, idén viszont már most rekordot döntött: 2023. október közepéig 138 robbantásos merénylet történt Svédországban.
A Svéd Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács 2021-es tanulmánya részletesen foglalkozik a problémával. Eszerint Svédországban, szemben az Európában általános csökkenő tendenciával, 2013 óta újra növekedésnek indult az emberölések éves száma. Míg 2017-ben Európában egymillió lakosból átlagosan 8 lett emberölés áldozata, addig Svédországban 11. Ez a szám 2020-ra 12-re emelkedett.
A növekedésért jórészt a lőfegyverrel elkövetett emberölések emelkedő száma felelős a tanulmány szerint:
2017-ben Svédországban évente egymillió lakosból négyen haltak meg lövöldözés miatt, szemben az európai átlag 1,6 személlyel.
Az áldozatok között Svédországban ráadásul jóval nagyobb arányban vannak fiatalok, mint Európában. Amíg a 20-29 éves korosztályban Európa legtöbb országában egymillió emberre 0-4 áldozat esik, addig Svédországban 18.
Ahogy a tanulmány is megjegyzi, a Svédországban fegyverrel elkövetett emberölések szinte kizárólag bűnbandákhoz kötődnek. Az Expressen svéd lap cikke szerint jelenleg két banda háborúzik egymással: a Foxtrot, Rawa Majid, más néven a „Kurd Róka” vezetésével; és a Dalen, Ismail Abdo, vagyis “Eper” vagy “Eperember” vezetésével. A két férfi korábban egy bandához tartozott, mára azonban egymás ellen fordultak. A 37 éves Majid Iraki Kurdisztánból származik, gyermekkorában költözött szüleivel Uppsalába. Jelenleg Törökországból irányítja a bandát, ő Svédország egyik legkeresettebb bűnözője, akit a törökök a svédek többszöri kérésére sem adtak ki. A 33 éves Abdot 2016-ban öt és félévnyi börtönbüntetésre ítélték fegyvertartásért és súlyos kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményekért. Jelenleg ő sem tartózkodik Svédországban, a svéd hatóságok szerint ő is Törökországban van, és megszerezte a török állampolgárságot is, így az ő kiadatásával kapcsolatban sincsenek nagy reményei a svéd rendőrségnek.
Manne Gerell svéd kriminológus szerint a jelenlegi erőszakhullám a két banda háborújának köszönhető.
„A bandákban mindenféle hátterű ember van, de a tipikus bandatagot fiatal, külföldi hátterű tinédzserként lehet leírni, aki egy nagyváros szegényebb kerületében él, és sokszor már eleve ismeri a többi tagot. Talán már árultak is drogot közösen, vagy követtek el kisebb balhékat együtt. Sok esetben nem toborzás történik, hanem egyszerűen így szocializálódnak a fiatalok, belenőnek a bandába”
– mondta Gerell a Lakmusz kérdésére.
Hozzátette, korábban a fiatal, 13-15 éves bandatagok sokáig a ranglétra alján maradtak, az idősebbek csupán arra használták őket, hogy drogot vigyenek az egyik helyről a másikra, figyeljék a környéket, egyfajta kifutó fiúként funkcionáltak. Mára ez megváltozott: sokszor már néhány hét után fegyvert kapnak a kezükbe, vagy egyenesen az a belépő a bandába, hogy le kell lőniük valakit. A jelenségre a magyarázat a svéd büntetőtörvénykönyvben található.
A svéd törvények szerint a büntethetőség alsó korhatára 15 év. 15-18 év között rendkívül ritka a börtönbüntetés, csak nagyon különleges esetekben fordulhat elő. 18-21 év között pedig csak nagyon súlyos bűncselekmény elkövetése esetén lehet börtönbe zárni a fiatal elkövetőt. A legtöbb esetben a 21 év alattiakat börtön helyett javítóintézetbe küldik. A javítóintézetek szabályai kevésbé szigorúak, mint a börtönöké, a fiatalok használhatják a telefonjaikat, és el is hagyhatják a helyet, így a legtöbbször kapcsolatban tudnak maradni a bandatagokkal - magyarázta Gerell.
