„Magyarországon a gyermekek érdeke az első, így a Kormány számára kiemelten fontos feladat a gyermekvédelem, nagy hangsúlyt fektet a gyermekvédelmi rendszer megfelelő működtetésére” – mondta el Rétvári Bence február végén a Parlamentben. Néhány nappal később Orbán Viktor, szintén a Parlamentben arról beszélt, hogy:
„A gyermekvédelmi rendszer ma sokkal erősebb, mint amilyen 2010-ben volt.”
Mióta a 444 megírta, hogy Novák Katalin köztársasági elnök 2023 áprilisában kegyelmet adott a bicskei gyermekotthon pedofil exigazgatóját fedező bűntársnak, K. Endrének, emiatt pedig később aztán Novák le is mondott, a gyermekvédelem a közérdeklődés és a közbeszéd középpontjába került. A fideszes politikusok azóta is arról beszélnek, hogy a baloldallal (vagyis „Gyurcsányékkal”) szemben a Fidesz mennyi mindent tett a gyermekvédelem megerősítéséért, és a gyermekbántalmazás visszaszorításáért. Rétvári Bence parlamenti felszólalásában például a 2018 februárjában bevezetett kríziskezelő szolgáltatást, vagy a Gyermekvédő Hívószám 2017. januári bevezetését említette.
A Megafon pedig nagyjából 5 millió forintért hirdette videóit, amelyek arról szóltak, hogy az ellenzék nem szavazta meg a gyermekvédelminek nevezett törvényt. Ebből félrevezetően azt a következtetést vonták le, hogy a baloldali politikusok a pedofília elleni szigorúbb fellépést is elutasítják.
A gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek és civil szervezetek, mint amilyen a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány is, azonban évek óta arról beszélnek, hogy a rendszeren bőven lenne mit javítani. Az általuk beazonosított problémák visszaköszönnek a gyermekvédelmi rendszerről elérhető statisztikákban is.
Ebben a cikkünkben olyan adatokat és statisztikákat mutatunk, amelyekkel jól leírható a gyermekvédelmi rendszer jelenlegi állapota és változásai. Ehhez tanulmányokat, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány 2016 óta minden évben megjelenő Gyermekjogi jelentéseit, illetve a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és az Eurostat vonatkozó számsorait böngésztük át, különös tekintettel az elmúlt 10 évre. Az adatok értelmezésében Balogh Karolina, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársa, és Rácz Andrea, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense volt a segítségünkre.
A gyermekvédelmi rendszer felépítését a legjobban az 1997-es, a „gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról” szóló törvény írja le. A jogszabály szerint a gyermekek védelme
A gyakorlatban a rendszer a következőképpen működik:
1. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai (például a védőnő, a házi gyermekorvos, vagy az óvodai, iskolai pedagógusok) jeleznek az állam által működtetett család- és gyermekjóléti szolgálatnak, ha úgy látják, a gyerek „testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődése” valamilyen okból veszélybe kerülhetett (például mert elhanyagolás, bántalmazás jelei láthatók rajta).
2. Ekkor a család- és gyermekjóléti szolgálat munkatársa, egy családsegítő felkeresi a családot, és ha a veszélyeztetettség beigazolódik, huzamosabb ideig fennáll, és azt a család nem tudja, vagy nem akarja megszüntetni, a családsegítő javasolhatja a gyerek védelembe vételét. Ez már hatósági intézkedés, amely a KSH adatai szerint történhet:
Ekkor a gyerek még a családban marad, de a gyámhatóság előír nekik feladatokat, a gyermekvédelmi szakemberek felügyelik azok teljesülését, az állam pedig elvben „pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó ellátásokkal” segíti a családot a krízis megoldásában.
Eddig nevezzük a rendszert gyermekvédelmi alapellátásnak.
3. A családból akkor emelhetik ki a gyereket, ha a szülők egyáltalán nem együttműködőek, vagy a segítség ellenére sem tudják megoldani a fennálló súlyosabb problémákat. Ez azonban nem végleges döntés, a cél az, hogy a gyerek előbb-utóbb visszakerüljön a családba. Ha ideiglenesen emelik ki a családból, akkor kerülhet rokonhoz, nevelőszülőkhöz vagy gyermekotthonba, de a törvényes képviselői továbbra is a szülei maradnak. Ha azonban nevelésbe vétel történik, akkor a nevelőszülőknél vagy a gyermekotthonban nevelkedő gyerek törvényes képviselője a szülő helyett egy kijelölt gyám lesz.
A rendszernek ezt a részét nevezzük gyermekvédelmi szakellátásnak.
Mielőtt jobban belemerülünk a rendszer állapotát leíró adatokba, nézzük, mit lehet tudni arról, mennyit költ a kormány gyermekvédelemre.
