Lassan nyolc hónap telt már el azóta, hogy Vlagyimir Putyin elnök vezetésével Oroszország nyílt háborút indított Ukrajna ellen, és az Európai Unió tagországainak vezetői elfogadták az első szankciókat orosz gazdasági és politikai szereplőkkel szemben, hogy gyengítsék az ország háborús erőfeszítéseit.
Miközben a magyar kormány az egész országot elárasztó plakátkampánnyal és nemzeti konzultációval ítéli el a saját maga által is megszavazott szankciókat, egyelőre szinte az összes többi tagállam kormánya kitart mellettük, sőt, az Európai Unió Külügyi Tanácsa már a bővítésükön, a 9. szankciós csomag előkészítésén dolgozik.
Van azonban egy intézkedés a szankciók között, amely komoly vita tárgya lett az egyébként erősen szankciópárti nyugat-európai nyilvánosságban is. Ez pedig a március 1-jén elfogadott harmadik szankciós csomag egyik eleme,
az orosz állami irányítással működő Russia Today és Sputnik csatornák műsorszolgáltatásának felfüggesztése az unió területén.
Messze ez volt az egyik leggyakrabban felhozott téma a német Heinrich Böll Alapítvány berlini, a sajtószabadságról szervezett konferenciáján is, ahol a Lakmusz is részt vett.
Miért tartják elhibázott lépésnek a két orosz tévécsatorna uniós szintű betiltását sokan még azok közül is, akik az RT-t és a Sputnikot (médiának álcázott) orosz propagandának tartják?
Ezt a kérdést járjuk körül cikkünkben.
“A dezinformáció, a hírek módszeres manipulálása a Kreml egyik harci eszköze Ukrajna ellen, és az Európai Unió közrendjére és biztonságára is jelentős, közvetlen fenyegetést jelent. Ma fontos lépést teszünk Putyin manipulációs hadművelete ellen azzal, hogy elzárjuk az orosz állami média csatornáit az EU területén.”
Ezekkel a szavakkal jelentette be Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével közösen 2022. március 1-jén, hogy az Európai Unió Tanácsa rendeletben tiltja meg az orosz Russia Today és Sputnik televíziók műsorsugárzását, és tartalmaik bármilyen terjesztését az EU területén.
Ursula von der Leyen és Josep Borrell újabb Oroszország elleni szankciók bevezetését jelentik be közös sajtótájékoztatójukon, 2022. február 27-én./ Fotó: Stephanie LeCocq / AFP
A két csatorna az orosz állami Rosszija Szivodnya médiaügynökségen keresztül közvetlenül a Kreml irányítása alatt áll. És bár így volt ez már 2014-ben is, amikor a nemzetközi joggal szembemenve Oroszország a Krím-félszigetet és közvetve két kelet-ukrajnai megyét is elszakított Ukrajnától, mostanáig mindkét adó szabadon sugározhatott az unió tagállamaiban. Sőt, külön szerkesztőséget tarthatott fenn az Egyesült Királyságban és Franciaországban.
A rendelet értelmében azonban március 1-je után a tartalomszolgáltatóknak valamennyi platformon, televízión és interneten egyaránt elérhetetlenné kellett tenniük az RT és a Sputnik adását. Ennek betartatását a tagállami médiahatóságok vállalták magukra - Magyarországon a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH). A szervezet március 4-én kiadott közleményében tudatta: egy olyan televíziós műsorterjesztő működik az országban, amelynek a kínálatában megtalálható a Russia Today (RT) műsora, ezt “a hatóság felhívta a szolgáltatás megszüntetésére”. Az internetes szolgáltatókra vonatkozó uniós tiltás betartását pedig “folyamatosan ellenőrzik” - tették hozzá.
Az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja (ERGA), a rendelet betartató médiahatóságokat összefogó ernyőszervezet rögtön az együttműködéséről biztosította az uniós döntéshozókat. Az EU-s tiltásnak azonban már az első pillanattól komoly kritikusai is akadtak.
