A 2023-as kormányinfókon többször is elhangzott, hogy a rekordmértékű infláció oka Magyarország magas energiaimport-kitettsége. De ha így volna, a hasonló adottságokkal rendelkező Szlovákiában miért nem szálltak el annyira az árak, mint nálunk?
A Miniszterelnököt a 2023. december 21-i kormányinfón a régiós viszonylatban is rendkívül magas inflációról kérdezték. Orbán magyarázatában arra hivatkozott, hogy „nagyon ki vagyunk téve az energiaáraknak”. Ehhez hasonló érveléssel nem először találkoztunk a kormányzati kommunikációban: a június 22-i kormányinfón Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter mondta azt, hogy az akkor 21 százalék feletti inflációt Magyarország „nyersanyagkitettsége” okozza, amely „lényegesen nagyobb mint másnak”, ezzel elhárítva a kormány és a jegybank felelősségét.
De ha valóban ez lenne az ok, akkor a „nyersanyagkitettség” szempontjából hasonló, vagy akár rosszabb helyzetben lévő Uniós országokban miért nem szállt el az infláció? Cikkünkben szakértők segítségével utánajártunk:
Amikor a kormányzati kommunikációban „energiaáraknak való kitettségről” vagy „nyersanyagkitettségről” beszélnek, valójában egy fontos mutatóra, az energiaimport-függőségre utalnak. Az energiaimport-függőség azt fejezi ki, hogy az adott ország teljes energiaszükséglete milyen mértékben függ a külső forrásoktól, azaz mennyire van rászorulva egy ország az energiahordozók behozatalára. Az energiaimport-függőséget a nettó energiaimport és a bruttó belföldi energiafogyasztás százalékban kifejezett hányadosa mutatja meg. Minél magasabb ez az érték, annál nagyobb az adott ország kitettsége.
„Nyersanyagkitettség” nevű hivatalos mutató nem létezik, mivel azonban Gulyás a júniusi kormányinfón a kőolaj- és a földgázimport adataival illusztrálta az ország “nyersanyagkitettségét”, arra következtethetünk, hogy a miniszter az energiaimport-függőség szinonimájaként használta a kifejezést. A teljes energiaimport-függőség esetén nemcsak az említett két fosszilis nyersanyagot, hanem minden egyéb energiaforrást is beleszámítanak.
Az Eurostat 2021-es kimutatásai szerint az Európai Unió energiaimport-függősége 55,5 százalék volt. Régiós összehasonlításban Magyarország (54,1 százalék) és Szlovákia (52,6 százalék) nagyjából hasonló, Lengyelország (40,4 százalék) és Csehország (40 százalék) jóval kedvezőbb helyzetben van. Mind a négy ország az EU-s átlag alatt volt, de Lengyelország és Csehország esetében jelentősen alacsonyabb a kitettség. Ennek oka elsősorban az, hogy a felsorolt országok más-más arányban használják az energiatermeléshez szükséges nyersanyagokat, azaz országonként eltérő az energiamix.
2021-es adatok alapján régiós viszonylatban leginkább a magyar és a szlovák energiamix mutat hasonlóságokat, mindkét országban a kőolaj és a földgáz adja az energiatermelés jelentős részét. 2021-ben a szlovák energiamix 29 százalékát adta a földgáz, és 24 százalékát a kőolaj, míg Magyarország estében az energiamixből 39 százalék volt a földgáz és 17 százalék a kőolaj. 2020-as adatok szerint Szlovákia a földgáz 88,1 százalékát, a kőolajat pedig teljes egészében importból szerezte, míg Magyarország a földgázszükséglete 75,6 százalékát, a kőolajszükséglete pedig 87,1 százalékát fedezte külföldi forrásokból.
Az energiaimport-függőség szempontjából Lengyelország és Csehország jobb helyzetben van. Lengyelországban szénerőművekben állítják elő az éves energiafelhasználás 62 százalékát, ráadásul ebből az alapanyagból nagyrészt saját készletekkel rendelkeznek. Az Eurostat adatai szerint Csehország szénből fedezi az energiaszükséglete közel 48 százalékát, de ebből az alapanyagból 50 százalék körüli az importfüggőség.
A visegrádi országok közül tehát Szlovákia energiaimport-függősége a hazánkéhoz leginkább hasonló. Csakhogy ott egészen máshogy alakultak az inflációs mutatók.
Az Eurostat legfrissebb adatai szerint míg Magyarországon a 2022-es 15,3 százalékról 2023-ban 17 százalékra nőtt az éves infláció, Szlovákiában az eleve alacsonyabb 12,1 százalékról 2023-ban 11 százalékra mérséklődött.
A mutatók még élesebben elváltak az élelmiszerár-inflációt tekintve. 2022 decemberében Magyarországon 49,6 százalék volt az élelmiszerár-drágulás, míg ugyanebben a hónapban Szlovákiában 29 százalék, de például a kenyér esetén a magyarországi 82 százalékos dráguláshoz képest még mindig mérsékeltnek mondható a szlovák 32 százalékos áremelkedés.
