November 21-én benyújtotta szuverenitás-védelminek nevezett törvényjavaslatát a Fidesz frakcióvezetője, egy héttel a nyilvánosságra hozatala után már elkezdődött a tervezet parlamenti vitája is.
A kormánypárt „szuverenitás-védelmi terveit” még a törvényjavaslat megjelenése előtt elkezdték a közbeszédben az orosz külföldiügynök-törvényhez hasonlítani, ezért előző cikkünkben igyekeztünk részletesen bemutatni, hogyan működik ez az orosz szabályozás. Azt ígértük, a törvénytervezet pontos szövegének ismeretében azt részletesen összevetjük a bemutatott orosz szabályozással, most ezt tesszük négy szempontból:
vizsgáljuk a hatályos orosz külföldiügynök-törvény és a magyar törvénytervezet jelenleg elérhető szövegváltozatának összehasolításával.
Fideszes képviselők a szuverenitásvédelmi törvénycsomag parlamenti vitáján 2023. november 28-án. Fotó: Németh Dániel/444
Bár a 2017-es, később visszavont civil törvénnyel ellentétben egyértelmű szövegszerű egyezést az orosz és a magyar törvények között nem lehet kimutatni, az orosz külföldiügynök-törvény és a magyar szuverenitás-védelmi törvény szellemiségükben mindenképp hasonlítanak egymásra:
a külföldi támogatásból (is) működő szervezeteket, akik a hazai közéletben valamilyen módon részt vesznek, mindkettő kockázatnak bélyegzi, és különböző mértékben, de bünteti.
Ugyanakkor az ehhez használt eszközök csak részben hasonlítanak, és az orosz törvény illetve a magyar törvénytervezet belső logikája is lényeges különbségeket mutat.
A magyar törvénytervezet 2 pillért tartalmaz:
Az orosz törvény viszont egy lista, egy az Oroszország területén működő „külföldi ügynököket” soroló nyilvántartás felállításáról és folyamatos frissítésének szabályairól szól. A listán szereplő, külföldi ügynökként nyilvántartott szervezetek és magánszemélyek jogait pedig sok ponton korlátozza.
A külföldiügynök-törvény alapján Oroszországban a külföldi finanszírozásban részesülő civil szervezeteknek „külföldi ügynökként” kell regisztrálniuk magukat, még akkor is, ha a külföldi támogatást nem politikai tevékenységre fordítják. Az állam ugyanis nem a szervezet alapszabályában meghatározott célok alapján állapítja meg, hogy valaki politikai tevékenységet folytat-e, hanem az alapján, hogy részt vesz-e olyan „politikai cselekmények" szervezésében, amelyek célja például a közvélemény befolyásolása a kormányzat politikájával kapcsolatban. A törvény nem határozza meg azt sem, hogy egy „külföldi ügynök” bevételének mekkora százaléka kell, hogy külföldi forrásból származzon.
Az orosz szabályozás és a magyar törvénytervezet abban mindenképpen hasonlítanak egymásra, hogy az erre felhatalmazott állami szerv saját hatáskörében, lényegében önkényesen bélyegezhet meg egyes szereplőket: Oroszországban azt döntheti el, hogy ki külföldi ügynök, Magyarországon pedig azt, hogy ki ellen indít vizsgálatot az ország szuverenitásának vélelmezett veszélyeztetése miatt.
Fontos különbség azonban, hogy míg az orosz törvény részletesen leírja, milyen tevékenységet végző szervezetek vagy magánszemélyek tartoznak a törvény hatálya alá (erről lásd Oroszország folyamatosan dagadó ügynöklistája című keretes írásunkat), a magyar tervezet csak a választásokon induló politikusokat és az őket jelölő civil szervezeteket nevezi meg egyértelműen (nekik jár tiltott külföldi támogatás felhasználásáért három év börtönbüntetés).
Az viszont nem tiszta, hogy mely külföldről támogatott szervezetek tartoznak a Szuverenitásvédelmi Hivatal hatáskörébe, kik ellen folytathat a hivatal vizsgálatot. A szöveg ide vonatkozó része egész pontosan így szól:
A tervezet szövege szerint azok a szervezetek, akik „külföldi támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak, vagy ilyen tevékenységet támogatnak”, vagy ez a tevékenységük „befolyást gyakorol a választások kimenetelére”.
