Hogyan kerülhetjük el a gázai háborúval kapcsolatos félretájékoztatást?

Az Izrael és a Hamász közötti háború tökéletes körülményeket teremtett a hamis információk terjedéséhez az online térben. Mutatunk pár egyszerű módszert, amellyel ki lehet szűrni a félrevezető tartalmakat.

Az elmúlt évtizedben számos háborús konfliktust követhettünk a telefonunk képernyőjén, azonban azt is tapasztalhattuk, hogy ilyenkor a megfelelő tájékozódás is nehezebb: a konfliktusban álló felek háborúja a közösségi oldalakra is kiterjed, és a hírfogyasztók jelentős mennyiségű félretájékoztatással, dezinformációval találkoznak.

Csakúgy, mint a tavaly február óta tartó orosz-ukrán háború esetében, a most hétvégén kitört gázai-izraeli összecsapással kapcsolatban is sok hamis információ terjed online.

Az ilyen, nagy érdeklődést kiváltó eseményeknél erősebb médiatudatossággal és néhány konkrét - újságírók és tényellenőrzők által is használt - módszerrel ellenőrizhetjük egy-egy információ hitelességét.

Alex Mahadevan, az amerikai Poynter Intézet digitális médiatudatossággal foglalkozó kezdeményezésének, a MediaWise-nak az igazgatója egy cikkben gyűjtött össze néhány tippet, Ezeket foglaljuk most össze.

Mahadevan szerint, ha gyanús tartalommal találkozunk, három kérdést érdemes feltenni:

  • Ki áll az információk mögött?
  • Mi a bizonyíték?
  • Mit mondanak más források?

(Ezeket kérdéseket a Stanford History Education Group gyűjtött össze egy, a tényellenőrök munkáját vizsgáló tanulmányában.)

1. Laterális olvasás

Az első kérdés megválaszolásához nyissunk meg néhány lapot a böngészőben, és kulcsszavas kereséssel gyűjtsünk minél több információt a bejegyzést közlő felhasználóról vagy internetes portálról. Ez a módszer az úgynevezett laterális olvasás, ami a Stanford kutatóinak tanulmánya szerint a forrásellenőrzés egyik leghatékonyabb módszere. Pontosabb képet kaphatunk az adott forrásról, ha azt vizsgáljuk meg, hogy milyen adatok találhatók róla más internetes oldalakon. Ezt a technikát kétféleképpen használhatjuk: egyrészt ellenőrizhetjük egy forrás hitelességét, másrészt feltérképezhetjük, hogy mit állítanak más források az adott témáról.

2. Szakértők hitelességének ellenőrzése

A közösségi oldalakon rengeteg önjelölt szakértő közöl tartalmakat a közel-keleti konfliktusról, ami felerősíti a médiazajt és megnehezíti a pontos tájékozódást. A szakértők hitelességét úgy tudjuk ellenőrizni, ha rákeresünk a nevükre, a szervezetre, amellyel kapcsolatban állnak, de ellenőrizhetjük a LinkedIn profiljukban feltüntetett információkat (például végzettség, korábbi és jelenlegi munkahelyek, stb.), és rákereshetünk a felhasználónevükre is. Ezek alapján az információk alapján már nagy valószínűséggel el lehet dönteni, hogy az illető valóban az adott téma szakértője-e vagy sem.

David Clinch médiaszakértő például összeállított egy hasznos listát, amelyen az Al-Jazeera angol kiadásának újságíróitól a Haaretz munkatársaiig több sok-sok lehetséges forrás szerepel.

3. Kattintáskorlátozás

Egy viszonylag egyszerű, de fontos tanács: sose elégedjünk meg azzal, hogy csak a kereséskor megjelenő első találatra kattintunk. Inkább vizsgáljuk meg, hogy a találati listában szerepelnek-e ismerős források, tényellenőrző oldalak. Ezt a módszert kattintáskorlátozásnak nevezik.

