„Nahát, Dobrev Klára már megint óriásit ’füllentett’, Vásárhelyi Mária még a sikoltozó fejecskét is bevetette – nem lesz jó vége ennek!”
Ezzel a terjedelmes címmel jelent meg egy cikk augusztus 14-én a Mandineren arról, hogy a DK politikusa és Vásárhelyi Mária szociológus is megosztott egy Facebookon terjedő grafikont a visegrádi országok 2005 és 2021 közötti kivándorlási rátájáról.
Az ábrán az látszik, hogy 2020-ban és 2021-ben a V4-es országok közül Magyarországon volt a legmagasabb a kivándorlási ráta, ami 2017 és 2021 között meredeken emelkedett (100 ezer főre vetítve évente 400 fő környékéről évi 700-ra).
Dobrev Klára azzal a kommentárral osztotta meg a grafikont, hogy az Európa-rekorder magyar infláció után itt „egy újabb negatív rekord”, és „gyakorlatilag menekülnek a magyarok itthonról.” „Az Orbán-kormány magyar családok tízezreit üldözi külföldre és semmit nem tesz azért, hogy visszatérjenek” – tette hozzá a politikus.
A Mandiner cikke három fő érv mentén nevezi „óriási füllentésnek” a grafikon megosztását.
Megvizsgáltuk a Facebookon terjedő grafikont, és arra jutottunk, hogy az valós számokon alapul: az Eurostat kivándorlási adatain.
Ugyanakkor az elmúlt években látott magyarországi növekedés nem a magyar állampolgárok, hanem az itt élő külföldiek fokozódó kivándorlásának köszönhető. Az ábra tehát nem támasztja alá azt, hogy „gyakorlatilag menekülnek a magyarok itthonról”.
Az Eurostat adatai alapján számolt kivándorlási ráta Romániában tényleg lényegesen magasabb, mint Magyarországon. Az összehasonlításnál azonban figyelembe kell venni, hogy az adatfelvétel módszertana eltérhet az egyes országok között.
Dobrev Klára és Vásárhelyi Mária posztjaiban semmilyen utalás nincs az adatok forrására.
A Meta socialmedia-elemző eszközével, a CrowdTangle-lel viszont számos másik megosztását is megtaláltuk a grafikonnak. A legkorábbi, augusztus 10-i posztot Csibra Gergely, a CEU kognitív tudományok professzora tette közzé, és ő jelezte, hogy az Eurostat adatai szerepelnek a grafikonon.
Csibra a Lakmusz kérdésére megerősítette, hogy ő készítette az ábrát, és megadta, milyen Eurostat-adatokból dolgozott. A 100 ezer főre vetített kivándorlási rátát az Eurostat kivándorlásra és népességszámra vonatkozó adatsoraiból számította ki.
A számítást mi is elvégeztük (a részletes adatokat innen lehet letölteni), és ugyanazt az ábrát kaptuk meg, mint Csibra Gergely.
A CEU professzora a posztja melletti kommentben ugyanakkor óvatosságra intett a grafikon értelmezésével kapcsolatban. Azt írta, „országok közötti összehasonlítás a kivándorlás mértékéről nem tehető ebből, mert mindenhol más adatból készítik a statisztikát”.
Az Eurostat módszertani leírása szerint a kivándorlás definíciója egységes az EU-ban. Azt értik alatta, amikor valaki, akinek általában használt lakóhelye egy tagállamban van, legalább 12 hónapra elhagyja (vagy ennyi időre tervezi elhagyni) az adott országot.
Az viszont országonként változik, hogy milyen adatforrásokat használnak a nemzetközi vándorlási statisztikák összeállításához. Magyarországnál az Eurostat összefoglaló táblája a Belügyminisztérium személyiadat- és lakcímnyilvántartását, a társadalombiztosítási nyilvántartást és az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság nyilvántartását tünteti fel adatforrásként.
Csibra Gergely a Lakmusznak azt írta, tisztában van vele, hogy a kivándorlási adatok magukban nehezen értelmezhetők, ezért nem fűzött semmilyen megjegyzést a grafikonjához. Viszont érdekesnek találta a magyarországi emelkedő tendenciát.