Ez azonban nagyon tág teret ad az értelmezésre, a hivatal emberei gyakorlatilag bárkivel szemben vizsgálódhatnak, akinek a tevékenységébe belelátnak ilyen befolyást.
Ezt láthattuk működésben a törvénytervezet benyújtása óta eltelt közel két hétben, amikor a Fidesz képviselői is ellentmondásosan nyilatkoztak arról, milyen szervezeteket érinthet a Szuverenitásvédelmi Hivatal munkája. Kocsis Máté frakcióvezető nyomán, aki még a törvényjavaslat beharangozásakor azt mondta, „baloldali újságírók”, „álcivilek” és „dollárpolitikusok” életét szeretnék megnehezíteni a törvénnyel, Varga Judit volt igazságügyi miniszter is utalt a „fősodratú, progresszív, liberális” média érintettségére. Párttársa, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter közben a hvg.hu kérdésére először kijelentette, a törvénynek nem lesz hatása a sajtóra, hogy aztán két nappal később pontosítson: az újonnan felállítandó SzVH bizony vizsgálhatja a sajtót, csak szankcionálni nem lesz joga.
Vizsgálódás Moszkvában, vizsgálódás Budapesten
De milyen keretei vannak a külföldről támogatott szervezetekkel szembeni vizsgálódásnak az orosz törvényben és a magyar törvénytervezetben?
A magyar törvénytervezet szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal más tevékenységek mellett feltárni és vizsgálni igyekszik majd minden olyan
amelyet más állam, külföldi szerv vagy szervezet érdekében folytatnak Magyarországon.
A vizsgálódás során tájékoztatást, adatszolgáltatást kérhetnek a vizsgált szervezettől, amelynek 15 napon belül kötelező eleget tenni. Hogy pontosan milyen adatokat ismerhet meg a hivatal, egészen pontosan a következőképp határozza meg a szöveg:
Tehát a hivatal az adott üggyel „összefüggésbe hozható összes adatot” megismerheti, ami csak a vizsgált szervezet és az érintett szervezet rendelkezésére áll. Az összes ilyen iratba – ideértve az elektronikus adathordozón tárolt iratokat is – betekinthetnek, ezekről másolatot kérhetnek. Ugyanez vonatkozik azokra az állami vagy önkormányzati szervekre is, amelyek rendelkezhetnek az adott üggyel kapcsolatos adatokkal. Ha szükségesnek ítéli, a hivatal a vizsgált szervezet bármelyik munkatársától és „az adott ügyben érintett állami vagy önkormányzati szervtől” is írásbeli és szóbeli felvilágosítást kérhet.
Mi több, a törvénytervezet szerint a hivatal „hírigénnyel” fordulhat a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok munkáját irányító Nemzeti Információs Központhoz, amely segíti a Szuverenitásvédelmi Hivatal munkáját. A szöveg azt a lehetőséget is nyitva hagyja, hogy ezt a „hírigényt” a Nemzeti Információs központ a nemzetbiztonsági szolgálatok segítségével, titkosszolgálati eszközökkel elégítse ki - ahogy arra Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója rámutatott a Szabad Európa cikkében.
Ha a vizsgálat szervezet nem működik együtt a Szuverenistávédelmi Hivatallal, annak két következménye lehet:
Aprónak tűnő, de fontos részlet, hogy az SzVH vizsgálati eljárása nem minősül közigazgatási hatósági eljárásnak, így ezzel a vizsgálati tevékenységgel kapcsolatban közigazgatási pert sem lehet indítani a hivatallal szemben.
Ezzel a kitétellel a törvényalkotók lényegében nem adnak lehetőséget a majdani vizsgálatok érintettjeinek arra, hogy bíróságon kereshessenek jogorvoslatot bármilyen feltételezett visszaélés esetén.
Az orosz törvényben a külföldi ügynök nyilvántartás működtetéséért felelős igazságügyi minisztérium vizsgálódhat az érintettekkel szemben a következő esetekben:
A vizsgálódás során bejelentett és rajtaütésszerű ellenőrzéseket is végezhetnek a hatóságok, amelyek során nemcsak az érintett szervezetnek, hanem az ügy kapcsán megkeresett más szervezeteknek is kötelező együttműködnie és információt szolgáltatnia. A hatóságok a bankoktól és az adóhatóságtól is kérhetnek tájékoztatást a külföldiügynök-törvény betartásának ellenőrzéséhez.
