Az Európai Bizottság tavaly decemberben demokráciavédelmi csomagot fogadott el, amelynek célja, hogy „Unió-szerte egységesen magas szintű legyen az átláthatóság és a demokratikus elszámoltathatóság, ami a nem uniós kormányok nevében eljáró szervezetek általi lobbizást, illetve egyéb hasonló tevékenységeiket illeti.”
Az intézkedés az átláthatóság növelésével kívánja csökkenteni a külföldi beavatkozás veszélyét, amelyet egy nemrégiben készült Eurobarometer felmérés szerint az európaiak komoly problémának látnak.
Forrás: Eurobarometer
Tavaly év végén, a szuverenitásvédelminek nevezett törvény kapcsán többször is előkerült ez a tervezett EU-s csomag: Varga Judit például november 28-án, a magyar törvénytervezet parlamenti vitáján említette meg, és a törvényjavaslat indoklásában is találunk rá utalást.
A törvénytervezet indoklásában említett uniós példákról (az INGE és ING2 bizottság állásfoglalásairól) egy korábbi cikkben részletesen írtunk, és akkor kitértünk az uniós „külföldiügynök-törvényként” emlegetett szabályozásra is. Akkor azonban még az uniós törvényjavaslat szövege teljes egészében nem volt ismert, csak bizonyos kiszivárgott részletek, és külföldi cikkek alapján tudtunk arról írni, hogy mi várható majd a javaslatban, és miért gondolják a civil szervezetek, hogy
„ha az unió elfogadja a saját külföldiügynök-törvényét, akkor az olyan politikusok, mint Orbán Viktor, fegyverként használhatják azt a demokráciapárti erők leküzdésére az országukban.”
Miután a demokráciavédelmi csomagot a Bizottság decemberben elfogadta, és a szöveg publikussá vált, megnéztük,
A Transparency International EU két munkatársával pedig arról beszélgettünk, hogy mi a problémájuk a civileknek az uniós rendelettel, és mit javasolnak helyette.
A két szöveget összehasonlítva elmondhatjuk, hogy
az uniós szabályozás pontosabban meghatározza, kiknek, miért és milyen adatokkal kell regisztrálnia egy úgynevezett “átláthatósági nyilvántartásba”, míg a magyar törvény által felállított Szuverenitásvédelmi Hivatal gyakorlatilag szabad kezet kap, hogy kitől és milyen adatokat kér be. Azonban mindkét szöveg tágan értelmezhető és kritikusaik szerint alkalmas arra, hogy megbélyegezze az ellenőrzés alá vont szervezeteket.
Az uniós demokráciavédelmi csomag előírja, hogy a „harmadik országok (vagyis az Európai Gazdasági Térségen {EU-s tagállamok, Izland, Liechtenstein és Norvégia} kívüli országok) nevében érdekképviseleti tevékenységet végző szervezeteknek regisztrálniuk kell magukat egy e célból rendelkezésre álló átláthatósági nyilvántartásba”.
Ezek a szervezetek lehetnek többek között lobbi- vagy PR-tevékenységet végző cégek, agytrösztök, kutatóintézetek, tanácsadói vállalatok, civil szervezetek vagy médiavállalatok. Ahogy a “harmadik országok nevében végzett érdekképviseleti tevékenység” is különböző formát ölthet (például konferenciák vagy egyéb rendezvények, konzultációk vagy parlamenti meghallgatások, kommunikációs vagy reklámkampányok, jogszabály-módosítások, közvélemény-kutatások és felmérések, nyílt levelek vagy tájékoztató anyagok formájában).
Míg a február 1-jén felálló Szuverenitásvédelmi Hivatal a magyar törvény szerint gyakorlatilag bárkit ellenőrizhet, aki a Hivatal szerint veszélyezteti Magyarország szuverenitását, addig az uniós javaslat hangsúlyozza, hogy a fentebb felsorolt tevékenységek csak akkor számítanak regisztrálandó eseménynek,
ha az adott szervezetek harmadik országok nevében végzik a tevékenységüket, céljuk pedig az uniós közélet és a demokratikus folyamatok befolyásolása.
A külföldi finanszírozás és a végzett érdekképviseleti tevékenység között tehát kapcsolatnak kell lennie. Attól ugyanis, hogy egy szervezet külföldi finanszírozásban részesül, még nem vonatkozik rá a regisztrációs kötelezettség: ha csupán a működéséhez kap támogatást egy harmadik országtól, akkor nem esik az uniós irányelv hatálya alá.
Az uniós szabályozás azt is lefekteti, hogy kinek kell ellenőriznie a regisztert: nem egy központi szervezetet kíván létrehozni, hanem a tagállamokra bízza a feladatot. A javaslat szerint „az új szabályok felügyelete és végrehajtása a független, egyértelműen meghatározott és körülhatárolt hatáskörrel rendelkező nemzeti felügyeleti hatóságok hatáskörébe tartozik.” A szöveg azt is kifejti, hogy ahol nem léteznek ilyen szervek, ott létre kell őket hozni, ahol viszont már vannak ilyenek, ott az uniós követelményeknek megfelelően kell működtetni őket.
A magyar törvény abban is szabad kezet ad a hivatalnak, hogy milyen adatokat kérhet be az ellenőrzés alá vont szervezettől. Az uniós javaslat ennél szigorúbb: e szerint a hatóságok csak korlátozott, az érdekképviseleti tevékenységre vonatkozó adatokat kérhetnek be, kizárólag kellően indokolt esetben. Ezek közül pedig csak a legfontosabb adatokat tehetik nyilvánosan is hozzáférhetővé, többet között a szervezet típusát, regisztrációs számát, a támogatás összegét és az azt biztosító harmadik ország nevét, a tevékenységet és annak az uniós tagországnak a nevét, ahol a tevékenységet végzi a szervezet. Ezeket az adatokat tényszerűen és objektíven kell közölnie a hatóságnak.
