A Megafon január óta több mint 50 millió forintot költött olyan facebookos hirdetésekre, amelyekben európai „balos" politikusokat kritizálnak.
A Megafon arcai számos „balos” politikust néven is neveznek ezekben a hirdetett videókban, többek között Emmanuel Macron francia elnököt, Donald Tusk lengyel miniszterelnököt, Manfred Webert, az Európai Néppárt elnökét, vagy Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét.
Ezzel azonban az a probléma, hogy a megafonos videókban „balosként” emlegetett politikusok nagy része valójában nehezen tekinthető baloldalinak.
Az egyes politikusokat lehetetlen tűpontosan elhelyezni a baloldali-jobboldali spektrumon, erre ebben a cikkben sem vállalkozunk. Viszont a Megafon által említett politikusok esetében azt meg tudjuk nézni, hogy:
Ehhez Róna Dániel politológus, a 21 Kutatóközpont igazgatójának segítségét kértük.
"Európai balos politikusok" Bohár Dániel egyik legfrisebb, április 4-e óta futó hirdetésében.
A politikai pártok és politikusok bal-jobb oldal szerinti felosztása 1789-re, a francia forradalom idejére nyúlik vissza, amikor is a francia Nemzetgyűlés tagjai összegyűltek, hogy megvitassák, mekkora hatalmat biztosítsanak XVI. Lajos királynak. A kérdés két táborra osztotta a franciákat: a királyellenes forradalmárok a gyűlést levezető elnök bal oldalára, a konzervatívabb alkotmányos monarchisták pedig a jobb oldalára tömörültek.
Később, a 19. században ez a felosztás a világ többi részén is elterjedt, sok helyen ma is eszerint foglalnak helyet a parlamentekben a politikusok (Magyarországra ez nem igaz, a jobb oldalon a mindenkori kormánypártok, bal oldalon pedig az ellenzék ül, politikai hovatartozástól függetlenül).
„A jobboldali gondolkodásmód kiindulópontja az, hogy ami értékes a világból, azt meg kell őrizni, változtatni csak óvatosan és keveset változtassunk rajta. Ez az antropológiai pesszimizmusra vezethető vissza, mely szerint az ember esendő, és ha nem követi a hagyományokat, és nem engedelmeskedik az intézményeknek és társadalmi normáknak, akkor rosszat cselekszik. Ezért a társadalmat a családnak, az egyháznak, az államnak, a hagyományoknak kell irányítania” – mondja Róna Dániel.
A politológus megjegyzi: a baloldali gondolkodás ennek éppen az ellenkezője, vagyis abból indul ki, hogy az ember eredendően jó, az emberek tudják, mi a jó nekik, szabadságra vágynak, így éppen akkor lesz ideális egy társadalom, ha hagyjuk az embereket szabad akaratuk szerint cselekedni, valamint minél kevésbé korlátozza őket az egyház, az állam, vagy a család. A baloldali felfogás szerint a társadalmat folyamatosan alakítani kell az emberek akarata szerint, úgy, hogy az mindig az adott kor kihívásainak feleljen meg.
1. Emmanuel Macron
A Megafon harmadik világháborús videóinak egyértelmű főszereplője Emmanuel Macron. A francia elnök a liberális Renaissance nevű párt tagja, melyet ő alapított 2016-ban, akkor még En Marche! néven. Korábban, 2014 és 2016 között a szocialista Francois Hollande elnöksége alatt gazdasági, ipari és digitálisügyi miniszter volt - azonban 2016-ban, egy Le Monde-interjúban is fontosnak tartotta kiemelni: „attól, hogy egy baloldali kormányban vagyok miniszter, még nem vagyok szocialista.” Róna szerint Macront nehéz elhelyezni a bal-jobb tengelyen, de nem mondható egyértelműen baloldalinak.
Orbán Viktor és Emmanuel Marcon 2018-ban, Ausztriában. Fotó: Christof STACHE / AFP
„A baloldali gazdaságpolitika aktívabb állami szerepvállalása, a magasabb adók kivetése, amiért cserébe magasabb szociális juttatás is jár, Macron politikájára nem jellemző” – jegyzi meg Róna, aki szerint Macron külpolitikáját tekintve sem mondható baloldalinak, mert a francia elnök aktív és erős Franciaországról, szerepvállalásról és beavatkozásról beszél, míg a baloldali külpolitika azt jelentené, hogy az adott ország kevesebbet költ a hadseregre, és az államok közötti agresszió megszüntetésén, vagy legalábbis csökkentésén dolgozik.
2. Donald Tusk
A Megafon „a háborúpárti balos politikusok” közé sorolja Donald Tusk lengyel miniszterelnököt is, aki a Polgári Platform nevű jobbközép, vagy mérsékelt jobboldali párt tagja, annak 2001-es alapításától kezdve. A 2023-as választáson Tusk pártja a mérsékelt centralista, kereszténydemokrata Lengyel Néppárttal (PSL), a szintén centralista Lengyelország 2050-nel (Polska 2050), és az Új Baloldal tömörüléssel lépett koalícióra. Róna Dániel szerint „Tusk olyan jobboldali politikusnak mondható, aki a baloldallal szövetkezik, hogy egy másik jobboldali pártot, a Jaroslaw Kaczynski-féle Jog és Igazságosságot legyőzze.”