Mivel a bandák főként Stockholmban és Uppsalában vannak jelen, a legtöbb lövöldözés és robbantás is ezekben a városokban történik. Korábban a rendőrség által „veszélyeztetett területnek” minősített kerületek voltak az erőszak helyszínei, mostanra azonban már nem csak ott történnek lövöldözések vagy robbantások. A bandatagok ugyanis elkezdték egymás rokonait is célba venni, ami azt jelenti, hogy a támadások ritkábban, de bárhol előfordulhatnak, ahol a családtagok élnek.
A rendőrség definíciója szerint a “veszélyeztetett területek” olyan „földrajzilag meghatározott területek, amelyeket alacsony társadalmi-gazdasági státusz jellemez, és ahol a bűnözők hatással vannak a helyi közösségre.” A rendőrség utolsó, 2021-es felmérése szerint 61 ilyen terület van az országban. Menczer Tamás ezeket a kerületeket félrevezetően no-go zónáknak nevezte a videójában.
Részlet a svéd rendőrség 2021-es jelentéséből: a sárgával jelölt rész egy a 61 “veszélyeztetett területből”; Varby 30 percre található Stockholmtól. A mellette lévő, bordóval körberajzolt terület egy “különösen veszélyeztetett terület”, a harmadik, rózsaszín kategória pedig “kockázatos területet” jelent a rendőrség értékelése szerint.
Manne Gerell szerint, ha egymásra tennénk különböző térképeket olyan svéd nagyvárosok kerületeiről, ahol magas a munkanélküliség, sok külföldi hátterű ember él, sok az alacsony jövedelmű lakos, és ahol koncentráltabban van jelen a bűnözés, akkor az kiadná ezeket a veszélyeztetett területeket.
De mi az oka annak, hogy Svédországban az elmúlt 20 év során a bandák által elkövetett erőszak gyakorisága a legmagasabbra emelkedett Európában? A magyar kormánymédiában megjelent cikkek ezt egyértelműen a bevándorlással kötik össze.
Hogy a két tényező között van összefüggés, senki sem tagadja, de önmagában a migráció nem magyarázat a svéd jelenségre.
Ahogy Manne Gerell rámutatott: Németország szintén rengeteg bevándorlót fogadott be, ott mégsem történik az, mint Svédországban.
Az elérhető adatok azt mutatják, hogy a probléma inkább a bevándorlók svéd társadalomba való integrációjával lehet.
A svéd hatóságok gyűjtenek ugyan adatokat a bűnelkövetők nemzetiségéről, de eddig csak kétszer, 2005-ben és 2021-ben közöltek átfogó adatelemzést a témában. A Svéd Bűnmegelőzési Tanács 2021-ben megjelent legfrissebb tanulmányából kiderül, hogy az egyes lakossági csoportokat milyen arányban gyanúsították meg valamilyen bűncselekménnyel 2015 és 2018 között.
A legnagyobb arányban, 10,2 százalékban azok között a svédországi lakosok között találhatunk feltételezett bűnelkövetőket, akik Svédországban születtek, de szüleik külföldi születésűek.
Ugyanez az arány a külföldön született, de Svédországban élőknél 8 százalék. A Svédországban, svéd szülőktől született lakosok esetében pedig csak 3,2 százalék.
A bűnelkövetéssel gyanúsítottak aránya egyébként mind a négy, a statisztikákban szereplő származás szerinti csoportban csökkent 2007 és 2018 között, ha az összes bűncselekménytípust vizsgáljuk. Ha azonban a drogokkal kapcsolatos bűncselekményeket nézzük, akkor mind a négy kategóriában növekedett a feltételezett elkövetők aránya, ha pedig a megkísérelt és befejezett gyilkosságokat, akkor a két külföldi szülőtől született svéd lakosok körében látható emelkedés.