Cenzúrával harcolni a dezinformáció ellen elhibázott lépés - írta még a rendelet bejelentésének napján az Európai Újságíró Szövetség.
A Russia Today és a Sputnik betiltása veszélybe sodorja a szólásszabadságot - reagált publicisztikával röviddel a korlátozás életbe lépése után a PEN America írószervezet washingtoni igazgatója.
De hasonlóan aggodalmas hangot ütött meg a Nemzetközi Sajtóintézet (International Press Institute - IPI) intézkedést értékelő közleménye, a holland Network for Human Rights Research oldalán publikált szakértői vélemény, valamint a London School of Economics blogján megjelent elemzés is.
A leggyakrabban felhozott érv az RT és a Sputnik uniós szintű betiltásával szemben, hogy
a lépéssel az EU döntéshozói az egyik legfontosabb európai alapértéket, a szólásszabadságot söprik félre.
Az érvelés szerint a nemzetközi emberi jogban a szólásszabadság erős védelmet élvez, csak nagyon indokolt esetben szabad korlátozni, és akkor is a lehető legkisebb mértékben. Bár a nemzetközi jog tiltja a háborús propagandát, az RT és a Sputnik általános betiltása helyett a problémásnak ítélt tartalmak terjedésének korlátozására is kísérletet tehettek volna a döntéshozók - vélekedik például a Network for Human Rights Research-ön megjelent elemzés.
Már csak azért is érdemes alaposan meggondolnia az uniónak és tágabban a Nyugatnak, milyen eszközöket alkalmaz az orosz dezinformációval szemben, mert a döntéseinek Európán kívül is következményei lehetnek - emeli ki több elemzés.
Ha ugyanis a demokratikus világban ilyen könnyen meglépik egyes sajtótermékek betiltását, az hivatkozási alapot adhat autoriter rezsimeknek a világ bármely pontján, hogy saját érdekükből hasonlóan járjanak el.
A szankció életbe lépése után néhány nappal az orosz médiahatóság, a Roszkomnadzor is bejelentette, hogy korlátozza a hozzáférést a BBC, a Deutsche Welle, a Voice of America, a Radio Free Europe és más nyugati sajtótermékek weboldalaihoz, mert azok módszeresen hamis információt terjesztenek az orosz-ukrán háborúról.
Címlapon: Egy nő a Russia Today francia nyelvű adásának háborús tudósítását nézi 2022. március 1-jén. Fotó: Hans Lucas / AFP
Kínában néhány nappal az uniós szankciók bevezetése után kapott szárnyra a hír, hogy a kormány egyik legfőbb tanácsadója törvényi fellépést javasol az internetes “álhírterjesztés” ellen. Törökországban pedig októberben elfogadtak egy új törvényt, amely akár három év börtönnel is sújthatja azokat, akik “a köznyugalmat megzavaró hamis információkat” terjesztenek. Mindkét országban újságíró- és jogvédő szervezetek aggódnak amiatt, hogy a helyi kormány a dezinformáció és az álhír fogalmának kiforgatásával a független sajtó ellen fordíthatja majd az új szabályokat.
Vannak, akik szerint elfogadhatóbbá tenné a döntést az orosz propaganda betiltásáról, ha az szakmai, és nem politikai alapon született volna meg. Az Európai Unió Tanácsában tagállami kormánytisztviselők ülnek - politikusok, akik gazdasági szankció formájában határoztak a cenzúráról, megkerülve a kérdésben illetékes tagállami médiahatóságokat.
Pedig demokratikus keretek között ezeknek a független szabályozó testületeknek kellene eldönteniük, milyen műsorszolgáltatókat hagynak működni az adott ország területén.
A háború kitörése után volt is rá példa, hogy állami médiahatóságok vonták meg saját területükön az orosz állami média műsorsugárzási engedélyét.
Nagy-Britanniában, Lengyelországban és a balti államok közül Észtországban és Litvániában is hoztak ilyen döntéseket az EU-s szankció életbe léptetése előtti és utáni napokban.