Ez a tendencia jobban számszerűsíthető, ha a 100 ezer főre vetített arányszám helyett a nyers kivándorlási adatokat ábrázoljuk.
2005 és 2015 között folyamatosan emelkedett a Magyarországról kivándoroltak száma, 3,5 ezer főről 43 ezerre. Aztán két évnyi stagnálás/enyhe csökkenés után 2017-től 2021-ig meredek emelkedés látszik, 40 ezer főről 68 ezerre.
Ezt az emelkedést azonban nem a kivándorló magyar állampolgárok növekvő száma okozza a statisztikában.
Amikor a Mandiner-cikkben arra hivatkoznak, hogy az Európai Bizottság szerint 2020-ban és 2021-ben „kevesebben mentek el Magyarországról, mint ahányan visszatértek”, a KSH kivándorlási és visszavándorlási adataira utalnak.
A KSH adatsorából valóban az derül ki, hogy 2019-ben, 2020-ban és 2021-ben több külföldön élő magyar állampolgár tért vissza Magyarországra, mint ahány kivándorolt.
Ha csak a kivándorlási számokat nézzük, feltűnő, hogy azok messze elmaradnak a fent ismertetett Eurostat-adatoktól.
A tendencia is eltérő. Míg az Eurostat-adatsorban 2017 és 2021 között meredek emelkedést láttunk, a KSH-nál 2015-ben csökkenni kezd a kivándorlási görbe, és ez egészen 2020-ig tart (33 ezer főről 19 ezerre csökken a kivándorlók száma). 2021-ben minimális, 2022-ben már komolyabb növekedés figyelhető meg, de a 2022-es 28 825 kivándorló még mindig elmarad a 2015-ös csúcstól.
Az eltérés oka egyszerű. Míg a KSH adatai a kivándorló magyar állampolgárokra vonatkoznak, a Facebookon terjedő grafikonon ábrázolt Eurostat-adatok a Magyarországról kivándoroltakra, amiben benne vannak a külföldiek is.
A KSH az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság adatai alapján külön statisztikát vezet a Magyarországról kivándorolt külföldi állampolgárokról, és ebben látszik, hogy 2017 után, de különösen 2020-ban és 2021-ben az ő körükben ugrott meg a kivándorlás, és ez tükröződött az Eurostat össz-kivándorlási adataiban.
Egyébként az Eurostat-adatokat le lehet szűrni úgy, hogy csak az „adatközlő ország” saját állampolgárainak kivándorlását mutassák. A Magyarországnál ekkor megjelenő számok már megegyeznek a KSH kivándorló magyar állampolgárokról közölt adataival.
A Dobrev Klára által is megosztott grafikonon tehát 2017 után a kivándorló külföldi állampolgárok húzták fel Magyarország kivándorlási rátáját.
Félrevezető a grafikont azzal a szöveggel megosztani, hogy „gyakorlatilag menekülnek itthonról a magyarok”, hiszen a grafikon alapjául szolgáló adatsor részletesebb bontásából az olvasható ki, hogy 2015 és 2020 között csökkent a kivándorló magyar állampolgárok száma.
A KSH táblázatában az is látszik, hogy milyen állampolgárságú külföldiek vándoroltak ki legnagyobb számban Magyarországról. A 2020-2021-es megugrás ezek alapján elsősorban az ukránok és az ázsiai országokból érkezettek megnövekedett kivándorlásának köszönhető.
A Magyarországon alkalmazásban álló külföldiek legnépesebb csoportja 2022-ben az ukrán volt, de jelentős tételt képviselnek a kínaiak, a vietnamiak, az indiaiak, a fülöp-szigetekiek és a mongóliaiak is. Ez arra utal, hogy a kivándorló külföldiek számának növekedése mögött a vendégmunkások mozgása állhat.
Kiszámoltuk a 100 ezer főre vetített kivándorlási rátát a V4 országaiban úgy is, hogy nem a teljes kivándorlást, hanem csak a saját állampolgárok kivándorlását néztük. Itt nem a teljes népességszámhoz, hanem az országban élő saját állampolgárok létszámához viszonyítottunk.
