A társadalmi polarizáció ellenére a kormánypárti és az ellenzéki szavazók is fogyasztanak olyan hírforrásokat, amelyeket nem tartanak megbízhatónak – állapítja meg a Mérték Médiaelemző Műhely és Medián közös kutatása. Arra már korábbi tanulmányok is rámutattak, hogy a válaszadók pártállása nagy szerepet játszik aa hírforrások kiválasztásában (és ez a tényező továbbra sem vesztett jelentőségéből), a 2023-as felmérés szerint az emberek többsége a saját buborékján kívül is fogyaszt híreket, vagyis nem egyoldalúan csak a kormánypárti vagy csak a független médiumokból tájékozódik.
A Mérték és a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2014 óta készít felméréseket a hírfogyasztási, tájékozódási szokásokról. A most megjelent kutatás a HDMO (Hungarian Digital Media Observatory) projekt keretében, 2023. március 14 és 28. között, 1200 fős országos reprezentatív mintán vizsgálta a magyarok politikai tájékozódási szokásait, preferenciáit és attitűdjeit. Az adatok alapján
Az idei felmérés újdonsága, hogy közéleti YouTube-csatornák és podcastok fogyasztására is rákérdezett, illetve külön kérdés vonatkozott a közösségi médián való tudatos tájékozódásra.
A tanulmány szerzői szerint a járvány időszakában kezdődő mélyreható változások tartósnak bizonyultak: a közéleti tájékozódásra fordított idő nőtt, a hírigényeket pedig egyre nagyobb mértékben elégítik ki az online és a közösségi hírforrások. Bizonyos mutatók azonban még a korábbi kutatások eredményeihez képest is negatívabb képet mutatnak: a megkérdezettek nagyobb arányban érzékelik a politika közvetlen befolyását médiára, ugyanakkor ez a jelenség a tanulmány szerzői szerint lényegében elfogadottá vált a magyar társadalomban.
A tanulmányból az is kiderült, hogy a média objektivitását a kormánypárti és ellenzéki szavazók egészen másként ítélik meg. Míg az előbbiek 42 százaléka gondolja, hogy a magyar médiából meg lehet ismerni a tényleges valóságot, az utóbbiak csupán 11 százaléka van hasonló véleményen, a fennmaradó többség szerint viszont a magyar sajtó jellemzően elfogultan közvetíti az egyik politikai oldal álláspontját.
Nem tűnik racionálisnak, az emberek jelentős része mégis tájékozódik olyan hírforrásokból, amelyeket megbízhatatlannak tart – így hangzik a tanulmány egyik fő állítása. Bár a 2022-es országgyűlési választások újabb kétharmados győzelmét sokan a Fidesz médiafölényének tulajdonították, az adatok ismét rávilágítottak arra: a médiafogyasztók többsége nem egyoldalúan tájékozódik, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki szavazó.
A közvéleménykutatásnak arra a kérdésre, hogy használnak-e olyan hírforrásokat, amelyeket maguk sem hisznek el, a megkérdezettek 41 százaléka válaszolt igennel. A magatartás univerzális jellegét húzza alá, hogy a válaszadásban a pártállás nem eredményezett nagy különbségeket (kormánypárti szavazók 40 százaléka, ellenzéki szavazók 47 százaléka számolt be a gyakorlatról). Az előzetes várakozásokhoz képest magas szám arról győzte meg a kutatókat, hogy a hírfogyasztás színesebb, mint gondolnánk, és a választók nem feltétlenül záródnak be információs buborékokba.
A korábbi mintázatoknak megfelelően a mostani tanulmány is arról számolt be, hogy fogyasztási trendeket eltérő irányokban befolyásolja a hírfogyasztók politikai preferenciája. Míg a televízió jelentősége általában csökken (2020-ban még a megkérdezettek 59 százaléka, ma már csak 49 százaléka használja rendszeresen tájékozódásra), a kormánypárti szavazók ehhez a médiatípushoz ragaszkodnak leginkább. A kormánypárti szavazók többsége első helyen az állami televíziót (30 százalék), holtversenyben második helyen (19-19 százalék) pedig a kereskedelmi és hírtelevíziókat követik, míg az internetes hírportálok (18 százalék) a negyedik helyre szorultak.
Az ellenzéki szavazók körében máshogy alakult ez a sorrend: 45 százalékuk választaná az online hírportálokat, ha csak egy hírforrásból tájékozódhatna. Minden más ettől leszakadva következik, az állami televíziót pedig a megkérdezett ellenzéki szavazók mindössze 2 százaléka említette.
A kutatás szerzői szerint az eredmény jól tükrözi a hagyományos médiaágazatokban való kormánypárti befolyást, míg az online tartalomszolgáltatásban nagyobb szórásban lehet független hírforrásokkal is találkozni.
A tanulmány az internetes hírportálok mellett először vizsgálta a YouTube-csatornák és podcastok szerepét a közéleti tájékozódásban. A válaszadókat 7 online közéleti beszélgetős műsorról (Partizán, Friderikusz podcast, Pottyondi Edina, Fókuszcsoport, Megafon influenszerek, Zshowtime és Ultrahang) kérdezték. A szerzők szerint a válogatás szubjektív volt és nem is fért bele minden, például a hagyományos hírmédia YouTube-csatornái és podcastjai kimaradtak az elemzésből. A tanulmány szintén adós marad annak a kifejtésével, hogy miért kezeli együtt és kiket ért pontosan “Megafonos influenszerek” alatt (a megkérdezettek nem feltétlenül lehetnek tisztában azzal, milyen megmondóembereket támogat a kormánypárti intézet, illetve hogy a csatornáik milyen név alatt futnak).
A felsorolt médiacímek között túlsúlyban vannak a független készítők, míg a 7-ből csak 1 kifejezetten kormánypárti és 1 (az Ultrahang) Németh Sándor és a Hit Gyülekezetének érdekkörébe tartozik. A felmérés szerint a tartalommegosztó platformok mezőnyében az idén Magyar Sajtódíjjal kitüntetett Partizán vezet: a teljes népesség 10 százaléka gyakran és további 19 százalék alkalmanként tájékozódik innen. A második helyen a Friderikusz Podcast, a harmadikon a politikai stand-upos Pottyondi Edina YouTube-csatornája végzett.
A tartalomgyártókat a tanulmány a nézettségi mutatók mellett közösségi finanszírozás alapján is összemérte. 2020-ban a teljes népesség tizede fizetett elő közéleti napi vagy hetilapra és 5 százaléka adományozott alkalmilag vagy rendszeresen médiumnak. Az idei felmérés már nem tett különbséget a két támogatási forma között, de még így is a megkérdezettek már csak 11 százaléka fizet valamilyen formában hír jellegű tartalomért. A tanulmány szerint az erős múltbéli beágyazottság és a megszokás miatt az emberek jellemzően a megyei lapokra fizetnek elő (2020-ban még csak 8 százalékuk, 2023-ban már 25). A KESMA-lapok mellett a fizetési hajlandóság a Partizán, a Telex és a HVG fogyasztói körében a legmagasabb.
A tanulmány teljes szövege ezen a linken érhető el.
Címlapi kép: Kiss Bence