Röviden: nagyon nehéz megmondani, az elérhető adatok ugyanis nem kifejezetten a gyermekvédelmi alap- és szakellátásra fordított kiadásokat mutatják.
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szerint Magyarországon még sosem készült gyermekjogi és gyermekjóléti szempontú költségvetési tervezés, vagyis „gyerekköltségvetés”. Ezért a gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek saját számításokat végeznek, méghozzá a költségvetési törvény alapján.
A Hintalovon 2022-es jelentésében először közölt összesített adatokat, számításaik szerint
2022-re 2593,96 milliárd forintnyi gyerekeket érintő kiadás szerepelt a majdnem 26 ezer milliárdos költségvetésben.
Forrás: Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány
Ennek a pénznek azonban a legnagyobb részét a közneveléssel (és KLIK-kel) kapcsolatos kiadásokat is magában foglaló kulturális és sporttámogatás teszi ki. Ezután jönnek a szociális és egészségügyi kiadások, amelyek magukban foglalják a gyermekvédelmi rendszerrel összefüggő kiadási sorokat is, áll a jelentésben.
Az Eurostat tesz még közzé adatok arról, hogy az adott országok a GDP-jük hány százalékát költik a családdal és gyerekekkel kapcsolatos kiadásokra. A legfrissebb, 2020-ra vonatkozó adatokból az látszik, hogy
Magyarország a GDP 2 százalékát költötte erre a területre, és ezzel az uniós tagállamok között a középmezőnyben, de a 2,5 százalékos uniós átlag alatt van.
A szűkebb régió országai közül Lengyelország és Horvátország előzi meg.
Forrás: Eurostat
Ha pedig az elmúlt évek adatait hasonlítjuk össze az uniós átlaggal, akkor azt kapjuk, hogy 2011-től 2019-ig tartó csökkenés után kezdett el a GDP-arányos ráfordítás emelkedni. Az uniós átlag viszont szintén emelkedésnek indult, ezért továbbra sem sikerül azt meghaladni.
Forrás: Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány
A KSH adataiból egészen a kétezres évek elejéig vissza lehet követni a szociális védelem társadalmi juttatásai közül a családdal és gyerekekkel kapcsolatos kiadásokat, amelyek - legalábbis GDP-arányosan - 2009 óta folyamatosan csökkennek. 2009-ben a kormány a GDP 2,9 százalékát költötte erre a területre, 2021-ben ez a szám már csak 1,8 százalék volt.
A gyermekvédelmi rendszer állapotáról már sokkal pontosabb képet nyújtanak a statisztikák. A következőkben öt jellemző trendet mutatunk be erről a területről.
A veszélyeztetett és védelembe vett gyerekek számára vonatkozó adatoknál rögtön látszik is az az adathozzáférési probléma, amiről cikkünk elején írtunk. A veszélyeztetett kiskorúakra vonatkozó adatokat ugyanis a KSH csak 2015-ig közölte, 2016. január 1-től a gyermekvédelmi rendszerben történt átalakítások miatt ugyan továbbra is gyűjti azokat, de már nem publikálja a honlapján. Kérésre viszont továbbra is kiadja, így az adatokat kikérő Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány éves jelentései alapján tudjuk közölni őket.
A Hintalovon legfrissebb, 2023-ban megjelent, de a 2022-es évre vonatkozó jelentése szerint:
2021. december 31-én 110 750 gyereket tartottak nyilván veszélyeztetettként.
A legtöbben közülük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Budapesten illetve Pest megyében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében éltek.
Forrás: Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány
Ugyanebben az évben (a KSH adatai a december 31-i állapotot tükrözik) 27229 gyereket vettek védelembe, ebből a szülő magatartása miatt közel 12 ezer, a gyerek magatartása miatt majdnem 10 ezer esetben. Ugyanez a szám a gyerek bántalmazása miatt 389 volt.
Az elmúlt 10 év adataiból látható, hogy a védelembe vett gyerekek száma 2013 és 2018 között folyamatosan emelkedett, azóta évi 27-28 ezer körül ingadozik.
Arra vonatkozó statisztikai adat nincs, hogy a védelembe vétel hány esetben szűnik meg azért, mert az intézkedés nem éri el a célját, és a gyereket szakellátásba kell helyezni. Abból viszont le lehet szűrni a tendenciákat, ha megnézzük, hogy egy adott évben hány gyerek kerül be a gyermekvédelmi szakellátásba. A KSH adataiból az látszik, hogy az elmúlt években ez a szám a védelembe vett gyerekek 27-28 ezres számához képest 6 ezer körül mozgott.