Mégpedig azért, áll az uniós javaslatban, hogy elkerüljék a regisztrált szervezetek megbélyegzését, ne sértsék meg az alapvető jogokat, például ne korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, és ne járjon hátrányos megkülönböztetéssel az, ha egy szervezet szerepel az átláthatósági regiszterben.
A javaslat szerint
“ez a megközelítés gyökeresen eltér egyes, más joghatóságokban megfigyeltektől (a “külföldi ügynökökre” vonatkozó törvényektől). Ezek a törvények ugyanis gyakran olyan intézkedéseket tartalmaznak, amelyek indokolatlanul korlátozzák a civil teret azáltal, hogy megbélyegzik, megfélemlítik és korlátozzák egyes civil szervezetek, újságírók vagy emberi jogi aktivisták tevékenységét.”
A szöveg azt is megjegyzi, hogy az ilyen törvények szerinti "külföldi ügynök" megjelölés gyakran a célba vett szervezetek pénzügyi stabilitásának és hitelességének aláásására irányul. Ezzel szemben az uniós javaslat nem kívánja megbélyegezni az átláthatósági nyilvántartásban szereplő szervezetek tevékenységét, ahogy nem célja a civil tér korlátozása sem.
Részlet az Európai Bizottság javaslatából
Věra Jourová bizottsági alelnök visszautasította azokat a vádakat, amelyek más, például az orosz külföldiügynök-törvénnyel állítják párhuzamba az uniós szabályozást, mondván, hogy az utóbbi csupán az átláthatóságról szól.
Ezzel azonban sokan nem értenek egyet, például az a több mint kétszáz civil szervezet sem, akik még a törvénytervezet megjelenése előtt közös nyilatkozatban tiltakoztak a javaslat ellen, amely szerintük komoly fenyegetést jelent számukra, alkalmas a megbélyegzésre és mozgásterük korlátozására.
Így gondolják a Transparency International EU munkatársai is. „Aggódunk az alapvető jogokért. Az uniós szabályozás a külföldiügynök-törvényekre hasonlít, ráadásul nem gondoljuk, hogy a javaslat alkalmas lenne a külföldi befolyás elleni küzdelemre” – mondta el Nona Ratchana Olbrich, a szervezet szakpolitikai referense a Lakmusznak. Olbrich hozzátette, egyelőre nehéz megmondani, milyen következményekkel járna rájuk nézve a szabályozás, de annyi biztos, hogy a javaslat megfogalmazása több ponton homályos, így könnyen elképzelhető, hogy ezzel több tagállam is visszaélne, és azok ellen használná a szabályozást, akik a hatalom számára „kényelmetlenek”.
„A regisztrált szervezetek stigmatizációja valós veszély – mondta el a szervezet másik szakpolitikai referense, Vitor Teixeira. – Az átláthatósági nyilvántartással külföldi ügynöknek bélyegezhetik a civileket, még szigorúbb ellenőrzés alá lehet őket vonni. Ez az uniós szabályozás a célkeresztbe állítja a listán szereplőket.” A Transparency International EU munkatársa szerint az Európai Bizottság korábbi állásfoglalásai, az, hogy elítélték például a grúz vagy a boszniai külföldiügynök-törvényeket és a 2017-es magyar civiltörvényt is, jó irányba mutatott. Azzal viszont, hogy most egy ezekhez hasonló szabályozást fogadtak el, nem léphetnek fel hitelesen a jövőben a hasonló törvények ellen, a nemzetközi nyomásgyakorlásra sokkal kevesebb mozgásterük maradt.
A civil szervezet munkatársai szerint
az uniós szabályozás kevesebb adathoz enged hozzáférést, mint a magyar szuverenitásvédelmi törvény, ahogy az ellenőrzés is sokkal inkább korlátlan a magyar törvény esetében, de a szabályozás nyelvezete és kiszámíthatatlansága miatt a két rendelkezés között vonható némi párhuzam.
Az azonban fontos különbség, hogy az uniós javaslat addig nem lép életbe, amíg azt az Európai Parlament és Tanács el nem fogadja. Erre igen kicsi az esély a júniusban esedékes európai parlamenti választások előtt, hogy utána mi fog történni a szöveggel, azt pedig egyelőre nem tudni.
A Transparency International EU igyekszik proaktívan fellépni, és nemcsak kritizálni az uniós szabályozást, hanem javasolni helyette valami mást. „A jelenlegi tervezet helyett egy sokkal szélesebb körben alkalmazható érdekképviseleti törvényt javaslunk – mondta Olbrich. – Az általunk javasolt törvény minden érdekképviseleti tevékenységet végző szervezetre kiterjedne a tanácsadó cégektől kezdve az agytrösztökig; és nemcsak az EU-n kívülről érkező pénzügyi támogatást vizsgálná, hanem az uniós tagállamoktól érkezőket is.”
A magyar “szuverenitásvédelmi” törvény ellen közös nyilatkozatban tiltakozott tíz magyarországi médium, köztük a Lakmusz is.
Címlapi kép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a brüsszeli Egmont-palotában az EU Tanács belga elnökségének beiktatása után. Forrás: Nicolas Maeterlinck/AFP
