A Pesti Srácok szerint Magyar Péter Photoshoppal varázsolt ekkora tömeget a március 15-i képén, a bizonyítékaik viszont gyenge lábakon állnak

Végigvesszük, hogy mire képesek a kormánypárti portál által használt képelemző programok - és mire nem.

Magyar Péter hívei sokan voltak, de nem elegen - így ismerkedik Varga Juditné a Photoshoppal

- ezzel a címmel közölt cikket a Pesti Srácok március 16-án, amelyben azt állítják: Magyar Péter egy olyan képet posztolt az egy nappal korábban, a nemzeti ünnepen tartott zászlóbontásáról, amelyen a tömeget „digitálisan sokszorosították”.

Erről a képről van szó:

A kormányközeli portál azt nem vitatja, hogy sokan vettek részt a március 15-i rendezvényen (Magyar állítása szerint 50 ezren, a mi korábbi becslésünk szerint ennél kevesebben, kb. 30-35 ezren), azonban a fenti képről azt állítja:

Mivel első pillantásra manipuláltnak tűnt, ezért lefuttatunk néhány tesztet, amelyek egyértelműen igazolták, hogy a kép manipulált (...) Az elemzések szerint a tömeg egy kicsit nagyobb lett, az utca egy kicsit szélesebb.”

A cikkben linkelik is azt a három programot, amelyet a kép ellenőrzéséhez használtak. Ezek, az interneten ingyenesen elérhető alkalmazások (Fake Image Detector, snapwonders.com, AI or NOT) azonban

korántsem használhatók arra, hogy bármilyen képmanipulációt egyértelműen” igazoljanak.

Az alábbiakban bemutatjuk, mire képesek a jelenleg elérhető képelemző programok - és mire nem.

Nincs egyelőre 100 százalékos módszer

A képszerkesztő- és generáló programok az utóbbi években rohamosan fejlődnek, ezzel párhuzamosan pedig egyre nagyobb az igény arra, hogy meg tudjuk különböztetni a szoftverekkel létrehozott vagy manipulált tartalmakat az eredetiktől. Míg a durvább beavatkozások szabad szemmel is jól kivehetőek, a kifinomultabb technikák sokszor elkerülik a figyelmet.

A hamisítványok felismerése azonban nem egyszerű feladat, a közösségimédia-platformok nagy részének pedig a mai napig kihívást jelent a digitálisan létrehozott (deepfake) vagy megtévesztés céljából átszerkesztett tartalmak szűrése. A technológiai fejlődés mögött azonban nemcsak a szabályozás kullog sok esetben, hanem maguk a hatékony megoldások sem állnak mindig rendelkezése.

Míg az internetet elárasztják a kép- vagy szöveg előállítására és manipulálására alkalmas programok, az ezek felismerésére szakosodott alkalmazások jellemzően lépéshátrányban vannak, és egyelőre nem is túl megbízhatók.

A lakossági használatra készült, felhasználóbarát programok többsége - mint amilyeneket a Pesti Srácok cikke is ajánl – nem is hallgatja el ezt a limitációt.

A Fake Image Detector fejlesztői például maguk írják, hogy erőforráshiány miatt az alkalmazás viszonylag kezdetleges, ez pedig a program által végzett elemzés pontosságán is meglátszik (saját állításuk szerint 60-70 százalékosan lövik be az eredményt). A weblap ezért is fogalmaz többnyire óvatosan, érzékeltetve, hogy az eszköz nem megkérdőjelezhetetlen verdiktet mond, hanem inkább közelítésre alkalmas.

Amellett, hogy a programtól nem lehet 100 százalékos eredményt várni, további probléma, hogy azt sem részletezi, hogy pontosan mi alapján és hogyan kalkulálja az eredményeket. A Magyar-féle fotóról például a program csak annyit állít, hogy úgy tűnik, számítógéppel generált vagy szerkesztett kép”.


A képfelismerő tehát egyrészt összemos két nagyon különböző műfajt (az AI-val létrehozott képeknek csak annyi közük van a valósághoz, hogy valódi fotókon is trénelték az algoritmust, míg a manipuláció egy létező felvétel utólagos módosítása), másrészt azt sem mondja meg, melyiket sejti az operáció mögött.

Nem is azt mutatja, hogy módosították-e

A pusztán a kép tulajdonságaira támaszkodó bizonyításnál az is fontos, hogy a megfelelő elemző programot válasszuk. A Pesti Srácok cikkében azonban két olyan szoftvert is használtak a manipuláció kimutatására, amelyek erre nem is alkalmasak.

Az egyik ilyen alkalmazás, a Snapwonders például a kép rejtett metaadatait hívja elő: van-e rajta copyright, milyen kamerával, hol és mikor készült, van-e rajta vízjel stb. Mivel azonban Magyar képét a Facebookról töltötték le, ezeknek az adatoknak a nagy része elveszett (a közösségi oldal automatikusan törli ezeknek az információknak a nagy részét).