A Kopint-Tárki 2023/3-as Konjunktúrajelentése szerint 2023 első 9 hónapjában a magyar fogyasztói árak 20,9 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban. Ez nem csak az Európai Unió legmagasabb árindexe volt, hanem világviszonylatban is a legmagasabbak közé tartozott. Mindez akkor is extrém magas, ha az év folyamán az árindex folyamatosan csökkent, a januári 26,4 százalékról év végére, ha hajszálnyival is, de 10 százalék alá. 2023 első 9 hónapjában kimagasló volt a magyar árindex külön az élelmiszerek (32 százalék) és az élvezeti cikkek (16,9 százalék) terén is. Az év folyamán az infláció mindkét területen csökkent, de még mindig nagyon magas maradt.
Akkor mi történt Magyarországon, ami Szlovákiában nem?
A Lakmusznak nyilatkozó gazdasági szakértők egyetértettek abban, hogy az energiaimport-függőség vagy a „nyersanyagkitettség” valóban lehet hatással az inflációra, azaz a fogyasztói árindexre.
„Tegyük fel, hogy egy olajársokk következtében megnő az olaj világpiaci ára, melynek hatására megnőhetnek az üzemanyagárak, mely utóbbi szerepel a fogyasztói kosárban. Amennyiben magas az energiaimport-függőség, úgy a világpiaci olajár emelkedés nagyobb mértékben fogja emelni a belföldi üzemanyagárakat, mintha alacsonyabb energiaimport-függősége lenne a gazdaságnak” - magyarázta Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. Vakhal Péter, a Kopint-Tárki szakértője egy másik közvetett hatást hozott példaként: a vállalkozások, amelyeknek a fogyasztói áraknál „jóval magasabban” szabják meg az energiaárakat, drágulás esetén a megnövekedett költségeiket átháríthatják a fogyasztókra.
Az energiaimport-függőség azonban önmagában nem magyarázza a kiugró magyarországi inflációt.
Palócz Éva, a Kopint-Tárki másik szakértője szerint ez a szlovák-magyar összehasonlításból is látszik, hiszen Szlovákiában, ahol a gazdaság hasonlóan kitett az energiaimportnak, mégsem szálltak el ilyen mértékben az árak.
„Ennek pedig az az egyik oka, hogy a magyar kormánnyal ellentétben ott nem nyúltak bele drasztikusan a piaci folyamatokba” – magyarázta Palócz, aki szerint a hatósági árak (az „ársapkák”), bizonyos élelmiszerek, az energia- és üzemanyagárak mesterségesen alacsonyan tartása jelentős inflációgerjesztő hatással voltak. A kereskedők ugyanis a rögzített árú termékek esetén elmaradt áremelkedéseket áthárították más termékekre, illetve a keletkező veszteségüket áthárították a fogyasztókra. Erről szól a Magyar Nemzeti Bank egy 2022-es tanulmánya is, amely szerint az ársapka-politika 2022 végéig 3-4 százalékkal járult hozzá a fogyasztói árindex emelkedéséhez.
De Magyarországon a kiskereskedelmi különadót, vagy a szektorális különadókat (például a biztosítókra kiszabott különadót) is a fogyasztókra terhelték a kiskereskedők és a szolgáltatók. Összességében tehát ezek az adóemelések is áremelkedést generáltak - magyarázta a szakértő. Az árstopok és adóemelések „turbulens árképzéssel” jártak, „piaci pánik és inflációs várakozások jellemezték ezt az időszakot”. A Kopint-Tárki elemzője szerint ezek nélkül az intézkedések nélkül Magyarországon is 10% körül maradhatott volna az éves infláció 2023-ban.
Bármennyire igyekszik tehát a kormány a rekordinflációt külső hatásokkal magyarázni, az adatok, szakértői elemzések, és még a Magyar Nemzeti Bank elemzései is azt mutatják, hogy a gazdaságpolitikai döntések jelentős mértékben hozzájárultak a széleskörű és Európában egyedülállóan magas árdráguláshoz.
Járvány okozta? Háborús? Szankciós?
A „nyersanyagkitettség”, vagy az „energiaáraknak való kitettség” nem az első magyarázat az inflációra a kormány részéről. 2021 óta volt már „járvány okozta infláció”, „háborús infláció”, vagy „az elhibázott brüsszeli szankciók okozta infláció”. A különböző magyarázatok közös jellemzője, hogy azt sugallják, a kiugró inflációnak semmi köze nincs a kormány gazdaságpolitikájához, kizárólag külső tényezők okozzák.
Ezek azonban egytől egyig leegyszerűsítő kommunikációs panelek, nem veszik figyelembe, hogy az inflációra külső, globális gazdasági tényezők mellett erős hatással vannak a kormány gazdaságpolitikai döntései is, mint amilyen hatósági árak bevezetése, különadók kivetése volt. Ezt ráadásul nem csak független szakértők, hanem az állami monetáris politika egyik csúcsszerve, a Magyar Nemzeti Bank elemzése is megállapította.
Címlapi fotó: Az FGSZ Földgázszállító Zrt. vecsési központja, 2009-ben. AFP PHOTO / KISBENEDEK ATTILA