Néhány különbséget és egy hasonlóságot mindenképpen találtunk a két törvény között:
Különbség: Az orosz törvényben részletes leírás vonatkozik arra, pontosan hogyan vizsgálódik a hatóság a külföldi ügynöknek bélyegzett szereplők tevékenységével kapcsolatban: mikor és milyen gyakorisággal folytathat bejelentett vizsgálódást, és mi indokolhat bejelentés nélküli, rajtaütésszerű vizsgálódást. A magyar törvényben viszont alig olvashatók erről részletek.
Hasonlóság: Az érintett szervezeteknek mindkét országban kötelező az adatszolgáltatás, és a hatóság vagy hivatal ugyanúgy kérhet információt állami vagy önkormányzati szervektől, amelyeknek a kezelésében van az üggyel összefüggésbe hozható adat.
Különbség: Az orosz törvény túlmegy ezen, és az államtól független szereplők, például a bankok számára is előírja az adatszolgáltatást. Ehhez hasonlót a magyar szabályozásból nem lehet kiolvasni.
Címlapon: Vlagyimir Putyin Orbán Viktor társaságában a Parlamnetben az orosz elnök látogatásakor, 2017. február 2-án. Forrás: Orbán Viktor Facebook
Az orosz törvényben egységes szabályok vonatkoznak a külföldi ügynöknek bélyegzett szereplőkre.
A megbélyegzés és az adminisztratív terhek jelentette nehézségek mellett a külföldi ügynöknek bélyegzett szervezetek és személyek tevékenységét számos módon korlátozza a törvény.
Külföldi ügynöknek minősített személyek például
Azokat a szervezeteket, amelyek a fenti szabályokat nem tartják be, fel is számolhatja a bíróság.
A magyar szabályozás ezzel szemben különbséget tenne azon szervezetek között, amelyek részt vennének a választásokon, és azok között, amelyek egyszerűen csak valamilyen módon részt vesznek a közéletben.
Azokat a szervezeteket és embereket, akik nem deklarálják, hogy a választási szereplésükhöz nem vesznek igénybe semmilyen külföldi támogatást, nyilvántartásba sem vehetnék jelölő szervezetként vagy jelöltként.
Akik elindulnak, de ezt mégis megteszik, szigorú büntetésre: 3 év börtönre számíthatnak, ez ugyanis a büntető törvénykönyv módosítása után a választói akarat tiltott befolyásolásának minősülhet.
Az ilyen szabályszegő szervezeteket a bíróság aztán a közhasznú jogállásától is megfoszthatja, és az adó 1 százalék felajánlások fogadásának lehetőségét is elvesztik.
Akit választói akarat tiltott befolyásolásáért elítélnek, a törvény egyúttal el is tiltja attól, hogy „bármilyen civil szervezetben felelős személy és pártban vezető tisztségviselő legyen.”
Azon szervezetek esetén, akik nem indulnak választásokon, de „külföldi támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak”, nem helyez kilátátásba a törvény semmilyen büntetőjogi szankciót, és - ahogy Gulyás Gergely is kiemelte - a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak „nincs szankcionálási joga”. Ezek a szervezetek a következőkre számíthatnak:
Bár ezek a lépések nem büntetőjogi szankciók, a lehetséges hatásukat nem érdemes alábecsülni. Előző cikkünkben a Meduza nevű, mostanra teljes egészében száműzetésből működő független orosz online hírportál munkatársa mesélte el, hogyan húzta ki egyik napról a másikra a lábuk alól a talajt, hogy külföldi ügynök bélyeget nyomott rájuk a hatalom. A döntés kis híján a csőd szélére sodorta a lapot: bár semmilyen jogszabály nem tiltotta a velük való üzletelést, a korábbi hirdetőik mégis elpártoltak tőlük a hírnévromlás miatt.
2023-ban a Meduza helyzetét még tovább nehezítették: a külföldi ügynök bélyeg mellett nemkívánatos szervezetnek is minősítették a lapot. Az ilyen szervezetekkel pedig bármiféle együttműködés tilos, még akár a cikkeik megosztása is kockázatos lehet az olvasóik számára.