A jelentés szerzői statisztikai módszerekkel kiszámolták, hogy az egyes származási csoportokhoz tartozók mekkora eséllyel kerülnek be a bűnügyi nyilvántartásba a svéd születésű szülők Svédországban született gyerekeihez képest. Akik külföldön születtek, 2,5-szer nagyobb eséllyel,
akik ugyan Svédországban születtek, de mindkét szülőjük külföldön született, ennél is gyakrabban: 3,2-szer nagyobb eséllyel lesznek bűnelkövetők.
A tanulmány arra vonatkozóan is tartalmaz adatokat, hogy az összes elkövetett bűncselekményre vetítve hogyan alakult egyetlen csoport, a külföldi (non-resident) feltételezett elkövetők aránya. Ez az arány a tanulmány szerint 2007 és 2018 között 6,3 százalékról 9-re nőtt, de nem egyenletesen:
Ugyanakkor a tanulmány azt is megjegyzi, hogy a Svédországba érkező menedékkérők száma nem eredményezett ugyanolyan mértékű növekedést a külföldiek által elkövetett bűncselekmények számában.
Míg ugyanis 2015-ben az országba érkezett menedékkérők száma 400 százalékkal növekedett 2011-hez képest, a nem belföldi személyek által elkövetett bűncselekmények száma akkor csak 32 százalékkal volt nagyobb, mint 2011-ben.
2017-2018-ban egyébként a nemzetközi szervezett bűnözéshez köthető bűncselekmény kategóriákat leszámítva újra lecsökkent Svédországban a külföldiek által elkövetett bűncselekmények aránya a tanulmányban vizsgált időszak korábbi éveinek alacsony szintjére.
A bandaháborúk és az erőszakhullám okainak feltárásáról Svédországban már régóta folyik a diskurzus. 2017-ben több cikk megjelent arról, hogy vajon a bevándorlók miatt emelkedett-e meg az erőszakos cselekmények száma Svédországban. A Snopes nevű tényellenőrző oldalnak Joakim Palmkvist svéd bűnügyi újságíró akkor arról beszélt, hogy Svédországban ez már a bandaháborúk harmadik hulláma, az erőszak kisebb-nagyobb intenzitással az 1990-es évek óta jelen van: az első hullámot a motoros bandák indították; a másodikat nagyrészt a balkán háború elől menekülők gyerekei; a mostani, harmadik hullám főszereplői pedig azoknak a bevándorlóknak a leszármazottai, akik életük nagy részében Svédországban éltek, ők maguk pedig már Svédországban születtek és nőttek fel.
Ugyanezt mondta a New York Timesnak Henrik Emilsson, a Malmöi Egyetem kutatója, aki szerint a 2017-ben zajló bandaháborúnak nem volt köze a 2015-2016-ban történt migrációhoz. 2019-ben Linda H Straaf, a svéd nemzeti műveleti osztály hírszerzési vezetője pedig szintén arról beszélt a BBC-nek, hogy nem helyes azt állítani, hogy az újonnan érkezők azok, akik jellemzően csatlakoznak a bűnszövetkezetekhez.
Sokkal inkább másod-harmadgenerációs bevándorlókról van szó.
Mindezt Manne Gerell is megerősítette nekünk.
A svéd kormány honlapján hosszan sorolja, milyen intézkedéseket tett a bevándorlók hatékonyabb integrálása érdekében, ahogy azt is megjegyzi, hogy Svédország az 56 ország integrációs politikáját összehasonlító MIPEX-index (Migrant Integration Policy Index) élén áll. Az index különböző területeket vizsgál, úgy mint a munkaerő-piaci mobilitás, oktatás, politikai részvétel, családegyesítés, állampolgársághoz való hozzáférés, egészségügy, állandó tartózkodás és megkülönböztetés-mentesség. Ezekben Svédország a vizsgált országok közül valóban a legjobban teljesít. Azt azonban maga az index módszertani leírása is megjegyzi, hogy a kormányzati politika csak egy az integrációt befolyásoló számos tényező közül.