4. Fordított képkeresés

A konfliktussal kapcsolatban terjedő téves információk nagy része korábban készült videófelvételek és fotók, illetve félrevezető feliratokkal ellátott tartalmak formájában jelenik meg. Az ilyen jellegű félrevezető információkat legkönnyebben a fordított képkereséssel tudjuk kiszűrni.

A fordított képkereséshez töltsük le az ellenőrizni kívánt fényképet, vagy ha videót szeretnénk ellenőrizni, akkor készítsünk képernyőfotót. Ezt másoljuk be a Google Lens-be vagy a TinEye-ba. Ezek az alkalmazások megkeresik a kép vagy video forrását, amiből megtudhatjuk, hogy hol és mikor jelent meg először az adott kép vagy videó az interneten. Vegyük például ezt a napokban gyorsan terjedő a félrevezető bejegyzést, amely azt állítja, hogy a Hamász magas rangú izraeli katonatiszteket tart fogva. Egy képernyőfotó segítségével megtalálhatjuk az orosz híroldalt, amely ugyanezt a videót tette közzé, de napokkal korábban. A felvételen Hegyi-Karabah három korábbi elnökének, Arajik Harutjunjan, Arkadi Ghukaszjan, Davit Ishkhanjan letartóztatása látható.

Mahadevan szerint a mesterséges intelligencia felpörgetheti a dezinformációs tartalmak terjedését, az izraeli eseményekkel kapcsolatban azonban egyelőre nem jelentek meg nagy számban MI-generált képek vagy -videók. A kutató szerint azonban érdemes figyelni, és minden esetben ellenőrizni a közösségi médiában terjedő fotókat és felvételeket.

+1. Nem muszáj megosztani

Mahdevan végül arra is felhívja a figyelmet, hogy a félretájékoztatás ellen azzal is tudunk tenni, ha mi magunk nem osztunk meg hamis információkat:

"Az Izrael és a Hamász között kirobbant háború felgyorsította a félrevezető információk terjedését és a hatókörüket is készélesítette - a felkavaró tartalmaknak, a mély politikai konfliktusnak (amelynek hatását az egész világon érezzük) valamint a rengeteg megbízhatatlan forrásnak köszönhetően. Fontos észben tartani, hogy nem kell semmilyen, a háborúval kapcsolatos tartalmat megosztani a közösségi médiában."

Néhány példa

A Hamász Izrael ellen indított terrortámadását követően elárasztották a közösségimédia-felületeket a forrásmegjelölés nélküli videók és fotók, amelyekről a felhasználók azt állítják, hogy a konfliktuszónából származnak. A Wired.com cikke arra is rámutatott, hogy az X algoritmusa (amely a havi 8 dolláros, prémium előfizetéssel rendelkező felhasználók tartalmait sorolja előre), minden korábbinál nehezebbé teszi, hogy ezen a felületen megbízható információt lehessen találni a háborúval kapcsolatban.

A Reuters hírügynökség ebben a cikkben gyűjtött össze néhányat az online terjedő téves információkból.

A háborúval kapcsolatos gyanús tartalmakkal találkoztál? Küldj egy linket a szerk@lakmusz.hu email címre, és igyekszünk segíteni az ellenőrzésben.

Címlapkép: MOHAMMED ABED / AFP

Totth Benedek
Műfordító, szerkesztő, író, tizenöt évig dolgozott szabadúszóként a könyvkiadásban. Regényeket, novellákat, színdarabokat fordított (többek közt Cormac McCarthy, Aldous Huxley és Hunter S. Thompson műveit), majd szerkesztőként dolgozott több kiadónál. Az első regénye a Margó-díjas Holtverseny volt, ezt követte 2017-ben Az utolsó utáni háború. Eddig főként irodalmi folyóiratokban publikált, 2023 őszén kezdett újságot írni a Lakmusznál.