Kirívó a 2015-ös év, amikor több mint 10 ezer gyerek került be a szakellátásba, miközben a 2014. és 2015. december 31-i adatok szerint a védelembe vett gyerekek száma 23 ezer körül mozgott.
Ráadásul 2019 óta a legtöbb újonnan bekerülő gyerek 0-2 éves korú.
Ezekben az esetekben általánosságban elmondható, hogy a gyermekvédelmi alapellátásnak nem sikerült az, ami a rendszer alapvető célja lenne: vagyis a krízis megoldásával a családjukban tartani a gyerekeket.
2010 óta szinte folyamatosan növekszik a szakellátásban nevelkedő összes gyerek száma, egyedül 2019-ben és 2020-ban volt némi csökkenés megfigyelhető.
Ugyanez a tendencia a kiskorúak esetén: 2022-ben 21 175 18 éven aluli élt a szakellátás rendszerében, a KSH 2023-as, előzetes adatai alapján pedig a növekedés tovább folytatódik, a tavalyi évben már 21 428 kiskorút tartottak számon a szakellátásban.
Legutoljára az 1990-es évek közepén, egészen pontosan 1996-ban volt ilyen magas a szakellátásban nevelkedő kiskorúak száma - hívta fel a figyelmet Balogh Karolina. Akkoriban azonban sokkal több gyerek is született egy évben Magyarországon, tehát a csökkenő gyerekszám mellett egyre többen kerülnek a szakellátásba. Ahogy az a KSH adataiból is látszik:
A második Orbán-kormány idején a gyermekvédelmi törvény 2013-as módosításával (161/M. paragrafus) az állam vállalta, hogy 2016. december 31-ig minden családjából kiemelt 12 éven aluli gyereket nevelőszülőnél helyez el, „kivéve, ha a gyermek tartósan beteg, súlyosan fogyatékos, a testvéreket nem lehet együttesen a befogadó szülőnél elhelyezni vagy más okból szükséges az intézményes elhelyezés biztosítása”.
Ennek a vállalásnak a kormány 2021 végéig sem tudott eleget tenni: „2022-ben több mint 1500 12 évesnél fiatalabb gyermek élt gyermek- vagy lakásotthonban, még a 3 éves kor alatti, szakellátásban élő gyermekek közül is 332-en gyermekotthonban éltek, közülük 151 0-12 hónapos csecsemő volt” – írja a Hintalovon 2022-es gyermekjogi jelentése (a KSH egyik, megint csak igényléssel hozzáférhető OSAP adatgyűjtésére hivatkozva).
A gyermekotthonokban élők száma pedig, ami 2016 óta lassan, de biztosan csökkent, 2022-ben újra emelkedésnek indult.
Ez az emelkedés az adatok alapján leginkább a szakellátásban lévők számának növekedésével magyarázható, a nevelőszülőknél nevelkedő gyerekek száma ugyanis 2010 óta folyamatosan nőtt (egészen 2022-ig, amikor is kissé csökkent, azt azonban nem tudni, hogy ez a tendencia folytatódik-e majd, mert 2023-as adatok még nem állnak rendelkezésre).
A nevelőszülőnél való elhelyezés valószínűsége egyébként „az életkor előrehaladtával csökken” - jegyzi meg a gyermekvédelmi rendszerrel foglalkozó könyvében Rácz Andrea, aki a 2017-es adatokat vizsgálva azt találta, hogy a 3 év alattiak 83 százaléka került nevelőszülőkhöz, a 14-17 éves gyerekeknek viszont csak 42 százaléka él ebben az elhelyezési formában.
A nevelőszülők száma nem igazán tud lépést tartani a szakellátásba kerülő gyerekek növekvő számával.
2010 óta mindössze nagyjából 500 fővel emelkedett, az elmúlt években hol nőtt egy kicsit, hol csökkent. 2022-ben 5 909 nevelőszülő dolgozott a gyermekvédelemben, ilyen sokan még sosem voltak a rendszerben. Ez azonban még mindig nem elég, az SOS Gyermekfalvak tavaly októberi közleménye szerint 2 ezer nevelőszülő hiányzik a rendszerből ahhoz, hogy legalább minden 12 éven aluli gyerek családban nőhessen fel.
A legtöbb nevelőszülő a KSH adatai alapján 2022-ben két vagy három szakellátásban résztvevő gyereket nevelt egyszerre, a Hintalovon legfrissebb jelentéséből pedig egyéb jellemzőket is megtudhatunk róluk: átlagos életkoruk 2022-ben 52 év volt, és több mint a harmaduk az 51-60 éves korosztályba tartozott. A területi megoszlás nem egyenletes: a nevelőszülők csupán 2,7 százaléka él Budapesten, több mint fele pedig falun vagy községben. Balogh Karolina ehhez hozzátette: Kelet-Magyarországon sokkal több nevelőszülő van, mint a nyugati országrészekben.