A honlapon megemlítik az OECD 2016-os tanulmányát is, amely szintén elismeri, hogy Svédországnak jól kidolgozott integrációs politikája van, emellett azonban a felmérés azt is kiemeli, hogy az országnak kihívásokkal kell szembenéznie az újonnan érkezett (2016-ban) bevándorlókkal, különösen az alacsonyabb végzettségű nők munka- és közösségi életbe való beilleszkedésének segítésével kapcsolatban.
2022-ben ráadásul már a svéd kormány is kevésbé ütött meg optimista hangot: tavaly áprilisban, az akkori miniszterelnök, Magdalena Andersson azt mondta, Svédországnak nem sikerült megfelelően integrálnia azt a rengeteg bevándorlót, akiket az elmúlt két évtizedben befogadott, a szegregáció igen nagy méreteket öltött, mindez pedig párhuzamos társadalmak kialakulásához, és a bandák közötti erőszakhoz vezetett. Megjegyezte, hogy az integráció túl gyenge volt, miközben nagymértékű bevándorlás történt az országba; a rendőrség és a szociális rendszer pedig nem kapott elég forrást.
Erre rezonál az Eurobarométer 2021-es felmérése is, amely szerint a svédek 52 százaléka nem igazán tartja sikeresnek, 20 százaléka pedig egyáltalán nem tartja sikeresnek a Svédországba érkezett bevándorlók integrálását. 24 százalékuk válaszolta azt, hogy elég sikeresnek, és mindössze 1 százalék, hogy igazán sikeresnek érzi az integrációt.
Forrás: Eurobarometer 2021
A problémák ellenére azonban a svédek szerint továbbra is fontos a nyitottság: az Ipsos friss, 2023-as felmérése szerint a svéd lakosság 84 százaléka egyetért azzal, hogy a bevándorlóknak menedéket kell nyújtani.
Forrás: Ipsos 2023
Ahogy a korábbi miniszterelnök Andersson, úgy Diamant Salihu, a svéd közmédia újságírója is a szegregációt említi, mint olyan tényezőt, amelyen javítania kellene Svédországnak. Salihu, aki 2021-ben „Míg mindenki meg nem hal” címmel adott ki könyvet a svéd bandaháborúról, egy finn lapnak nyilatkozva azt a tanácsot adta a skandináv szomszédoknak, hogy ne szegregáljanak kerületek és iskolákat, biztosítsanak iskolán kívüli elfoglaltságokat a fiataloknak, és törekedjenek arra, hogy a gyerekek elvégezzék az iskolát.
Manne Gerell szerint a kormány jelenleg inkább arra koncentrál, hogy több eszközt adjon a rendőrség és az igazságszolgáltatás kezébe, változtasson a büntetési tételek hosszán. „A svéd jogszabályokat nem bandaháborúkra és gyerekkatonákra tervezték, de ezen most változtatunk” – mondta el a jelenlegi svéd miniszterelnök szeptember végén a köztévén, a svéd lakossághoz intézett beszédében. Ezen kívül az ország vezetői az utcai megfigyelő rendszerek fejlesztésével növelnék a közbiztonságot: október elején Gunnar Strömmer igazságügyi miniszter 2500 térfigyelő kamerát és drónokat ígért, amelyek megkönnyítik majd az arcfelismerést és az elkövetők azonosítását.
A kriminológus elmondta, mindez valóban fontos, de nem elégséges a bandaháború elleni harcban, ennél átfogóbb megoldásra van szükség. Arra például kevésbé fókuszálnak a politikusok, hogy megelőzzék a fiatalok csatlakozását a bandákhoz. „Pedig arra is figyelni kellene, hogy akik most háromévesek, ne fogjanak majd fegyvert tíz év múlva” – tette hozzá.
Címlapi kép: Rendőrök egy lakóháznál, egy éjszakai lövöldözés helyszínén, a svédországi Jarfallában, Stockholm északnyugati részén, 2023. január 12-én. Fotó: Pontus Lundahl/TT News Agency via AFP