A program emiatt írja azt, hogy a fénykép nem tűnik eredetinek”. Lejjebb azonban hozzáteszi, ha egyszer már megosztották vagy elküldték az eredeti képet, ezek az információk már elveszhettek.”

A harmadik webes alkalmazás, amelyett a Pesti Srácok is kipróbált, a mesterséges intelligencia által generált képek világába visz minket. Az AI or NOT limitált erőforrással, de azt igyekszik belőni, hogy egy képet ember vagy gép készített.

Magyar március 15-i rendezvényéről készült felvételről meg is állapítja, hogy valószínűleg ember hozta létre (de ennek ellenkezője tulajdonképpen nem is merült fel, még a Pesti Srácok cikkében sem).

Mi számít módosításnak?

A Pesti Srácok által javasolt Fake Image Detectort Magyaré mellett más képeken is kipóbáltuk, amelyeket társlapunk, a 444 fotósa, Németh Dániel készített ugyanezen az eseményen. Dani kérésünkre megosztotta velünk saját fotóit, mind nyers változatban, mind ahogy a cikkben megjelent. Ahogy írja, általában ugyanannak az eljárásnak veti alá a felvételeket: a C3 kiterjesztésű, nyers fényképeket megnyitja az Adobe Lightroom alkalmazásban, ott csavar pár apró beállításon (pl. kontraszt, exponálás, kivágás), majd kimenti őket jpg-jént és feltölti a tárba. Dani hozzáteszi, hogy tulajdonképpen már az a művelet, hogy nyers képből .jpg lesz, módosításnak minősülhet.

Nyers fényképet és a C3 kiterjesztést azonban egyáltalán nem bírja el a program, így ezeket ilyen formában nem is tudjuk tesztelni.

A minimális retusálásnak kitett képet viszont Magyaréhoz hasonlóan az alkalmazás számítógép által generáltnak vagy módosítottnak” minősítette.

Van más a nap alatt

Az online keringő képek és videók hitelességének megállapítása a tényellenőrző újságírás egyik fontos feladata. Ennek pontos meghatározásához - éppen a hibázás lehetősége miatt - azonban sokszor nem elég egyetlen eszközre vagy megközelítésre támaszkodni. A vizuális mellett például a kontextuális információkat is érdemes figyelembe venni (ki, hol, milyen célból készítette a potenciálisan hamis képet).

Ahogy a Pesti Srácok példáján is látszik, a képek verifikálásának első lépése a megfelelő program kiválasztása. A forenzikus vizsgálatokban élen járó Bellingcat oknyomozó portál például az alábbi eszközöket ajánlja egy-egy speciális képmanipulációs technika kiszúrására:

  • Klónozás - Forensically: abban az esetben alkalmazható, ha azt sejtjük, a kép egyes részletei ugyanazon a képen belül többször is megjelennek. Az alábbi, repülő csészealjról készített montázson például a program rózsaszínnel emelte ki és kötötte össze azokat az elemeket (jellemzően felhőket), amelyek egy ilyen copy-paste művelet eredményeként kerültek a képre.

  • Montázs - TinEye: fordított képkereséssel annak járhatunk utána, hogy a kép vagy annak egyes részletei máskor és máshol készült felvételekből származnak-e. Az alábbi, amerikai tisztviselőről készült portréról például egy egyerű kereséssel kiderül, hogy időközben kicserélték a fejét.

A tényellenőrző közösség ezek mellett leginkább az INVid - We Verify toolkit-et használja, amelyet az AFD Medialab különböző európai uniós projektek keretében 2016 óta folyamatosan fejleszt. (Az eszköz beta verziója bővítményként a Chrome böngészőre ingyenesen letölthető). A program képelemző funkciója alatt számos algoritmus közül lehet választani, amelyek különböző képletek mentén vizsgálják át a kép digitális jeleiben mutatkozó eltéréseket. A lehető legpontosabb eredményhez azonban érdemes egyszerre több szűrőt alkalmazni és azok eredményét egymással összevetni a fals pozitívok elkerülésére - írják az InVid fejlesztői.

Címlapi kép: Szulágyi Réka

Német Szilvi
Újságíró, médiakutató. 2013 óta a Crosstalk videó- és médiaművészeti fesztivál vezetője, 2019-től az ELTE Film-, média- és kultúraelméleti doktori programjának hallgatója. Online politikai szubkultúrákkal, a populáris kultúra és a politika kapcsolatával, valamint hálózatelemzéssel foglalkozik. Társszerzőként jegyzi a tavaly megjelent Toxikus technokultúrák és digitális politika: Érzelmek, mémek, adatpolitika és figyelem az interneten (Napvilág, 2021) című könyvet.