A rendszeren belül különösen nagy hiány van speciális nevelőszülőből.
Vagyis olyan nevelőszülőkből, akik alkalmasak lennének gondoskodni „súlyos pszichés vagy súlyos disszociális tüneteket mutató, vagy pszichoaktív szert használó” gyerekekről. Belőlük 2022-ben mindössze 11 volt (ráadásul 15 fölé az elmúlt kilenc évben mindössze egyszer, 2021-ben ment a számuk, akkor 41 fő volt).
A nevelőszülői hálózatoknál (és kisebb mértékben a gyermekotthonoknál is) egyértelműen megfigyelhető az egyház térnyerése. A Hintalovon 2021-es jelentéséből kiderül, hogy 2010-től meredeken emelkedett az egyházi fenntartású nevelőszülői hálózatoknál elhelyezett gyerekek száma: míg 2010-ben a nevelőszülőknél elhelyezett gyerekek 7 százaléka került egyházi fenntartásban lévő hálózathoz, addig 2019-ben ez a szám már nagyjából 50 százalék volt. A grafikonon 2019 után még nagyobb emelkedés látszik.
Forrás: Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány
Az egyházi térnyerés a gyermekotthonoknál is meglátszik: 2006-ban az 1 százalékot sem érte el az egyházi fenntartású intézmények aránya, addig tíz évvel ezelőtt már megközelítette a 20 százalékot, tavaly pedig elérte a 60 százalékot, írja a Hintalovon. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató a legnagyobb játékos a pályán: 2021 januárja óta 13 megyében van jelen, és több mint 7 ezer, családjából kiemelt gyerek és fiatal felnőtt számára nyújt ellátást.
Az egyház gyermekvédelmi szerepvállalása nem kizárólag Magyarországon jellemző. A szakemberek véleménye megoszlik azzal kapcsolatban, hogy az egyház térnyerése jót tesz-e a gyermekvédelemnek, vagy sem. Ahogy a 444.hu írta 2021-es hosszú cikkében, mivel az egyház többletfinanszírozást kap az államtól, így az is lehet, hogy több pénzt fordítanak a gyermekekre; a hvg.hu-nak nyilatkozó Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak minőségirányítási igazgatója viszont arról beszélt, hogy nem optimális, ha kevés nagy fenntartó alá kerülnek az intézmények és a nevelőszülői hálózatok, a minőségre ugyanis jobb hatással lenne a versenyhelyzet. Az Abcug korábbi, az egyház gyermekvédelmi térnyeréséről írt cikke alapján ráadásul egyáltalán nem egyértelmű, hogy az egyházi fenntartású intézményekben és nevelőszülői hálózatokban maximálisan tiszteletben tartják-e a gyerekek lelkiismereti és vallásszabadságát, és nem várják-e el tőlük, hogy imádkozzanak vagy templomba járjanak.
A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek számáról is igen keveset tudunk, a Hintalovon 2021-es jelentésében is csupán 2020-as adatok szerepeltek, mert frissebb nem állt a rendelkezésükre. A KSH adatgyűjtése alapján
a gyermekotthonokban és lakásotthonokban engedélyezett 3 649 álláshely több mint 10 százaléka (394) volt betöltetlen.
A helyzet „ennél is aggasztóbb” a speciális ellátást nyújtó intézmények esetében (ahol például a súlyos pszichés vagy súlyos disszociális tüneteket mutató, pszichoaktív szert használó gyerekeknek nyújtanak gondoskodást). Itt 644 álláshely közül 164, vagyis minden negyedik státusz maradt betöltetlenül 2020-ban - írják a jelentésben.
Az adatok hiánya miatt hosszabb időtávon itt nem tudtunk összehasonlítást végezni. A Hintalovon egy évvel korábbi, 2020-as jelentésében találunk még számokat a gyermekotthonokban és a lakásotthonokban betöltetlenül maradt álláshelyek alakulásáról. Ott azt írják: 2019-ben „a fenntartó által engedélyezett 3677 állásból 501 maradt betöltetlenül, ami jelentős növekedés 2018-hoz képest (356 üres álláshely).” Majd megjegyzik, hogy
„egyre nagyobb teher nehezedik az intézmények dolgozóira, ami fokozhatja a területen egyébként is jellemző magas fluktuációt. Mindez negatívan befolyásolja a családjukból kiemelt gyermekek ellátását és védelmét.”
Címlapi kép: Afgán fiatal a fóti Károlyi István Gyermekközpont kísérő nélküli kiskorúak gyermekotthonában 2015. szeptember 11-én. Forrás: Bodnár Boglárka/MTI