A részletes számítás innen elérhető.
Ezen a grafikonon Magyarország esetében 2015 után csökkenő tendencia érvényesül, továbbá a magyar kivándorlási ráta végig alacsonyabb, mint a lengyel.
Az országok közötti összehasonlítás korlátairól fentebb írtakat azonban továbbra is érdemes figyelembe venni.
Magyarországon a KSH 2011 óta a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, illetve a TAJ-nyilvántartás alapján vezeti a magyar állampolgárok kivándorlási statisztikáját. Ebben elismerten csak a hivatalosan regisztrált mozgások jelennek meg, vagyis az kerül a kivándorlók közé, aki külföldi egészségbiztosítást köt, és a jogszabályoknak megfelelően ezt be is jelenti a magyar egészségbiztosító felé.
Ez nyilván alábecsüli a tényleges kivándorlást, mert lehetnek olyanok, akik legalább 12 hónapra külföldre költöznek, de továbbra is a magyar egészségbiztosítást veszik igénybe, vagy kötnek külföldi biztosítást, de elmulasztják bejelenteni.
Az Eurostat módszertani leírása alapján például a lengyel adatgyűjtés kiterjedtebbnek tűnik, mert a lengyel statisztikai hivatal az adminisztratív adatok mellett úgynevezett tükörstatisztikákat (a kivándorlás célországainak bevándorlási adatait) és kérdőíves felmérést is használ a kivándorlás becslésére. A meglepően alacsony adatokat produkáló Szlovákia ugyanakkor csak kérdőíves felméréssel dolgozik.
Mivel a Mandiner-cikk hiányolta az összevetést Romániával, a saját állampolgárok 100 ezer főre vetített kivándorlási rátáját kiszámoltuk Romániára is, ahonnan 2012-től találtunk adatokat.
Ezekből az látszik, hogy a román kivándorlási ráta valóban lényegesen magasabb, mint a magyar, egyes években akár a magyar adat 4-5-szöröse is lehet.
Az összehasonlítással azonban itt is óvatosnak kell lenni, mert az Eurostat módszertani ismertetője szerint a román adatgyűjtés még a lengyelnél is átfogóbb. Az adminisztratív adatok mellett ők is használnak tükörstatisztikákat, az olasz és a spanyol statisztikai hivatal külön adatokat szolgáltat nekik, és „közgazdasági modelleket” is alkalmaznak a kivándorlás becsléséhez.
Cikkünk megjelenése előtt az alábbi reakciót kaptuk a DK sajtóosztályától:
„Mi sem bizonyítja jobban, hogy a magyarok menekülnek az országból, mint az, hogy az Orbán-kormány olcsó, kiszolgáltatott, keleti munkaerővel próbálja feltölteni azt az űrt, amely a magyar emberek tömeges, évenként mintegy 20 000 fő feletti elvándorlása után keletkezik. A KSH adatai szerint csak tavaly 81 ezer fővel nőtt a külföldi vendégmunkások száma. A magyar emberek menekülnek itthonról, ezért telepít Orbán tízezrével fülöp-szigeteki, maláj és indiai vendégmunkásokat az országba.”
A válasz nem reflektál arra, hogy a grafikon Dobrev általi megosztása és kommentálása fontos információkat hagyott figyelmen kívül az adatok kontextusáról. Viszont „20 000 fő fölötti” elvándorlásról beszél, ami már a KSH magyar állampolgárokra vonatkozó adataival vág egybe, nem a grafikon alapjául szolgáló, külföldieket is tartalmazó adattal.
A DK egyébként téved abban, hogy tavaly „81 ezer fővel nőtt a külföldi vendégmunkások száma”. A KSH kiadványa szerint a külföldi állampolgárságú alkalmazottak létszáma 2022-ben 14 százalékkal nőtt, és a növekedés után voltak összesen 81 ezren.
(Címlapképünk illusztráció. Fotó: Mónus Márton/MTI)