Orbán Viktor és Donald Tusk 2018-ban, Budapesten. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs
Tusk pártja az Európai Parlamentben egyébként abban az Európai Néppártban foglal helyet, melynek 2021 márciusáig a Fidesz is tagja volt, és melynek a KDNP a mai napig tagja. Az, hogy egy nemzeti párt hol ül az Európai Parlamentben már csak azért is érdekes, mert a pártok maguk választják ki, hogy mely képviselőcsoporthoz szeretnének tartozni.
„Sokat mond, hogy ki milyen társaságot keres. Ez mind a nemzetközi, mind a magyar pártoknál jó politikai iránytű”
- mondja Róna.
3. A németek: Manfred Weber, Ursula von der Leyen és a német kormány
„A német balos kormány” szintén többször megjelenik a Megafon videóiban, és ez az az állítás, amely a legközelebb áll a valósághoz. Olaf Scholz kancellár a német szociáldemokrata párt (SPD) tagja, mely magát balközép pártnak tartja. Az esetleges harmadik világháborúval fenyegető videók megemlítik még:
A kormánytagok mellett azonban előszeretettel emlegetik a megafonosok „balos” politikusként Manfred Webert és Ursula von der Leyent is - holott ők valójában jobboldali pártokhoz kötődnek.
Manfred Weber az Európai Parlament jobboldali-konzervatív képviselőcsoportjának, az Európai Néppártnak az elnöke. Egyébként pedig a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) tagja, mely kereszténydemokrata-konzervatív pártnak tekinthető, és akikkel 2021 októberében Novák Katalin még családokért felelős tárca nélküli miniszterként tárgyalt, és kijelentette, hogy:
„A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) továbbra is természetes partnerének tekinti a Fideszt, és készen áll az együttműködés folytatására.”
Sok megafonos videóban szerepel Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is, aki egyértelműen jobboldali konzervatív politikusnak mondható. Von der Leyen 1990 óta a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) tagja, Angela Merkel kancellársága alatt először családügyi, aztán szociális és munkaügyi, majd védelmi miniszter volt, mielőtt 2019-ben megválasztották a Bizottság elnöki posztjára.
Orbán Viktor és Ursula von der Leyen 2023-ban, Brüsszelben. Fotó: Ludovic MARIN / AFP
4. A magyar ellenzék
A nemzetközi „balosoktól” csak egy ugrásra vannak a magyar „baloldali” politikusok, legalábbis a Megafon videói szerint: Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely, Tordai Bence vagy Márki-Zay Péter mellett néha fel-feltűnik például Gyöngyösi Márton is.
Róna szerint a magyar ellenzéki palettán a szocialisták mellett ott van a valóban zöld-baloldali Párbeszéd, vagy a liberális Momentum, azt azonban nem állítaná, hogy „a teljes magyar ellenzék baloldali lenne.”
„Hiszen ott van a magát zöldpártnak tekintő LMP, és bár a zöldek hagyományosan többször működnek együtt a baloldali pártokkal, vannak ellenpéldák is, például éppen Németországban. Vagy a Jobbik és a Mi Hazánk, illetve az a Vona Gábor és Jakab Péter, akik mindketten a Jobbikot vezették, és ugyan megpróbálták letekerni a párt jobboldaliságát, és egyfajta sem nem jobb, sem nem bal mezőbe kormányozni a pártot, ez nem teljesen sikerült neki. Politikai értelembe vett gyökerüket tekintve őket is a jobboldalra soroljuk” - mondja Róna.
Az, hogy a Fideszre jobboldali pártként tekintünk, nem kérdés, az viszont igen, hogy vannak-e olyan elemek a párt politikájában, amelyek baloldaliságot tükröznek. Róna Dániel szerint nagyon is, de „azt nem hirdetik, mert az ellentmondana a párt retorikájának.” Ahogy a politológus megjegyzi:
a Fidesz gazdaságpolitikájának vannak olyan elemei, amelyek teljes mértékben baloldali pártokra vagy kormányokra jellemzőek.
Ilyen például a bankokra és a multinacionális vállalatokra kirótt különadók, az erős állami szerepvállalás, vagy a 27 százalékos áfa. „Nyugat-Európában egy jobboldali kormány sem állapítana meg ilyen magas áfát, a jobboldal általában alacsony adókban gondolkodik” – mondja Róna, és hozzáteszi: „Az egykulcsos adó viszont már jobboldali gondolat.”
A politológus azt mondja, a baloldal és jobboldal a Fidesz, a kormány és a hozzájuk köthető médiumok szóhasználatában azonban mást jelent, mint ami valójában az értelme. Ezek a címkék ugyanis politikai termékként működnek, a politikai nyelvezet náluk az ellenségképzés eszköze.
„A kormány és ehhez igazodóan a médiája is baloldalinak nevezi minden ellenségét, jobboldalinak pedig minden barátját, akkor is, ha ez eltorzítja a valóságot. Robert Fico például egy baloldali politikus, mégsem mondja ezt rá a kormány, mert ő barát. Ahogy az egyébként jobboldali Európai Néppártot sem nevezik a nevén, mert ők meg az ellenség.”