Az Ofcom, az Egyesült Királyság médiahatósága március 18-án jelentette be, hogy megvonja az RT adását sugárzó ANO TV Novosti műsorszolgáltató engedélyét. Ezzel a döntéssel példálóznak szakértők, amikor amellett érvelnek, miért érdemes független szakmai szervezetekre bízni a tartalomszabályozási kérdéseket.
A döntést a részletes indoklásában azzal magyarázza a brit hatóság,
A döntés legfontosabb elemeit ezen a beszélgetésen vázolta fel az Ofcom nemzetközi kérdésekben felelős vezetője:
Hiába azonban a szakmai megalapozottság, ha a tiltás valójában nem működik.
Az RT és a Sputnik televíziós műsorsugárzásának korlátozása még csak-csak kivitelezhető, de az interneten számos módon kijátszható a központi tilalom.
Még tavasszal írtunk róla, hogy a Russia Today propagandája háborítatlanul terjedhet a magyar kormánypárti és szélsőjobboldali oldalakon. Ezek szerkesztői ugyanis könnyűszerrel hozzáférhetnek a csatorna műsorához olyan livestreaming platformokon, mint amilyen például a Twitch. Több mint fél évvel az uniós betiltás után pedig még mindig elérhetők az RT műsoraiból feltöltött különböző videórészletek a Youtube-on, de Facebookon, Instagramon és a Twitteren is találtak tiltott tartalmakat a Disinformation Situation Center nevű együttműködés kutatói. (A projektnek egyébként a Lakmusz is a tagja.)
Hiába mutatkoznak elkötelezettnek az orosz állami média kártékony tartalamainak blokkolásában az olyan Big Tech cégek, mint a Facebook, a Google vagy a Youtube. A platformok ugyanis követhetetlenül alkalmazzák saját közösségi irányelveiket, és az álhírekkel továbbra is bevételt tudnak generálni – kommentálta a helyzetet a Tech Transparency Project riportja áprilisban, miután két hónapig vizsgálták a szankciók hatását.
De nem csak a betartatás nehézségei miatt kérdőjelezhető meg a cenzúra hasznossága. Majd’ mindegyik fent idézett állásfoglalásban felmerül, hogy a betiltás talán többet árt, mint használ.
Persze a kritikus hangok is elismerik, hogy a háborús dezinformáció, amelyben az RT és a Sputnik is utazik, káros az unió társadalmára, a lakosság valamiféle védelemre szorul vele szemben. Az orosz propaganda betiltása helyett azonban
inkább a hatástalanítására kéne energiát fordítani,
támogatva például a tudatos médiafogyasztást segítő vagy a tényalapú újságírást népszerűsítő programokat - emeli ki több, a témában megjelent vélemény. Erre az álláspontra helyezkedett például a norvég és a svájci médiahatóság, amikor nem csatlakoztak az uniós RT/Sputnik szankcióhoz.
Az Európai Unió országai közül sajnos nem mindegyikben van olyan állapotban a társadalom, hogy képes legyen megvédeni magát az orosz háborús dezinformációval, vagy általánosságban a propagandával szemben. Hogy a háborús propaganda cenzúrája szükséges és arányos korlátozása-e a szólásszabadságnak vagy a szabad tájékozódás jogának, arra ezért tagállamonként más lehet a válasz - mutatott rá Urbán Ágnes kutató, a Mérték Médiaelemző Műhely alapítója.
Urbán szerint például Magyarországon, ahol a médiatudatosság “olyan alacsony, hogy a lakosság jelentős része képtelen felismerni a tájékoztatás és a propaganda közti különbséget, az oktatási rendszer pedig láthatóan nem tud mit kezdeni ezzel a problémával”,
sokkal inkább védeni kell a nyilvánosságot a dezinformációval szemben, mint egyes nyugat-európai demokráciákban.
Hogy ez a védelem a független médiahatóságok feladata lenne, abban Urbán is egyetért a központi tiltás kritikusaival. Azonban azt is hozzátette, hogy azokban a tagállamokban, ahol már súlyosan sérült vagy megszűnt ez a szakmai függetlenség, most különösen felértékelődik az uniós fellépés szerepe.
